Mazochista érzelmek I. évad 10. fejezet

Ryu

A bevásárlóközpont hatalmas, és én imádok vásárolni! Már rohannék is a kedvenc helyeim felé, de látván, hogy Joshua csak kényelmesen ballag, elszégyellem magam. Olyan vagyok, mint egy gyerek, aki beszabadult a játékboltba. Ez égő!!!! Joshua szemei nevetnek, mikor rám néz, és megszólal.
- Te tényleg imádsz itt lenni!
- Na, és ez most miért baj? - dünnyögök magamban, de aztán hamar elfelejtem, és már vonszolom is őt a legkedvesebb boltom felé. Márkás és nem márkás farmereket árulnak, baromi jó szabással, és már előre elképzelem, milyen jól fog bennük kinézni. Kezébe nyomok legalább hat különböző fazonú gatyát és a próbafülkébe lököm, közben finoman végighúzom a mellkasán a kezem, de lejjebb már nem jutok, mert elkapja csuklóm, és komolyan megszorítja.
- Most nem, Ryu. - Én pedig belátom, igaza van, itt nem tapogathatom! Sajnos!
- Azért, ha segítség kell, szólj, és rohanok. - Erre már csak legyint, majd bevonul a fülkébe. Mikor kijön, hogy bemutatót tartson, nagyot nyelek, mert őrülten jól áll neki. Meg, ahogy érzem, nekem is!!! Miért van ez így, miért van, hogy ha csak látom, ha csak ránézek, áll a farkam??!!
- Nagyon jól áll, Joshua, próbáld fel a többit is, és válaszd ki, melyikek legyenek, addig én veszek valamit inni. - Csak ennyit tudok kinyögni zavaromban, és már rohanok is valami löttyért, mert teljesen kiszáradt a szám. Mire visszaérek már kiválasztotta a neki tetsző fazonokat, most meg idegesen nézi, hogy három-három db-ot veszek mindegyikből.
- De, Ryu, minek ennyi? - kérdezi, de most enyém a legyintés pillanata, és már csak azt látja, hogy a kártyám nyújtom a pénztárosnak. A végösszeg láttán elkerekedik a szeme, hiába, van ízlése a pasimnak, ez a két legdrágább fazon.
- Ryu, ez… ez… nagyon drága volt……!
- Semmi baj, Szerelmem, a szexshop-ban majd te fizetsz - mondom neki halálos komolysággal.
- De előtte még megveszünk minden mást, ami kell, és a döbbent Joshuát átirányítom a férfi fehérnemű részlegre.

Joshua

Ahogy a bevásárlóközpontba érünk, Ryu teljesen felpörög, kirakattól kirakatig szaladgál, mint egy őzgida, azt se tudja, hogy hol kezdje. Nagyon aranyos. Én csak lassan, zsebre tett kézzel sétálgatok mögötte, amikor észreveszi magát, és rám néz.
- Te tényleg szeretsz itt lenni! - mondom neki. Egy kicsit mormog az orra alatt, majd rögtön egy bolt felé rángat, ahol farmereket lehet kapni. Általában nem csinálok nagy dolgot a vásárlásból, de ahogy elnézem, ez Ryuval másként lesz. Egy csomó nadrágot a kezembe nyom, majd betaszigál egy öltözőfülkébe. Ahogy végigsimít rajtam, már tudom, hogy rosszban sántikál, és megfogom a kezét.
- Most nem Ryu. – Egy kicsit csalódott.
- Azért, ha segítség kell, szólj, és rohanok! – Hát persze… Csak legyintek egyet, és megyek próbálni. Megmutatom Ryunak a nadrágot, ő meg csak hüledezve néz rajtam végig. Amíg ő elmegy inni, én kiválasztok pár farmert, majd visszatérve, Ryu mindegyikből hármat vesz el. Mi a…?
- De Ryu, minek ennyi? – Nem válaszol, csak fizet, én meg csak ámulva nézem, hogy mennyit.
- Ryu, ez… ez… nagyon drága volt……!
- Semmi baj, Szerelmem, a sexshop-ban majd te fizetsz. – Mi? Azt hittem, hogy már megbeszéltük, hogy oda egyedül megy! És mi az, hogy én fizetek? Nem is enged felelni, rögtön a fehérnemű osztályra ráncigál.
Legalább ez haladós lesz. Leveszem a megszokott fekete alsót, a megszokott méretben, és a kosárba teszem.
- Mehetünk. – Ryu értetlenül néz rám.
- Ugye nem akarod ennyivel elintézni?
- Miért? Mindig ilyet szoktam venni.
- Hát pont ez az! Felőlem ezt is megvehetjük, de válassz még valami mást is! Szeretnélek valami izgisben látni. – És már el is suhant a polcok között. Azután egy nagy kupac bokszert tartogatva jön felém.
- Mit szólnál ehhez? Nézd, milyen édesek a kis perverz ördögök rajta! – Legalább ne lenne ennyire őszinte a mosolya… könyörgöm!
- Én jobban szeretem a visszafogottabb dolgokat – mondom neki.
- Akkor itt van ez! Egyszerű, fekete fecske, egy zipzárral megspékelve.
- És ez szerinted hol visszafogott? – Szomorkásan lehajtja a fejét.
- Jól van na… akkor legyen ez a vérvörös… extrák nélkül… - nyújtja felém reménykedve.
- Haaah… - kikapom a kezéből a vörös gatyát, és megyek az öltözőfülkébe. Még ezt sem mondanám az ízlésemnek, tapad, mint állat, de a kedvéért… Ebben azért kilépni nem fogok, ezért kidugom kezemet a függöny mögül, és odaintek Ryunak, hogy nézze meg, ha akarja. Már ott is van, és a tükörből látom, ahogy lassan bekukucskál a fülkébe, majd lélegzetét is visszafojtva, pironkodva eteti szemeit végig rajtam. Hirtelen visszahúzza a függönyt, és hallom, ahogy távolodik. Lehetne ennél átlátszóbb? …De így szeretem – mosolygok magamban. Felöltözöm, majd kimegyek, és odaadom Ryunak az alsót, aki már abból is a kosárba tett még kettőt… Istenem! Mi lesz még itt!
- Neked nem kell valami? – kérdezem, mert egy kicsit zavar, hogy idáig csak nekem vásárolgattunk.

Ryu

Francba, francba, francba, ha nem megyek el onnan, simán leteperem a fülkében!!! Ilyen nincs, játszik az idegeimmel, na, várj csak babám, ezt még visszakapod!!! Mikor visszamegyek, nem csak a vörösből veszek párat, hanem a perverz ördögösből is… a fekete szexis darab is a kosárba kerül, és nem érdekel, hogy tiltakozik. Fizetés után jöhetnek az ingek, pólók. Fekete selyeming, fekete zsabósing, ezeket nagyon szeretem, és kíváncsi vagyok, hogy áll rajta. A próbafülkébe magától megy, látom rajta, hogy neki is tetszenek ezek a dolgok. Hirtelen bekukucskálok… ebben nem mehet sehová nélkülem, mert az első kéjenc, perverz állat ráveti magát. Veszünk még pólókat, rengeteget, több színben, a feketén kívül még a királykék tetszik nagyon rajta. Mi kell még? Zokni! Oda csak berohanok, veszek 20 pár feketét és 10 olyat amin… khmm… malackodó párok vannak. Hehe, képzelem, mit szól majd hozzá! Aztán odaérünk ahhoz a bolthoz, ahová annyira nem akart eljönni!
- Na, bejössz velem? - kérdezem vigyorogva.

Joshua

Végül neki nem vettünk semmit, ellenben nekem már kész ruhatáram van. Ingek, pólók, zoknik, minden anyám kínja. Persze képes volt megvenni a másik két alsót is, amit nagyon nem akartam. Most pedig itt állunk a szexshop előtt. Hogy a fenébe kerültünk ide?
- Na, bejössz velem? – kérdezi kaján vigyorral az arcán. Még életemben nem voltam ilyen boltban… tele lehet perverznél perverzebb dolgokkal. De azért egy kicsit furdal a kíváncsiság… De nem… akkor sem akarok! Ryu valószínűleg láthatja rajtam a bizonytalanságot, mert megfogja kezemet, és bevonszol maga után. Anyám, ha ebbe nem halok bele, akkor semmibe. Ahogy belépek az ajtón, a szívszédülés kerülget. Jesszus! Ez a hely olyan, mint egy kínzókamra pirosban! Csak tátott szájjal nézek. Ryu már önfeledten bele is vetette magát a széles kínálatba. Úgy nézegeti a polcokat, mintha már ezer éve idejárna. Hányszor volt már itt? Igyekszem uralkodni magamon, és én is odalépek egy fogashoz, ahova mindenféle kacat fel van akasztva. A szemem döbbenten áll meg az egyiken.
- Ez meg mi…? – motyogom halkan.
- Egy bilincs. – Váááh, mikor került ő ide!? A frászt hozza rám!
- Szeretnél egyet? – kérdezi.
- Mi… nem… én csak… - reménytelenül nyújtom Ryu felé a kezem, miközben ő már kezében a bilinccsel, elégedetten masíroz a pénztárhoz. Fejem lehorgad. Ezt nem hiszem el… Ráadásul az a liba a pultnál, folyton csak azt hajtogatja, hogy „Nagyon jó választás, ezzel biztosan csodálatos éjszakájuk lesz!” Váh, kiver tőle a víz! Ryu meg egymás után pakolássza ki neki a dolgokat… Nyugi Joshua… csak viselkedj természetesen…! Ismét körbenézek, és megáll a szemem valamin. Odalépek, és leakasztom.
- Nézd már Ryu, egy szobalány ruha, még harisnyakötő, meg tollseprű is van hozzá! Kíváncsi lennék, hogy állna rajtad! Hahaha!
- Tényleg? Akkor megvesszük – kapja ki kezemből a ruhát, és vidáman viszi a csaj felé.
- De hát én csak vicceltem! – Kár a gőzért, meg sem hallotta…
- Ezt is kérjük – adja oda a libának.
- Nagyon jó választás, ezzel biztosan csodálatos éjszakájuk lesz! – Váááááááááhh! Nem bírom tovább! – borzolom hajam két kezemmel - Mit vétettem!? És mennyibe fog ez kerülni nekem!!!???

Ryu

Egyszerűen kézen fogom, és már húzom is be a boltba, ahol Joshua csak döbbenten néz! Na, várj csak, milyen képet fogsz vágni, ha mindent megveszek, amit akarok, és már megyek is hogy összeszedjem a dolgokat. KlatschNass síkosító gyöngyökkel, ez kell, na meg ez is, orálspray, mentás-csokis, ami még felejthetetlenebbé teszi a dolgokat. Remélem, még ma kipróbálhatom. Mi kell még… vágyfokozó cseppek, síkosító, óvszer, minden ízben.
Aztán látom, megakad a szeme a bilincsen, hát persze, hogy megvesszük ezt is.
Joshua már nagyon ki van akadva, majd látok egy mosolyt, és leakaszt egy szobalány ruhát kiegészítőkkel együtt, mondván, kíváncsi, hogy hogyan állna rajtam. Na, akkor megy ez is a többi közé, és hogy zavara még teljesebb legyen, egy anál tágítót is kérek, persze fekete színben.
- Na, szeretnél még valamit? - kérdezem vidáman Joshuától.

Joshua

- Na, szeretnél még valamit? - És még képes megkérdezni!? Most tutira csak szórakozik velem, és röhög rajtam magában... Tudtam, hogy nem kellett volna bejönnöm vele... Ha harc, hát legyen harc, édesem... te akartad!
- Igen, kérek egy ostort! - mondom határozottan az eladónak. Hehehe... ebbe még Ryu is beleremegett... persze nem kívánom használni, de erről neki nem kell tudnia. Kifizetek mindent, majd kimegyünk a boltból. Eszembe ötlik valami.
- Ryu, beszaladok az abc-be, várj meg itt, mindjárt jövök. - Gyorsan megveszem, amit akartam, majd visszasétálok Ryuhoz. Az órámra nézek.
- Jól eltelt az idő, szerintem most már mehetnénk. Még ebédelni is kéne, azután kezdődik a munka.

Ryu

Ostor????? A félelem átfut rajtam egy pillanatra, de ha neki az kell, megvesszük. Ő hirtelen befut az abc-be. Fogalmam sincs, mit akar ott, ha éhes, eszünk itt, de előbb még valamit vennünk kell.
- Joshua, ide még bemegyünk - mondom neki, és már bent is vagyunk ott, ahol méregdrága öltönyöket lehet venni.
- Ryu… ez nagyon drága – kezdené, de ráhajolok a szájára, és kap egy puszit, hogy csöndben maradjon.
- Egy hosszított fekete öltönyt szeretnénk az úr számára - közlöm az eladóval. Mikor kihozza, már látom magam előtt, ahogy felveszi a zsabós inggel.
- Menj, próbáld fel, és ne nézd meg az árát – mondom, mert látom, hogy már azt böngészi. Valami eszméletlenül áll rajta, ezért gyorsan kifizetem, mielőtt észbe kapna. Most már mehetünk enni, és kézen fogva elindulok vele a McDonald’s felé.

Joshua

Még mindig venni akar valamit... egy drága öltönyt. De hogy minek, azt nem tudom, otthon van sajátom, csak el kell érte mennem. Valahogy csak sikerül rám erőltetnie, majd elmegyünk a Mekibe. Én veszek egy fincsi hamburgert, majd leülök egy üres asztalhoz, és megvárom Ryut. Úgy látom, ő is ugyan azt választotta, amit én. Amikor leül, megkérdezem…
- Holnap lesz a vizsga, igaz? Gondolom már készen vagy a tanulással, ugye? - Nem válaszol.
- ...Uuugye? - Erre sem felel.
- Nem hiszem el, hogy képes voltál ide elrángatni, amikor még be sem fejezted! Ha ez a vizsgád nem sikerül, még félévet is csúszol, hiszen több másik tárgy is ráépül! Hogy lehetsz ilyen felelőtlen?
- Sajnálom...
- Otthon addig fogsz ülni a könyv fölött, amíg be nem fejezed! Ha kell, egész éjjel. - Most mérges vagyok rá. Csak a hülyeségen jár az esze, a fontos dolgokra meg magasból tesz...

Ryu

- Otthon addig fogsz ülni a könyv fölött, amíg be nem fejezed! Ha kell, egész éjjel - vágja hozzám mérges szavait. Na, erre már elfog a pulykaméreg, és amennyire lehet, annyira bántón felelek vissza.
- Egy, nem vagy az anyám, kettő, életed egyik legnagyobb tévedése, ha azt hiszed, hogy ma tanulni fogok, hiszen van egy csodálatos szobalány ruhám, amit fel kell húznom, neked meg egy ostorod, amit ha jól gondolom, használni is akarsz, szóval ma éjszaka nincs tanulás. Ha nem tetszik az ötletem, akkor majd elszórakoztatom magam máshol - nézek rá ridegen.

Joshua

- Szóval így állunk! - hangom egyre erőteljesebb.
- Neked tényleg csak a szex kell! Örülhetnél, hogy valaki figyel rád az anyád helyett! És igenis tanulni fogsz, mert nincs más lehetőséged! Én késő éjjelig dolgozni fogok, hogy kapjak egy kis plussz pénzt, mivel valaki volt olyan kedves, és az összeset ostoba játékokra költötte. És csak hogy tudd, az ostort nem akartam használni, ahogy a szobalányruhát sem én akartam megvenni! Ha pedig megcsalsz, köztünk mindennek vége! Ezt jól tartsd észben! - Ezzel fogom a tálcámat, és a helyére viszem, az éppen beleharapott hamburgerrel együtt.

Ryu

- Rendben - mondom neki elhaladva mellette -, a pénzedet, amit ránk, ismétlem, ránk költöttél, még ma visszautalom a számládra, ezért nem kell bent maradnod éjszakára. Ja, a ruha amúgy tetszett nekem, de ha nem, akkor nem – folytatom, csak hogy még idegesebb legyen, és otthagyom. Kilépve falfehér leszek, mert meglátok valakit, akit soha többet nem akartam látni az életben. Valakit azok közül...
- Josh... – mondanám, de hangom sincs, és arra is rádöbbenek, hogy az előbb hagytam faképnél.
- Helló, Ryu, édesem - hallom a hangját, amitől összeszorul a torkom. Miért nincs börtönben a többiekkel együtt???
- Mit akarsz? - kérdezem alig hallhatóan.

Joshua

Ryu még tovább feszíti a húrt. Nem sokon múlik, hogy leordítsam a fejét, de türtőztetem magam, elvégre nyilvános helyen vagyunk. Azután otthagy... nem tudom, hova tart, de jelen pillanatban nem is érdekel. Mérgelődve megfordulok, és csak Ryu hátát látom az ajtó előtt, ahogy egy pasassal beszélget. Máris mást keres helyettem? Máris megcsalna? Ráadásul biztos, hogy direkt előttem csinálja. Hát szép... Elindulok az ajtó felé, és már tervezgetem, hogy mit mondjak, amikor elhaladok mellettük, de ahogy közelebb érek, azt látom, hogy Ryu lábai remegnek, és az a fickó sem valami bizalomgerjesztően vigyorog. Na, most már felment bennem a pumpa, a pohár kicsordult, sőt, szilánkosra tört!!! Kivágtatok az ajtón, megragadom nyakánál a férfit, és teljes erőből a falhoz vágom. Rászorítok a nyakára, úgy, hogy csak levegőért kapdos.
- Mit képzelsz te szemét, kivel kezdesz ki??!!!! Nagyon nincs szerencséd, mert rohadtul dühös vagyok!!! - Már-már fojtogatom.
- Ki a fasz vagy te?! - nyögdösi.
- Olyan helyzetben érzed magad, hogy sértegethetsz!!? Heeee???!!! Nyomorult féreg!!! Ha nem kérsz bocsánatot most azonnal, kitaposom a beledet!!!!!! - Már emelem is ökölbeszorított kezemet, és bemosok neki egyet, úgy, hogy orrából, és szájából is csorogni kezd a vér. Tutira kivertem pár fogát a köcsögnek. ...Érzem, hogy valami elborul bennem.... mintha nem látnék másokat, csak EZT velem szemben...
- Kérj bocsánatot! - sújtok le újra öklömmel.
- Kérj.... BOCSÁNATOT! - Ismét megütném, de mielőtt elérném, valaki megfogja karomat.

Ryu

Joshua, hagyd, nem éri meg! - fogom le a karját.
- Kérlek, menjünk innen! - Nagy nehezen rángatom el, nehogy még egyszer megüsse, mert abból baj lenne, ez a fajta nem egyedül jön vissza revánsot venni.
- Ki volt ez? - kérdezi mérgesen, és én halkan mondom neki.
- Az egyik, aki megerőszakolt. Ne! - nyúlok utána, mert fordulna is vissza, hogy tovább üsse.
Menjünk, kérlek, menjünk haza, haza akarok menni! – Érzem, hogy hangom elcsukló, de nem érdekel, menni… innen… messzire.

Joshua

Ryu hangja zökkent ki állapotomból.
- Joshua hagyd, nem éri meg! Kérlek, menjünk innen! - ráncigál el a pasastól. Ahogy húz magával, megkérdezem…
- Ki volt ez?
- Az egyik, aki megerőszakolt. – Hogy az a…! Már fordulnék is vissza, hogy a lelket is beléfojtsam, de Ryu visszatart.
- Ne! – Ha ő nem lenne itt, az a fickó már nem élne. Hálás lehet Ryunak, hogy megkönyörült rajta. Ryu szorosan tartja karomat, így távolodunk az incidens helyszínétől. Én még idegesen vissza-visszanézek, hogy jól memorizálhassam a koma pofáját. Így ha újra találkozom vele, neki vége. Egy kietlen utcához érve dühömben belerúgok egy fém kukába, mire az hangos csörömpöléssel felborul, és zörögve gurul lefelé az enyhén lejtős járdán. Ryu elenged.
- …A rohadt életbe! – Öklömet a falba ütöm, majd ráborulva, eltakarom szemeimet.
- Khhh… - torkomat valami leírhatatlan érzés szorongatja.
- Látod, mit tettél velem! A kedves kis Joshuádból egy őrjöngő vadállat lett. Legszívesebben most rögtön megölném azt a szemétládát!

Ryu

- Én tettem????? Joshua???? - Nem is tudja mennyire megijesztett azzal, ahogy nekiment annak a fickónak! Most, valahogy én is félek tőle... Ha ilyen indulatok vannak benne, talán egyszer engem is megüt? Kicsit messzebb megyek tőle, nehogy valamivel még én is felingereljem.
- Joshua, menjünk végre haza, te elmész dolgozni, én meg…… a’szem pihenek egy kicsit. - Ez a találkozás nem tett jót nekem, ver a verejték, és rosszul is vagyok.

Joshua

- Én tettem????? Joshua???? – Ahogy ezt kiejtette ajkain, már tudtam, hogy nem kellett volna azt mondanom, vagy nem úgy. Nem miatta… én… érte…
- Joshua, menjünk végre haza, te elmész dolgozni, én meg…… a’szem pihenek egy kicsit.
- Ryu… - teszek egy lépest felé, ő pedig… hátrál… Szemeim kikerekednek, ijedten nézek rá. Érzem, ahogy a légzésem felgyorsul, és szabálytalanná válik. Most…… fél tőlem?
Oldalra fordítva tekintetem, lesütöm szemeimet.
- Menj csak, vidd haza a csomagokat… én egyenesen a bárba megyek… - Ezzel sarkon fordulok, és sietős léptekkel távozom. Nem akarom, hogy így lásson……

Ryu

Este van, már egy órája állok a bár előtt, és gondolataimba merülök. Tudom, hogy nem azért mondta, amit mondott, mert bántani akart, csak...... mindegy. Szeretem, és nem akarom elveszíteni. Sosem. Vad ötlet jutott eszembe még délután, és remélem Joshua jót nevet rajta.
Ezért van rajtam földet söprő kabát, hogy ne lássák, mi van alatta. Mert igen, a szobalány ruhát vettem fel, és basszus, még a lábamat is leborotváltam, ha nem tetszik neki, akkor olyat mondok, hogy……! Besétálok, halkan kérek egy colát, majd leülök egy olyan asztalhoz, amit ha elém áll, senki sem lát. Ahogy kihozza, és leteszi elém a poharat, lassan kezdem kigombolni a kabátot, és szép lassan előtűnik a ruha……

Joshua

A bárba érve első dolgom az volt, hogy kitettem egy plakátot "Segédpincér kerestetik" felirattal. Azt hiszem, túlságosan megerőltettem magam a napokban. Nem vagyok valami túl jó hangulatban. Este feltűnik Ryu a bárban. Most az egyszer nem akartam látni. Otthon kellene tanulnia, de nem merem felhozni a dolgot... nem akarok beleszólni az életébe... Kér egy colát, és én kiviszem neki. Amikor leteszem a poharat, Ryu elkezdi kigombolni a kabátját, amit nem is értem, hogy miért vett fel. Azután előtűnik egy kis csipke a kabát alól, majd még több, és még több...
- Jézusom, Ryu! - ordítom el magam meglepetésemben, majd gyorsan számra csapom kezemet, mert nem kellene az egész bárnak tudnia róla, és halkabban folytatom.
- Te képes voltál ezt felvenni? De miért? - Csak ekkor nézek igazán végig rajta, és... miért néz ki ilyen jól benne? Tisztára... izgató...

Ryu

- Gondoltam szerzek neked egy két vidám percet, ha már a vásárlás vége nem volt annyira jó - mondom neki nevetve.
- De ne merd azt mondani, hogy nem áll jól, mert akkor ebben a ruhában strabancolok hazáig, és minden nyáladzó perverz engem fog nézni - súgom neki incselkedve.
- Pedig én azt akarom, hogy csak te láss benne, és nem a mai estére gondoltam, ma csak szeretnék hozzád bújni, és aludni egy jót. De ha beszélgetni akarsz, azt se bánom. És bármit teszel, szeretlek.

Joshua

Minden szava megdobogtatja szívemet, és érzem, hogy teljesen őszintén beszél. Hogy csak én lássam... hozzám bújna... szeret... Akkor már nem fél?
- Öhm... na-nagyon jól áll neked... - súgom félrenézve. Most meg miért dadogok... és miért nem nézek a szemébe...? A francba, érzem, ahogy kezdek elpirulni... pedig nem is vagyok pirulós... ez biztosan látszik rajtam, pedig nem szeretném, ha észrevenné... A fantáziám már túl messzire varázsolt... Miért van ilyen hatással rám? Azért, mert most jobban hasonlít egy lányra? Fogalmam sincs, de össze kell szednem magam!
- Még sokáig dolgozom, de ha akarsz, maradhatsz, és utána együtt hazamehetünk - mondom még mindig a levegőnek.

Ryu

- Ha nem gond, maradnék, hogy együtt menjünk, de miért akarsz sokáig dolgozni?
- Ha azért, mert elköltötted a pénzed, akkor kérlek, hamar zárj be, a pénzedet már átutaltam - és mielőtt folytatná, hozzá teszem…
- Ez így helyes, akármit is mondasz, nekem több pénzem van, és én akartam a boltba bemenni… csak akkor jöttem rá, hogy neked az biztos nagyon sok pénz, mikor kimondtad. Ne haragudj, figyelnem kellett volna erre, de mivel még nem éltem együtt senkivel, vannak dolgok, amiket elszúrok. És tudod, szeretnék veled lenni minél előbb, kérlek! - nézek rá, mint egy ártatlan kis bárányka.

Joshua

Most miért kezdett el itt magyarázkodni, meg hízelegni? Ez egyáltalán nem jellemző rá. És ez a nézés....
- Nekem nem kell a pénzed - húzom fel az orrom -, nem azért szeretlek. É-és igenis dolgoznom kell, mert a vendégek is elégedetlenkednének, ha minden nap már ilyen korán megfosztanám őket a szórakozás lehetőségétől. Otthon pedig csak alvás lesz, mert én fáradt vagyok, te pedig igenis... - Ezt a mondatot már nem fejezem be. Mert te igenis tanulni fogsz... ezt akartam mondani, de nem merem azok után, ami történt.
- Hahhh... Megyek a pult mögé, sokan várnak rám...

Ryu

Kicsit elgondolkodom.
- Rendben - adom meg magam -, viszont akkor inkább hazamegyek - állok fel, és gombolom be az alig pár perce kigombolt kabátomat, mivel már elég sok kíváncsi pillantással találkozott a szemem.
- Amúgy meg, jobb, ha tudod, a szex eszembe se jutott addig, amíg nem hoztad szóba. Nem mondom, hogy ellenemre lenne, mert a találkozás azzal az illetővel sok dolgot juttatott eszembe, amit csak a te vad, szenvedélyes ölelésed feledtethetne el, de nem számít, ma alszunk, és hogy ne zavarjalak, külön. Válaszát már nem is várom meg, kisétálok az ajtón.

Joshua

Na, ez már sokkal inkább hasonlított arra a Ryura, akit ismerek. Önfejű, makacs, gyerekes... csak tudnám, hogy mit szeretek benne.
Hajnali háromkor végzek a munkával, most már mindenki távozott, a lányokat is hazaküldtem. Ryu már lehet, hogy alszik... nekem meg nincs kedvem hazamenni... ahogy elképzelem, sok mindent csinálhatnék, de pihenni nem tudnék, az biztos. Bezárom a bárt, most belülről, és felbattyogok a pihenőszobába. Most erre van szükségem. Levetem magam az ágyra, és már el is nyom az álom.

Ryu

Reggel van, és Joshua sehol!!! Nem jött haza!!! Hol a fenébe lehet?!!! Otthon nincs, mert ott már kerestem, a bárban sincs, mert hiába zörögtem nem jött ki! Francba, lehet, baj van vele,,, azt a kurva telefont sem veszi fel... Hívom a kórházakat, semmi!!! Így még azt sem tudom megmondani, hogy ma elutazom, és csak holnap este jövök vissza. Tegnap este telefonáltak a srácok, hogy lesz egy gyors koncert, erre nem mondhattam nemet, de most hogy a picsába menjek így el, ha Joshua nem kerül elő!? Az idő sürget, és nekem indulnom kell… Gyorsan felhívom utoljára, hogy hátha felveszi, de csak a rögzítője felel, így kénytelen vagyok üzenetet hagyni.
- Felhívhattál volna, hogy nem jössz haza, és ne aggódjak!!! El kell mennem, holnap jövök haza. Ha már nem akarsz itt maradni, a kulcsot dobd a postaládába. Szerettelek Josh... - de már többet nem tudok mondani, így leteszem, és megyek.

Joshu

Háááh, de jót aludtam. Már kilenc óra? - nézek az órára. Mindjárt kezdődik a műszak... és éhes is vagyok. Megyek, összedobok valamit az itteni tartalékokból. Komótosan lesétálok a lépcsőn, majd előkotrom a telefonomat, amit a pult mögött hagytam. Nézem a kijelzőt... egy üzenet? Jaj, ne... Ryu! A fenébe, biztosan aggódott miattam!
- Felhívhattál volna, hogy nem jössz haza, ne aggódjak!!! El kell mennem, holnap jövök haza. Ha már nem akarsz itt maradni, a kulcsot dobd a postaládába. Szerettelek Josh... - Elutazik??? Ezt eddig miért nem mondta??? Már megint ez a postaládásdi... és mi ez a múlt idő, hogy szeretett? Remélem, csak nyelvbotlás volt a részéről. Na de, hova ment? Váh, mégiscsak haza kellett volna mennem... de, végül is azt mondta, holnap jön... majdcsak kibírom valahogy. Majd utána kifaggatom. Vagy hívjam fel most? Lehet, hogy azt kéne... De nem akarom megzavarni. Lehet, hogy éppen valami fontos dolga van.

Végül úgy döntöttem, hogy nem hívom fel. A nap elég gyorsan eltelt. Hazamentem, hogy a cicákat ellássam, és most is itthon vagyok. Most azért előbb bezártam, hogy minél előbb láthassam, mivel a bárba nem jött el. Lassan ideérhetne már...

Ryu

Végre itthon! Fárasztó volt ez a két nap, de a legrosszabb az, hogy Joshua fel sem hívott. Alig tudtam másra figyelni, mert mindig ezen járt az agyam. A lakásban itt vannak a holmijai, szóval nem ment el. De miért nem hívott???? Vagy lehet, személyesen akarja közölni velem, hogy ennyi, vége, talált magának valaki mást??? Késő van már, ilyenkor már a bár is be van zárva, megint nem jön haza? Nem hívom, mert nincs értelme!! Eddig se vette fel!
Lefekszem és a takaró alatt lassan álomba sírom magam.

Joshua

Végre, hallom, ahogy nyílik az ajtó! A vendégszobában ülök az ágy szélén ölemben Lilivel,    Ryu pedig úgy sétál a nagyszobába, hogy észre sem vesz. Ha már így alakult, majd meglepem - mosolygok magamban. Leteszem Lilit, és már osonok is utána. Úgy ahogy van befeküdt az ágyba. Csendben odalépdelek, amikor meglátom, hogy könnycseppek csillognak arcán. Mi a baja?
- Jo-shua... - suttogja alig hallhatóan. Miattam sír?
- Ryu... itt vagyok... - Ágyához térdelve megsimogatom arcát.

Ryu

Velőtrázóan sikoltok fel, és csak az Isten menti meg attól, hogy ne verjem be a képét…
- Joshu… a k… életbe… a szívbajt hozod rám!! És hogy kerülsz te ide?? Miért nem vagy máshol? Mondjuk ott, ahol voltál, amikor nem jöttél haza!! - kérdezem már kiabálva, és bőgve az ijedségtől.
- Hol voltál, miért nem hívtál fel, hogy nem akarsz hazajönni, hogy máshol jobb?! Tudod, mit álltam ki aznap éjjel? Már a kórházakat is hívtam, hogy nem-e vagy ott! – mondom, és csak törölgetem a könnyeimet.

Joshua

Ahogy felkiált, én is megijedek, és csak döbbenten nézem, ahogy zokog, meg kiabál velem. Mindjárt kiugrik a szívem a helyéről, és nem jó értelemben.
- Én.. hát... csak... az... - értelmetlenül dadogok, miközben nem tudom hova tenni meg nem álló sírását. Kórházakat...? De hát...

Egy kicsit magamhoz térve Ryu még mindig itatja az egereket, és reménytelenül törölgeti könnyeit. Szomorúan nézem, hogy ez már megint az én hibám. Felmászok mellé az ágyra, és magamhoz ölelem.
- Sajnálom... elaludtam a bár pihenőszobájában, ezért nem hallottam, hogy kerestél, azután pedig nem akartalak zavarni, mert úgy gondoltam, hogy fontos dolgod lehet. Bocsánat, fel kellett volna hívjalak... Ne haragudj...! Szeretlek...

Ryu

Szóval ott volt, nem másnál???? Istenem ez nem lehet igaz! Két napot szenvedtem át ezért.
- Joshua, ha máskor is ott akarsz aludni, akkor kérlek, legalább hívj fel, hogy ne aggódjak! –mondom, és már döntöm is le az ágyra, hogy forró csókjaimmal lepjem meg. De aztán a vágynál nagyobb a fáradságom, kikelek az ágyból levetkőzőm, majd visszabújok, és csak nézem, ahogy ő is ezt teszi, majd mellém fekszik, magához húz.
- Aludj, Ryu, itt leszek veled! - Elvackolom magam a hasán, kis puszit nyomok rá, és a következő percben már alszom is.

Joshua

Hála az égnek megnyugodott. Nagyon kimerült lehet, mert csak leveti a ruháit, és bebújik az ágyba. Én követem a példáját. Jó érzés újra a karjaimban tartani.
- Aludj, Ryu, itt leszek veled! - suttogom neki. Ad egy puszit a hasamra, és mély álomba szenderül a drága. Azért be kell vallanom, hiányzott a kis szexmániás. Na, majd talán holnap... jobban is megnézem abban a cuki szobalányruhában - kuncogok még egy sort magamban, majd engem is magukkal ragadnak az álom súlyos leplei.

Ryu

Reggel arra ébredek, hogy álmomban Joshuához simultam kifli alakban. Kipihentem magam, és most vidám bosszút forralok az elszenvedett két napért. Szép csendben lezuhanyozom, és újra felveszem azt az átkozott ruhát, meg a harisnyákat, majd kávét főzök. Még kifő, halkan megyek be a szobába, hogy Joshua fel ne ébredjen, és az egyik kezét az ágyhoz bilincselem. Kimegyek a kávéért, és a ruhához kapott tollsöprűért, majd a szobában leülök egy székre, szemben az ággyal. Joshua a kávé illatára ébred fel. Előbb meglepettem nézi a kezén a bilincset, majd mérgesen néz rám.
- Azonnal engedj el! - mondja felháborodott hangon.
- Nem, később. - Bekapcsolok valami érzéki zenét a hifin, majd erotikus mozdulatokkal kezdek port törölni, nem is figyelve rá, hogy miket kiabál. Mikor már csak csendesen fekszik, lassan húzom le magamról a harisnyákat, majd a kötényt. – Látom, Joshua egyre figyelmesebben néz, majd elpirul, és én már tudom, hogy felizgult. Folytatom a vetkőzést a zene ütemére, és a végén meztelenül állok az ágy előtt.
- Ezt hagytad ki - mondom neki - és elrohanok felöltözni, mert még a végén elkések a vizsgáról. A bilincs kulcsát az ágyra dobom olyan helyre ahol eléri.
- Szeretlek, és akkor is szeretni foglak, ha most emiatt meggyűlölsz. Nagyon aggódtam miattad. - Ez a végszavam, és már ott sem vagyok.

Joshua

Reggel a kávé finom illatára ébredek, de mintha valami nem stimmelne… Felnézek a kezemre, ami egy bilinccsel az ágyhoz van szögezve. Mi a…? Azután meglátom Ryut az ágy előtt.
- Azonnal engedj el!
- Nem, később. - Bekapcsol valami zenét, majd ide-oda illegetve magát port töröl abban a bizonyos ruhában.
- Eressz el! Ryu! Ez nem vicces! Hallod!? – Oda se figyel arra, amit mondok, csak elkezdi lehúzni a harisnyáját… de miért ilyen szexi? Várjunk csak… leborotválta a lábát??? Miért csinál ilyeneket? ...Kezd egy kicsit melegem lenni… Megint ég a fejem, ahogy sorba dobálja le magáról a ruhadarabokat, amíg mezítelen nem lesz.
- Ezt hagytad ki. – Ennyit mond, elrohan öltözni, majd mellém dobja a bilincs kulcsát. Azután még hozzáfűz egy mondatot, mielőtt elmegy…
- Szeretlek, és akkor is szeretni foglak, ha most emiatt meggyűlölsz, nagyon aggódtam miattad – és már megy is. Ezt most bosszúnak szánta? Azt hitte, meggyűlölöm emiatt? Pedig egyáltalán nem ezt érte el vele. Jobban vágyom rá, mint eddig. Nagyot sóhajtva kiszabadítom magam a bilincs fogságából, és egy jóleső tusolással lehűtöm magam. Őszintén szólva, még örülök is, hogy Ryu nem támadott le. Azért megbilincselve ébredni nem éppen felhőtlen érzés, sőt… mondhatni félelmetes. Kezdek örülni, hogy csak bosszút akart állni, és hogy sietnie kellett. A megszokott délelőttöt a megszokott délután követi, majd az ugyanilyen este. Remélem sikerült neki a vizsgája… nem jött a bárba, és csak reménykedem, hogy nem bukás miatt, és hogy nem is miattam. De hékás, nem tegnap lett volna a vizsgája? Akkor most mi van? Valahogy elintézte volna, hogy áttegyék mára? Tulajdonképpen azt sem tudom, hogy tegnap mit csinált… Azt hiszem, beszélgetnem kell vele… Hazaérve Ryu még nincs otthon. Hagyott egy kis cetlit a hűtőre ragasztva, hogy próbálni ment a bandával, és hogy később jön, nekem pedig egy huncut mosoly jelenik meg arcomon. Kihasználom a ritka alkalmat, hogy előbb értem haza nála, és egy virágillatú tusfürdővel megmosakszom, felveszem a vörös gatyát, és áthúzom az ágyneműt, hogy minden vörös legyen. Még jó, hogy Ryunak ilyenjei is vannak. Gyertyákat gyújtok, ezzel hangulatos világítást teremtve, majd fogom az ostort, befekszem az ágyba, és várok. Amikor Ryu nyitja az ajtót, én úgy fekszem egyik karomon könyökölve, mint egy díva, és kíváncsian várom, mit fog szólni.

Ryu

Hulla fáradtan lépek be a lakásba. A próba sokat kivett belőlem, már csak egy forró zuhanyra, és az ágyamra vágyom. A lakásban úgy tűnik, nincs senki… talán még dolgozik - gondolok Joshuára -, vagy talán elhagyott… lehet, hogy erős volt a reggeli dolog. Ezzel most nem tudok foglalkozni, megyek lefürdöm.
- Hmm milyen finom illat van itt - szagolok bele a levegőbe. Törölköző a derekam köre, és így lépek be a szobámba, hogy aztán döbbentem nézzem, ahogy a gyertyákkal borított helyiségben a vörös ágyneműn fekvő Joshuát lássam meg. Istenem, ez a pasi egyszerűen maga a tökély!!!
- Joshua… te… mit…?

Joshua

- Mit is... lássuk csak... szeretném végre a saját kezemmel levenni rólad azt a szobalány jelmezt - mosolygok rá. Ryu egy kicsit lefagyott, ahogy elnézem.
- Na, mi lesz...? Persze, ha nem akarod többször felvenni, azt is megértem... de akkor te sem kapsz belőlem ebben... - simítok végig erotikusan a bokszeremen.

Ryu

Ez nem lehet igaz... a vörös alsóóóó…… miért most, mikor... ahogy nézem, egyre jobban... hmmm… talán mégsem vagyok olyan fáradt. Vágytól égő pillantásai felkavarnak… lassan válok meg törölközőmtől, és megyek hozzá.
- Joshua - súgom -, érints meg… kápráztass el... ma az lesz, amit te szeretnél - és már nem tudok nem hozzáérni. Egyre erőteljesebben simogatom a dudort a csábító vörös alsón.

Joshua

Ryu már nem bír magával, falánk módon elkezdi simogatni férfiasságomat az alsón keresztül.
- Akkor vedd fel azt a ruhát... - suttogom neki vissza. Megállítom kezét, és kimegyek egy bögre teáért a konyhába. Kicsit megszomjaztam a várakozásban. Éppen belekortyolok egyet, amikor megérzek két tenyeret a hasamon vándorolni. Ryu szorosan átkarol hátulról.
Én megérintem karját, mire egy kicsit megrándul. Ekkor megfogom a kezét, hogy elengedjen, megfordulok, magamhoz rántom, és szenvedélyesen megcsókolom. Érzem, ahogy elgyengül, de én derekánál megtartom, és még jobban magamhoz szorítom. Másik kezemmel a hajába túrok, hogy egy pillanatra se szakíthassa meg csókunkat.

Ryu

Még jó, hogy megtart különben a csókjától erőmet vesztve omolnék össze. Hajamba túr, és csak csókol...
Hú, ha nem enged el, itt fekszek hanyatt a konyhában, az asztalon. Már az se érdekel, hogy elég nehéz lesz, mert Joshua... hmm… neki biztos szokatlan lenne a helyszín.
- Joshua - szakadok el tőle nagy nehezen…
- Már nem bírom tovább, ha most nem... teszel a magadévá ebben a ruhában, itt fogok a lábaid előtt belehalni a vágyba.

Joshua

- Értettem kisasszony... kérése számomra parancs. - Az asztalon szerencsére nincs semmi, ezért felkapom Ryut, és ráültetem. Helyszíneket tekintve sem árt a változatosság. Újabb csókot nyomok szájára, arcán pihentetve egyik kezem, miközben másikkal aprócska szoknyája alá nyúlok, és elkezdem combját simogatni.
- Ma igazán csinos vagy... - mosolygom bele a csókba, és már húzom is le harisnyáját.

Ryu

- Ma igazán csinos vagy… -, mondja, és már húzza is le a harisnyámat. Minek vettem fel? - De megkérdezni nem tudom, mert szájon csókol, és már a ruhámat bontogatja. Kezei nyomán forrósodik a vérem. Kezeimet a vörös alsó alá viszem, és hol gyorsabban, hol lassabban izgatom kemény farkát. Hirtelen hátradönt, és már szabaddá tett testemet kényezteti csókjaival. Szája nedves csíkot húz rajtam egyre lejjebb... lejjebb...

Joshua

Ingét már ki is gomboltam, így hátradöntöm Ryut. A szoknya akár maradhatna is, de takarja a látásomat, és ez zavar, így lehúzom azt is. Ajkaimmal kényeztetem egyre lejjebb. Elérve ágyékához megtorpanok. Ryu mindig... Ránézek, és ő könyörgő pillantásokat vet rám. Tekintetem újra falloszára téved. Nekem is... azt kellene... Mindjárt elérem nyelvemmel hegyét, de visszahúzom, fejem pedig lecsuklik.
- Sajnálom... de nekem ez nem megy... - Most biztosan elástam magam... rá sem merek nézni...

Ryu

- Sajnálom... de nekem ez nem megy… - Rám se mer nézni. Megint olyat akartam, amit ő még nem csinált, és talán soha nem is fog, pedig már nagyon érezni akartam, hogy ő...
- Semmi baj, Joshua – felelem, és már ugrom is az asztalról.
Egy mozdulattal tépem le róla az alsót, és már emelem is fel most én őt az asztalra.
- Akkor csak élvezd! – mondom, és már hajolok is farka fölé, majd számba veszem. Lassan szívom, miközben kezeimet fel-le járatom rajta, majd heréit veszem kezeim közé, és finomat simogatom őket. Nyelvem körkörös mozdulattal járja be farkát tövétől a tetejéig, ahol kicsit elbíbelődök. Még néhány mozdulat, és Joshua hörögve élvezz a számba.

Joshua

- Semmi baj Joshua. - Tényleg nem haragszik? Hirtelen lepattan az asztalról, és engem emel helyébe.
- Akkor csak élvezd! - Már szívogat is. Én is szeretnék mindent megadni neki... úgy ahogy ő nekem. De akkor miért nem vagyok képes rá? Ryu mozdulatai egyre inkább elveszik az eszem, majd elélvezek. Kellemetlen gondolatok fészkelik be magukat fejembe. Mi van, ha ő így nem is élvezi igazán? Ryu már a mellkasomnál jár, miközben én még mindig azon agyalok, hogy hogyan tehetném neki jobbá... hogy mikor leszek képes úgy bánni vele, ahogyan azt megérdemli. Viszont hiába teszem fel sorra a kérdéseket magamnak, válaszolni egyikre sem tudok.

Ryu

Látom, valamin nagyon gondolkodik, de nem mond semmit sem. Magamhoz ölelem, szemébe nézek.
- Josh, ha azon aggódsz, hogy te nem tudod nekem így viszonozni, ne tedd, nincs értelme. Nekem az is elég, ha én tudok neked örömöt szerezni. Nem várhatom el tőled, hogy hetero létedre olyat csinálj, amit nagyon nem szeretnél - majd magammal húzom a szobába az ágyra, amin végigfekszem, Joshuát pedig finoman magamra rántom, és ennyit mondok.
- Most szeress úgy, ahogy neked is jó!

Joshua

Most örülnöm kellene annak, amit tesz, de nem megy. A szavai nekem fájnak... el sem tudom képzelni, hogy akkor ő mit érezhet most. Nem akarok csalódást okozni neki..... nem akarok....! Kezeim remegnek, ahogy hozzáérek bőréhez. Bizonytalanul megcsókolom bordáját, majd szorosan átölelem testét. Szánalmasan festhetek.
- Szeretlek... szeretlek... én tényleg szeretlek...! - súgom neki újra, meg újra... nem akarom elveszíteni...!

Ryu

- Joshua, tudom, hogy szeretsz, ahogy én is szeretlek, még akkor is, ha most nem így érzed, ha most rosszul is érzed magad azért, mert…… én nem haragszom rád emiatt, értsd már meg! - Kezeimmel szorosan ölelem, mert érzem, valami nagyon fáj neki, valamiért csalódott magában.
- Ha aludni szeretnél, akkor aludjunk! - mondom halkan, és magunkra húzom a takarót. Miért nem képes megérteni, hogy nem várom el tőle? Talán gyorsan haladtunk, talán vissza kéne vennünk? Talán egyedül jobban érezné most magát?
- Joshua, szeretnél most egyedül lenni?

Joshua

Aludni? Egyedül lenni?
- Én csak veled akarok lenni! Csak veled... senki mással! - szorítom még mindig magamhoz. Egyre gyerekesebbnek érzem magam.
- Én... - engedem el ölelésemből - boldoggá akarlak tenni...! - Remegésem csak fokozódik, mikor megcsókolom a nyakát... egyszer... kétszer... háromszor...... Csak... csak mondja, hogy jó érzés... csak mondja…… ha nem... én………..

Ryu

Csak csókol, és csókol, de most nem tudom, azért mert tényleg akar, vagy, csak mert úgy érzi, ezt kell most tennie!
- Joshua... állj! - nagyon élvezem a csókjaidat, akarlak… hogy... bennem légy, de ne azért, mert úgy érzed, ezt kell tenned! Csak akkor folytasd, ha igazán... ha szívből akarod – mondom, és úgy szorul össze a szívem, mint még soha. El fogom veszíteni!!!

Joshua

Lassan felülök az ágyban. Ryu tekintetében keresem a vigasztalást, de most már az ő szemei is kétségbeesetten kiáltanak segítségért. Hogy jutottunk el idáig? Ajkaim szóra nyílnak, de egy hang sem jön torkomból. Én akarom... én tényleg akarom... akarni is akarom... akkor miért nem mozdulok már? Mi van velem? A légzésem... már megint szaggatott... utálom ezt az érzést! Össze kell szednem magam. Felemelem kezeimet, és szabályosan reszketnek. Miért nem hagyják már abba?

Ryu

Csak néz, nyújtja felém remegő karjait, de ezt már én sem bírom. Ennyi, ha már hozzám sem tud érni……
- Joshua... - Csak ennyit tudok kinyögni, majd lassan kimegyek a szobából, és halkan csukom be az ajtót. A másik szobában tör ki belőlem a szívet tépő zokogás. Elvesztettem! Felöltözöm, elhagyom a lakást, és nekiindulok az éjszakának, újra egyedül.

Joshua

- Joshua... - Csak ennyit mond, arcáról sugárzik a fájdalom. Kimászik az ágyból, és elhagyja a szobát. Én csak tehetetlenül nézem. Ahogy becsukja az ajtót, már nem tudom visszafojtani a sírást. Az ágyra borulva hullatom krokodilkönnyeimet. Hallom, ahogy a lakásból is távozik... hangosan zokogva... Vége... ennyi volt... Elvesztettem!

Nincs hozzászólás.