Mazochista érzelmek I. évad 19. fejezet

Ryu

Reggel kipihenten, de mérgesen kelek fel. Joshua... Most nem gondolhatok rá... a cég... ha nem jól csinálom a dolgaimat, akkor... Miért nem érti meg? Miért nem gondol bele? Kenji jön, és már indul is a nap! Ebédidőben elmegyek, megcsinálom az átíratást, így a Bár végleg Joshua nevén van. Kenjit már küldöm is, hogy vigye el neki. Több időm nincs, mert jön értem Yoshimi. ...Már csak ez hiányzott, újabb vizsga az egyetemen! Ma sem lesz alvás...

Joshua

Reggel már megint rossz a hangulatom... Újabb nap nélküle... semmi ideje nincs rám, ha meg láthatom egy percre, csak veszekedni képes. A napom lassan telik, természetesen ma is dolgozom. Napközben Kenjitől megkapom a bár papírjait... Úgy tűnik, a formaságokban nagyon benne van... Csak a kapcsolatunkban is lenne benne legalább fele ennyire... Ma is úgy tervezem, hogy sokáig leszek, úgy sincs más dolgom, otthon meg csak rá gondolnék... Ennyit arról, hogy majd segítek neki... semmi mást nem tehetek, csakhogy békén hagyom, és engedem neki, hogy elhanyagoljon... mert neki más dolgok fontosabbak...

Ryu

Délután már alig élek, hozatok egy szendvicset magamnak, és szép lassan elmajszolom.
Aztán felrémlik a pillanat, mikor Joshua ette a csokit... Áááá! Nem tétovázom, rendelek neki egy egész csomaggal, és Kenjivel elvitettem hozzá. Egy levelet is mellékelek hozzá. „Hiányzol, még ha nem is értesz egyet velem!” Most végre itthon vagyok, és csak rá gondolok.

Joshua

Ahogy gondoltam... felém se nézett... Hajnali kettőkor érek haza, és egy óriási csomag csokoládét találok az ajtóban. Ez meg mi a...? Egy levél is van hozzá. Ryu küldte. Mi a francnak nekem ennyi csoki??? Fel akar hizlalni, vagy mi az isten nyila? Most meg hiányzom neki??? Persze a szemembe már nem képes mondani. Vagy legalább felhívna! És persze, hogy nem értek vele egyet! A fenébe is...! Már megint egyedül leszek... Megsimizve a cicákat elintézem a szokásos lefekvés előtti teendőimet, és ágyba bújok. Elegem van...
Másnap csak délben ébredek fel, így a reggelim egyben az ebédem is. Sietek a bárba, hogy ne késsek el, és már indul is a munka. A lányok szorgosan dolgoznak, én meg... kedvetlenül. Persze a vendégek felé mindig megtartom álcázó mosolyomat, de belül olyan nyomott minden... Miféle törődés ez...? Gyakorlatilag már két napja, hogy teljesen megszűnt a kapcsolatunk...

Ryu

Egész éjjel tanultam, és most mégis úgy érzem, ez a vizsga nem sikerült! Teljesen kész vagyok! Aztán vissza a céghez, nem tudom, meddig bírom. Joshua meg nem hív, nem küld SMS-t. Talán már nem is gondol rám? Nem érti, hogy most nem mehetek oda, mert ha odamegyek, nem fogok tudni eljönni tőle? Előbb biztosítani kell a helyemet a cégnél.
Késő éjjel Kenji hazavisz. Zuhanyozni megyek, de a tükörbe nézve... ez én vagyok... Szemeim, mint két lőtt seb, véreresek, karikásak! Remek! Aztán hallom, amint Kenji valakit felhív...
- Joshua-sama! Hitakama-sama nagyon nincs jól…
- Kenji, rakd le azt a kurva telefont! - rohanok oda, és verem ki a kezéből. Aludni… aludni akarok. Még érzem, hogy Kenji ágyba tesz, betakar, aztán csönd...

Joshua

Váratlanul Kenji csörget telefonon. Először úgy gondolom, hogy nem is törődöm vele... már csak az hiányzik, hogy Ryu most már vele üzengessen, de végül mégis felveszem.
- Joshua-sama! Hitakama-sama nagyon nincs jól... - Csak ennyit mond, azután Ryu hangját hallom a háttérből, ahogy kiabál valamit, majd valami zaj szűrődik át, és megszakad a vonal.
- Mi a fene folyik ott? Mi az, hogy nincs jól? Mi baja van? Dühös volt a hangja... valami roham??? - A lányokra hagyok mindent, és azonnal elindulok hozzá. Pénzt nem hoztam magammal, így futva közeledek a lakásához. Hangosan dörömbölök az ajtón, mire Kenji beenged. Berohanok a szobába, és meglátom Ryut az ágyon, ahogy fekszik. Kétségbeesetten kérdezem Kenjit.
- Mi a baja? Mi történt vele?
- Hitakama-sama nagyon sokat dolgozott, és félek, hogy kezd szétcsúszni - suttogja.
- A vállalati munka nagyon nehéz, és ma volt egy vizsgája is az egyetemen. Tegnap sem aludt semmit, mert tanult, de azt mondta, hogy nem sikerült neki jól, ráadásul rossz ránézni, hogy mennyire fáradt, és gondterhelt. - Tudtam, hogy nem kellett volna elvállalnia azt a munkát... de legalább nem roham...
- Köszönöm, hogy szóltál, most kérlek, hagyj minket kettesben!
- Igen. Kérem, segítsen rajta, Joshua-sama! - hajol meg előttem. Én csak intek neki, majd belépve a szobába becsukom az ajtót. Csak a kislámpát gyújtom fel, hogy lássak is valamit. Miért nem szólt, hogy nincs jól? Most mihez kezdjek vele? Jelenleg az a legjobb neki, ha alszik... a pihenésen kívül itt nem igazán segít semmi. Az elmúlt napokból ítélve pedig, szinte édes mindegy, hogy itt vagyok-e, vagy sem. Leülök az ágya mellé a szőnyegre. Új bútora van? Néha tényleg nem értem, minek pazarolja így a pénzét... Tényleg nagyon megviselt az arca... teljesen le van gyengülve... látom rajta... Ledőlök a puha szőnyegre, és igyekszem ott elaludni... azért én is fáradt vagyok, és még a betegségem sem múlt el teljesen... a gyógyszeremet sem vettem be... de most már mindegy...

Ryu

Arra ébredek, hogy valaki még szuszog a szobában, felkelek, majd eltaposom Joshuát. Hogy kerül ide? És miért fekszik a szőnyegen! Felemelem, és az ágyra teszem, gondolom még a gyógyszerét sem vette be!! Lassan ébresztgetni kezdem…
- Joshua... Joshua... - Lassan kinyitja a szemeit.
- Ryu? Jól vagy? - Nem tudok válaszolni, csak ölelni, csókolni, finoman, lágyan, érzéssel.
- Szeretlek, Joshua, nagyon szeretlek! Rossz nélküled... de még egy kicsit ki kell bírnom... - Olyan jó, hogy itt van velem, fejemet a nyakába fúrom, és beszívom finom illatát. Annyira hiányzott.
- Itt maradsz velem? - kérdezem, de már csukódnak is le szemeim…
- Joshua... Maradj velem!

Joshua

Úgy csókol, mintha egy hónapja nem látott volna. Azután csak ölel... ölel... és ölel. Olyan érzéssel mondta, hogy szeret... Tényleg el akarom hinni neki... de mégis meddig kell még kibírnia... és nekem meddig kell még kibírnom?
- Itt maradsz velem? - kérdezi, majd teste lassan elernyed. - Joshua... Maradj velem!
- Ryu? - Nem moccan. Elaludt... Nagyokat szuszog teljesen szétterülve rajtam. Ki van merülve, jobb is, ha még alszik. Hajjj... hogy hagyhatnám így itt? Annyira szeretem...! Nem törődve a rám nehezedő súllyal, köré fonva karjaimat, én is elalszom alatta.

Ryu

Reggel vigyázva kelek fel, nehogy felébresszem Joshuát. Gyors zuhany, kávéfőzés, majd nehéz szívvel felkeltem!
- Joshua… Szerelmem, ébredj! - Még félálomban van, de már kérdi…
- Ryu, jól vagy? - Nem válaszolok, csak ölelem és csókolom, mint éjjel. Kell nekem, annyira kell!!!
- Mennem kell, Joshua - nyögöm ki nagy nehezen, mert érzékeim már megint tetőponton vannak. - Szeretkezni akarok veled, Joshua!!! - jelentem ki, majd hozzáteszem. - De tudom, hogy még nem vagy jól, de ha… ha... te is szeretnéd... este… talán. - Istenem, de nehéz ez.

Joshua

Meghökkenve nézek rá. Szeretkezni???
- Öhm... hát... jóóóó... - válaszolom bizonytalanul. Én is szeretnék vele lenni, csak ezt most nem tudom hova tenni. A legtöbbször, amikor szeretkeztünk, azt hévből csináltuk, amikor csak úgy ránk jött... de még sosem... terveztük el előre... Ami meg még furcsább, hogy a veszekedésünket ennyivel letudta volna? Vagy most mi van? Ha csak a szex kéne neki, akkor most rögtön leteperne... ezt most nem nagyon értem...
Ryu még ad egy röpke csókot, majd lemászik rólam. Amíg öltözködik, én kikóválygok a konyhába. A kávé még várhat, most annál sokkal fontosabb dolgom van. Gyorsan összedobok egy sonkás szendvicset, becsomagolom, és a már ajtónál készülődő Ryu kezébe nyomom.
- Az uzsonnád. Majd edd meg! - Mondom kicsit zavartan, mégis határozottan.

Ryu

Ahogy ott áll... nem bírok elmenni... magamhoz rántom, szám éhesen falja a száját. A falnak támasztom, kezem már pólója alatt van, mellbimbóit simogatja, majd lejjebb csúszik, és ujjaim már ágyékát markolásszák. Érzem, már keményedik.
- Joshua... Joshua... - Nem szól, csak lecsúszik a földre, én pedig már gombolom is ki nadrágját, merev farkát számba veszem, majd gyorsan megszabadulok a saját ruháimtól, és föléje ereszkedem. Finoman megnyálazom ujjait, és kérdően nézek rá.
- Joshua...?

Joshua

Az érzés jó, csak... Úgy látszik tévedtem... most is csak a szex kell neki... de nem tehetek semmit, igaz? Csak ezzel tarthatom magam mellett... Másra nincs szüksége tőlem... Nem nézek rá... nem akarom, hogy észrevegye csalódottságomat...
- Ah… ahogy akarod - csak ennyit vagyok képes mondani, és várom, hogy mit tesz...

Ryu

Valamiért csalódott, látszik rajta. Zavartan felállok, felöltözöm.
- Ha nem akarsz... ha ennyire nem... - befejezni nem tudom, és nem is akarom. Azt hittem, én is hiányzom neki, de ezek szerint nem.
- Joshua… azt hiszem... az a legjobb... ha... ha... megmaradunk a barátságnál. - Csak azt érzem, nem kellek neki, megint ellökött magától. Nehéz szívvel hagyom ott... de nincs más út.

Joshua

- Ne! - kiabálom kétségbeesetten, miközben a földön ülve megragadom karját.
- Kérlek, ne dobj el! Én... én megteszek bármit... lefekszem veled, ahányszor csak akarod, úgy, ahogy akarod, csak könyörögve kérlek, ne hagyj el! Kérlek...! Használj, amikor csak akarsz... de én nem bírnám ki nélküled... Sze-ret-lek! - tör rám közben a sírás.

Ryu

- Használni? Miről beszélsz, Joshua?! Szeretni akarlak, nem használni! Azt hittem, te is vágysz rám, azt hittem, te is akarod! Miért értesz mindig félre? Miért nem mondod meg, mi a baj? Hányszor kell elmondanom, hogy szeretlek? Ha azért nem szeretkezel velem, mert megcsaltalak, mondd meg! Én próbáltam távol lenni tőled! Joshua, hogy mondhattad ezt? Használni… - és már nekem is folynak a könnyeim.

Joshua

- Én... mindig azt érzem, hogy csak... csak... a szexet akarod, és mást nem... Örültem... amikor megkérdeztél, hogy... este...... Én... szeretnék veled lenni... és már rég megbocsátottam... csak... félek... hogy nem vagyok elég jó neked... hogy újra megteszed... hogy magadnak is hazudsz, és valójában nem szeretsz... De akkor is veled akarok maradni, ha... ha ez így van... Te mindennél fontosabb vagy nekem!

Ryu

- Csak szexet akarok? Joshua? Ha azt akarnék, akkor nem veled lennék, nem gondolod? Miért hazudnék magamnak? Joshua, hazugságból jártam volna utánad, azért akartalak volna? Istenem, miket gondolsz te magadban? - Felnyalábolom, és a konyhába viszem, majd leültetem egy székre.
- Annyira bolond tudsz lenni - sóhajtok nagyokat.
- Nem csak szexre kellesz! Szeretlek… de kezdeményezni nem fogok egy darabig... Joshua... nem akarsz valamit kérdezni? - jut eszembe a fürdőbe zárkózása!

Joshua

Most úgy érzem, igaza van... és őszintén beszél... ez sokat jelent nekem... nagyon sokat... Most már... el tudom hinni, hogy szeret...
- Kérdezni? - szipogok.
- Mire gondolsz? - Gondolom nem a bállal kapcsolatos... más most nem jut az eszembe... az agyam... kiürült.

Ryu

- Arra, mikor bemenekültél a fürdőszobába, mert... öö... kicsit... - Francba, ez olyan nagyon kínos.
- Szóval, az a dolog... a vérzés! - Na, már a lábam ujja is vörös. - Tudod, az velejár, néha akkor is, ha nem vad az ember.

Joshua

- De én egyáltalán nem szeretnék fájdalmat okozni neked.
- Az nem olyan fájdalom... Áááh! Hogy magyarázzam ezt el neked..? Ha élvezed, nem fáj... - figyelmesen hallgatom, ahogy Ryu kipirulva magyaráz.
- De hát... ha szeretlek az a természetes, ha vigyázni szeretnék rád, nem?
- Ne vidd túlzásba a vigyázást! - Most úgy érzem magam, mint egy gyerek, aki a tanárnénijével beszélget.
- De... azért óvatos lehetek... ugye?

Ryu

- Óvatos lehetsz, de nem vagyok olyan törékeny, Joshua, a múltkor sem vettem észre hogy... csak a fürdőben… ha nagyon jó, akkor az a kis fájdalom semmiség. Ez kicsi ár azért, hogy veled lehessek. Néha szeretném, ha olyan lennél... mint a múltkor... hogy eszedet veszítsd, annyira kívánj... hogy ne félts, ne gondolj másra... csak... szeress... - Hah, ez a beszélgetés… olyan zavarban vagyok... miért nincs most itt a könyv?

Joshua

- Kérdezhetek még valamit?
- Mondd csak...
- Öhm... szóval... milyen érzés, amikor... amikor... a száddal... Milyen... az érintése?
- Joshua... az is emberi bőr... a testünk része... ne valami szörnyűségnek fogd fel, hanem, hogy az is én vagyok... és... hogy az a legérzékenyebb pontom... azt meg, hogy milyen pontosan... Úgyis csak akkor tudod meg, ha... kipróbálod... - Teljesen zavarban van, de azért elég kielégítő válaszokat kapok tőle... elmehetne felvilágosító tanárnak az iskolába.
- És...
- Még mindig van? - csak bólintok.
- A… amikor... én... neked... szóval... amikor... - egészen elhalkulok - ...beléd hatolok... az... milyen?

Ryu

Ezek aztán a nyílt kérdések.
- Tudod, ha olyan valaki csinálja, akit szeretsz... - próbálok nem „arra” az éjszakára gondolni -, …szóval, ha az a valaki szeret, és igazán előkészít rá, akkor... az csak egy kicsit kényelmetlen az elején, vagyis kicsit feszítő érzés, de ha lassan veszed a levegőt, és ellazítod magad, akkor már semmi baj, és amikor benned van, és azt a pontot találja el, az... az... szavakkal nem mondható el... Akkor már csak azt érzed, hogy pillangók repkednek, az orgazmus pedig az egész testeden átvonul, a világ megszűnik... körülötted... Tudod, amikor azt kértem tőled, hogy... akkor nem csak az járt a fejemben, hogy kipróbáljam, hanem az is, hogy megmutassam, én mit élek át... ha velem vagy.

Joshua

Csillogó szemekkel nézek Ryura... ezt az egészet úgy írta le, mintha nem is a valóság lenne, hanem valami tündérmese. Tényleg annyira csodálatos, ahogy mondja?
- Köszönöm, hogy… megosztottad ezt velem… Már csak egy kérdésem volna a számodra…
- És mi lenne az?
- Ma este… megengednéd nekem, hogy kényeztesselek? - Alig merek a szemébe nézni… ezt most komolyan én kérdeztem meg??? Érzem a forróságot arcomon… teljesen elpirultam, ez biztos!

Ryu

- Ma este… megengednéd nekem, hogy kényeztesselek? - A világ kifordult önmagából! Joshua ilyet kérdez?
- Hát... hm... persze... de... igen. - Látom, annyira édesen zavarban van, még a füle is vörös.
Hát erre kíváncsi leszek! De ha látom rajta, hogy csak kényszeríti magát, akkor úgysem hagyom, marad az eredeti felállás, vagyis én kényeztetem. Viszont most már jól elkéstem, így kap egy puszit, és már rohanok is! Yoshimi már a haját tépheti, hogy nem vagyok bent! A kocsiban ülve egyre csak azon jár az agyam, hogy hogyan akar kényeztetni???

Joshua

Ryu elmegy uzsonnájával a kezében, én meg elkészülődöm, és vígan baktatok a bárba. Pontosan tudom, hogy mit szeretnék Ryuval csinálni, és már nagyon izgatottan várom az estét. Nem hagyom, hogy eluralkodjon rajtam a félelem. Ez az este csak az övé lesz. Amilyen hamar csak lehet, bezárok, és hazamegyek… a saját lakásomba. Ott felkapok egy táskát, benne azzal a dologgal, amit még a bevásárló központi abc-ben vettem. Biztos vagyok benne, hogy Ryunak tetszeni fog. Amire ő több ezreket költött, én pár yenből megvettem… Sietek is a lakására, és amikor benyitok, Ryu már ott áll velem szemben vágyakozó tekintettel.
- Mit hoztál? - kérdezi kíváncsian, miközben hozzám simul, és megpróbálja kivenni a kezemben lévő szatyrot. Elkapom kezemet, és pajkosan megcsókolom.
- Majd megtudod… legyen meglepetés - mosolygom.

Ryu

- Majd megtudod… legyen meglepetés. - Háááát a meglepiket nem igazán szeretem, de nem szólok! Inkább megyek, szép ráérősen lezuhanyozok, persze bezárt ajtó mögött! El nem tudom képzelni, mit akarhat, és fura, hogy azt se mutatta meg, mi van a szatyorban. Hát, nem fogom megkönnyíteni a dolgát, lévén azt se tudom, mit akar! Szép lassan fel is öltözöm... nehogy valami rosszra gondoljon! Aztán szép nyugodtan a szobámba megyek, végigdőlök az ágyon kezemben egy fontos irattal, és olvasni kezdem, ha akar valamit, majd csak megkeres!
Jó lenne tudni, mit tervez!!!

Joshua

Ryu után én is lemosakszom, és a kis csomagomat is magammal viszem, nehogy meglesse, mi van benne... képes lenne rá. Végezve kikukucskálok az ajtón. Ryu az ágyon fekszik egy kényelmes melegítőben, iratokat olvasva. Anyám! Kezdek izgulni... de hogy még egy melegítőben is szexi legyen...! Össze kell szednem magam! Belépve a szobába leoltom a villanyt, így csak a kislámpa fénye teremt félhomályt. Így máris kellemesebb, de az izgalmam csak fokozódik. Csak reménykedem, hogy nem fogja elutasítani a kérésemet... Ryu felül az ágyon, leteszi az iratokat, és rám néz. Én egyelőre nem törődve vele, táskámat az ágy mellé teszem, majd a szekrényéhez lépek, és kutakodni kezdek.
- Keresel valamit? - kérdezi érdeklődve.
- Igen, de már meg is találtam - felelem, és kiemelem a fekete kendőjét. Ryu egy kicsit megszeppenve néz, ahogy leülök mellé az ágyra.
- Ryu... megengeded nekem... hogy bekössem a szemedet? - hangom halk, és bizonytalan. Ha ezt elutasítja, nem vagyok benne biztos, hogy végig tudnám csinálni, amit elterveztem.

Ryu

Hogy mi??? A szembekötősdi csak addig játék, amíg nem az én szememet kötik be! De olyan bizonytalan a hangja, hogy érzem, ha ezt most visszautasítom, soha többet nem tesz semmi ilyet.
- Igen... - Hát, én se vagyok a leghatározottabb. De ha én nem bízom, benne akkor hogyan várjam el, hogy ő bízzon bennem?! Keze remeg, ahogy a kendőt a szemem elé köti, friss illata belengi testét! Nagyot nyelek, nehezen tudom megállni, hogy ne nyúljak hozzá...

Joshua

Hála az égnek, igent mond, de hallom a hangján, hogy egy kicsit ő is fél... Kezeim megremegnek, ahogy eltakarom látását. Erre most szükségem van... Egyrészt így én is megmutathatom neki azt, amit én már átéltem, másrészt remélhetőleg az ő érzékei is kifinomulnak majd, harmadrészt pedig így nem láthatja, mennyire zavarban vagyok. Ahogy megkötöttem a csomót, lágyan megcsókolom... csak ajkaimmal cirógatva övéit. Kezeimet fölsője alá csúsztatom, és szép lassan leveszem róla a ruhadarabot. Ezután végigfektetem az ágyon, és látom, hogy máris szaporábban veszi a levegőt. Fölé hajolva újra megcsókolom.
- Szeretlek... - próbálom nyugtatni... én, akit majd szétvet az ideg, pedig csak most kezdtem el... Nem baj, most nem fogok meghátrálni, tényleg örömet akarok neki szerezni, és én is meg akarom tanulni élvezni azokat a dolgokat... Alig érve bőréhez lehúzom róla nadrágját és bokszerét is. Teste láthatóan megfeszül. Ismét szájához hajolok.
- Hagyjam abba? - kérdezem félve. Semmi esetre sem erőltetnék rá olyasmit, amit nem akar... azzal csak bizalmatlanságot érnék el, nem bizalmat...

Ryu

- Hagyjam abba? - kérdezi, és tulajdonképpen magam sem tudom, mit szeretnék! Ha azt mondom igen, akkor... de olyan rossz, hogy nem látom...
- Ne... csináld… amit... szeretnél - válaszolok halkan. Érzem, finoman, szinte alig érintve csókolja meg számat ismét, és már kapja is el, így nem tudom szája édes ízét tovább érezni!
- Joshua... mit... akarsz... csinálni?

Joshua

- Joshua... mit... akarsz... csinálni?
- Csak olyasmit, amivel örömet szerezhetek neked. - Már nyúlok is a táskámba, hogy használatba vegyem azt a bizonyos dolgot. Felpattintva tetejét, Ryu mellé térdelek az ágyon, és elkezdem testére csurgatni az öntetet. Ryu még inkább megfeszíti minden porcikáját.
- Bízz bennem! - Tovább csurgatva végighaladok lábain, a lábujjaira is mehet egy kevés, majd visszafelé haladva öntök egy kicsit karjaira, mellkasát és hasát természetesen teljesen beborítom vele, és végül... igen, falloszára is nyomok a flakonból nem is keveset.
- Mi ez? - kérdezi bizonytalanul. Végighúzom ujjaimat hasán, majd ajkaihoz tapasztok kettőt.
- Kóstold meg! - biztatom. Ő engedelmesen bekapja ujjaimat, majd kihúzom szájából őket.
- Csoki...? - hallom a hangján, a meglepettséget.
- A legfinomabb fajta... - puszilom meg arcát. Jobbnak látom megszabadulni a saját ruháimtól is, mert attól tartok, kissé maszatos éjszakánk lesz, így gyorsan lekapkodok magamról mindent. Lejjebb kúszva az ágyon, bekapom egyik lábujját, és szopogatni kezdem. Végignyalom lábát, belső combját, feljebb a karjait, majd rátérek nyakára. Kezeimmel végig nyelvem vonalát követem.
- Olyan édes vagy... - suttogom. Hazudnék, ha azt mondanám, nem élvezem, és ha jól látom, most már ő is elengedte magát… sőt mi több, férfiassága is jócskán meredezik felfelé, érintést követelve magának. Ahogy nyelvemmel mellkasát kényeztetem, hangos sóhajok törnek fel belőle. Azt hiszem, rátérhetünk a lényegi részre… Nagyot nyelve vesszője fölé hajolok, és igyekszem felidézni Ryu szavait… Ez is hozzá tartozik… ő maga… én pedig mindenét szeretem… A pulzusom az eget veri, de már döntöttem. A harc önmagammal csak pár pillanatig tart, végül pedig hezitálás nélkül hosszában végignyalom farkát.
- Ahh… Josh… - nyögi Ryu kéjesen. Bekapom makkját, nyelvem pedig táncot jár a tetején. Kezeimmel kezelésbe veszem golyóit, majd amennyire csak tudom, elnyelem férfiasságát, és megszívom. Nem rossz érzés, csak furcsa… elvégre még sosem csináltam… viszont élvezem a reakcióit, és ahogy idegességem egyre csökken, úgy kezdek egyre jobban felizgulni. Fejemet fel-le mozgatom rajta, ő pedig hangosan nyögdécselve a hajamba kapaszkodik. Persze nem bírja sokáig, mozdul egy nagyot csípőjével, és egész testében megremegve a számba élvez. Minden további nélkül nyelem le magját.

Ryu

Csoki??? Joshua csokival borította be a testem!!! Mi… mit akar? Aztán megérzem, ahogy a nyelvével nyalogatja combom belső vonalát, kezével kisérve… majd… áááá, nem hiszem el… először végignyalja, majd szájába veszi a… ez nagyon jóóóó, ahogy szívja… érzem, hamar el fogok menni. Aztán egy utolsót mozdul a csípőm és… a szájába élvezek. Istenem… remeg mindenem… ááááá… ne… neeee basszus, ezt nem tehettem... a szájába? Joshua még sosem… Lekapva magamról a kendőt, félve nézek rá, hogy mennyire viselte meg a dolog, kezembe tartva a takarót, hátha… lehet, hogy a gyomra nem viseli el. De úgy látom, nagy baja nincs. Meg akarom csókolni. Tolna el magától, de nem hagyom. Érzem szájában a saját ízemet, de nem érdekel…
- Most én jövök. - Végigcsókolom testét, mellbimbóit dörzsölöm, majd kezem farkával játszik, föl-le, hol gyengén, hol erősen, néha végigsimítva nyelvemmel rajta. Aztán finoman csókolom heréit, majd nyelvem kicsit bejáratához ér, rándul egyet, és én már ott sem vagyok. Nyelvemmel végignyalom combját a térdéig, kis puszikat beiktatva. Utána visszatérek ahhoz a rózsaszín bejárathoz, és újra nyalogatni kezdem… most már hagyja, csak halkan sóhajt egyet.
- Joshua, nagyon rossz? - kérdezem halkan.
- Nem – feleli vérvörösen -, csak szokatlan.
- Ígérem, nem csinálok olyat, amit nem akarsz. Nyelvem visszatér, közben kezem egy ütemre jár vele a farkán… majd teste rándul egyet és érzem elélvezett.

Joshua

Már én is tiszta csoki vagyok, amikor csókjaival leér az ágyékomhoz. Megrándulok, amikor lejjebb, „azon” a helyen érint, de ő rögtön tovább halad. Gondolom ezt is meg kell szoknom... a kényeztetése combomon annyira jó... Amikor visszatér fenekemhez, igyekszem nem ellenállni, és pozitívan felfogni a dolgot. Újra kezdek ideges lenni, mégis... jól esik, ahogy nedves nyelve hozzám ér. Ahogy elélvezek, már csak egy dolog jár a fejemben.
- Ryu... te sze-.... - Jaj ne... a hangom elcsuklott... - Te sze-... sze-... - A fenébe is... olyan nehéz kimondani... és annyira zavarban vagyok... - Szere-... - ajkaim már megint összezárulnak... Ryu hozzám hajol, és hosszan megcsókol.
- Mondtam már, hogy nagyon szeretlek. - Egy kicsit eltolom magamtól.
- Nem az... csak... - nem tudok a szemébe nézni - ...sze-... szeretnél...... bennem lenni?

Ryu

- ...szeretnél...... bennem lenni?
- Igen… de tudom, hogy ez nagyon nehéz neked… - felelem őszintén.
- Tudod, ma menjünk el csak addig, amíg jól érzed magad, rendben? - Alig tudja kimondani, hogy igen, de látom rajta, nagyon kíváncsi a dolgokra. Gyengédem felemelem, a fürdőbe viszem, és rendesen megmosdatom, megtörlöm, majd én is lezuhanyozom. Csak áll remegve, zavartan.
- Joshua, ha ennyire…!
- Semmi baj… szeretném - újra a karomba kapom, irány az ágy. Lassan fektetem le, lágyan csókolom, hogy kicsit oldódjon fel, majd nyelvem végigfut mellkasán… ágyékán, érzem, remeg már. Előbányászom a síkosítót a párnám alól, még jó, hogy oda tettem, és míg combjait csókolgatom, az ujjaimra csorgatok belőle. Nyelvem bejáratánál jár, először körbe-körbe nyalogatom, kezem közben farkával foglalkozik, ami lassan újra kemény lesz. Aztán nyelvem finoman egyre beljebb, és beljebb csúsztatom. Joshua halkan nyöszörög, teste finoman meg-megrándul… aztán egyik ujjam lassan, nagyon lassan csúszik be. Joshua megfeszül.
- Josh… kérlek, lazíts egy kicsit - mondom neki, és ujjam már bent is van. Kicsit mozgatom… aztán elérem az a pontot… Joshua hatalmasat kiált, teste ívben megfeszül, és újra a kezembe élvez.

Joshua

A félelem egyre jobban szétterjed testemben, de rá bízom az irányítást. Ahogy közeledik bejáratomhoz, szűnni nem akaró remegés fog el. Egyik kezemmel szemeimet takarom el, a másikkal pedig a lepedőt szorítom kegyetlenül. Ahogy nyelvével egyre beljebb, és beljebb halad, én úgy rándulok össze minden apró kis mozdulatánál. Egészen jó érzés... csak... annyira új ez az egész... és olyan hirtelen történik minden... nem is gondoltam, hogy ott lent is ilyen érzékeny lehetek... Azután megérzem Ryu ujját, ahogy belém hatol. Önkéntelenül is összeszorítom fenekemet.
- Josh... kérlek, lazíts egy kicsit! - hallom a hangját. Ha az olyan könnyű lenne... igyekszem mélyeket lélegezni, ahogy mondta, mire még beljebb hatol. Istenem...! Ezután elkezdi mozgatni ujját, majd megérint egy pontot, és...
- Aah...! Haah... haah... hah... - Ez... mi volt...? Egyetlen érintéstől... Csak mereven bámulom a plafont, arcomra kiül a döbbenet. Testem még mindig remeg... de most már nem tudom, mitől... Ránézek Ryura, aki mintha csak rám várna, meg sem moccan. Zavartan szólok hozzá.
- Megállhatnánk... most itt...? - Óvatosan kihúzza belőlem ujját, majd felmászik hozzám.
- Hát persze... már így is rengeteg mindent kaptam ma tőled - mondja, és megcsókol.
- Szeretnék egy kicsit ázni a vízben... ha nem baj... - Ryu már fel is pattan, hogy felemeljen, de megfogom kezét.
- Segítség nélkül is ki tudok menni. - Felállok, és magammal húzom Ryut is a fürdőszobába. Elég furcsa érzés így menni... érzem az ujja helyét... de nem fáj... Megengedem a vizet, és beülök a kádba. Ryu a kád másik sarkába kucorodik velem szemben, és egészen kicsire összehúzza magát. Nagyokat pislog rám karjaival átkulcsolt térdei mögül. Én neki kezdek mosakodni, és közben elmélyülten gondolkodom. Ilyet még sosem éltem át... Minden olyan gyors volt... Vajon, Ryunak is ilyen érzés, amikor én csinálom neki? És ez még csak az előkészítés volt... de nem volt rossz... sőt... kifejezetten jó volt... viszont egyszerre bőven elég... Egy nap alatt ennyi mindent megemészteni... nem is tudom, lehetséges-e... Elvégre Ryu még a számba is élvezett... Az az utolsó érintés pedig... mindent elsöprő volt... Érzem, hogy egy kicsit elpirulok, felnézek, és Ryu még mindig csak kukucskál rám.
- Jól csináltam? - kérdezem zavaromban.

Ryu

- Jól csináltam? - kérdezi! Ha arra gondol...
- Igen, nagyon... nagyon jól csináltad... nem akartam... a szádba… - Istenem, ez még mindig olyan kínos!
- Nagyon... rossz volt? Kellemetlen? Ha igen, többet kérlek, ne csináld... mert nem... de annyira jó volt... köszönöm neked! - Joshua csak ül a kádba, és nem szól semmit, kezdem rosszul érezni magam, talán valamit rosszul csináltam?
- Joshua, fájdalmat okoztam? Azt hittem neked… jó volt! - Ha fájt neki, akkor soha többet nem próbálkozom semmi ilyennel.

Joshua

- Hogyan? - eszmélek fel egy kicsit gondolataim sokaságából.
- Nem okoztál fájdalmat... egyáltalán nem... jó volt... csak még új... de... megengedem... hogy máskor is... - Lassan már sült pirítós lesz belőlem, de sebaj, ezek után már nem számít.
- Meg majd... én is neked... mindent... ha neked is megfelel... - Ryu szemei csak úgy csillognak a boldogságtól, és máris közelebb csusszan hozzám.

Ryu

- Joshua, nagyon szeretlek - ölelem át. Szája hív, és én már csókolom is. Aztán eszembe jut, hogy biztos fáradt, és szeretne pihenni a mai... hmmm… érdekes események után. Szokás szerint én mosdatom meg, törlöm szárazra a testét, és viszem be a szobába. Az ágy csupa csoki, így a fotelbe rakom le, és veszem elő a tiszta ágyneműt. Ez a mai este olyan jó volt, közelebb kerültünk egymáshoz és talán minden rendben lesz. Csak az önző vágyaimat kell legyőznöm. Soha többet nem akarom bántani, annyi mindent áldoz fel értem. Megint karomba veszem, és a most már tiszta ágyba fektetem.
- Aludj szerelmem! - mondom neki, fejemet a már megszokott módon hasára fektetem, és én is lehunyom szemeimet.

Joshua

Nagyon jól esik végre vele együtt feküdni az ágyon, napok óta csak erre vágytam. Végre érzem, hogy szeret. Hamar álomba merülünk mindketten, és csak reggel ébredünk fel. Amikor kinyitom szemeimet Ryu már fent van, de ugyan úgy a hasamon pihenteti fejét, és onnan néz fel rám.
- Jó reggelt - mondja.
- Jó reggelt! - ásítok egy nagyot, majd szorosan átölelem Ryut, magam alá gyűröm, és most én fekszem a hasára. Mélyen beszívom édes illatát. Olyan, mintha az első igazi közös ébredésünk lenne. Jó darabig meg sem moccanok.
- Josh...

Ryu

- Josh… a tegnap este sokat jelentett nekem! Az, hogy megengedted... a bizalom jele... velem nem ez volt...... az én első élményeim... nem ilyenek. - Ahogy fekszik rajtam, arra gondolok, mindig így szeretnék ébredni. De...
- Joshua, az a vacsora ma este lesz! Ha tényleg velem jössz, szeretnélek úgy bemutatni, mint a társam. Élettárs… szerető… vagy ezt most minek nevezik? Most... most mi vagy nekem hivatalosan? Mondhatom, hogy a szerelmem? Nem lesz neked zavaró? Aztán rohanok öltözni, mert a munka vár, és most már kicsit könnyebb elviselnem, hiszen Joshua az enyém, velem van.
- Gyere be a céghez - kérem, mielőtt elmennék -, szeretnék veled ebédelni! - és már megyek is.

Joshua

Ez most meglepett. Már el is felejtettem a vacsorát. És ma este??? Ezután pedig csak még inkább meglepődöm a kérdésén. Hogy minek nevezik... jó kérdés... a szerető egy kicsit úgy hangzik, mintha nem lenne tisztességes a kapcsolatunk, pedig én annak tartom. Az élettárs már jobb, de...
- Gyere be a céghez, szeretnék veled ebédelni! - mondja, és már el is tűnik. Gyorsan felhívom telefonon. Hallom, a hangján, hogy éppen fut.
- Igen?
- Ryu... bemutathatsz a szerelmedként... én örülnék neki.

Ryu

Szerelmemként!!! Ezzel nagyon boldoggá tett! Aztán elkap a körforgás és nincs több időm ezen gondolkodni. Eltelik a délelőtt, majd hívnak, hogy Joshua vár a portán, én pedig már rohanok is. Ebéd közben jókat beszélgetünk, nevetünk, és én csak mosolyogva tudok ránézni.
- Joshua, az éjjel mikor elélveztél… olyan szép volt az arcod! - Na, ezzel nagyon zavarba hoztam, mert tetőtől talpig elvörösödik. Még ez is jól áll neki.
- Ha nem itt lennénk, már rég a karjaimban lennél, és vadul szeretkeznénk, ujjam már benned lenne...
- Elég, fejezed be, ne csináld ezt velem! - mondja zavartan.
- Miért? - kérdem tőle. Közelebb hajol, és így súgja a fülembe.
- Mert már mennem kéne, de nem tudok, mert... áll... érted?

Joshua

Nem is tudtam, hogy a vállalathoz egy ilyen jó kis étkezde is tartozik. Örömmel látom, hogy Ryu most már vidáman falatozik, de ahogy eszembe juttatja a tegnap éjszakát, a farkam önálló életre kel, én meg teljesen elvörösödöm. A fenébe... miért kell neki még egy ilyen helyen is... Amikor suttogva elmondom neki, hogy mi a helyzet odalenn, ő feláll, és karomnál fogva a legközelebbi helyre húz... hova is? Na ne...
- Ugye te sem gondolod komolyan, hogy egy koszos WC-ben... mmh... - Máris a falhoz nyom, és vadul tépkedi ajkaimat.
- Ryu... állj le! - Hiába szólok rá, nem hagyja abba.
- Nem állhatok le Josh... felizgattál... - és már nyúl is a nadrágomhoz.
- Elég! Így nem jó!

Ryu

- Elég! Így nem jó! - Igaza van! Már megint... Tudtam, hogy nekem ez nem fog sikerülni. Én nem tudok figyelmes lenni, ha kell valami, akkor azonnal kell.
- Sajnálom - fejemet lehajtom és elengedem.
- Nekem... ez... nem megy... mindig ilyen… helyzetbe hozlak… Nem tudok uralkodni magamon – mondom, majd otthagyom. A francba belém... Később csörgeti a mobilom, de nem veszem fel, nem rá haragszom, magamra... és nem akarok a szeme elé kerülni.
A délután hamar elmegy, én elhozatom Kenjivel az öltönyömet a lakásomról, gondolom ezek után Josh nem akar velem jönni. Ez mindig így van, ha valami jó történik velünk, azt én simán elcseszem.

Joshua

Ahogy kirohan a mosdóból, rossz érzés fog el. Ez jobban lehiggasztott, mint egy hideg zuhany. Most biztosan szidja saját magát, mert a mobilját sem veszi fel. Remélem, nem hiszi, hogy veszekednék vele. Leállt, amikor kellett... tudom, hogy szexmániás... nem haragszom rá.
Nekem be kell mennem dolgozni, de végig csak rá tudok gondolni. Mi lesz így a bállal? Hamarabb zárok be a szokásosnál, és felhívom Kenjit, hogy hol, és hány órától lesz az a vacsora. Gyorsan hazaszaladok, már nincs túl sok időm, sőt, el is fogok késni. Otthon felaggatom magamra azt az öltönyt, amit Ryu vett, és már megyek is. Hívok egy taxit, hogy ne kelljen futni, pár perc múlva pedig már ott is vagyok. A fenébe... még őrök is vannak. Gondolhattam volna, hogy nem egy egyszerű parti. Elől biztosan nem engednek be. A hátsó ajtóhoz osonok, és belépek egy sötét kis folyosóra. Meg kell találnom Ryut... nem hagyhatom egyedül egy ilyen helyzetben... félek, hogy megint úgy látnám, mint a temetés után. Elindulok arra, ahonnan fény szűrődik kifelé, majd hirtelen erős szorítást érzek karjaimon.
- Ki maga, és mit akar itt?
- Öh... én csak...
- Fiúk, elkaptam egy illetéktelen behatolót. Gyertek ide!
- Mi? Várj! Én nem...

Ryu

Lassan kezdődik a parti, mikor jelentik a biztonsági őrök, hogy valaki illetéktelenül akar bejönni. Odamegyek, nehogy valami baj legyen. Nicsak! Kit látnak szemeim!
Mikor kérdezi az őrök főnöke, hogy ismerem-e ezt a fickót, halál komolyan mondom neki, hogy még életemben nem láttam. Joshua döbbenten néz rám, mire elnevetem magam, és így szólok.
- Semmi baj, az úr velem van, ő a szerelmem - majd kézen fogom, és a nagyterembe vezetem.
- Hogyhogy eljöttél? Azt hittem látni sem akarsz.

Joshua

- Lehet, hogy ezt hitted, de nem így van. Máskor talán megvárhatnád a válaszomat is, mielőtt elrohansz. - Amikor beérünk egy terembe, tátott szájjal állok meg. Jézusom! Életemben nem láttam még ekkora fényűzést! Itt biztosan mindenki gazdag és befolyásos... hogy is kerültem én ide? Ja, igen, az én egyetlenem is gazdag és befolyásos... Azután megáll a szemem valamin, és az egyik asztalhoz rohanok. Fúúú... egy ferrero rocher hegy! Ilyet még csak a TV-ben láttam! Mint egy gyerek állok nyálcsorgatva az édesség halom előtt, mire Ryu halkan kuncogni kezd mögöttem.
- Ha látnád most magadat, milyen aranyos vagy! - Ettől aztán elpirulok, és kicsit durcásan válaszolok.
- Jól van na... én nem vagyok hozzászokva az ilyesmihez. - Erre Ryu csak nyom egy puszit az arcomra.

Ryu

Olyan aranyosan csorgatja a nyálát az édesség előtt. Legszívesebben elrángatnám és... húúúúhh… Aztán jönnek a beszédek, majd mindenki látni akarja a Hitakama cég örökösét. Persze arra is kíváncsi mindenki, hogy miért ő van velem. Mikor úgy mutatom be, hogy a szerelmem, látom, kinek szúrja ez a szemét, és kinek nem. Joshua egyre sápadtabb, és én nem tudom mire vélni. Kicsit félrehúzom.
- Valami baj van?
- Semmi - feleli halkan.
- Joshua!
- Csak annyi gazdag ember van itt, és én nem tartozom ide! – mondja, és már menne is el, mikor végre feltűnik anyám, aki meleg mosollyal karol Joshuába.
- Rég láttalak Joshua! - hát igen, régen volt mikor együtt játszottunk! Aztán jön a vacsora, és látom, hogy Joshuát máshova ültetik! Ezt nem hagyhatom...

Joshua

Egy kicsit rosszul érzem magam, hogy ennyire nem vagyok idevaló, de amikor elmennék, feltűnik Ryu anyukája, és belém karolva vezet az ülőhelyéhez. Egy kicsit beszélgetünk a régi emlékekről, amikor még csak barátok voltunk Ryuval, majd elég furcsa dolgot mond.
- Örülök, hogy valaki vigyáz a kisfiamra, igazán hálás vagyok neked, hogy kitartasz mellette! - Ez nagyon boldoggá tesz, és nem hagyhatom szó nélkül.
- Az ön fia is sokat segít nekem, igazán büszke lehet rá... csak kicsit féltem, hogy talán sok neki ez a munka a vállalatnál. - Többet már nem tudok mondani, mert kezdődik a vacsora, és leültetnek egy asztalhoz... pedig még szívesen beszélgettem volna vele... Szemeimmel Ryut keresem, de a tömegben nem látom sehol. Így elég kényelmetlenül érzem magam. Egyik oldalamon egy kimért nőszemély ül vastag aranyláncokkal a nyakában, és egy ocsmány tollas kalappal a fején, a másik oldalamon pedig egy dagadt pasas zabál, mint egy disznó, miközben gyémántfogait csillogtatja, és röfögve röhög a velem szemben ülő löttyedt vénasszony viccein, aki korához képest igencsak kikente magát... nem tűnik jobbnak egy utcai lotyónál. Egy ujjal sem tudok az ételhez nyúlni, csak idegesen nézek magam elé, amikor meghallom Ryu hangját.
- Joshua! Gyere velem! - Most legszívesebben a nyakába ugranék! Egy percig sem akarok tovább itt ülni. Azonnal felállok, és belekarolok Ryuba szorosan magamhoz vonva őt. El nem engedem az biztos!

Ryu

Szorosan magához húz, és ahogy ránézek eddigi asztaltársaira, nem is csodálom. Pár perc beszélgetés a szervezőkkel, na meg némi pénz, és Joshua már mellettem is ül a főasztalnál. Szeme csillog, ahogy rám néz, és én alig tudok az evésre koncentrálni. A vacsora pedig finom, neki is ízlik, és desszertnek pedig titokban, pár percre magára hagyva, kap egy kis ferrero rocher hegyet. Nem is nagyon mer hozzá nyúlni. Olyan, mint egy gyerek. Kíváncsi szemek tapadnak ránk, majd pár szófoszlány üti meg a fülem…
- Nem szégyelli magát? Gazdag örökös, és egy fiúval… felháborító! - Én csak nagyot nevetek, és megcsókolom Joshuát.
- Te vagy a mindenem!

Joshua

Tyűűű! Amikor elém teszi a miniatürizált ferrero rocher hegyet, úgy érzem, szárnyaim nőttek. Azt sem tudom, melyikkel kezdjem... csak nézegetem a csodát előttem, majd egy hang letörli arcomról a mosolyt, bár nem sok időre. Gondolom Ryu is hallotta a bántó szavakat, és most ajkaimra tapad.
- Te vagy a mindenem!
- Te pedig az enyém! - válaszolom rögtön, és én is megcsókolom őt. A háttérből hallom az undorodó hangokat, de nem érdekelnek, csak egyvalakire tudok figyelni, és az Ryu. Elég hosszúra nyúlik az este, és Ryunak is sok tehetős emberrel kell beszélnie, de én végig a sarkában vagyok, és mindenhova követem. Nem szólok senkihez egy szót sem, csak várom, hogy vége legyen a bálnak, és megkönnyebbülten ledőlhessek végre az ágyamra... illetve Ryu ágyára... vele együtt...

Nincs hozzászólás.