Mazochista érzelmek I. évad 24. fejezet

Joshua

Olyan jó így... csak egy egészen kicsit, de úgy érzem, tényleg fontos vagyok neki. Már mozdulna a kezem, hogy megsimogassam arcát, de visszateszem magam mellé a kanapéra. Most olyan, mintha porcelánból lenne... és ha hozzáérnék... darabokra törne.
- Ha megtehetném, beszélnék vele helyetted! De ezt csak te intézheted el.
- Tudom - mondja rosszkedvűen.
- Ma vettem egy köteg újságot. Hisashi éppen azt böngészi, és olyan hamar el fog költözni, amilyen hamar csak tud.
- Ezt most miért mondod el nekem?
- Nincs különösebb oka... csak szerettem volna, hogy tudd! Jut is eszembe - túrom elő zsebemből az éjjel vásárolt csokoládét -, ezt neked vettem.

Ryu

Csokiiii! Már vettem is rá magam és pillanatok alatt befalom.
- Öööö... izé... ma még nem ettem - dünnyögöm a nevető Joshuának.
- Hozzak valamit neked?
- Nem, csak maradjunk még így egy kicsit, ha nem baj - bújok vissza az ölébe.
- Joshu... játszanál a hajammal, mint régen? - kérdezem tőle. A következő pillanatban már érzem is a kezeit.

Joshua

Annyira jó érzés megérinteni... alig merem ujjaim közé fogni a tincseit. Ez a pár pillanat... bárcsak örökké tartana...
- Azért ezzel a hosszú vörös lobonccal nem valami könnyű játszani... a fekete tincseidet jobban szerettem... - mondom vidáman, mire Ryu csak elneveti magát.
- Végül is, vissza lehet csináltatni - mondja közben, és nevet tovább. Arcára hirtelen egy sós csepp hull. Ijedten néz fel.
- Joshua... te sírsz?
- Nem... - felelem elhaló hangon, és ráborulok átölelve őt.
- Josh...
- Szeretlek. Bocsáss meg... - Csak ennyit tudok mondani.

Ryu

Ahogy sírva ölel át, egyszerűen nem tudom elengedni, hogy meg ne csókolnám. Nem akarok mást csak ölelni és csókkal borítani be. Lágyan fektetem végig a kanapén, már az se érdekel, ha valaki bejön. Először homlokára kap puszit, majd a szemeire, az orrára, majd jön az szája.
A szemébe nézek egyáltalán akarja-e, de ahogy néz...
Gyöngéden csókolom, majd ahogy nyelvem nyelvéhez ér, elönt a jól ismert vágy, amit csak ő tud előhozni belőlem. Egyre szenvedélyesebben csókolom, és érzem ő is erre vágyik.
Aztán észhez térek… Ne, még nem...

Joshua

Csak akkor jöttem rá, mekkorát hibáztam, amikor Ryu nevetve feküdt az ölemben... mert a mosolya mindennél fontosabb nekem. Hallottam is már valahol... régen... hogy valójában nem akkor ébredsz rá igazán, mennyire fontos számodra valaki, amikor elmegy... hanem akkor, amikor újra találkoztok. Akárki mondta is ezt... igaza volt. Azután Ryu megcsókol, és úgy érzem, minden tudatom elszáll, helyén pedig csak a mély érzelmek maradnak meg görcsösen kapaszkodva. Szükségem van rá... a csókjára, mely egyre nagyobb szenvedéllyel telve forrasztja össze ajkainkat... és a szerelmére, mely megőrjíti szívemet... El akarom veszíteni az irányítást...
Egyszer csak Ryu ajkai távolodni kezdenek. Mi ez... a szemében?
- Ne menj! - Megragadom karját, és visszahúzom.
- Megengedem.... megteheted...... szeretném...! A-a kulcs a zárban van... ha szeretnéd, csak fordítsd el, és senki sem tud majd bejönni.

Ryu

- Nem... Joshua... nem tudok... itt nem... és... mindig is az volt a baj, hogy letámadtalak!
- Ha most lefeküdnénk, változna valami? A tüske, hiába húztad ki, még fáj nagyon - ölelem át. Annyira szeretnék vele lenni, szeretkezni vele és elfelejteni mindent, de még nem megy. Pláne itt nem, itt, ahol...
- Ha... ha elvenném Yukit, ha csak névházasságot kötnék vele és utána rögtön elválnánk, az nagyon rosszul érintene? Ne nézz rám ilyen csúnyán, csak gondolkodom, ő sincs jó helyzetben...

Joshua

- Tégy, ahogy jónak látod. Nem haragudnék rád, akkor sem, ha netán beleszeretnél és vele akarnál maradni... akkor sem, ha a továbbiakban már csak prostiként kezelnél és csak a szexet akarnád tőlem... és akkor sem, ha többé már egyáltalán nem akarnál találkozni velem. De azért igen, rosszul érintene... - ülök fel.
- Tessék... megeheted az enyémet is - adom kezébe a csokimat. - Idd meg az üdítődet, és ha végeztél, kérlek, zárd be a termet magad után, a kulcsot pedig tedd le a pultra. Nekem most már mennem kell dolgozni - mondom, és csendben kisétálok a biliárdteremből. A mosdóba veszem az irányt, és a csapnál alaposan megmosom az arcomat. Csurom vizesen nézek a tükörbe. Nem szólhatok bele a döntéseibe... most nem... Ha elhagy, azért csak magamat okolhatom... meg is érdemelném.

Ryu

Prostiként kezelni? Csak szexet? Ledöbbenve ülök a kanapén! Ezt nem gondolhatta komolyan! Sosem tudnék úgy bánni vele!
Megiszom a piám, majd bezárom magam mögött az ajtót. A pulthoz ülök, és Myotól kérek egy konyakot. Nem akarom leinni magam, de most kell valami erős. Ahogy megkapom, felhajtom, majd előveszem Yuki levelét, abban leírta a számát. Már hívom is. Megbeszélek vele egy találkozott az irodámban.
A következő pillanatban egy kéz szorítja el a vérkeringést a vállamban.
- Most fekteted meg Joshuát és már egy nőt hívsz fel? De egy rohadék vagy! - hallom Hisashi mérges hangját!

Joshua

Megtörlöm az arcomat, majd leszegett fejjel kimegyek a mosdóból. Fülemet egy ismerős hang üti meg.
- De egy rohadék vagy! - Azonnal felnézek. Hisashi!
- Engedj el! - kiabál Ryu.
- Csak kihasználod őt!
- Ez nem igaz! - Ryu hangja egyre kétségbeesettebb. Én már ott is vagyok, és megszorítom Hisashi kezét.
- Josh?
- Elég legyen! - Mondom halkan, de dühösen.
- De... - Tekintetemtől megremeg, félrenéz, és eddig megfeszített teste elernyed.
- Sajnálom - mondja, majd hirtelen megölel. A nagy lendülettől a pultnak dőlök, a meglepettségtől pedig csak nézek magam elé.

Ryu

A meglepetéstől csak pislogni tudok. Nem barátság, amit Hisashi érez! Akármit is mond Joshua, ez nem az. Úgy öleli, mintha soha nem akarná elengedni. A féltékenységtől üvölteni tudnék, de csak csendesen kezdek beszélni.
- Hm, barátság? Na persze! Most mennem kell, Joshu, hívj fel, ha el tudsz jönni velem vacsorázni! - Kap egy csókot a homlokára és már el is tűnök a helyről!

Joshua

- Mi? Ryu! Várj! - Hiába kiabálok utána, nem áll meg. - Hisashi! Engedj már el! - taszítom el magamtól. - Mi a fene ütött beléd? Megőrültél?!
- Bocsáss meg! Csak elkapott a hév... és...
- Hév? Hév?! Mégis milyen hév?! Csak barátok vagyunk, vagy nem?!
- De igen...
- Segítsek valamiben, Joshua? - hallom Myo hangját mellőlem, aki már ökleit tördeli idegességében.
- Nem szükséges - mondom most már visszafogott hangerővel, majd visszafordulok Hisashihoz.
- Ha a barátom akarsz lenni... viselkedj is úgy...! - Most meg nem néz a szemembe... Nem értem... mi van vele? Áh... fel kell hívnom Ryut! Már szaladok is a telefonhoz, miközben nézem, ahogy Hisashi visszakullog az asztalhoz, hogy az újságaiba temetkezzen.

Ryu

Hiába hív nem veszem fel, most még nem tudnék rendesen beszélni vele. Ha arra gondolok, hogy Hisashi is szereti, és egész nap ott van vele... hát nem jó érzés! Ha sokáig ostromolja Joshuát, ki tudja, ellen tud-e állni. Hiszen Hisashi baromi szép pasi, el kell ismernem. Majd később visszahívom! Megint csörög, és most már Yuki hív, basszus, el is felejtettem! Na és neki vajon mit fogok mondani? Miért kell most 3 féle dologban döntenem? Miért nem lehetnek úgy a dolgok, mint régen?

Joshua

Miért nem veszi fel? A francba, biztosan félreértette a dolgot! Mondjuk volt is mit... nem hiszem el, hogy Hisashi képes volt csak így megölelni! Azt mondta, elfogadta és megszokta, hogy a barátom. Igaz, azt is mondta, hogy nem közömbös irántam, de azt hittem nem táplál komoly érzelmeket... Ez így nagyon nem lesz jó! Ahogy elnézem, most nagyon elszontyolodott... de hát pontosan tudja, hogy mi érzek, nem? Vagy talán abban reménykedett, hogy az után az éjszaka után majd megváltozik minden? A fenébe! Nem kellett volna belemennem! Odasétálok hozzá, és látván, hogy szipog, nekidobok egy zsebkendőt.
- Töröld meg a taknyos orrodat! - Ő csak bólint, de nem néz rám. Leülök vele szemben, de nem tudom, mit mondhatnék neki. Végül Hisashi szólal meg előbb.
- Én... tényleg szeretnék a barátod maradni...
- Akkor mindkettőnknek jobb lesz, ha hamar találsz egy saját lakást. Mutasd, miket karikáztál be eddig...? - Én is elkezdem vele böngészni a lapokat, és látom, hogy kezd megnyugodni. Innentől kezdve csak a lakásokról beszélgetünk, majd segítek neki kiválasztani a legjobbakat, amiket fel is hívunk. Van pár, ami megfelelőnek tűnik, így megegyezünk, hogy holnap elkísérem őt megnézni mindet.

Ryu

Csak ülök és nézek magam elé. Yuki most ment el és én még mindig nem tudom, mit csináljak. Yuki aranyos, kedves, érzelmes, és mint kiderült szerelmes belém! Francba! Még ez is! Most hogy mondjam meg neki, hogy nem akarom elvenni, hogy nem tudom szeretni?
Torlódnak a felhők a fejem felett... és még... Joshuával sincs rendezve a dolgom.
Hisashi ölelése annyira meglepett!!! Eddig is szerette, vagy csak most szeretett Joshuába, hogy újra találkoztak? A jó életbe! Nem akarok mást, mint zenélni és Joshuával lenni! Ehelyett itt ücsörgök egy kicseszett irodában és semmiben sem tudok dönteni.
Már megint csörög a telefonom... Joshua...

Joshua

Újra megpróbálom felhívni Ryut, és ezúttal sikerül is.
- Ryu! Ami nemrég történt...
- Nem a te hibád volt.
- De mégis...
- Josh... nem haragszom. Akkor el tudsz jönni vacsorázni?
- Persze! Itt leszek, ahogy tegnap is.
- Rendben, mindjárt indulok. Szia! - leteszi, én pedig ismét szólok Myónak. Nem örül túlságosan a dolognak, de csak annyit szól, "Vigyázz magadra!", és megborzolja hajamat. Az életem egyre keszekuszább szálakból áll... Már nem csak Myo, hanem Hisashi is... pedig én csak Ryuval szeretnék lenni.

Ryu

Most kicsit könnyebb hogy beszéltem Joshuval, és hogy velem vacsorázik. Talán rendbe hozhatunk mindent. Ja, de meddig? Amíg Hisashi megint be nem veti a bűbájos mosolyát? Mi a francért marad a városban? Egy perc nyugtom se lesz, ha itt marad!
De vár a munka, a sok baj, gond és idegeim egyre jobban borzolódnak. Lassan indulnom is kéne Joshuért. Milyen lesz az este? A bárban történtek után hogy fogjuk vissza magunkat?
Aztán hívom Kenjit, és a kocsi fél óra múlva megáll velem a bár előtt.

Joshua

Látom, amikor Ryu kocsija megáll a bár előtt. Gyorsan lekapom magamról a kötényt, és elköszönök Myótól. Kifelé menet megpillantom Hisashit, aki az ajtónál áll. Rám néz, és olyan, mintha mondani akarna valamit, de nem teszi. Elköszönök tőle is, és kikerülve őt beszállok az autóba. Hisashi még mindig ott áll, és engem figyel. Azután elindulunk, én pedig lehorgasztom a fejem. Hát nincs éppen olyan hangulatom, mint amilyen a biliárdteremben volt. Képzelem, Ryu is mit gondolhat. Már megint nem merek ránézni. Amint egy kicsit jobbra fordulnának a dolgok, valami mindig bekavar.
- Jutottál valamire a lánnyal, vagy a külföldre utazással kapcsolatban? - kérdezem halkan.

Ryu

Hát ezt most nem kellett volna megkérdeznie!
- Semmire nem jutottam, a bandával még nem is beszéltem. Yuki... meg... ő... azt hiszi, szerelmes belém! Joshu, lehetne, hogy most nem beszélünk ezekről? Egyszerűen csak...... nekem a legfontosabb Te vagy! Amíg veled nem tudjuk megbeszélni a dolgokat, addig hogy dönthetnék bármiről is? Most csak veled akarok lenni, élvezni a társaságodat. Hová szeretnél menni? - fordítom felém az arcát és nézek a szemébe. ÁÁÁ, elég, ha csak rám néz és újra az a forróság önt el, mint amikor együtt voltunk.

Joshua

Leveszem Ryuról a tekintetemet, de ő még mindig nem engedi el államat.
- Nem vagyok túl jó hangulatban, úgyhogy inkább valami csendes helyre szeretnék menni. Azt mondod meg akarod velem beszélni a dolgokat, de tulajdonképpen mit? Tegnap nem jutottunk semmire, de ha kérdezel... válaszolni fogok. - Nem igazán tudom, hogy pontosan mire kíváncsi... Jó lenne végre túllépni a kínos részeken, és tudom, hogy amíg nem kapja meg a válaszait, egy óriási fal fog húzódni kettőnk között. És miért is nem enged el? Óvatosan visszacsúsztatom szemeire tekintetemet.

Ryu

Megkérem Kenjit álljunk meg.
- Gyere, sétáljunk egy kicsit! - és már húzom is ki a kocsiból. Kézen fogom, és lassan bandukolni kezdünk. Úgy kapaszkodik a kezembe mintha félne, hogy itt hagyom. Megállok és szembefordulok vele.
- Már nem akarok semmit kérdezni. Zárjuk le a dolgot. Ha te is úgy érzed, kezdjük elölről! Szeretlek Joshu! - Nem merem megcsókolni, mert azt mondta nincs jó hangulatban, ezért egy puszit kap a szemére.

Joshua

- Rendben - mosolygok rá kedvesen. Ekkor megcsapja az orromat valami finom illat.
- Ááá, egy rámenes stand! Még nyitva van! Gyere! - húzom magammal Ryut. A pizza után a rámen a kedvencem! - Leülünk a pultnál, és rendelek.
- Két húsos rámen lesz!
- Máris! - Ahogy a bácsika lerakja elénk a tálakat, összefut a nyál a számban. Nagyon jól néz ki! Úgy látom Ryunak is nagyon tetszik.
- Akkor, jó étvágyat!
- Jó étvágyat! - nézünk össze.
- Hmmm... ez isteni! Nem is tudom, mikor ettem utoljára ilyen finomat! - mondom, mire Ryu elkezd kuncogni.
- Most mi van?
- Semmi, csak vicces, hogy néha egy kifőzde étele jobban esik, mint egy éttermi 5 fogásos vacsora.

Ryu

Vidáman falatozunk, beszélgetünk, Joshuának is jobb kedve lesz. Azért valami nagyon érdekelne, de nem tudom, hogy kérdezzem meg. Félek, haragudni fog érte és itt hagy.
- Joshu, valamit... valamit azért kérdeznék… - Félve néz rám.
- Teljesen mindegy, mi lesz a válaszod, mindenképpen szeretnék veled lenni!
- Mi az?
- Szóval Hisashival... izé... úgy, mint velem... vagy...? Á, felejtsd el!

Joshua

A kérdésére majdnem kiesik a számból a falat, de gyorsan megrágom, és lenyelem.
- Persze, hogy... mármint... - halkulok el teljesen - ...én voltam felül. - Azért ez a kérdés... komolyan ez érdekelte? Én meg teljesen zavarba jöttem. Gyorsan a rámenembe temetkezem, de azután jön az újabb csapás.
- És... milyen volt vele? - A francba, egy húsdarab megakadt a torkomon.
- Köhhh-köh-köh! KÖHHH-köhh-köh...
- Josh, jól vagy? - ütögeti hátamat. - Nem kell válaszolnod, ha nem akarsz. - A szemébe nézek.
- Nagyon jó volt vele, de mivel az érzelmeimet eddig csak feléd tudtam igazán megnyitni, azt hiszem... veled jobb volt.

Ryu

- Eddig, és mi lesz ha... azt hiszed...? - Ez nem éppen az a válasz volt, amit vártam. Nekem vele volt a legjobb, vele éreztem tökéletesen jól magam.
- Én tudom, hogy veled volt a legjobb, te meg csak hiszed! - Ezek szerint nem voltam a legjobb szerető a számára.
- Menjünk! - kérem csendesen, és elindulok. Már nem fogom a kezét, eddig azt hittem, minden tökéletes volt, ezek szerint tévedtem. Nehezen tudom visszatartani a könnyeimet, ezért inkább nem is nézek rá.

Joshua

Látom rajta, hogy rosszul esett neki, amit mondtam. Amíg nem jött Hisashi, el sem tudtam képzelni, hogy más férfivel is lefeküdhetnék. Ryunak megnyíltam, mindent neki adtam... és ő is nekem adott mindent, így vele volt a legjobb, de azt nem tudhatom, hogy Hisahival milyen lenne, ha beleszeretnék, elvégre csak a barátom... Én azt akarom, hogy örökre Ryu maradjon az első számú. Hirtelen mögé lépek, és átkarolom őt hátulról.
- Hé! Ne bizonytalanodj el! Én nem tudok érzelmek nélkül szeretkezni, és hozzád fűznek a legszorosabb érzelmek a világon. Egyértelmű, hogy veled a legjobb. Lehet, hogy Hisashi mindent megadott nekem, de ez fordítva nem így volt. Ha meg ennyi nem elég, bizonyítsd be, hogy jobb vagy nála!

Ryu

- …bizonyítsd be, hogy jobb vagy nála! - Olyan ideges leszek, meg tudnám ütni... de erőt veszek magamon...
- Nem fogok azért lefeküdni veled, hogy bizonygassam, én vagyok a jobb! - Szemeim szikráznak... Forog a gyomrom... a legszorosabb szálak... ezek szerint hozzá is fűzi valami...
- Ne haragudj, én most szeretnék hazamenni, nincs semmi baj, csak egyedül akarok most lenni! Amit mondtál az egy kicsit felkavart, és nem szeretnék olyat mondani, ami bántana.
Kapom a telefont és már hívom is a szerencsétlen Kenjit, hogy vigye haza Joshuát.
- Ha nem gond holnap felhívlak! - és gyalogosan hazafelé veszem az irányt.

Joshua

Most megint valami rosszat mondtam volna? Nem akartam megbántani... Csak állok egyhelyben, és nézem, ahogy távolodik. Azután futni kezdek. Utolérve elkapom a csuklóját.
- Kérlek, várj! Sajnálom... nem tudom, mit kellene mondanom.
- Nem kell mondanod semmit.
- De igen kell! Nem akarom, hogy így váljunk el! Csak fel akartalak vidítani! Nem tudom, hogy a szövegem melyik része bántott meg ennyire, de én tényleg szeretlek, és csak téged! Hisashi csak egy barát, és az is marad! Soha többé nem feküdnék le vele! Te vagy nekem a legfontosabb! Ehhez nem kell jobbnak lenned nála... én így szeretlek!

Ryu

- Én is szeretlek! De hazamegyek, fáradt és zaklatott vagyok! Gyere velem! - nézek rá, mire meglepődik.
- Ne gondolj semmire, csak aludni szeretnék melletted! De ha nem akarsz, nem kell, semmi gond, akkor majd holnap találkozunk. - Kenji megáll mellettem a kocsival. Várakozóan nézek Joshuára. Beszállunk mind a ketten.
- Merre menjünk, mert ha hazamész, akkor elviszünk.

Joshua

- Veled megyek - mondom röviden. Már megint mindent elcsesztem, ráadásul azt sem tudom igazán, hogy mivel... Most komolyan ennyire helyrehozhatatlan a kapcsolatunk? Minden egyes kimondott szóval csak megsebzem őt. Lehet, hogy jobb lenne, ha megnémulnék... Egy darabig pedig meg is némulok, mert egy szót sem szólok hozzá sem a kocsiban, sem pedig a lakásán. Ő csendben elmegy fürödni, majd én váltom fel. Amikor kilépek a fürdőszobából Ryu már az ágyban fekszik. Bemegyek a szobába, és megállok a közepén. Nem vagyok biztos benne, hogy most helyes lenne melléfeküdnöm. Talán a kanapét kellene választanom, vagy a vendégszobát... Tanácstalanul állok, majd gondolok egyet, és kiveszek egy takarót a szekrényből. Lefekszem a szőnyegre, az ágy mellé. Így talán megfelel neki.

Ryu

Nem hiszem el, hogy komolyan a padlón akar aludni!
- Joshu, azt mondtam melletted szeretnék aludni! - Óvatosan fekszik be az ágyba, mintha félne valamitől.
- Joshu nem csinálok veled semmit! - Közelebb csúszok hozzá, és fejemet a jól ismert módon, hasára fektetem. Ez olyan jó, teljesen megnyugszom, és ő végre ellazul, majd kis idő múlva a hajammal kezd játszani, mint régen. Egyre laposabbakat pislogok, és már félálomban vagyok, mikor halkan kimondom.
- Kezdjük újra Joshuuuu, szeretlek! - mormogom mielőtt elalszom.

Joshua

Csak mosolygom a kis méregzsákon, ahogy összegömbölyödve hozzám bújik, mint egy kiscica.
- Kezdjük újra Joshuuuu, szeretlek! - mondja, és már alszik is. Kis butus... nem is attól félek, hogy mit fog tenni, csak attól, hogy valami megint rosszul fog esni neki. Lassan én is elalszom, majd reggel én ébredek fel először. Lényegesen jobb éjszakám volt az előzőnél. Nem merek megmozdulni, nehogy felébresszem Ryut, ezért csak fekszem az ágyon a plafont bámulva. Úgy fél óra múlva már kezdek zsibbadni, amikor megszólal Ryu telefonja. Erre ő is felébred, és csukott szemmel tapogatja ki mobilja hollétét.
- Igen? - nyöszörgi álmosan.
- Yuki? - Jól hallottam? Ez nem az a lány, akivel... össze kellene házasodnia? De mit akar?

Ryu

- Yuki? - Mérgesen nézek az órára, korán van még.
- Mit akarsz hajnalok hajnalán? - Hoppá ezt nem kellett volna! Olyanokat mond a telefonba, hogy fiú létemre egyre jobban vörösödöm.
- Fejezd be, kérlek, nem hiszem, hogy ezzel rá tudsz venni a házasságra. Épp az ágyamban fekszem a szerelmemmel. Ne zavarj minket! Majd az irodában találkozunk - nyomom ki végül a telefont. Joshu elhűlve néz rám.
- Ez a lány tényleg szerelmes beléd!
- Az lehet, de engem nem érdekel! Téged szeretlek, és nem igazán hoz lázba az orál technikája. - Még alhatok, ezért visszafekszem hasára és már durmolok is.

Joshua

Anyám! Ez azért durva volt... Én azt hittem, hogy egy aranyos kislányról van szó... Így már azért jobban értem Ryu reakcióját. Jó gyorsan visszaaludt... vagy talán még fel sem ébredt igazán. Hahh... zsibbadhatok tovább alatta. Amikor már végképp nem tudok ugyan abban a pózban maradni, óvatosan kimászok alóla, de ahogy felállnék, Ryu visszaránt az ágyra.
- Ne menj még el!
- Csak a konyhába mennék... már nagyon elfeküdtem magam.
- Csak egy kicsit... - Most mit csináljak vele...? Olyan kómás fejet vág, hogy majdnem megnevettet. Tényleg nagyon fáradt lehet.

Ryu

Nem akarom, hogy elmenjen még a konyhába sem, olyan jól alszom, ha mellettem van. De... már, megint az önző énem, a francba...! Gyorsan elhúzódom tőle, hiszen azt mondta, elfeküdte magát.
- Menj csak, bocsi - és már fekszem is vissza, hátha tudok még aludni.
Az álomra már nem emlékszem, csak arra, hogy ordítva ülök fel az ágyon... már megint... ha nincs velem......! Ijedten rohan be a konyhából.
- Mi történt? - Rám néz, és már tudja, mi a baj. Visszafektet, mellém bújik...
- Aludj nyugodtan, itt leszek.

Joshua

Végül kijutok a konyhába, de hamarosan rohanok is vissza. Ryu idegesen, levegő után kapkodva ül az ágyon. Tehát rosszat álmodott... Megnyugtatom, majd én is melléfekszem. Magamhoz ölelem, hogy érezze közelségem. Figyelem minden lélegzetvételét, amíg el nem kezd szuszogni. Azután én is álomba szenderülök. Ezúttal az én telefonom csörgésére ébredek. Ó, hogy az a...! Amikor kinyitom szemeimet, már Ryu kezében van a kis készülék.
- Hisashi az - nyújtja felém morcosan.
- Hisashi? - A fenébe, tényleg! Úgy volt, hogy ma elmegyünk lakást nézni. Felveszem...
- Szia!
- ...
- Persze, bár egy kicsit késni fo... - ekkor Ryu kikapja kezemből a telefont.

Ryu

- Hová akarsz menni vele? - kérdezem nyugalmat erőltetve magamra.
- Ha visszaadod a telefonom, megmondom. - Szó nélkül adom neki vissza, és magára is hagyom, már megint vele lesz! Lezuhanyozok, felöltözök, kávét főzök.
- Ryu, lakást megyünk nézni Hisashival, hogy elköltözzön a bárból.
- Oda mész és azzal, akivel akarsz! - felelem érzelemmentes hangon. Nem kell tudnia, hogy legszívesebben bezárnám, hogy ne tudjon elmenni.
- Mennem kell, majd Kenji hazavisz.

Joshua

Látom rajta, hogy bántja a dolog, hogy kettesben lennék Hisashival, és ez engem is elszomorít. Nem akarom cserbenhagyni egy barátomat se, de…
- Ha nem akarod, nem találkozom vele! - jelentem ki komolyan. Úgy látom, ezen kicsit meglepődött.
- Mondd ki, hogy mit szeretnél - lépek közelebb hozzá.
- Azzal, hogy magadban tartod, nem segítesz a kapcsolatunkon. - Nem néz rám, ezért felém fordítom fejét.
- Nos…? Mi a kívánságod?

Ryu

- Nos…? Mi a kívánságod? - Nagyot sóhajtok! Amit szeretnék, nem kérhetem tőle. Nem akarom, hogy miattam feladja a barátait!
- Nincs kívánságom! Menj el vele nyugodtan, nem benned nem bízom! Tőle tartok. Vigyázz vele, ő nem a barátod, több akar lenni. Ha végeztetek, hívj fel! Tudni szeretném, hogy nincs baj!
- Rendben - feleli, majd hozzám lép és megcsókol. - Köszönöm, Ryu! - Már lépnek ki az ajtón, hogy induljak, Kenji vár, mikor visszaszólok.
- Ha nem gond, itt aludnál ma éjjel is?

Joshua

Mit is mondhatnék erre... még hogy gond...
- Szeretnék itt aludni. - Kapok egy kedves mosolyt, majd egyedül maradok. Gyorsan felöltözöm, és már iszkolok is a bárba, ahol Hisashi vár. Myo még nincs ott, nagyon korán van... úgyis csak délután nyitunk, így a délelőttöm szabad. Elkezdjük a lakásnézést. Öt lakás után már kezdek fáradni. Hisashi még egyikre sem mondta, hogy nagyon jó lenne. Azután elérünk a hatodikhoz, ami tökéletes. Szépen fel van újítva, berendezett, és ahhoz képest, hogy milyen jó állapotban van, nem is drága. Látom, hogy Hisashinak is tetszik.
- Na, mit szólsz? - kérdezem.
- Háát... nem is tudom - jön a válasz.
- Szerintem jó választás lenne... vissza nem térő alkalom.
- Gondolod? - Miért ilyen bizonytalan?
- Talán többet is meg kellene néznünk. - mondja. Az órámra nézek. Most már indulnom kellene dolgozni.
- Hisashi... ugye nem azért húzod el a dolgot, hogy holnap is velem töltsd a délelőttödet?
- Mi? Neeem... dehogy. - Ez nem volt túl meggyőző.
- Kérlek, gondold át... a lakásodról van szó. - Ezen elmélázik, majd a tulajdonoshoz fordul.
- Szeretném átgondolni a dolgot, holnap felhívom önt, hogy hogyan döntöttem. - Ennyiben maradnak, majd a bár felé vesszük az irányt. Igaz is, fel kell hívnom Ryut. Előkapom a telefonomat, és már tárcsázom is.

Ryu

Egész nap csak arra gondoltam, hogy együtt vannak. Szar dolog a féltékenység! Aztán már a dühöngés, hogy mi a fenét csinálnak ennyi ideig! Már délután van, és még nem hívott. Mindenkivel kiabáltam az irodában, tudom ezt nem kéne... nem ők tehetnek róla, hogy a főnök egy idióta. Ráadásul a mai értekezleten semmit sem értettem, tényleg kéne valami sulit találni, ami ezzel foglalkozik! Na, majd Yoshimi keres egyet. Basszus, pár nap múlva vizsgáznom is kell, ezt kurvára elfelejtettem... na végre... telefon.
- Joshua?

Joshua

- Szia, Ryu! Most végeztünk, éppen a bár felé tartunk.
- Jól van, akkor este találkozunk, igaz?
- Hé, Joshua... vegyünk egy kis kürtös kalácsot! Légyszííí! - kezd el rángatni Hisashi.
- Éppen beszélgetek, ha nem vetted volna észre! - mordulok rá.
- De úúúgy megéheztem!
- Jól van, jól van, csak várj már egy kicsit!
- Ah... bocsi Ryu... itt vagyok... Jó lesz, ha este felmegyek hozzád? Ma rendes időben, tízkor zárok, úgyhogy fél tizenegy körül már ott is leszek.

Ryu

Az, hogy az a hülyegyerek még mindig vele van, elég ahhoz, hogy mindentől elmenjen a kedvem. Nem haragszom Joshura, csak nem tudnám nem szóvá tenni...
- Ne haragudj, de ma nem érek rá, tanulnom kell. Majd hívlak, mennem kell, sajnálom - és lerakom a kagylót. Végül is nem hazudtam, tényleg tanulnom kellene! De így hogy fogok? Esély sincs rá, hogy oda tudjak figyelni!
Kicsit össze kéne szedni magam!

Joshua

*bíp bíp bíp* - Már csak ezt hallom, majd mereven bámulom a kijelzőt. Most miért viselkedett így? Megint megbántottam volna? Reggel még ő kérte, hogy aludjak nála, most meg már nem akarja? A mellkasom szúrni kezd, majd csak arra eszmélek, hogy Hisashi újból a ruhámat ráncigálja.
- Josh...?
- Megyek... - mondom neki lehangoltan. Veszünk kürtös kalácsot, majd sétálunk tovább. Bár magamnak és még Ryunak is vettem, de nincs étvágyam hozzá...
- Nagyon finom! Te nem eszel, Josh? - néz rám aggódva.
- Most... nem - sütöm le szemeimet az utcakőre.
- Na... kóstold meg! Nyom a számhoz egy falatot. - Most... fel akar vidítani? Bekapom a darabot, majd elfogyasztva, mosolyogva nézek rá.
- Köszönöm.

Ryu

Alig telik el pár perc és mindent bánok már. Kirohanok az irodámból és még a lift megy lefelé, hívom Kenjit, azonnal álljon a ház elé, mire leérek ott is van. Látnom kell Joshuát. Ha sejtésem nem csal, tudom, hol veszik meg a kalácsot! Pár perc múlva ott is vagyunk és a bolttól nem messze ott sétálnak. Kiszállok, elindulok feléjük aztán...... csak azt látom, ahogy Joshua rámosolyog Hisashira. A szívem egy pillanatra megáll, levegő után kapkodok. Ezt megspórolhattam volna magamnak! Így együtt látni őket…
Hisashi vesz észre, de mire szólna Joshuának én már szállok is vissza a kocsiba!
- Kenji, mehetünk!

Joshua

- Josh... ott van Ryu! - mondja Hisashi. Mi? Ryu...? Mire hátrafordulok, már csak a hátát látom eltűnni a kocsiban. De miért...? Az előbb beszéltünk, és... Ezt most nem értem... hogy került ide, és miért ment el? Egyáltalán mióta volt itt? Nem értem... komolyan nem értem!!!
Már megint Hisashi húz vissza a valóságba, amikor belém karol.
- Josh...! - Meglepetten nézek rá.
- Kérlek, menjünk végre a bárba! - kéri.
- Jó... - Teljesen magam alatt vagyok. Ahogy sétálunk, Hisashi rákulcsol kezemre, ujjait az enyémek közé fonva. Elhúznám, de rászorít, nekem pedig nincs erőm harciaskodni ellene. Így érünk be a bárba.

Ryu

Nem az irodába megyek vissza, Jinékhez megyek. Egyszerűen nem tudom, mit csináljak! Jin pasija kedvesen fogad, ez furcsa, talán nem tud rólunk semmit? Később kiderül, hogy de, mindent tud. Ahogy elnyekegem, hogy mi a bajom, simán lehülyéznek, Jin még le is barmoz! Aztán meglepetésként ér mikor Taki, Jin pasija egy lakáskulcsot nyom a kezembe.
- Tessék, ez a kéró tetszeni fog neki, most azonnal menj oda, és mondd meg neki, hogy szálljon le Joshuáról, ide költözzön be és kész. Ha meg akarod tartani Joshuát, akkor küzdened kell érte. Itt a számom, az a másik meg hívjon fel, neki olcsón kiadom a lakást. Megköszönöm és ott se vagyok. A bár előtt nagy levegőt veszek, és határozottan nyitok be.
Myo, Hisashi és Joshua ott állnak a pultnál. Odalépek a meglepett Joshuhoz, és szájon csókolom, majd Hisashihoz fordulok.
- Ő az enyém, és nem adom át neked! - Kezébe nyomom a kulcsot, majd egy cetlire felírom Taki számát.
- Őt hívd fel, övé a lakás, olcsón kiadja neked. - Aztán Joshuához fordulok...
- Velem jössz? - és felé nyújtom a kezem.
Ha most nem jön...

Joshua

Döbbenten állok a pultnál, és most már tényleg semmit sem értek.
- Velem jössz? - nyújtja felém Ryu a kezét. Lassan emelem felé enyémet, majd amikor egy ujjam tenyeréhez ér, ő megragadja kezemet, és maga után vonszol. Beülünk a kocsiba, majd szól Kenjinek, hogy vigyen minket a lakására. Értetlenül nézek rá, mire ő szorosan átölel.
- Nem adlak senki másnak! - fúrja fejét a mellkasomba. Jólesik ezt hallani tőle, bár nem igazán értem, hogy mire ez a nagy felindulás.
- Én pedig nem hagynálak el, senki másért - mondom neki nyugodtan és kedvesen. Fejére simítok, ő pedig még nagyobb erővel kapaszkodik belém.
- Hééé... történt valami? - kérdezem.

Ryu

- Miután beszéltünk telefonon, látni akartalak annak ellenére, hogy... de amikor odaértem, úgy mosolyogtál rá...... - Szorosan ölelem, nem akarom elengedni… sosem engedem el.
- Ha még egyszer a közeledbe megy, megbánja! - Felemelem a fejem és birtokba veszem száját, nyelvem vadul tör utat... csak akkor hagyom abba, mikor már levegő után kapkodunk mind a ketten. Testem remeg a vágytól, így gyorsan elengedem, és egy kicsit távolabb csúszok tőle. De hiába, szeme meglepetten mered nadrágom elejére, amin látni, mennyire vágyom rá.

Joshua

Nem is tudom, miért lepődöm meg, amikor egy csóktól feláll neki. Talán a helyzet miatt. Viszont vágytól ködös arcától én is kezdek beindulni. Ekkor a kocsi megáll, mivel megérkeztünk. Közel hajolok Ryuhoz, és suttogni kezdek.
- Bent folytathatjuk. - Megfogom a kezét, és már megyünk is be, Kenjit pedig kizárjuk. Az ágyra térdelünk egymással szemben, és ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Csókja szenvedélytől fűtött, alig tudom viszonozni. Megint elkap a vágy, hogy elveszítsem az irányítást. Honnan jön ez az érzés?
- Ryu... hogy... szeretnéd...?

Ryu

- ...hogy… szeretnéd? - Alig akartam megérteni a kérdést. Nem igazán hiszem, hogy arra gondolt, amire én. Kérdően nézek rá, mire a fülembe súgja halkan.
- Ha szeretnéd, a tiéd leszek, Ryu! - A meglepetéstől alig tudok kinyögni valamit…
- Ne… nem akarok fájdalmat okozni…
- Bízom benned… csináld szerelemmel… hogy ne fájjon nagyon! - Kézen fogom, és a fürdőbe vezetem. Mindketten beállunk a zuhany alá, és egymást mosdatjuk le. Miután megtörölközünk, karomba veszem, és a szobámba viszem. Leteszem a félelemtől és vágytól remegő testét az ágyra, majd föléje hajolok.
- Szeretlek, Joshu… nagyon szeretlek. - A fiókból előveszem a síkosítót és mellénk helyezem.
Lassan csókolom végig gyönyörű testét, kezdve nyakánál, apró csókokkal, majd alig érintve apró kicsi mozdulatokkal haladok a mellbimbói felé. Ajkaim közé veszem az egyiket, nyelvem körkörös mozdulattal izgatja, A kezem felfedezi Joshu testét lágyan simogatva, majd nyelvem elindul egyre lejjebb a hasán, hogy elérje ágaskodó férfiasságát. Száma veszem, és hol erősen, hol gyengén szívom. Hallom, hogy élvezi, nyögései éreztetik velem, hogy már nem bírja sokáig. Gyengéden tárom szét lábait, hogy hozzáférjek ahhoz a rózsaszín bejárathoz, amit most fogok először megkapni igazán. Apró csókokkal borítom combja felső részét, majd a bejáratát kezdem nyalogatni, kezem farkát kényezteti. Joshu teste szinte lángol, és egyre hangosabban hallatja a hangját. Ujjaimra nyomom a síkosítót, majd egyik ujjamat óvatosan vezetem be Joshu testébe… belül még forróbb… a második ujjam is bent van… egy pillanatra elbizonytalanodom, és miközben tovább izgatom, a szemébe nézek. Megérti néma kérdésemet…
- Ne hagyd… itt most abba, kérlek… folytasd…! - A harmadik ujjammal a lehető leglassabban, mindig csak egy picit haladva jutok be a testébe. Joshu magához szorít, tudom ez most kellemetlen. Megtalálom „azt” a pontot, és újra és újra ki-be húzva ujjaimat, vágyát az egekig repítem. Majd felváltja őket kemény farkam, amire gyorsan síkosítót nyomok. A szemébe nézve lassan merülök el testében. A fájdalom könnyeit lecsókolom az arcáról…
- Lazíts, kérlek…! - Mindent megtesz, és érzem is hogy ellazul… mozoghatok… Lökéseim finomak, majd ahogy érzem, hogy farkam eléri a szenvedély belső pontját, Joshu nyögései eláruljak, hogy már ő is élvezi…

Joshua

Egy kicsit félek, de szeretném Ryunak adni mindenemet... hogy érezze, mennyire szeretem. Most annyira jó vele...! Minden érintése, minden csókja megperzseli bőrömet. Az első két ujjával gond nélkül hatol belém... a harmadik már eléggé feszít. Érzékeny pontomat veszi kezelésbe, így a gyönyör végletekig ostromolja testemet. Azután megérzem bejáratomhoz nyomódni férfiasságát. Kicsit fáj, ahogy belém hatol, de igyekszem elengedni magam, és a kínt hamarosan gyönyör váltja fel, ahogy mozogni kezd bennem. Ennél gyengédebb nem is lehetne. Látom rajta, hogy ő is élvezi... tekintete egyre inkább homályba veszik, ajkait pedig hangos sóhajok hagyják el minden egyes mozdulata után. Amennyire csak lehet, magamhoz vonom, mire ő lágyan megcsókol, és kicsit nagyobb lökésekkel ingerel. Amikor vesszőmre kulcsol, már... nem bírom...
- Ryu... - nyögöm csókjába. Testem megfeszül, rászorítok farkára, és egymás szájába fojtott nyögéssel élvezünk el egyszerre. Ez az érzés leírhatatlan... még sosem éltem át ilyet, egyetlen alkalommal sem. Az orgazmus mindkettőnk testét rángatja, de csókunkat csak a remegés enyhülésével szakítjuk meg. Óvatosan elválik tőlem, majd mellém hanyatlik. Szívem még mindig a torkomban dübörög, légzésem egy kéjben fuldokló emberéhez illő. Oldalra fordítom fejemet, és Ryu borostyán színű szemeit fürkészem.
- Senki sem múlhat felül téged - simítok arcára -, szeretlek.

Nincs hozzászólás.