Mazochista érzelmek I. évad 5. fejezet

Ryu lakása Tokió elit negyedében található. Kicsit rendetlen, nem hiába, Ryu lakik itt. Ryu bandáján kívül még senki nem látta belülről. Magában foglal két hálószobát, egy vendégszobát, egy amerikai konyhás nappalit és egy hatalmas fördőszobát.

Vajon mit tervelt ki Ryu, miután egyedül hagyta Joshuát és hazament?

Ryu

Azt hiszem, valamit elrontottam, érzem. Lehet hogy nagyon hülye vagyok, hogy ezt tettem, de csak azt akartam, hogy tudja, törődöm vele, hogy fontos nekem. Olyat akartam küldeni neki, amit…… legyünk őszinték, velem kapcsolatban tud használni. Hogy én mekkora barom vagyok!! Ryu, elbasztad, de nagyon. NAGYON!!! Miért gondoltam azt, hogy Joshua örülni fog annak a kazettának, és annak a szövegnek, hogy mit szeretnék tenni vele, és hogy mit szeretnék, hogy ő tegyen velem!? Hogy égek a vágytól, hogy magamban érezzem, és én is ugyan olyan gyönyört adjak neki…!? Bár a kazettán egy light-os, szerelmes melegfilm van, és csak azt akartam, hogy legalább egyszer lássa, nem kell félnie, hogy mi lesz ha… végre megtesszük. Persze, mellette ott van a síkosító több ízben, és pár darab óvszer is.
Na, ez a dolog most távolodott mérföldekre tőlem. Délután van, és csak arra tudok gondolni, hogy Joshua már megkapta a csomagot, és valószínűleg most átkozta el azt a pillanatot, amikor közel engedett magához. Pillanatok alatt dührohamom támad, és szétverem a nappalit, majd vérző kézzel leülök a szőnyegre.
Talán még... ha… Eszembe jut a mai TV-s interjú. Beszélgetés néhány dal előadásával kapcsolatban… talán jóvátehetem... Gyors telefon... egyeztetés… a banda már a véremet követeli a hülyeségeim miatt…… Rohanás a stúdióba, majd gyors SMS Joshnak, hogy kapcsolja be a TV-t a bárban, a 10-es csatornát.

A műsor után…

Hát vége, ennyi, nem akar látni!!!! Lecserélem a kötést a kezemről, mivel a nappali szétverése kicsit önmagamra is veszélyes volt. Fogom a konyakos üveget, és a szobámba vánszorgok vele. Szinte percek alatt félig üresre szívom, lehanyatlom az ágyamra, és visszagondolok a felvételre.
Miután már a többiekkel baromi jól elbeszélgetett a műsorvezető, hozzám fordult…

- Tudomásunk van róla, hogy egy bár előtt énekeltek, egy számot. Miért ott, és kinek szólt az a dal? Ryu, válaszolna most ön? – Fassza, most mit meséljek, hogy ott dolgozik a srác akibe halálosan szerelmes vagyok, a dal neki szólt, de most már bizonyára kurvára nem kellek neki?
Syma szigorú pillantást vet rám, így ennyit mondok:
- Az a dal a szerelmemnek szólt.

- A nevét is megtudhatjuk? - kérdezi nyálasan…… - Anyád, majd pont neked adom ki Johsua nevét.
- Nem… az engedélye nélkül nem adom ki, hogy ki ő, kérem ezt tartsák tiszteletben! -mogorván néz rám a műsorvezető, de ki nem szarja le… elmehetsz a……!
- Ryu, önnek volt egy kérése, hogy egy saját szerzeményt, ami nem tartozik a bandához, elénekelhessen. Most akkor hallhatnánk? - Már nem érdekel, hogy ki mit magyaráz a dalba, vágyakózó, csengő hangom kezdek el énekelni.
 

(Dal: Alex Band - Will not back down - Nem hátrálok)

Elszomorítottalak
De valahogy majd kiengesztellek
Időben, meglátod hogy igaz
Hogy az akaratom erős
És tudom, hogy ahogy ezek a napok mennek
Megtalálsz
Hozzád férkőzöm
Akkor is ha ez az utolsó dolog, amit teszek…

Minden lépéssel, amit teszel
Egy másodperccel elmaradok
Minden mozdulattal, amit teszel
Én leszek a tüske az oldaladon
És nem, most nem harcolhatsz ezzel
Nem hátrálok meg
Én vagyok az ég, a csillagok, a hold, a lemenő Nap
Én vagyok az érzés benned
Ahol bizonytalan vagy
Tudod, hogy nem harcolhatsz ez ellen most
Nem hátrálok meg

Mondják, hogy kegyetlen vagyok
De senki sem tudja, mit érzek irántad
Szerelmem, te vagy az egyetlen
Érted ezt?
Nem hagyhatom, hogy kicsússz a kezeim közül
Nem szerelmem, ne próbálj elfutni
Lásd a szemeimben, hogy te és én egyek vagyunk…

Minden lépéssel, amit teszel
Egy másodperccel elmaradok
Minden mozdulattal, amit teszel
Én leszek a tüske az oldaladon
És nem, most nem harcolhatsz ezzel
Nem hátrálok meg
Én vagyok az ég, a csillagok, a hold, a lemenő Nap
Én vagyok az érzés benned
Ahol bizonytalan vagy
Tudod, hogy nem harcolhatsz ez ellen most
Nem hátrálok meg

Mikor befejezem a dalt, csak annyit mondok a kamerába nézve…

- Ne haragudj, csak segíteni akartam, sajnálom! Hívj fel, ha még látni akarsz! Szeretlek.

Most itt fekszem és várom a hívást, ami ha nem jön, az talán a halálomat jelenti.

A bárban…

Joshua

Az egész délelőttöt átaludtam. Amikor felébredtem, már egyedül voltam. Végre jobban éreztem magam, így szokás szerint bejöttem a bárba, majd egy óra elteltével érkezett egy csomag Ryutól.

Kinyitom a dobozt, ami tele van síkosítóval, meg óvszerekkel. Érzem, ahogy az agyam kezd elborulni. Hogy képes nekem ilyesmit küldeni az a kölyök!? Azután meglátok egy kazettát is, „Szerelem melegen” címmel. Most komolyan meg akar halni!!!? Találok egy papírt is az írásával. Beleolvasok. „Szeretném végignyalni a tested...” Összegyűröm a papírt. Ez már a soknál is sokkal több! Mintha az eddigiek még nem lettek volna elegek, egy A/4-es lapot írt tele arról, hogy miket akar velem csinálni az ágyban!!! Most komolyan meg tudnám fojtani!
Azután, küld egy üzenetet, hogy kapcsoljak be valami műsort a TV-ben.
Hát még ennyi sem volt elég neki!!!?? Na jó... nyugi... próbáljunk meg higgadtan gondolkodni... Mégis mi a francos fenét akar már megint!!!?

Azért bujkál bennem a kíváncsiság, ezért bekapcsolom a TV-t. 10-es csatornát mondott, ugye? Áh, ő szerepel. Éppen a tegnapi előadásáról kérdezik, és... Hogy árulja el a nevem!!!? Hogy az a... Ha kimered ejteni a szádon... Ökölbe szorított kézzel, dühös tekintettel bámulom a képernyőt.
- Nem... - Hála az égnek, azért nem ment el teljesen az esze. Most pedig énekel. És ahogy elnézem, már megint nekem... Áh... értem! Tudja, hogy haragszom rá, és most ki akar engesztelni. Ha már előre tudtad, minek küldted el!!!??? Most már bánhatod!!! Nem mondom, szép dal, de akkor is kevés. Nem hátrál meg, mi!? Valahogy észrevettem. A dal végén még annyit mond:
- Ne haragudj, csak segíteni akartam, sajnálom! Hívj fel, ha még látni akarsz! Szeretlek. - Segíteni!!!!!?? Mégis miben, te féleszű!? És még én hívjalak fel!!!!????? Mi vagyok én, valami pudlikutya, aki csak tapsra vár!!!?? Azután meg csak úgy könnyedén kiböki, hogy szeret! Azt hiszed, hogy egy szóval mindent meg lehet oldani!?? Azért kíváncsi lennék, mit tennél, ha be sem kapcsoltam volna a TV-t. Kinyomom a kis gépezetet, a folytatás már nem érdekel, és dolgoznom is kell.
Munka közben egy kicsit megenyhülök. Néha teljesen kiborít a dolgaival. Régen voltam már ennyire dühös. És most arra vár, hogy felhívjam. Miért csinál ilyen nagy dolgot mindenből? Értem én, hogy jót akar, csak néha elveti a sulykot. Már éjszaka van. Bambán nézek a telefonomra. Amilyen kis fantáziáló, már biztosan beképzelte magának, hogy ezzel mindennek vége. Tényleg fel kellene hívnom. Hátramegyek a lépcsőhöz, és bepötyögöm a számát. Kicseng.
- Ha~llóó~ó!
- Ryu? Én vagyok, Joshua. Beszélni akartál velem, igaz?
- Jo~shu~ ~sze~ret~lek~
- Ryu, te részeg vagy? - Erre hallom, ahogy el kezd zokogni a telefonba.
- ~Bocsáss~ ~meg~ - Már teljesen le is itta magát? Ez nem jó.
- Hol vagy most, Ryu? Odamegyek!
- ~Ma~ci~val~ - Anyám! Hullarészeg!
- Várj meg, ne csinálj semmit, érted!? Mindjárt ott leszek! - Ha Macival van, az azt jelenti, hogy otthon van. Az a plüssmaci a mindene. Még általános iskolás korunkban kapta tőlem karácsonyra, és azóta úgy őrizgeti, mintha a legfontosabb dolog lenne a világon.
- Lányok, be tudnátok zárni helyettem? Akadt egy kis elintéznivalóm.
- Persze, neked mindent, Joshua! - Szuper! Leoldom magamról a kötényemet, és a székre dobom. Már viharzok is ki a bárból. Fogok egy taxit, mert Ryu egy kicsit messzebb lakik. Párszor már hazakísértem őt egy-egy nehéz éjszaka után, de a szobájában még nem jártam. Mindig azt mondta, hogy „most már boldogulok egyedül is”.
Már ott is vagyok. Becsöngetek.

Ryu

He? Heeee, fekszem az ágyon, és csak bámulom Macit. Ha valami fáj, akkor mindig hozzá menekülök, a kedvenc plüssállatom, Joshuátol kaptam.
Most csak delírium transzban vagyok az alkoholtól és hallucinálok, vagy tényleg beszéltem vele? Őőőő, nézzük csak, híváslista, beérkezett hívások... itt van… Joshua… és idejön. Kitámolygok a nappaliba, és megsemmisülve nézem tombolásom eredményét. A szoba szó szerint romokban, az üvegasztal apró szilánkokra törve…… függöny letépve…… kanapé felhasogatva…… mi a faszt csináltam én……? Kezdek még az eddiginél is rosszabbul lenni.
És Joshua ha jól értettem idejön… Ide? ...Ajaj, a nyakamat teszem rá, hogy most aztán rendesen megmondja a véleményét nekem...
Csengetnek......
Nagy nehezen, lassan elsétálok az ajtóig, és kinyitom.
- Josh?
- Mégis mi a francot műveltél már megint, te eszement!? - ordibál velem... majd szétnéz a nappaliban…… nagy levegőt vesz, mikor meglátja összevagdosott kezeimet, majd megindul a szobám felé.
- A szobádban beszélünk…… - Neeemmmmm!

- Josh, neeee, állj, ne menj be! - de késő, már bent van. Aztán döbbenten néz felém... A falamat egy nagy poszter borítja, amin ketten vagyunk a bár előtt.

Joshua

Végre nyílik az ajtó.
- Josh?
- Mégis mi a francot műveltél már megint, te eszement!? - Ahogy körülnézek, olyan, mintha egy elefántcsorda vonult volna itt végig. Azután meglátom Ryu vérben áztatott kezeit. Éreztem, hogy baj van. Bemegyek.
- A szobádban beszélünk... - Ryu a földig itta magát, most pedig meg akar akadályozni abban, hogy a szobájába menjek, de nem hagyom. Átlépdelek az üvegszilánkokon, majd a szobaajtón belépve egy pillanatra még a lélegzetem is eláll. Ryura nézek.
- Ez meg mi akar lenni?
- Egy kép... kettőnkről. - Még ittassága ellenére is fülét-farkát behúzva áll. Szó nélkül megindulok, hogy letépjem azt a vackot.
- Neeee...! - Ryu nekemrohan hátulról, és megpróbál megállítani.
- Eressz! Nem akarom, hogy egy ilyen kép legyen kitéve rólam!
- Ne csináld! Az az enyém!
- Részeg vagy! - Igyekszem kibújni szorításából.
- De nekem arra szükségem van! - Csak nem akar engedni.
- Mégis minek kell neked, hogy minden nap a képemre verd ki magadnak!?

Ryu

- Mégis minek kell neked, hogy minden nap a képemre verd ki magadnak!? - Jól hallottam amit mondott?
Elengedem, letépem a falról a képet, ami persze csak többszöri rángatásra jön le, majd darabokra tépem, és Joshua lába elé dobom……
- Te már nem emlékszel rá... de ez a kép azelőtt készült… mielőtt…... az történt. Nem azért raktam fel, hogy a farkamat verjem ki előtte. A kép azt jelentette, hogy volt egy rendes életem és egy barátom…… És most menj el, mindig rosszat gondolsz rólam, és ez nagyon rosszul esik…… - Joshua néz de nem indul meg.
- Azt mondtam, tűnj el, mert ha itt maradsz nem állok jót magamért...!

Joshua

Én meg az a nagy pofám! Egyszer maradnék higgadt a közelében! Látom rajta, hogy a sírás szorongatja.
- Bocsánat - hebegem, mást nem is mondhatnék.
- Tűnj el innen! - Hiába ordít, lábaim nem mozdulnak... nem akarnak.

Ryu

Miért nem megy már el!?
- Nem hallottad mit mondtam? Menj el.... sosem fogsz bízni bennem ...és most iszonyatosan dühös vagyok rád! - Még mindig csak néz... Egy hirtelen mozdulattal a falnak lököm, és vadul csókolni kezdem, kezemmel ágyékát markolom meg keményen…… talán így elmegy...

Joshua

Amíg csókol, meg sem mozdulok, ezért pedig elenged, és kissé ijedt tekintettel hátrálni kezd.
- Ne haragudj, nem akartalak megbántani. - Csak állok egy helyben. Ő fog egy konyakos üveget, és széttöri fejem mellett a falon. Nem moccanok.

Ryu

- Ne haragudj, nem akartalak megbántani. - Felkapom a konyakos üveget, és a feje mellett széttöröm a falon. Dühöm ettől elszáll, és már csak a vágy van, amit az előző csók okozott.
- Joshua, kérlek... veled akarok lenni…… kívánlak… szeretlek, de csak fájdalmat okozunk egymásnak... ezt nem akarom... ezért utoljára mondom... menj! Ha maradsz az azt jelenti, hogy döntöttél.

Joshua

Még mindig nem mozdulok meg, biztosan állok lábaimon, és csak egyetlen dolog jár a fejemben, amit végül ki is mondok.
- Ryu... én bízom benned.

Ryu

- Bízol? Valóban? Most az egyszer nem kellene…… az alkohol dolgozik bennem, és már nem tudom abbahagyni... Itt állsz előttem bűnbánóan... gyönyörűn... és persze azt várod, hogy hozzád se nyúljak… Ugye? Igazam van? Megfordult már egyáltalán a fejedben, hogy az enyém legyél? Ha nem, akkor ott az ajtó... ha igen, akkor gyere utánam a szobámba, és maradj velem. Szeretkezni akarok veled!

Joshua

Utolsó mondatát már végig sem várom, magamhoz rántom, a falhoz fordítom, és megcsókolom. Elszakadva szájától megkérdezem:
- És te? Nem fogod megbánni, hogy nem vagy teljesen önmagad? Mi van, ha holnap nem is fogsz emlékezni semmire? Akkor már hiába jössz rimánkodni, vagy bocsánatért esedezni.

Ryu

- Ha nem fogok emlékezni semmire, azzal te csak jól járnál, nem?
- És miért kérnék bocsánatot? Mert akarlak? Most nem támadtalak le, választhatsz, hogy mit csinálsz... - Tudom, durva vagyok, de már nem bírom....
- Joshua... minden tőlem telhetőt megtettem, hogy elfogad, mennyire szeretlek... Josh… mitől félsz? ...Annyira undorítónak érzed, hogy lefeküdj egy férfival? - kérdezem most már csendesen.

Joshua

- Ha undorítónak találnám, most nem lennék itt. Fogalmad sincs róla, mennyire aggódtam érted. - Most vérrel borított kezeire nézek, és felemelem őket.
- Kérlek, hagyd, hogy ellássam a sebeidet! Addig legalább valamelyest elmúlik az alkohol hatása. Én szeretném, ha minden egyes velem töltött pillanatra emlékeznél - suttogom.

Ryu

- Kérlek, hagyd, hogy ellássam a sebeidet! Addig legalább valamelyest elmúlik az alkohol hatása. Én szeretném, ha minden egyes velem töltött pillanatra emlékeznél - súgja. Húúúú……! Hagyom, hogy ellássa a sebeimet, de… utána teljesen lefagyok. Most mi van velem? Nem így akartam, nem kierőszakolni akartam. Joshua…… félek...

Josh csak néz, és nem érti, hogy mi bajom van.

Joshua

Ryu az ágy szélére ül, én pedig letérdelve lefertőtlenítem, majd bekötözöm kezeit. Ennek végeztével szorosan melléülök az ágyra, mire ő kissé odébb rugaszkodik. Furcsán néz rám. Talán kezd kijózanodni.
- Mi a baj? Megijesztettelek a viselkedésemmel? Vagy talán... félsz tőlem? - Ha belegondolok érthető lenne, elvégre még csak fél éve, hogy... Nemlegesen megrázza a fejét.
- Ne hazudj nekem... félsz.

Ryu

- Igen - sóhajtok nagyot, és még messzebb húzódom az ágyon.
- Tudod, gondolatban már annyiszor…… de Joshua, nem tudom, mit kellene csinálnom.
- Mit szeretnél?

- Hogyan? - Aztán bevillan valami.
- Josh… megnézted a kazettát?

Joshua

Gondoltam... fél. Még messzebb ül tőlem, azután felemlegeti a kazettát.
- Áááh a kazetta... Áruld már el nekem légy szíves, hogy mi a fenének küldted azt a csomagot? Nagyon felhúztál vele. És mi volt az a szöveg a TV-ben, hogy segíteni akarsz nekem?

Ryu

Baszus, tényleg nem kellett volna az a csomag. De jót akartam!
- Khmm… Joshua – kezdem, és már tiszta vörös a fejem -, csak azt akartam, hogy kicsit megértsd, hogy hogyan mennek ezek a dolgok… Szeretném, ha neked és nekem is nagyon jó lenne, ha……… Már ha egyáltalán akarod - nézek a szemébe.

Joshua

Tiszta vörös a feje, és ettől nagyon ennivaló. Magamban mosolyogva közelebb hajolok hozzá egyik kezemmel megtámasztva magam.
- Tehát tényleg nem emlékszel... - Csak néz, nem érti mire gondolok.
- Amikor részeg voltál, szépen elmesélted nekem minden egyes kapcsolatodat, hogy hogyan mentetek szobára, hogyan csináltátok, a legapróbb részletekkel együtt. A férfiak közötti szex elméletének minden csínját-bínját ismerem. Emiatt igazán nem kellett volna aggódnod... Komolyan ezért csináltál ekkora felhajtást?

Ryu

Mi...? Elmeséltem mindent...? Ne... akkor Joshua mindent tudd rólam, hogy kivel hogyan... na, arról sokat nem mondhattam, mert csak egyféleképp……
- Joshua…… azért kellek én még neked? - Nem szól, csak közelebb ül hozzám, és lágyan megcsókol. A csókja olyan, mint a drog, elkábít, a testem elgyengül, de megfogja a derekam, és szorosan magához szorít.
- Szerinted?

Joshua

- Joshua…… azért kellek én még neked? - És még képes megkérdezni. Lehidalva a távolságot közöttünk, lágyan megcsókolom. Már nem tudom többé letagadni vágyamat. Meg akarom szerezni őt magamnak. Ajkai olyan puhák... el sem akarom engedni őket, de egy pillanatra mégis megteszem.
- Szerinted? - Magamhoz szorítom, és újra csókolni kezdem. Hallani akarom, amit ő hall, látni akarom, amit ő lát, és érezni akarom, amit ő érez. Egyáltalán nem ellenkezik.
- Most is félsz? Folytassam... Ryu? Mit érzel? ...Mit szeretnél?

Ryu

- Téged - felelem halkan. Lassan hanyatt döntöm, és elkezdem remegő ujjakkal kigombolni az ingét. Ahogy meglátom az alóla kibukkanó gyönyörű testét, csókjaimmal borítom be. Lejjebb haladok csókjaimmal a mellbimbókig, majd az egyiken megállapodok. Nyelvemmel körbejárom, beszívom, a másikat meg ujjaimmal morzsolgatom, ezzel apróbb nyögéseket csikarva ki Joshból.

Joshua

Remeg, miközben ingemet bontogatja. Csókjai nagyon érzékiek... minden mozdulata izgató. Ilyet azért nem mesélt. Sokáig elidőzik mellbimbóimnál, amit egyáltalán nem bánok, majd megindul lefelé, remegése viszont erősödik. A múltkor ennél a résznél nem így viselkedett. Talán amiatt ilyen, hogy érzi, ma továbbmegyünk?
- Ryu... nem fogok olyat tenni, amit nem szeretnél, vagy ami fájdalmat okozna neked. Ha bárhol abba akarod hagyni, szólj! De ha engeded, akkor megtanítalak élvezni a szeretkezést. - Ezzel megfordítom helyzetünket, és most már én vagyok felül. Tudom, hogy nincs hozzászokva, hogy aktívkodjon, úgyhogy kezembe veszem a dolgokat.

Ryu

- De ha engeded, akkor megtanítalak élvezni a szeretkezést. - És már fordít is a helyzetünkön.
Szája számat kényezteti, kezei simogatják testemet… majd lassan az övemet bontja ki, és keze már merevedő vesszőmet kényezteti. Nagyokat nyögök a szájába, vérforraló, amit a kezeivel csinál... ha ezt így folytatja, akkor…

- Josh... el fogok……

Joshua

Alig bírom magam türtőztetni a közelében. Játékomra igen érzékenyen reagál.
- Josh... el fogok…… - Kénytelen leszek visszavenni egy kicsit, pedig legszívesebben most rögtön a magamévá tenném.
- Még nem... - Elengedem vesszőjét, és lehúzom róla nadrágját, boxerével együtt. Szinte rátapadok testére, a füle mögött csókolom, ami úgy tűnik, nagyon jól esik neki, ezért ugyan itt meg is nyalom bőrét, mire nagyot sóhajt.
- Segítesz nekem? - suttogom fülébe. Kezét nadrágomhoz irányítom, sugallva, hogy bontson ki abból is.

Ryu

Alig tudom kibontani az övét. Nagy nehezen lehúzom róla a nadrágot a csini kis fekete boxerével együtt.
Josh olyan meleg. Édes vesszeje teljesen betölti a számat. Behunyt szemmel kóstolgatom, játszom vele, nyelvemmel ízlelgetem, mint valami csodálatos különlegességet. Lassan körbenyalogatom a makkját, majd elkezdem szívni, miközben kezem férfiasságát öleli körbe.
Egyre szaggatottabban veszi a levegőt, mire suttogva kérdezem tőle.
- Joshua... élvezed? Jó az, amit csinálok?

Joshua

Bátorsága visszatért, és szájával kényeztet odalenn. Miért csinálja ezt ilyen jól?
- Joshua... élvezed? Jó az, amit csinálok? - hangzik el a kérdés.
- Ih..ghen... - válaszolok zihálva, mikor enyhén ráharap férfiasságomra.
- Ah... - Ebben a helyzetben olyan, mintha egyikünk sem lenne önmaga. De itt már az ilyesmi nem is számít. Forróság járja át minden porcikámat, mintha egy pokoli Paradicsomban járnánk. Farkam szinte már lüktet a vágytól, hogy megkapjam őt. Eddig tenyereimen támaszkodtam, de már nem bírom tovább tartani magam, ezért könyökeimre ereszkedek.
- Elég... Ryu... ha... haaa…… - A levegő is csak hangszalagjaimat remegtetve jut ki ajkaimon.

Ryu:

- Elég... Ryu... ha... haaa…… érzem, Josh is tűrőképességének határán van.

- Akarlak… - hangom alig hallható -, …magamban. De nem úgy, mint a többiekkel, finoman a hátára fordítom, és csípőjét két térdem közé szorítom. A párnám alól előbányászom a napokkal ezelőtt odatett síkosítót... jó adagot kenek ujjaira, majd finoman fenekemhez irányítom. Először egy ujjal tágít gyengéden…

Joshua

Hátamra fekszem, ő pedig lábaimra ül. Síkosítót ken ujjaimra, majd bejáratához érinti. Én lassan beléhatolok, közben pedig kéjtől elvakult arcát fürkészem. Igyekszem nem gondolni rá, hogy most egy férfi fenekében vájkálok, és csak arra koncentrálok, hogy jól csináljam. Nem szeretném, hogy fájjon neki. Benyomom még egy ujjamat, most egészen mélyre hatolok... és elkezdem őket mozgatni.

Ryu

Joshua ujjai mélyen járnak bennem, és olyan érzéseket keltenek, amiket még soha nem éreztem. Nem bírom tovább, farkát a bejáratomhoz igazítom, és már nem érdekel semmi, lassan magamba fogadom. Az első pillanatban úgy fáj, hogy levegőt se merek venni, de aztán ellazítom magam, és mosolyogva nézek rá.
- Ryu, nem fáj? – kérdezi, és én válasz helyett még jobban tolom magam le a farkán, míg végül teljesen kitölt. Magamhoz húzom a fejét, szám birtokba veszi az övét, és mozogni kezdek, mire testem remegni kezd a kéjtől...

Joshua

Ryu olyasmit csinál, amit sosem hittem volna. Kihúzza ujjaimat, és lassan leereszkedik ágyékomra, magába fogadva vesszőmet... így válunk eggyé. Biztosra veszem, hogy fájt neki, de tagadja. Csókra húz magához, elkezd rajtam mozogni, és érzem, ahogy meg-megremeg. Egymást követő csókjai között próbálom kinyögni mondandómat.
- Ezt...... nem... muszáj... neked…… Ahh! - Látásom elhomályosul a gyönyör érzetétől, mely egyre csak erősödik bennem. Járata szűk... szűkebb, mint egy lánynak, de ez csak még izgatóbbá teszi a dolgot.

Ryu

Csak hangfoszlányok jutnak el a fülemig. Nem érdekel, mit mond, csak az, hogy végre együtt vagyunk. Mély, erős lökések jönnek, amitől úgy érzem, már nem én vagyok, nem lehetek én, aki ennyire élvezi. Josh egyre gyorsabb, vad lökései örömközpontomat ostromolják, kezét a farkamra szorítom, és kérően nézek rá.

Joshua

Még... még mélyebben akarom érezni benne magam. Csípőnk már egy ritmusra jár, mintha mindig is együtt csináltuk volna. Pillantásának nem tudok ellenállni, és markomba fogom férfiasságát, majd felvett ütemünkre, egyre hevesebben ingerlem. Az élvezettől hátrahanyatlik, de követem őt, és ismét alulra kerül, így könnyebben mozgok benne. Mint egy kiéhezett farkas vetem rá magam. Nyakát harapdálom, Ryu pedig egyre hangosabban ad utat érzéseinek.

Ryu

Már nem tudom visszafogni magam, egyre hangosabb vagyok. Rekedten, alig halhatóan nyögöm…
- Még... Josh... még…! - Lábamat hirtelen Josh nyakába rakom, csípőmet megemelem, hogy még mélyebbre jusson. Egyik kezemmel karját szorítom a másikkal nagyot karmolok a hátába. Josh hangosan felkiált, és belém élvez. Pár másodperccel később a gyönyörhullám rángatja testem, és nedvem Joshuara árad. Ő rám borul, és én csak sírni tudok a boldogságtól.

Joshua

- Még... Josh... még... - Hangja az őrületbe hajszol. Már nem bírom sokáig. Amikor vadmacska módjára hátamba karmol, a fájdalom is csak a gyönyört fokozza, és elélvezek. Szinte ugyanekkor érzem, ahogy Ryu is beborít magjával. Testem szinte zsibbad, így Ryura borulok. Egy darabig lihegve tűrjük a csendet, majd felnézek, és látom, hogy Ryu sír. Egy kicsit megijedek.
- Ryu, sajnálom... nem akartam fájdalmat okozni! – ölelem át.
- Azt hittem, finoman tudok majd veled bánni, de nem tudtam visszafogni magam. Még óvszert sem használtam... Bocsáss meg!

Ryu

Azt hittem, finoman tudok majd veled bánni, de nem tudtam visszafogni magam. Még óvszert sem használtam... Bocsáss meg! - hallom Josh ijedt szavait.
- Egyáltalán nem fájt - mondom mire kétkedve néz rám.
- Oké, az első pillanat tényleg fájdalmas volt, de már nem bírtam magammal… de nem azért sírok - nézek rá könnyes szemekkel -, mert vad és szenvedélyes voltál, hanem mert én ilyet még senkivel nem éltem át. Eddig csak a fájdalom volt, és reméltem, hogy veled más lesz, és igazam volt - mosolygok rá könnyesen.
- Szeretlek, Josh, nagyon... az óvszert meg... nem is akartam, hogy használd, téged akartalak érezni. Joshua, neked milyen érzés volt? Nem fogod megbánni? - kérdezem félénken, és összeszoruló szívvel várom a választ.

Joshua

Megbánni?
- Nem fogok megbánni semmit! - Még erősebben szorítom magamhoz.
- ……Szeretlek.

Nincs hozzászólás.