Mazochista érzelmek I. évad 13. fejezet

Ryu

Már a taxiban sem nagyon bírok magammal. Joshua nagyot néz, hogy nem a lakásomba megyünk, de nem érdekel. Máshol akarok együtt lenni vele, olyan helyen, ahol még nem voltunk, nem veszekedtünk. A lift halkan suhan velünk a 6. emeletre, én pedig csak vonszolom magammal. Kinyitom a szobaajtót, előre engedem, csattan mögöttem az ajtó, és már fektetem is le a szőnyegre. Nem ellenkezik... Szám rácsap a szájára, és egy hosszú csókban csapunk össze vadul, szenvedélyesen. Repülnek az ingéről a gombok, szinte mindegyik, ahogy tépem le róla. Mellbimbóit izgatom kezemmel, ő pedig érzéki hangokat ad ki magából.
- Joshua... kellesz nekem...

Joshua

Meglepődöm, amikor nem a lakása címét mondja be, de most nem érdekel különösebben. Egy hotelhez megyünk, ahol kivesz egy szobát. Ahogy bemegyünk, körülnézni sincs időm, rögtön a szőnyegen végzem, de egy cseppet sem bánnám, még azt sem, ha reggelig se jutnánk el az ágyig. Akarom őt. Megcsókol, vadul, mint még soha. Ingemet minden további nélkül tépi le rólam. Annyira vágyom rá, hogy már az első érintéseitől nyöszörögni kezdek.
- Joshua... kellesz nekem... - Annyira izgató!
- Itt vagyok... vedd el, ami kell... és add nekem mindened! - Én sem maradok tétlen, ingjét egyszerűen lehúzom róla, és máris hátát simogatom, nagy, lendületes mozdulatokkal. Ő torkomat készül átharapni, én pedig hátraszegem fejem, hogy jobban hozzáférjen. Kezeimet lecsúsztatom egészen a nadrágja alá, és megmarkolom izmos kis fenekét, amibe ő is belenyög.

Ryu

Ahogy megmarkolja fenekem, minden gát leomlik, ami eddig féken tartott. Őt akarom, annyira, hogy már mindenem remeg. Egyszerűen leszaggatok róla minden ruhát, és amint előtűnik férfiassága, én már csúsztatom is magamba. A rövid fájdalmat gyönyör váltja fel. Magamon is csodálkozom, ahogy mozgok rajta féktelenül, kitárulkozva... Hajszolom a gyönyört, de ez nem elég, nem elég...
- Még... jobban... gyorsabban…! - nyögöm Joshuának. Elkapja csípőmet, most már ő diktálja az iramot, és pár perc múlva a világ felrobban bennem.

Joshua

Ryu gyorsan eltűntet rólam minden ruhát… én is róla, majd bármiféle előkészítés nélkül fogad be testébe, hagyva, hogy újra, meg újra elmerüljek forróságában. Ryu mintha teljesen felszabadult volna gátlásai alól, nem is gondol a fájdalomra. Olyan hevesen mozog rajtam, hogy a gyönyör egyre jobban kínoz édesen.
- Még… jobban… gyorsabban…! – nyögi hangosan. Mintha csak számból vette volna ki a szót, megfogom csípőjénél, és őrült tempóban kezdem felhajszolni a csúcsra. Érzem, hogy már nem bírom sokáig, majd egy mámoros pillanatban, erőteljesen belé lököm magam, és mindkettőnk száját egy hosszú, rekedtes kiáltás hagyja el. Én, mint egy kitörő vulkán lövellem belé spermámat, az ő magja pedig egyenesen az arcomra érkezik. Még rángatják testemet a hullámok, amikor nem is gondolkodom, csak két ujjamat végighúzom arcomon, majd bekapom őket. Annyira nem is borzalmas, mint gondoltam. Ryu csak néz, majd kimerülten rám hanyatlik.
- Rájöttem… haaah… valamire… - mondom neki lihegve -, teh… valójában… imádod a vad szeretkezést… haaah…

Ryu

…Imádod a vad szeretkezést… - mondja lihegve. Csak veled, Joshua… Egy pólóval letörlöm az arcáról magomat, képzelem most mit gondol, de csak mosolyog. Nem hittem volna, hogy megkóstolja. Istenem, Joshua… Még bennem van, én rajta ülök, mikor finoman végig húzza kezét gerincem vonalán, mire öntudatlanul mozdulok egyet rajta, érzem, keménysége visszatér, és az én farkam is egyre merevebb. Elképedve néz rám, mikor mozogni kezdek, de nem tesz ellenvetést. Keze veszőmre kulcsolódik és játszani kezd vele… majd hanyatt dönt, és már ő van felül. Forró testét simogatom, lökései vadak, már-már durvák, de nem érdekel. Lábaimat teljesen felhúzom és szétteszem, hogy minél mélyebbre jusson… az se érdekel, ha holnap nem állok lábra. Aztán jön az utolsó lökés, Joshua teste megrándul, újra belém élvez, pár pillanattal később pedig rajtam is átszáguld a gyönyör, hangos kiáltásokkal egybefűzve. Mellkasomra forró magom árad.
- Joshua... ha ez így megy tovább… - de nem tudom befejezni, mert szája csókot ad.

Joshua

Amikor újra elkezd mozogni, alig hiszek a szememnek. Azt hittem befejeztük, de a testünknek valahogy más a véleménye erről. Már megint nehezen tudok uralkodni magamon, egy-egy lökés után félve nézem Ryu arcát, hogy nem fáj-e neki, de csak az élvezetet látom rajta. Teljesen átadom magam az érzésnek, egészen, amíg újból el nem megyünk.
- Joshua... ha ez így megy tovább... - Nem hagyom befejezni a mondatot, inkább gyengéden megcsókolom.
- Szeretlek... és nem szeretném csipkésre szaggatni a formás kis fenekedet, úgyhogy jobb lesz, ha itt abbahagyjuk, igaz? - Lassan kihúzódom belőle, homlokomat vállára fektetem, ő pedig átölel.
- Annyira jó veled... azon a napon, amikor az én gátlásaim is feloldódnak, szeretnék sokkal gyengédebb lenni veled... hogy az csak a te napod legyen... Csupán egy kis türelmet kérek tőled.

Ryu

…Csupán egy kis türelmet kérek tőled. - Ha ezt akarja, megkapja.
Zuhanyozni szeretnék, állnék fel, de a lábaim nem bírnak el, így visszaesek a szőnyegre.
- Joshua, se… segítenél…? - kérdezem tőle halkan, mire nem szól, csak felkap, és már a fürdőben is vagyok. Letesz, de nem enged el, érzi, hogy rögtön összecsuklanék, így megtart, egy kézzel megnyitja a csapot és teleengedi a kádat. Óvatosan rak be, mint valami értékes kincset, majd mögém ül. Még jó, hogy ilyen nagy a kád! Karjaival magához ölel, és én kimerültem dőlők neki.
- Ryu… nagyon fáj? - kérdezi halkan.
- Nem - Válaszom erőltetett, hiszen testem sajog mindenhol, de nem mondhatom meg neki, mert soha többet nem érne hozzám. Ahogy ölel, ahogy érzem lélegzetét a hátamon… majd egy finom, apró csókot a nyakamon, felborzolja érzékeimet és testem újra lázban ég. Ennyire ki lennék éhezve??? Lassan próbálok elszakadni tőle, hogy ne vegye észre, de esélyem sincs, karjai nem engednek el.
- Joshua… engedj… el, kérlek! - kétségbeesett hangom meglepi, majd lassan rájön, miért akarok szabadulni tőle.

Joshua

Ahogy kiviszem fürödni, nagyon erőtlennek látszik, ezért el sem merem engedni. A jó meleg vízbe ülve, csak nekem dől, én pedig megkérdezem…
- Ryu... nagyon fáj?
- Nem - jön a válasza, de tudom, hogy ez nem igaz, és kicsit elszomorít, hogy nem bántam vele úgy, ahogy kellett volna. Habár most tényleg élveztük az együttlétet, máskor jobban oda kell figyelnem rá. Szorosan ölelem magamhoz, hogy minél több szeretetet adhassak neki, majd egy aprócska csókkal kedveskedek kedvesemnek. Ryu valamiért el akar távolodni tőlem, de én nem szeretném elengedni... őrizni akarom elgyengült testét, hiszen olyan fontos nekem.
- Joshua... engedj... el, kérlek! - hangja kétségbeesett, amit nem tudok hova tenni, majd... csak nem??? Ennyitől? Érzem, ahogy teljesen elpirulok.
- Bo-bocsánat - dadogom. Engedek szorításomon, Ryu pedig ezt kihasználva odébb akarna lubickolni, de visszarántom magamhoz, újra szorosan fonva köré karjaimat.
- Josh... kérlek...!
- Had segítsek... te csak lazulj el...! - Egyik kezemmel előre nyúlok, és megérintem merev férfiassága végét. Ryu nyög egyet, és mellkasomra ereszkedik. Semmi ellenállás nincs benne. Én bal kezemmel farka hegyét dörzsölgetem, a jobb kezemet hosszirányban húzogatom hímvesszőjén, és csak hogy még jobban érezze magát, nyakát finoman csókolgatom. Egy kis idő után meglepve tapasztalom, hogy Ryu elkezdi mozgatni csípőjét, ahogy azt akármelyik másik férfi is tenné. Eddig nem is gondoltam rá, hogy ilyen kis kanos is tudna lenni - mosolygok magamban.

Ryu

A nyakamat csókolgatja, csípőm önkéntelenül mozdul meg… Joshua keze játszik, simogat… majd testem ívbe rándul, fejem mellkasának csapódik, miközben hangosan élvezek el.
- Hahhh… - Szólni nemigen tudok, csak pirulva nézem, ahogy leengedi, majd újra teletölti a kádat vízzel. Annyi mindent tesz meg értem, és én azon vagyok kiakadva, hogy ő azt az egyet nem teszi meg!!! Egy barom vagyok! Egy farok!!! Olyan nagyon szeretnék én is mindig örömet szerezni neki, már fordulnék is, hogy számba vegyem, de határozottan tol el magától.
- Most nem, Ryu, nagyon fáradt lehetsz, és én sem bírom már tovább. - Lemosdat, megtörölget, majd a szobába visz, amit - nevetek magamban -, még nem láttunk! Az ágy, amire lerak hatalmas és nagyon kényelmes, már nagyokat pislogok.
- Mindjárt jövök - mondja, és hallom ő is mosakodik, majd pár perc múlva már jön is vissza mellém. Érzem, meztelen teste hozzámsimul, átölel.
- Szeretlek, Josh… - súgom halkan, majd az álom leterít.

Valami csörög, csörög... bassza meg, a telefonom.
Nagy nehezen elmászok a gatyámért, kiveszem és belemordulok.
- Ki a fene vagy, és mit akarsz?
- Ryu! - hangzik egy síró felelet.
- Naoki, mi baj van? - és már mondja is, illetve zokogja mi történt.
- Gyere azonnal a Takeda-hotelbe, 6. emelet 610-es ajtó, és Naoki, minden rendben lesz!

Joshua

- Szeretlek, Josh… - Fogalma sincs, mennyire boldoggá tesz engem ezzel a néhány szóval. Olyan jó érzés a karjaimban tartani, érezni a közelségét, az illatát, a bőre érintését… ilyet még sosem éltem át ezelőtt. Gyorsan hull rám az álompor, és csak arra ébredek, hogy Ryu telefonja csörög. Ryu idegesen veszi fel, majd Naoki nevét hallom. Valami baj lehet, mert rögtön idehívja, és leteszi a telefont. Még egy ilyen ébresztőt!
- Mi történt? - kérdezem még félig kábultan. Ryu elmeséli, amit ő is tud, majd öltözködni kezdünk. Anyám! Hiszen az ingem szétszakadt!!! Mindegy, a nadrágomat felveszem, Ryu pedig rendel egy új inget telefonon. Egyszer csak kopognak az ajtón, Ryu kinyitja, és Naoki sírva veti a nyakába magát. Én az ágy szélén ülve hallgatom történetét. Ez elég durva sztori. Lassan besétálnak Ryuval, Naoki pedig meglepődve néz rám.
- Szia! - integetek neki.

Ryu

Naoki zokogva meséli el, hogy mi történt. Most valahogy haragszom rá nagyon, Franco szerintem nagyon szereti, míg Naoya csak nem akar egyedül maradni. Később Naoki álomba sírja magát, és én nem tudok segíteni neki... Talán fel kéne hívni Francót, vagy utána menni?
- Joshua, hogy segíthetnék neki? - kérdezem szerelmemet.

Joshua

Ryu ágyba küldi Naokit, aki szinte rögtön el is alszik.
- Joshua, hogy segíthetnék neki? – Na, igen, talán nem kéne beleszólnunk az ügyükbe, de én sem szívesen hagynám a dolgokat úgy, ahogy vannak.
- Próbáld meg felhívni Francót, és mondd el neki, hogy Naoki itt van kisírt szemekkel, és hogy nagyon is szereti. Ryu bólint egyet, és bepötyögi Franco számát, amit még nekem adott meg, amikor bejött a bárba.
- A francba, nem veszi fel! - mondja Ryu.
- Az nem jó... és még azt sem tudjuk, hogy hol keressük. Ekkor újból bekopognak. Az ingem az. Átveszem a csomagot, amikor a futár kezében meglátok egy újságot Franco képével az elején. Kikapom a futár kezéből, és becsukom magam mögött az ajtót. Olvasva a cikket, még a vér is megfagy bennem.
- Mi az? - kérdezi Ryu.
- Azt írják, a francia herceg holnap reggel hazautazik Franciaországba, és hogy a holnapi lapban egy részletes interjút olvashatunk. Hogy a fenébe terjednek ilyen gyorsan a hírek? És, Franco vissza akar utazni? - döbbenten nézünk össze Ryuval.

Ryu

A fene essen abba a hülye fejébe, káromkodok jó nagyokat. Ennyire nem lehet hülye Franco!!! Tudom, hogy Naoya kicsit perverz módom szereti Naokit, de ha küzdött volna érte, akkor...
- Joshua, ha nem veszi fel a telefont, akkor elmehetek utána? - kérdezem.
Csak hallgat, tudom, mire gondol, arra hogy Naoki és én...
- Joshua, nem feküdtünk le egymással, de nagyon jó barát... nem tudom nézni, hogy most szenved.

Joshua

- Mi? Naoki az én barátom is, tudom, hogy nem tettétek meg! Azt észrevettem volna... a viselkedésedből. - Na, ezt nem tudom, honnan szedte, de így legalább biztos lehetek magamban, mert már tényleg megfordult egyszer ez a fejemben. Most viszont, nehezemre esik elengedni magam mellől akár egy percre is. Na, meg aztán...
- És mégis hova akarsz menni? A gépe holnap reggel indul. Ki tudja, hol van most! Egyelőre csak várhatunk. Talán Naokinak mondott valamit. Várjuk meg, amíg felébred, azután ha végképp semmi nyomát sem találjuk, holnap már korán kimegyünk a reptérre, és megállítjuk!

Ryu

Ja, megállítjuk, de hogy? Ötletem van, de azért a’szem pihenni fogok egy kicsit a börtön hűvös cellájában. Na, de ha erre sor kerül, remélem lesz, aki óvadékot tesz le értem - gondolkodom magamban, és vigyorgok.
- Ryu, mire gondolsz? - kérdezi Joshua - Nem mondhatom el neki, mert lebeszélne, ezért csak hozzálépek, szorosan magamhoz ölelem és megcsókolom. Húúúú... nem kellett volna, a forróság elönt, érzem, keményedek... ég a fejem. Istenem, egy ilyen éjszaka után nekem már megint...
Mit tettél velem, Josh?

Joshua

Ryu nagyon elmélkedik valamin.
- Ryu, mire gondolsz? - Ő csak megölel és megcsókol. Nagyon jól esik, de remélem nem azért csinálta, mert valami őrült nagy marhaságra készül. Amikor elválik ajkaimtól, újra az újságra nézek. Na, ha most nem kapok szívrohamot, semmikor.
- Ryu... ez az újság tegnapi!!! Ez azt jelenti... hogy Franco már... Franciaország felé tart!!!

Ryu

- Bassza meg, ez nem lehet igaz! - vágom le az újságot a földre.
Na, de semmi vész... nincs veszve semmi sem. Felkapom a telefonom...
- Apa, szeretném, ha segítenél nekem! Kérlek! Tíz perc kemény alkudozás után teszem le a telefont.
- Joshua, rád bízhatom Naokit? Megyek, beverem annak a barom franciának a képét. Lehet, nem vagyok koronaherceg, de apámnak vannak üzleti kapcsolatai a Grófnővel.

Joshua

- Hogy mi??? El akarsz utazni Franciaországba? Ryu... - Tovább nem tudom folytatni, mert én is segíteni szeretnék Naokinak.
- Rendben, verd meg helyettem is! És ígérd meg, hogy felhívsz, amint odaértél. - Most én ölelem át Ryut, olyan szorosan, ahogy csak tudom. Nagyon féltem.
- Hogy tudsz majd ott boldogulni? Az egy teljesen idegen ország, idegen nyelvvel.

Ryu

- Joshua, ha nem is mondtam, tudok pár nyelvet, megleszek, hidd el! - felelem, és már indulok is. Szenvedélyes csókot nyomok szájára, és irány a reptér.

Joshua

Ryu elmegy, én pedig ottmaradok Naokival a hotelben. Nagyon fáradt lehet, ha még a beszélgetésünkre sem ébredt fel. Felveszem az ingemet, rendelek egy pizzát reggelire, majd amikor azzal is végeztem, leülök egy fotelba az ágy mellé. Ez a Naoki... amíg fel nem tűnt Franco, mindig a testvérével volt. Most pont erre a kapcsolatra lenne szüksége, a testvérének pedig el kellene ezt fogadnia. Más megoldás nincs. Persze Naoya sem egy könnyű eset... Remélem azért meg tudják oldani a dolgot, na, meg hogy Franco nem fogja ennyivel itt hagyni Naokit. Az óriási csapás lenne, még önmagára nézve is, nemhogy Naokira. Azt hiszem ma dolgozni sem mehetek be... sebaj, ez most fontosabb. Ryu... remélem, nem esik bajod!
Hosszú merengésemből Naoki hangja zökkent ki.
- Joshua?

Naoki

Miután elmondtam, vagyis elzokogtam Ryunak a bánatomat elaludtam. Teljesen ki voltam készülve. Még életemben nem sírtam ennyit, mint ma. Mit műveltem? Kidobtam Francois-t, aztán otthagytam Naoyát is. Hogy tudtam egy nap alatt, ennyi fájdalmat okozni? Engem egyszerűen csak le kellene lőni. Talán, akkor nem okozok több kárt azoknak, akiket legjobban szeretek. Szeretem Francois-t. Nem mertem magamnak se bevallani, de ez az igazság. Mekkora barom vagy Naoki!!! Feltápászkodok az ágyról és elindulok a nappaliba. Csak Joshua van itt.
- Joshua? - nézek rá sírástól felpuffadt szemekkel. - Ryu hol van?

Joshua

- Elment Franco után, hogy beszéljen vele. Szeretnénk segíteni nektek. Igazából túl sok mindent nem tehetünk, a legnagyobb része rád marad, de Ryu talán tud hatni a hercegedre egy kicsit. Neked kellene eldöntened, hogy mit akarsz valójában, és neked kell majd beszélned Francóval és Naoyával is. Naoki, te tényleg szereted Francót, ugye? - Látom, ahogy mindjárt elsírja magát előttem.
- Nyugodtan sírhatsz, ha az segít, de utána döntened kell... a saját érdekedben.

Naoki

- Igazad van. Szeretem Francois-t. Nem mertem magamnak se bevallani, de ez az igazság. Erre viszont csak akkor jöttem rá, mikor már elment. Én egy elfuserált hülye vagyok. Naoyát akartam boldoggá tenni, de arra nem gondoltam, hogy összetört szívvel nem érek semmit sem. Szánalmas, önző alak vagyok, nem érdemlem meg, hogy szeressenek. Ő mégis szeretett. Szeretett. Igen, múlt időben. Most biztosan gyűlöl és a napot is elátkozza, mikor találkoztunk! - Maró fájdalom árasztja el a szívem, a forró könnyek ismét útra indulnak az arcomon. Átkozott könnyek! Miért nem tudom abbahagyni a zokogást?

Franciaországban...

Ryu

Hulla sápadtan lépek ki a repülőgépből. Istenem, Naoki, ha tudnád, mennyire utálok repülni!!! Aztán a vonatozás, és még mindig nincs vége. Bassza meg, de fáradt vagyok! A Grófnő kocsit küldött értem. Egy papírt kell vele aláíratnom, apám jóvoltából. Hmm, ez a hely csodaszép. Remélem, találkozom Francóval... Aztán végre ott vagyunk. Franco meglepetten néz rám, el se tudja képzelni, mit keresek itt...

Francois

- Ryu-kun, micsoda kellemes meglepés! - játszom a meglepettet. - Mi szél hozott erre? Csak nem a jó tengeri levegő?

Ryu

- Nem - felelem halkan.
- Naoki miatt jöttem.
- Nem érdekel! - mondja dühösen.
- Franco, tudom, hogy haragszol rá... de hallgass meg! - Elmondom a véleményem.
Talán korán akart mindent Naokitól, aki eddig mindig csak a testvérére számíthatott, senki másra. Jó, talán rám is, de én csak haver vagyok. Ha nem repül el, ha vár egy kicsit, ha küzd érte, ahogy Naoya...
- Franco, Naoki maga alatt van. Kérlek, gondold végig! - kérem tőle.
- És mi van, ha nem teszem? - kérdi fellengzős hangon.
- Talán a Grófnőt érdekli, hogy mi is az igazság a japán utaddal kapcsolatban - mondom élesen.

Francois

- Ha akarod, meséld el neki - gyújtok rá egy szálra.
- Nincs titkom a nagyanyám előtt. Azt is tudja, hogy 13 évesen kezdtem el dohányozni, és véletlenül, mikor 16 voltam, elszívtam egy füves cigit is, mivel azt hittem, hogy dohány van benne. De, ha ennyire figyelemre vágysz, fordulj a sajtóhoz - kifújom a füstöt, és egészen közel hajolok Ryuhoz.
- Nem bírom, ha valaki minden alap nélkül beleszól az életembe. Egyébként is, te csak a történet felét ismered. Azt, amit Naoki mondott el neked. Semmit nem tudsz rólam, nem ismerjük egymást. És... - emelem fel az ujjam, mert látom, hogy közbe akar vágni. - Ha most a szerelem erejére, meg a többi közhelyre hivatkozol, olyan gyorsan repülsz innen, hogy meg sem állsz Japánig. A mai napot tőlem itt töltheted. Úgyis azt tervezem, hogy holnap Monacóba megyek, és találkozom a nagybátyámmal. - Kilépek az ajtón, és elsietek az ellenkező irányba, a szalon felé. Kihúzom magam, és bekopogok.
- Gyere be! - hallom a nagyanyám hangját. Biccentek felé, és a mellette álló, csinos, fiatal hölgyre nézek, aki meghajol előttem.
- Üdvözlöm, Cramois herceg, a nevem Amelie Deveroux d'Orléans. Örömmel elfogadom a házassági ajánlatát. - Én is meghajtom magam előtte, és megcsókolom a kezét.
- Megtisztel, Hercegnő. - A szívem épp most tört darabokra.

Ryu

Házassági ajánlat... értem. Csak véletlenül hallottam meg, amint az a csaj ezt mondja... Szóval csak játszott Naokival. Mit is várhattam volna tőle? Egy szemét undorító francia. Eszem ágába sincs, ilyen emberek között maradni. Bekopogok és az engedély hallatán belépek. A Grófnőhöz fordulok és megköszönöm neki, hogy itt lehettem, majd Francois-hoz fordulok.
- Véletlenül hallottam meg a hírt! Fogadja őszinte gratulációmat, Felség. Remélem nagyon boldog lesz. A hírnek minden japán barátja nagyon fog örülni - mondom halkan.
- Mennem kell, apám gépe vár rám. Azonnal hazautazom. Grófnő - meghajtom magam és már megyek is. Naoki... rossz emberbe szerettél bele.

Francois

Ryu elhajt a kocsival, nagy porfelhőt hagyva maguk után. Nem értem ezt az alakot. Most nagyon, nagyon dühös vagyok! Bevágom magam mögött a kastély ajtaját, aminek a hangja még sokáig visszhangzik.
- Francois, mi történt? Azt hittem, visszamész Japánba. - Ránézek a nagyanyámra.
- Tévedtem, maradok. De a házasságot akkor is mondd le, nem lenne fair a hercegnővel szemben. Jacques! - nézek rá az egyik szolgára, aki azonnal mellettem terem.
- Igen, uram? Miben segíthetek?
- Úszni megyek a tengerbe. Készítse elő a szükséges dolgokat! - Később a hűs vízben kicsit megnyugszom. Fogalmam sincs, hogy Ryu mit akart ezzel elérni, de nem megyek vissza Japánba. Bolond voltam, hogy egyáltalán eszembe jutott ez a lehetőség. Mert mi lett volna, ha visszamegyek és Naoki újra a testvérét választja? Akkor jönnének azzal, hogy „Bocs, tévedtünk, menj vissza”!? Komolyan... Az egyetlen ember, aki rá tudna venni, hogy visszamenjek, elérhetetlen távolságban van, és különben sem akar látni. Mélázva nézem a tiszta, kék eget a vízszínén ringatózva. Mikor kijövök a vízből, Jacques már egy törölközővel és hideg itallal vár. Most, hogy a víz kitisztította a fejem, már nem vagyok olyan dühös. Lefekszem az árnyékba rakott nyugágyamra, és megkóstolom a gyümölcslevemet. Egy ideig látni sem akarok alkoholt.
- Jacques, a mobilomat! - Az inas azonnal a kezembe nyomja. Megkeresem Joshua számát, és tárcsázom. Talán ő szebben is el tudja magyarázni, amit Ryu akart.
- Halló?
- Joshua, Francois vagyok. Összefutottam Ryuval. - Csend a vonal végén. - Arra lennék kíváncsi, hogy mit szerettetek volna elérni ezzel? Mert ha lehet, most még dühösebb vagyok, mint voltam. Bár - kortyolok bele az italomba -, jelenleg egész nyugodt vagyok, és szándékomban áll, higgadtan beszélni veled. Szóval? Mi volt ez az őrültség, hogy Ryu utánam jött?

Japán, Hotel-Casino Takeda

Joshua

Odasétálok Naokihoz, és leültetem a hátát simogatva.
- Hé, azért nem kellene ilyenekre gondolnod. Nagyon is megérdemled, hogy szeressenek. Hibáztál, igen, de minden ember követ el hibákat. Csak annyi a dolgod, hogy kijavítsd őket. Biztos vagyok benne, hogy Franco még mindig szeret téged. A szerelem nem múlik el olyan könnyen, ezt nálam jobban senki sem tudja. Meg kell mondanod Naoyának, hogy mit érzel. Neki el kell ezt fogadnia, és még ha rosszul is fog esni neki a dolog, előbb-utóbb meg fogja érteni, mert a legjobbat akarja neked. Franconak pedig mondd meg, hogy szereted! Beszélj az érzéseidről, hogy miért viselkedtél vele úgy, ahogy! Ha itt lenne, el tudnád neki mondani, igaz? - kérdezem komolyan. Naoki csak bólint egyet, nekem pedig megcsörren a mobilom. Franco az, felveszem.
- Halló? - szólalok meg.
- Joshua, Francois vagyok. Összefutottam Ryuval. - Tehát már találkoztak. Engem meg nem is hívott... remélem, jól van. Áh, mindegy, most Francóra kell koncentrálnom.
- Arra lennék kíváncsi, hogy mit szerettetek volna elérni ezzel? Mert ha lehet, most még dühösebb vagyok, mint voltam. Bár, - valami kortyolás hallatszik - jelenleg egész nyugodt vagyok, és szándékomban áll, higgadtan beszélni veled. Szóval? Mi volt ez az őrültség, hogy Ryu utánam jött? - Nagy levegőt veszek, és belekezdek mondandómba, ami talán nem egészen válasz a kérdésére, de most ez lesz a leghasznosabb.
- Megértem, hogy mit érzel, de gondolom, nem telefonon keresztül szeretnél beszélni Naokival.
- Ezt hogy érted?
- Naoki itt ül mellettem, és éppen zokog. Azt mondta, ha itt lennél, beszélne veled. A többit jobb lenne, ha tőle hallanád. Nem hiszem, hogy ilyen állapotban képes lenne elmenni hozzád, úgyhogy várunk a Hotel-Casino Takedában... remélem, tudod, hol van, ha nem kérj útbaigazítást... és még valami... - szólalok meg, mielőtt válaszolhatna -, ha szereted őt, eljössz. Visszhall! - Ezzel leteszem a telefont, és Naokihoz fordulok.
- Ne aggódj, el fog jönni. - Azután Naoki telefonja is megcsörren... biztosan Naoya az. Naoki nagy nehezen beszél vele, és ha jól hallom, Naoya felénk közeledik. Remek... az egyik madárka megvan. Miután letette a telefont, és megnyugtattam Naokit, hirtelen az én telefonom is megcsörren újból. Egyre jobb, még egy madárka! Felveszem. Azt mondja, még két óra, és itt lesz. A szobaszámot kérdezi... mennyi is volt? Áh, igen!
- 6. emelet, 610. ajtó - felelem, ő pedig leteszi. Már csak egy madárka hiányzik... az én madárkám. Hol lehet Ryu? Franciaországban, Japánban, vagy félúton? Próbálom felhívni, de kikapcsolta a mobilját. A fenébe. Hirtelen megszólal a csengő. Ez vagy Ryu, vagy Naoya lesz.
- Kinyitom - mondom Naokinak. Egy picit most abban reménykedem, hogy Ryu lesz az, de nem. Naoya. Döbbenten néz rám, ahogy ajtót nyitok neki. Azután elnéz a vállam felett, és meglátja Naokit. Rögtön odarohan hozzá. Hát... én dolgomat elvégeztem... most már Naoki nem lesz egyedül, és különben is csak zavarnék, ezért vissza se nézek, csak becsukom az ajtót, és bemegyek a bárba dolgozni. Legalább nem kell kihagynom a napot.

Ryu

Ülök a lakásomban, szívom a cigiket egymás után és nem tudok sírni… Alig léptem ki a reptér ajtaján, anyám hívott zokogva.
- Anya, mi történt?
- Apád… meghalt…
- De pár órája beszéltem vele…
- Infarktus… kisfiam… ide kell jönnöd! - anyám már beszélni sem tudott a zokogástól.
- Amint tudok, megyek - feleltem.

Most itt ülök és gondolkodom. Át kell vennem a vállalat irányítását! Ez azzal jár, hogy az egyetemre rendesen be kell járnom, különórák vállalatvezetésből… és azt, hogy Hitakama Ryu elfelejteheti a barátait, az éneklést, és Joshuát. Joshua… Joshua… Felveszem az egyetlen fekete öltönyöm, ami még sosem volt rajtam, és nehéz szívvel elindulok.

Joshua

Munka közben csak úgy kavarognak a gondolatok fejemben. Egyrészt ott van Naoki, aki minden reményem szerint most már összeszedi magát, és helyrehozza a dolgokat, másrészt pedig ott van Ryu, akiről azóta sem hallottam semmit. Miért nem hív fel? A múltkor még ő mondta, hogy mennyire aggódott értem, erre meg… Direkt csinálja? Ez nagyon nem vicces.
Éjjel 11-kor, egy órás túlórával a hátam mögött úgy döntök, hazamegyek.
Kinyitva az ajtót, orromat megcsapja a dohány tömény szaga. Ryu? A cigiért majd később megdorgálom, de előbb had lássam végre! Levetve a cipőmet rohanok a szobához.
- Ryu! - Az ajtóban mosolyom lefagy arcomról. Ryu a földön ül falnak támasztva hátát, egy kigombolt fekete öltönyt visel, szájából pedig egy félig elszívott cigaretta lóg ki. Rám néz, de miért nem örül, hogy lát? Ledermedve állok, amikor megszólal.

Ryu

- Ryu! - hallom annak a személynek a hangját, aki a legfontosabb az életemben. Joshua ledermedve néz cigivel a számban, öltönyben, ahogy ülök a földön…
- Helló - köszönök, de nem lépek melléje, ha megölelem, nem tudok dönteni.
- Hol voltál eddig? Miért nem hívtál? Franco már itt van, te miért nem kerestél meg?
- Meghalt az apám - felelem csendesen -, anyámnál voltam. - Aztán bekapcsolom a telefonom… és már csörög is. A banda… elmondom nekik is a tényállást… részvétnyilvánítás részükről, egy köszönöm tőlem. A temetésre jönnek, és ez így megy…… monoton hangon válaszolok mindenkinek, mint egy gép. Ahhoz képest, hogy késő este van… Japánban senki nem alszik??? Aztán jön az a telefonhívás, amitől a legjobban tartottam.
- Ryu, Yoshimi vagyok - mintha nem ismerném a számot, vagy a hangját. Ő volt az első, aki rádöbbentett, hogy talán a férfiak jobban tetszenek a nőknél. Állandóan vele akartam lenni, mindig bejártam hozzá a vállalathoz, amíg… szép csendesen el nem magyarázta, hogy fiatal vagyok hozzá, és az apám miatt sem lehet… áááá…
- Helló, Yoshimi - Már előre tudom, mit fog mondani.
- Részvétem, Ryu, sajnálom, ami apáddal történt, nálam van a végrendelete, szeretném, ha holnap idejönnél anyáddal együtt.
- Rendben - válaszolom, és már rakom is le. Tudom, mi van abban az átkozott végrendeletben… bár ne tudnám!
Észre sem vettem, hogy Joshua közben hallgatagon kávét főzött, és kiürítette a hamutartót… itt volt velem, de meg se szólalt.
- Joshua, ne haragudj, szeretnék aludni - Megfogja kezem, szó nélkül levetkőztet, levetkőzik ő is, és az ágyba húz. Átölel, mintha tudná, csak erre van szükségem.
Nem tudom elhagyni…. nnnem engedem el… aztán képszakadás…

Nincs hozzászólás.