Mazochista érzelmek I. évad 4. fejezet

Joshua lakása egy társasház első emeletén található. Nem egy puccos hely, de Joshuának megfelel. Két szoba van, az egyik Joshuáé, a másik az anyukájáé, de vele elég ritkán futnak össze otthon, mivel éjszakai műszakban dolgozik egy éjjel-nappali étteremben (ezt is fiának köszönheti), és csak napközben pár órára jön haza, hogy aludjon, már ha otthon alszik... Minden házimunkát Joshua csinál.

Lássuk, mi is történik ezen a helyszínen, miután Joshua meghívta magához Ryut, hogy nála aludjon.

Ryu

Ez nem igaz!!! Egyszemélyes ágy! Könyörgöm, Joshua, most kínozni akarsz? Most adod vissza azt, amit eddig elnéztél nekem? Egyre jobban zavarban vagyok, ahogy beljebb megyünk a lakásba... Joshua szobája...
- Joshua, ezen az ágyon nem férünk el ketten, de ha adsz egy takarót, én tényleg elalszom a szőnyegen is - mondom határozottan az engem figyelő Josh-nak.
- Nem, Ryu, velem alszol az ágyon - hangzik a válasz, és tudomásul sem veszi, ahogy én nemet intek a fejemmel. - Megyek zuhanyozni, utána mehetsz te is. Majd adok egy pólót az alváshoz.

Ja, mer’ az nagyon kell ám nekem. Olyan melegem van, ahogy nézem, amint előttem veti le az ingét, hogy simán kenterbe vágom a Napot. Míg Josh zuhanyozik, kicsit körbe nézek. Könyvek, CD-k, hoppá, ez a mi lemezünk, legalább a zeném tetszik neki.
- Mehetsz! - hallom magam mögött, és már vágja is hozzám a nekem szánt pólót. Szemeimmel akaratlanul is végignézek Josh izmos alakján. Szemeiben úgy elmerülök, hogy csak Josh kicsit zavart hangjára figyelek fel.
- Menj már! - Megyek is, és jó erősen engedem magamra a hideg vizet! Erre van szükségem, de nagyon. A szobába visszaérve már az ágyban fekszik, és kissé feszültem int a fejével, hogy feküdjek mellé. Gyorsan lefekszem és kihúzódok az ágy szélére háttal neki, nehogy véletlenül is hozzá érjek.
- Ryu, azt mondtam, átölelhetsz - érinti meg a vállam. Egész testemben remegve fordulok felé, de megérinteni nem merem.
- Ryu? Te remegsz? - Nem felelek, és már nem bírom tovább, lassan átölelem, beszívom tiszta testének friss illatát. Testemmel szorosan hozzásimulok, és már nem érdekel, hogy megérzi ágaskodó férfiasságom.
- Joshua… - nyögöm halkan, és megsimogatom arcát. Csak zavartan néz, de nem szól rám. Kezeim lassan feltérképezik válla ívét, mellkasát, csípőjét, majd nagy levegőt véve a hasa alatt kezdem simogatni. Már szaggatottam veszi a levegőt, de nem állít meg.
- Josh, ne félj, csak simogatni akarlak... Szabad? - Nem szól, de nem is lök el magától. Végig simogatom egész testét, lopva csókot is lehelek rá, majd kezem a bokszeralsó alá téved, ő pedig még mindig nem szól rám...

Joshua

A lakásomhoz menet Ryu egész úton egy szót sem szólt. Én sem, mivel hullafáradt vagyok, és nincs erőm semmihez. Odaérve, elmegyek zuhanyozni, Ryu pedig a szobámban vár. Zuhanyozás közben kicsit elgondolkodom, hogy tényleg jó ötlet volt-e felhívni őt ide, de hát most igazán nem hagyhatom egyedül. Azután bevillan Ryu kipirult arca. Olyan édes volt! Vááh... mit nem gondolok! Komolyan leszívhatták az agyam! De mégis... tényleg aranyos volt. Már fogalmam sincs mit jelent nekem valójában, és ez nagyon zavar. Még mindig ezen jár az eszem, amikor kilépek a fürdőszobából. Dobok Ryunak egy pólót, mire ő felém fordul, és úgy méregeti a testemet, hogy szinte felfal a szemeivel, amikor pedig tekintetünk találkozik, kissé zavarba jövök. Kezdek ideges lenni, ezért...
- Menj már! - szólok rá, és befekszem az ágyba. Ez most súlyos volt, de már nem fordulhatok vissza. Ha meg akarom tudni, mit érzek, és meg akarom érteni, hogy ő mit érez, most nem hátrálhatok meg.
Amikor végez, intek neki, hogy jöjjön, ő pedig jön is. Befekszik mellém, de... ezt most nem értem, teljesen elhúzódik tőlem... Mindjárt leesik az ágyról... Nem erre számítottam...
- Ryu, azt mondtam, átölelhetsz. - Épp csak hozzáérek vállához, de ennyi is elég ahhoz, hogy érezzem, bőre megremeg kezem alatt. Felém fordul, de nem ér hozzám. Lehetséges, hogy ő is félne? Erre eddig még nem gondoltam. Mindig olyan határozottan mondta, hogy szeret. De akkor... hogy akarja?
- Ryu? Te remegsz? - Erre nem válaszol, viszont kezei megindulnak felém, gyengéden átölel, és... ez az, amire gondolok? Ryunak máris...?! Kissé félek, de szeretnék bízni benne.
- Joshua... - simogatja arcomat. Vajon mit keres annyira szemeim mélyén? Tudni akarom! Simogatásait fent kezdi, és lassan halad lefelé. Légzésem erre már felgyorsul, nem tudom lenyugtatni magam.
- Josh, ne félj, csak simogatni akarlak.... Szabad? - Erre mégis mit mondhatnék? De nincs is időm átgondolni, mert néhány csókkal koronázva, tovább folytatja feltérképezésem.
Azután elér a bokszeremhez, alányúl, majd egy kis időre megáll. Idegességem a plafont veri… erről nem volt szó. Arra vár, hogy mit szólok? Mondanám, hogy hagyja abba, de valamiért nem teszem. Többet akarok tudni. Míg ezt végiggondoltam, ő nyugtázta, hogy engedek, és még lejjebb nyúl, megérintve vesszőmet. Finom mozdulatokkal elkezd kényeztetni. Nem mondhatnám, hogy rossz érzés, csak furcsa, hogy pont ő teszi ezt. Ránézek, és látom rajta, mennyire koncentrál testemre, ahogy azt is, milyen ideges. Szinte kiveri a víz.
A jó ég tudja, mi vezérel erre, de egyik kezemmel állánál fogva felemelem fejét, és egy lágy csókot hintek ajkaira.

Ryu

Amilyen lassan adja a csókot, olyan lassan csókolom vissza. Nem akarom megijeszteni, hiszen már ez is hatalmas előre lépes. Magamon is csodálkozom, mennyire jó érzés is ez. Félve nézek rá, vajon jólesik-e neki. Látom, zavarban van, hogy én csinálom, de vágyát már ő sem tudja leplezni. Annyira figyelek rá, hogy jó legyen, hogy már a víz is levert. Gondolok egyet, és lassan lejjebb csúszok az ágyon, hogy kezeim helyett a számmal is élvezetet nyújtsak. Ahogy a szám hozzáér, Joshua felnyög, és ledermed.
- Joshua, ha nem akarod... ha nem szeretnéd… - Sokáig hallgat, majd rekedt hangon szólal meg.
- Ryu... folytasd...!
Nyelvemet lassan húzom végig a farkán, számba veszem, és finoman szopni kezdem. Hallom Joshu halk nyögéseit, miközben csípője megemelkedik, így még mélyebben érzem a számban.
Kezeimmel váltom fel számat, finoman, érzéssel játszom mereven feszülő férfiasságával, simogatom, cirógatom, picit rászorítok néha, amitől megrándul az izmos, de mégis karcsú teste. Félve nézek rá, de csak az élvezettől kipirult arcát, a kielégülésért könyörgő szemeit látom. Újra számba veszem, nyelvpiercingemmel vesszője legtetejét izgatom. A következő pillanatban Josh eltolna magától, de nem hagyom, így a számban élvez el. Sokáig fekszünk némán, és csak hallgatom, ahogy szívverése lecsillapodik.

Joshua

Érzem, ahogy visszacsókol, de csak finoman, érzéssel. Jólesik, és ez megint zavarba hoz. Ryu hirtelen lejjebb csúszik, és kezeit szája váltja fel. Ahogy hozzám ér...
- Ah... - egy halk nyögés hagyja el torkomat. Ez most váratlanul ért, reakciómon pedig ledöbbenek. Mikor nyögtem én utoljára? Amikor szűz voltam... akkor. Egy hosszú távú kapcsolatom volt idáig, de az első alkalmat leszámítva ilyen nem fordult elő velem... igaz, ő nem is csinált ilyet velem. Ryu máris felülmúlná őt...?
- Joshua, ha nem akarod... ha nem szeretnéd... - Ryu hangja zökkent ki gondolataimból. Nehezemre esik kimondani, ami nyelvem hegyén csücsül, de végül megteszem.
- Ryu... folytasd... - Ő pedig folytatja is, hol szájával, hol kezével játszadozva. Nem tudom megállni nyögések nélkül, ahhoz túl jó érzés. Azután megérzek egy hideg pontot a farkam hegyén. A piercingje? Ez már túl izgató... nem bírom tovább... Próbálom eltolni magamtól, de nem hagyja, és a szájába élvezek. Ryu ismét mellém fekszik, fejét mellkasomra hajtja, de nem szól semmit. Csodálkozom rajta, hogy Ryu ilyenre is képes. Fogalmam sincs, emlékszik-e rá, de részegen, igen sokszor beszámolt már az előző esti partijairól... elejétől a végéig. Mindig azt mondogatta, hogy csak passzívan fekszik az idegen pasasok alatt. Várjunk csak, akkor ezért lehet annyira ideges. De... akkor ez azt is jelentené, hogy nekem kellene felül lennem...? Váááh! Nem-nem-nem, erre még nem vagyok felkészülve!!! Nem mehetek vele ennél tovább! Viszont... azt nem hagyhatom figyelmen kívül, hogy Ryunak még mindig merevedése van.
- Ryu... - pólója alá nyúlva hátára simítok kezemmel. Teste megremeg. Emlékszem, azt is mondta, hogy mennyire érzékeny az érintésekre. Finoman kell bánnom vele.
- Most te következel - súgom fülébe. Látom rajta, ahogy elpirul.
- Ne-nem kell ezt tenned... én... megleszek... - Gondoltam, hogy ezt mondja, de figyelmen kívül hagyom. Óvatosan magam alá döntöm, ismét a felsője alá teszem a kezem, de immáron elölről, és szinte kíméletlen lassúsággal gyűröm fel pólóját úgy, hogy csak ujjbegyeim érjenek testéhez. Máris szaporábban veszi a levegőt. Tényleg nagyon érzékeny. Ő lefelé haladt, hát én fölfelé. Először hasára nyomok egy hosszú csókot. Bőre besüpped ajkaim alatt.
- Jo... shuu… a... - nagyot sóhajtva átkarolja nyakam. Feljebb, már apróbb csókokkal szórom tele testét. Szeretném, ha élvezné.
- Ez jó érzés? - kérdezem közben, ő nem felel, majd elérve mellkasát, három középső ujjammal bokszerén keresztül megérintem férfiasságát. Ő felnyög, én pedig elkezdem azzal a három ujjammal simogatni.
- És ez? - súgom fülébe, majd arcát nézem, de ahogy kérdésem elhangzik, érzem, ahogy megborzong, és elélvez. Már ennyire a határainál volt? Teste elernyed, nyakamat elengedi, én pedig melléfekszem.

Ryu

Ha nem is szeret, de legalább a teste válaszolt az érintésemre, ez jó jel. Viszont a merevedésem még mindig fent áll.
- Most te következel. – Neeeee!
- Ne-nem kell ezt tenned... én… megleszek... - Ááá, ki kell mennem a fürdőbe, mielőtt Josh olyat tesz, amiről azt hiszi, elvárom tőle. Annyira ég a fejem, de Josh már a testemmel játszik. Istenem, ez annyira jóóóó! Alig tudom megállni, hogy ne nyúljak újra hozzá. Nem is értem mi van velem, sosem éreztem még ezt, mindig csak feküdtem a másik alatt, és arra gondoltam, legyen már vége és aludjunk, de ez, ez... valami ismeretlen érzés...
- Jo... shuu… a... - Érzem, hogy csókolgat, majd...
- Ez jó érzés? - Josh keze már a vesszőmnél jár és simogatja...

- És ez...? - hallom a kérdést, de már nem tudok válaszolni, mert egy minden gondolatot elsöprő orgazmus járja át testemet. Ilyen hamar? Égő arccal fekszem. Képzelem, mit gondolhat most rólam. A mindenkivel kefélő, nagypofájú hülyegyerek, szinte az első érintésre elélvez. Hát ez baromi kínos.
- Sajnálom... - mondom halkan. Josh csak néz, majd lágyan megsimogatja arcomat.
- Ez csak annyit jelent, hogy már nagyon... kívántál... - de furcsa ezt tőle hallani.
- Ryu, ugye ha... ha egyszer... együtt... akkor nekem... - Kissé zavarodott a hangja... de értem mit szeretne kérdezni. Nagyot sóhajtok, de tudom, erről beszélni kell.
- Josh - nézek rá komolyan -, ha egyszer úgy érzed, hogy igazán együtt lennél velem, akkor... – Ah, a francba, miért nem tudom végigmondani...? - …akkor a férfi szerep a tiéd. Nem tudnálak másként elképzelni, és szerintem te sem magadat. – Na, ez egy icipici hazugság volt, mert a gondolataimban, az álmaimban párszor már... Na, állj le Ryu...!
- De Josh, semmit nem várok el tőled, amit nem tiszta szívből adnál. Nekem már a mai is... - Josh elpirul, és csak annyit mond…
- Ryu, aludnunk kéne...

- Rendben – válaszolok, de előbb még a hifihez megyek, beállítok egy számot, és villámgyorsan visszafekszem mellé. A következő pillanatban szinte ájulva alszom el.

(Dal: Mex – Számítok rád)

Joshua

Úgy van, ahogy sejtettem. Én lennék felül. Mondjuk, igaza van, még ezt is nehézkesen képzelem el, nemhogy fordítva. Abból, amit mond, úgy látszik, tényleg élvezte, de olyan nehéz az ilyenekről beszélni, még vele is.
- Ryu, aludnunk kéne... - mondom neki. Még elmegy, bekapcsol egy számot a sajátjai közül, azután ahogy bedől az ágyba, úgy is marad. Alszik, mint a tej. Ezt a számot már számtalanszor meghallgattam, mégis... most mintha sokkal közelebb érezném magamhoz. Szerelemről szól. Ha belegondolok, a bandának egészen sok szerelmes száma van. Nem azok a csöpögős „jaj, de imádlak” darabok, hanem mély érzelmeket tükrözők. Szeretem a zenéjüket. Ryu felé tekintek, az arcát nézegetem. Amikor alszik, olyan lágyak a vonásai. Láttam már párszor aludni, de ez eddig fel sem tűnt. Igaz, nem is figyeltem rá... Áhhh... Mi van már velem? Most is, úgy érzem, fogpiszkálóval kéne kitámasztani a szemeimet, mégsem tudok elaludni. Lassan lemászok az ágyról. Nem akarom felébreszteni. Csendben kiosonok a konyhába, ahol halk nyávogást hallok. Felkapcsolom a villanyt.
- Lili, Cecil... Sziasztok, cicuskáim! - suttogom halkan. Leguggolok megsimogatni őket, majd leülök az asztalhoz.
Ryu tényleg ennyire belém szeretett? Felkönyökölök az asztalra, kezeimet homlokomra téve támasztom meg fejem. Hogy kerültem én ilyen helyzetbe? Ekkor Lili felugrik az ölembe.
- Te mindig tudod, mikor van szükségem rád, igaz? - mosolyogva simogatom, majd elkomorodok. Mintha a szerelem olyan könnyen kialakulhatna... vagy elmúlhatna...
- Nina...

Ryu

Hallom halk lépteit! Ahogy megmozdult már ébredtem is fel. Tudom, hogy miattam nem tud aludni, ezért utána megyek. Mosolyogva nézem, ahogy a cicákat kényezteti, de aztán lefagy a mosolyom, mert egy elsuttogott nevet hallok.
- Nina… - Istenem, Joshua szeret valakit, és az nem én vagyok. Visszarohanok a szobába, felöltözöm, és csak annyit mondok az értetlenül néző Joshnak…
- Értem. Nem én kellek neked!

Joshua

Hirtelen meghallom Ryu gyors lépteit. Ébren van? Beszaladok a szobába, mire csak azt látom, hogy öltözik, aztán a fejemhez vágja, hogy...
- Értem. Nem kellek neked.
- Mi?! Miről beszélsz? Ryu?! És mit csinálsz? - Nem válaszol. Mérgesnek látszik. - Hé! Mégis mi ütött beléd?

Ryu

- Hallottam... Nina nevét suttogtad... Képes voltál rá gondolni azután... ennyire nem érdekellek? Tudod, mit éreztem, mialatt veled voltam? És mit akkor, mikor meghallottam azt a nevet?
- Nem kellett volna itt maradnom... semmit nem kellett volna... pedig azt hittem... - dadogok értelmetlenül, és csak nézem, ahogy Josh odajön, a szemembe néz, és azt mondja...

Joshua

Tehát ez a baja. Közelebb lépek hozzá, és a szemébe nézek.
- Ryu... te is tudod, hogy ő már a múlt. Nina akkor meghalt. És hidd el, amikor veled voltam, én is ugyanazt éreztem, mint te, csak ez azzal járt, hogy felszínre hoztál néhány fájó emléket is...

Ryu

- Josh... ha még élne, akkor lenne esélyem harcolni ellene... de egy halottal szemben nincs esélyem... Talán soha nem is volt. - Most mit kéne tennem?
- Nem akarod elmondani, mi is történt valójában? Hogy miért...? Persze, csak ha akarod, hiszen semmi közöm hozzá, ami történt köztünk nem biztos, hogy feljogosít rá....

Joshua

Hogy mi történt?
- Tudod, nehéz erről beszélnem, de veled megosztom. - Leülök az ágy szélére, és elkezdem a nem túl vidám mesét. - Azt tudod, hogy nagyon jól megvoltunk egymással, ő is mindig segített a bárban, együtt csináltunk mindent, mint egy boldog pár. Egészen addig a napig... - Itt egy kicsit megakad a szavam, ahogy előtör minden, amit el akartam felejteni, de erőt veszek magamon.
- Egy évvel ezelőtt, azon a napon, egy csapat motoros jött be a bárba. Nem is volt velük különösebb baj, csak vedelték a sört egész este, azután távoztak, ezért nem tulajdonítottam nekik nagy jelentőséget. Egy héttel később, a banda ismét feltűnt a bár előtt, Nina pedig kiment, és felpattant a vezér motorjára. Én kirohantam hozzá, de csak annyit mondott, hogy „Te túl kedves vagy hozzám, Josh. Ég veled!”, és elszáguldottak a sötét éjszakában. Amit akkor mondott, nyilvánvalóan csak egy hazugság volt, és ez önmagában is fájt, de másnap a hírekben bemondták... hogy az éjjel... megtalálták egy motoros baleset... áldozataként... és... ezt... azóta sem tudtam... megbocsátani... ma-gam-nak... - A végére már magával ragadnak könnyeim.

Ryu

Elképedve nézek rá! Nina így halt meg??? És Josh ennyire szerette?
Josh zokog, és én nem tudom, mit mondjak. Magamhoz ölelem, és csak ennyit tudok mondani:
- Josh... nem te tehetsz róla, nem tudhattad, hogy mi fog történni. Tovább kell lépned, és talán tényleg túl jó voltál hozzá. Nem tudom felfogni, hogy hagyhatott csak úgy el, ha minden annyira jó volt köztetek! - Nem mond semmit, csak megtörli szemeit, és nekiáll kávét főzni, mivel szép lassan ránk hajnalodott.
- Josh, mi lesz velünk? Túl leszel valaha is Ninán? Van egy kicsi esélyem is, hogy...? - kérdezem halkan.

Joshua

Vigasztalása jól esik. Még senkinek sem árultam el ezeket a részleteket, de így egy kicsit megkönnyebbülve érzem magam.
Nekiállok kávét főzni, hátha eltereli a gondolataimat.
- Van egy kicsi esélyem is, hogy...? - Kis ideig csendben maradok, őszintén akarok válaszolni kérdésére, ezért végigfuttatom agyamon az elmúlt két nap eseményeit.
- Nina nagyon sokat jelentett nekem, és pótolhatatlan. Úgy gondolom, hogy egy fontos személyt sem lehet helyettesíteni. Talán már sosem tudnék szeretni úgy egy nőt, mint őt... de... talán egy férfinak van esélye, hogy olyan fontos... nem is, fontosabb legyen a számomra nála.

Ryu

Feszülten várom válaszát, ami kis hallgatás után jön.

„Nina... sokat... pótolhatatlan…” Megdermed a vér az ereimben. Tudtam. Sosem fog szeretni.
Aztán hallom „…egy nőt sosem... de… egy férfinak lehet esélye... fontosabb legyen… nála.”
- Josh… - Mást nem is tudok mondani, mert most én könnyezem, mint egy kisgyerek. Úgy látszik, ez a könnyek éjszakája.
Tudom, nem lesz könnyű, mert érzem, nehezen fogadja el, hogy egy fiú szereti, de talán sikerül, hogy ha nem is úgy, ahogy én, de egy kicsit szeressen.
Eszembe jut valami, és magamban elmosolyodom.
- Josh, ma is nyitva lesz a bár, ugye? - Barátom, illetve szerelmem nagy szemekkel néz rám.
- Ryu, mire készülsz? - Csak ne ismerne ennyire.

Joshua

Most a boldogság könnycseppjeit látom arcán. Mosolya ennél őszintébb nem is lehetne.
- Josh, ma is nyitva lesz bár, ugye? - kérdezi. Már rosszat sejtek.
- Ryu, mire készülsz? - Mert az biztos, hogy készül valamire.
- Hááát, csak erre-arra. - Ja, van egy sanda gyanúm rá, hogy mit akar, de nem hagyom annyiban.
- Pontosan tudod, hogy minden nap nyitva van, szóval... mire készülsz?

Ryu

- Josh, bízol bennem? - kérdezem tőle.
- Nem mindig - feleli mosolyogva -, ha te ennyire gondolkodsz valamin, az nem mindig sül el jól.

Hát, ebben igaza van, és sok pénzembe kerül a dolog, hogy leállíttassam a forgalmat abban a kis utcában, de megéri. Remélem!
- Nem lesz semmi gond. Josh, ígérem, nem csinálok bajt, nem lesz pia, se drog, semmi, amitől félned kellene. Annál jobban szeretlek, hogy bajt hozzak rád - szólok halkan.

Joshua

- Legyen, rád bízom. De ha felfordulás lesz a vége, azt még megbánod! - motyogom morcosan, mire ő nyom egy puszit az arcomra, és sietve távozik.
- Legalább a kávédat idd meg! - kiabálok utána, de már hiába. Istenem, mennyi baj van ezzel a kölyökkel. Kiöntöm magamnak a kávét, és arcomra tapasztom kezem. Miért ilyen aranyos... és miért esett ez annyira jól...? Elmélázva merengek a kávém fölött.
Még van idő a bár nyitásáig, addig elvégzem a házimunkát, majd munkába indulok.

A bárnál…

Ryu

Itt állok a kamion mögött, és életemben először remegnek a lábaim. Két dolog miatt.
Egy: halálosan fáradt vagyok, egész nap nem álltam meg, hogy minden sikerüljön.
Kettő: félek, Joshua mit szól majd.
Hogy sikerüljön, először is rég nem látott és nem éppen szeretett apámmal kellett telefonon bájcsevegnem. Kérésemnek csak azért tett eleget, mert ma van a születésnapom, és pénz helyett ezt kértem. Már jó pár hónapja nem láttam, hál’ istennek! Beszélgetéseinket kizárólag telefonon intéztük, ami fél év alatt 3 telefont jelent. Tőle ez is sok. Mióta kiderült, hogy meleg vagyok, és még meg is erőszakoltak, nem érintkezik velem, anyám meg nem mer ellentmondani neki. Nem baj, már nem. Szóval a forgalomelterelés abban a kis utcában, ahol a bár van, megoldva apámnak... khmm... hála. Jött a nehezebb rész, a banda. Mikor előadtam, mit szeretnék tőlük, leordibálták a fejem, és mikor megmondtam, melyik számot, hülyének néztek. Egyszer mutattam meg nekik, aztán soha többet. Ez a dal nekem tetszik. Hituka, a dobos szerint kicsit önző, de nem érdekel, ezt akarom elénekelni és kész. Syma az egyik gitárosunk félrehívott és megkérdezte:

- Fontos ez neked? – Válaszomra, hogy igen, már csak annyit kérdezett:

- Szereted?
- Igen - feleltem.

- Oké, akkor meglesz.

- De Syma - nyögtem fel -, ő… egy... fiú... - Syma hozzám hajolt és csendesen azt súgta…

- Teljesen mindegy, hogy fiú, vagy lány, ha igazán szereted. És jobb, ha tudod, láttuk ám, hogy nem nézegeted a női nemet - röhögte el magát. Na, remek, ezek szerint teljesen felesleges volt titkolni előttük, hogy nem a csajokra bukom. Azt hogy estéimet férfiakkal töltöttem sose mondtam, és igyekeztem nem a szemük láttára pasit felszedni…
A kamion, ami a bandát és a cuccot hozta negyed 8-ra ért ide, és csak nagy nehezen tudott beállni a parkolóba a kicsi hely miatt.
Mondanom se kell, a bár szinte teljesen tele volt fiatalokkal, akik egyből kiszúrták a kamionon a banda nevét.
Szóval itt állok remegve és félve, de menni kell, ha végig akarom vinni a tervem. A kamion belsejében levő kis létrán kimászunk a kocsi tetejére, mire mindenki kivágtat a bárból, és jó pár ember nézegeti ténykedésünket.
Csak Joshua nem jött ki... Remélem, meggondolja magát... Na, kezdjük, és már hallom is az első akkordokat. A dal közben végre észreveszem Joshuát a bár ajtajában, ahogy engem néz… és csak néz...

(Dal: Alex Band - Never let you go/Sose engedlek el)

Hallak, ahogy a nevem mondod
Mellettem ülve, mint a lángoló tűz
Csukva vannak szemeim, de hallom, ahogy lélegzel
Lágyan súgva, hallgass ide
Soha, de soha, de soha nem foglak elengedni, tudod
Soha, de soha, de soha nem foglak elengedni, tudod…

Refrén
Hát fogd a kezem
Az utcákon át
A város sötét
Csak te vagy és én
Közel húzlak
Segítesz állva maradnom
A saját két lábamon

Valami van benned, megragadta tekintetem
Egy románc, amit nem tudok leírni
És emlékszem, hogy milyen vagy
A bőröd illatára, az arcod érintésére
Soha, de soha, de soha nem engedlek el, hát tudod
Soha, de soha, de soha nem engedlek el…

Refrén
Hát fogd a kezem
Az utcákon át
A város sötét
Csak te vagy és én
Közel húzlak
Segítesz állva maradnom
A saját két lábamon

És mikor nem bírod tovább
És attól félsz, nem éled túl
Hozzám fordulhatsz
Itt leszek az oldaladon

Hát tudod…
Soha, de soha, soha, soha, soha, soha, soha…

Refrén
Hát fogd a kezem
Az utcákon át
A város sötét
Csak te vagy és én
Közel húzlak
Segítesz állva maradnom
A saját két lábamon

És minden éjjel, minden álomban
Minden dallal, amit tőlem hallasz
Közelebb húzlak majd
Te segítesz állnom
A saját két lábamon

Soha, de soha, de soha nem engedlek el… tudod

A dal véget ér, és mi szó nélkül összepakolunk, és senkihez se szólva elviharzunk a kamionnal.

*

Újra itt állok a bár előtt és az ablakon át nézem, ahogy Josh a délután neki küldött egy szál fekete rózsát nézegeti, és a kis üzenetemet olvassa.
„Szeretni Téged egy újabb esély, hogy a szívem összetörjön, de az egyetlen esély, hogy boldog legyek.”

Joshua

A bár felé menet eszembe jutott, hogy ma van Ryu szülinapja, és még semmit sem vettem neki. Ráadásul már nincs időm kitérőket tenni. Ez gáz... ez nagyon gáz... Három napja még nagyban azt tervezgettem, hogy mit vegyek neki, de a történések miatt teljesen kiment a fejemből. És most itt sétálok egy szál ajándék nélkül. Ráadásul már megint nem aludtam semmit.
A bárban félkómásan járkálok ide-oda az asztalok között egész nap, azután este meglátok egy óriási kamiont megállni a bár előtt. Kinézek az ablakon, és látom, ahogy Ryu nagyban szervezkedik. Gondoltam, hogy valami nagy dologra készül, de hogy ennyire!
A bárba egyre több ember szállingózik be. Végül már vagy háromszor többen vannak a szokásosnál, és még mindig jönnek. Lassan már ülőhely sem lesz, pedig a pótszékeket is kitettük. Lehet ez még ennél jobb? Hát persze! Az a semmirekellő pincér már megint nem jött el. Ha annyira nem akar dolgozni, legalább tolja elém a képét, és mondja meg! Alig bírjuk hárman a munkát. Nem is érzem magam túl jól. Egyszer csak a tömeg megindul kifelé. Ez aztán szép! Mint a heringek! Már hallom, ahogy megpengetik a húrokat, a tömeg pedig alig halad. Kijutok én valaha is? Pedig szerettem volna látni Ryut. Eddig még egy koncertjére sem jutottam el. Azután végre elérek az ajtóig. Ott le is cövekelek, és csak nézem, ahogy Ryu énekel. Teljesen beleéli magát. Szívét, lelkét beleadva adja elő a darabot. A látvány szinte elbűvöl... megbabonáz. És ez a szám... még sosem hallottam. Ahogy hallgatom... olyan mintha... ez is... rólunk... nekem... Valami leírhatatlan érzés fog el. Körülbelül négy perc telik így el, majd összepakolnak és elmennek. A tömeg lassan feloszlik, és én is bemegyek. Ekkor meglátok a pulton egy fekete rózsát.
- Ez eddig is itt volt? - kérdezem Mayát, az egyik pincérlányt.
- Áh, azt még a délután küldték neked, csak nem akartunk szólni, mert olyan elfoglalt voltál. Gyönyörű szép, nem? Valakinek nagyon fontos lehetsz - mosolyog, majd megy pakolni.

Hogy nekem küldték? De ki? Majd meglátok egy cetlit a virághoz tűzve.
„Szeretni Téged egy újabb esély, hogy a szívem összetörjön, de az egyetlen esély, hogy boldog legyek.” Ezt csakis Ryu küldhette, felismerem a kézírását... a fekete rózsa pedig rá vall... na meg a szöveg is...
Szeretni... esély... hogy boldog legyen... Ahogy ezt olvasom, úgy érzem... valami... ma örökre megváltozott bennem. Szinte elveszek a kézzel írt szavak között.

Ryu

Josh csak nézi az üzenetem és... én nem merem megzavarni, de erőt veszek magamon és bemegyek. Furcsán néz rám, nem tudom hová tenni a pillantását.
- Haragszol? - kérdezem tőle súgva, mivel a bár még tele van.
- Haragudni? Rád? – mondja, és elindul felém...

Joshua

Felpillantok a cetliről, és meglátom az íróját velem szemben. Most meg hogy kerül ide? Azt hittem, elment!
- Haragszol? - A koncert miatt kérdezi? Vagy talán a rózsa miatt?
- Haragudni? Rád? - Odamegyek hozzá.
- Minden rendben ment, úgyhogy nincs okom haragudni rád.

Ryu

- Akkor jó, már azt hittem, hogy valami hülye kis szerelmes libának tartasz, mondjuk a hülye szerelmes az illik rám. - Josh elmosolyodik, és lopva megsimogatja az arcom.
- Josh... ma is nálad alhatok? - Kíváncsi vagyok, erre mit mond, nem biztos, hogy a tegnapi dolog miatt ma is felhív magához. - Tudom, mit gondolsz, de ma tényleg csak átölelnélek és aludnánk. Fáradt vagyok, Josh... nagyon fáradt... de megérte... ha valóban tetszett. Tudod azt a dalt neked játszottuk el először, és nem játszuk többet, az csak neked szól.

Joshua

Azt hiszem, kezd melegem lenni. Hagyján, hogy nálam akar aludni, de mindig olyan zavarba ejtő dolgokat mond.
- Csak nekem...? Öhm... már megbeszéltük, hogy nálam alszol, szóval... nem kell mindig... megkérdezned. - Huh, kezdek izzadni is. Mi van velem?
- Tényleg! Ryu... - Hirtelen megszédülök, kezdem elveszíteni lábam alól a talajt. Csak Ryu hangja visszhangzik fejemben, ahogy engem szólongat, majd szemeimre sötétség borul.

Ryu

- Öhm... már megbeszéltük, hogy nálam alszol, szóval... nem kell mindig... megkérdezned. Tényleg! Ryu... – kezdi, de hirtelen megszédül... Elkapom és leültetem a pultnál lévő székre.
- Josh... Josh...! - rázom... Már azon gondolkodom, hogy adok egy kis pofont neki, de ezt úgyse tudnám megtenni.
- Jooosh...! – kiabálok, mire nagy nehezen felnyitja csodálatos szemeit. - Mi van veled, Josh? – kérdem, de lassan rájövök... - Miattam van, ugye? Már három napja te sem aludtál. - Elfacsarodik a szívem, ami eddig se volt rendben... - Miért nem szóltál, hogy nem vagy jól? Bezárjunk? Hívjak esetleg orvost? Vagy vigyelek kórházba? Mit csináljak, Josh? Mondd meg, kérlek! - Szinte sírva súgom neki szavaim. Istenem, nagyon féltem! Nem lehet, hogy most legyen vele valami... Miért is nem hagytam tegnap aludni? - Zárjatok be! - mondom a többieknek, és már emelném fel Josh-t, hogy felvigyem a pihenőszobába, mikor halkan ezt mondja...

Joshua

Amikor lassan magamhoz térek, és kinyitom szemeimet, Ryu kérdéseivel bombáz, amiknek a felét sem fogom fel. Orvos... kórház...? Ne...!
- Zárjatok be! – hallom, azután érzem, ahogy Ryu fel akar emelni. Biztosan a pihenőszobába akar vinni.
- Ne...! Menjünk inkább hozzám...! - nyögöm ki halkan és erőtlenül.

Joshua lakásán…

Ryu

Berúgom az ajtót karomban a szerelmemmel, a szobájába viszem, és gyengéden az ágyra rakom.
Josh kézzel-lábbal tiltakozott a bérautóban, hogy magamhoz vigyem, pedig nagyon szerettem volna. Most komolyan azt hiszi, hogy ráugrottam volna, mikor ilyen beteg? Csak… az én lakásomban jobban tudott volna pihenni. Na, mindegy, erőteljes tiltakozására hozzá jöttünk.
- Kérsz valamit, Josh? Csináljak valami kaját?
- Te tudsz főzni? - Kérdésére csak felnevettek. Persze, ő még nem tudja, milyen jó szakács is vagyok, már amikor igazán kedvem van főzni.
- Ne fáradj, rendeljünk pizzát valahonnan, ezt rád bízom - mondja.
- Azonban szeretnék előtte zuhanyozni, ha nem bánod...
- Josh, menni fog egyedül, vagy segítsek? - Erre Josh nem válaszol, csak áll némán...

Joshua

Azt akarta, hogy hozzá menjünk... mintha ott tudnék pihenni. Így is elég ideges vagyok, pedig ha ma nem alszom valamennyit, biztosan utolér a vég.
Otthon megbízom vele, hogy rendeljen pizzát. Azon kívül mást most le sem tudnék nyelni. Szörnyen érzem magam. Még a lábaim is remegnek... ráz a hideg. Elkaptam volna valamit?
Csak egy zuhany segíthet. Kívánalmam be is jelentem Ryunak, ő pedig igazán meglep kérdésével.
- Josh, menni fog egyedül, vagy segítsek? - Ez lefagyaszt egy kis időre.
- I-igazán nem szükséges... egyedül is menni fog. - Ezzel elindulok a fürdőszoba felé, de lábaim összecsuklanak alattam. Na, ne! Ez nem lehet igaz!

Ryu

I-igazán nem szükséges... egyedül is menni fog – mondja, és elindul a fürdőszoba felé. Figyelmesen nézem, és igazam van, a lábai nem bírják el. Karomba veszem, és nem tűrök ellenkezést.
- Josh, beteg vagy, nem tudsz egyedül zuhanyozni, kérlek, hadd segítsek! - kérem. Csak bámul rám, és tudom, mire gondol.
- Figyelj, láttam már azt, amit most rejtegetsz és szép látvány, nem mondom, de most semmi olyan nem jár a fejemben. Kérlek, engedd, hogy segítsek!
- Ryu... rendben - mondja halkan. Lassan lehúzom róla a pólót, a nadrágot, és minden teketória nélkül a bokszert is. Elforgatom a zuhany csapjait és csak langyos vízre állítom be, mert gyanítom, egy kicsit lázas is, annyira fáradt. Gyorsan megmosdatom, amit Josh remegve és szó nélkül tűr, megtörlöm, bebugyolálom egy másik fürdőlepedővel, és a szobájába viszem.
- Feküdj le, megrendelem a pizzát. - Már megyek is a konyhába, és nagyokat sóhajtozom, mert Josh teste azért felkavart. Olyan szép, olyan tökéletes...

Joshua

Ryu mindenképp segíteni akar, én meg nem is ellenkezhetek. Lassan levetkőztet, ő meg sem rezzen... Bezzeg én, remegek, mint a nyárfalevél. Tényleg nem tesz semmi olyat, amit nem kéne, és ez egy kicsit megnyugtat. Miután megmosdat, segít befeküdni az ágyba, ő pizzát rendel, én meg úgy érzem, húz magaféle az álom. Már nem bírom tovább nyitva tartani a szemem, muszáj aludnom.

Ryu

Mire beérek a szobába Joshua már alszik, mélyen....
Nem tudom, mit csináljak, menjek, maradjak? Elhatározom magam, mellé fekszem, lágyan átölelem, majd magam is álomba merülök, de nem sokáig. Josh álmában sír... keservesen... Mit tegyek?
- Josh... ébredj fel, csak álmodsz... kérlek... ébredj...! - Lassan nyitja ki szemeit...

- Ryu, tényleg szeretsz? Mindig mellettem leszel?

Joshua

Álmom rosszabb volt, mint a valóság. Cseppet sem mondhatnám pihentetőnek. Azt álmodtam, hogy miután szerelmet vallottam Ryunak, és lefeküdtünk, ugyanaz történt vele, mint Ninával. Dobott, és meghalt. Ryu ébreszt fel ebből a rémségből. Kinyitom szemeimet, és elkeseredetten kérdezem:
- Ryu... tényleg szeretsz? Mindig mellettem leszel? - Ryu nem tudja mire vélni a dolgot, de hezitálás nélkül válaszol.
- Már megmondtam, hogy ne vond kétségbe szeretetemet! Én mindennél jobban szeretlek, és sosem hagynálak el! Mégis hogyan bizonyíthatnám ezt be neked?

Ryu

- Már megmondtam, hogy ne vond kétségbe szeretetemet! Én mindennél jobban szeretlek, és sosem hagynálak el! Mégis hogyan bizonyíthatnám ezt be neked? Egyáltalán kell még bizonyítanom? Miért nem hiszel nekem? Már a banda is tudja, hogy egy fiút szeretek, annyira nem érdekelt, hogy mit szólnak hozzá. Már mindent tudnak. Gondolod, ha nem szeretnélek, és nem akarnék mindig veled lenni, ilyeneket csinálnék?! Josh, hogy gondolhattad ezt?! - Majd eszembe jut valami... Nina miatt?
- Josh, én nem Nina vagyok, ha... azt gondolod, hogy ha mi ketten együtt leszünk... igazán együtt... hogy utána én elhagynálak... - de nem tudom befejezni. Fáj, nagyon fáj, hogy tudat alatt erre gondol... - Josh, sosem hagylak el - súgom a fülébe, és már nem tudok uralkodni magamon... Lassan átölelem, és minden érzésemet, fájdalmamat beleadok egy csókba.

Joshua

Szavai szinte perzselik a levegőt közöttünk. Már bánom, hogy megkérdeztem... szégyellem magam. Ő mindig megbízott bennem. Én meg...
Ekkor a fülemhez hajol, és belesúgja:
- Josh, sosem hagylak el. - Hangja simogató, és melegséggel tölt el. Azután karjaiba zárja testem, és ajkait enyémekhez érinti. Lágyan, mégis forrón csókol. Már nem tudok ellenállni neki. Levegőhöz kapok, mire ő kihasználva az alkalmat, nyelvét is beveti. Szenvedélyes csókot váltunk... testem szinte felhevül tőle. Én is akarom, ahogy ő. Amikor elengedi ajkaimat, mélyen a szemeimbe néz, nekem pedig hirtelen eszembe jut az, amit a bárban nem tudtam befejezni. Rápillantok az órára. Egy perc múlva éjfél. Még időben vagyok.
- Ryu... Boldog Születésnapot! - mosolygok rá. Ekkor a nem messzi toronyóra megkondul, és hangja betölti az egész teret.

Ryu

- Ryu... Boldog Születésnapot! – mondja, és ebben a pillanatban a toronyóra is megkondul. Eszébe jutott... azt hittem elfelejtette, ami nem lett volna csoda, hiszen ebben a pár napban sok minden történt vele.
De agyamat inkább az az előző csók emléke izgatja, mintha ő is akarta volna.
- Josh... tudom, hogy beteg vagy és aludnod kell, de... kívánlak, iszonyatosan kívánlak, sosem akartam így senkit! - Joshua kikerekedett szemekkel néz rám.
- Ne félj, nem bántalak... csak... néha úgy érzem, de szólj, ha tévedek, hogy te is... csak félsz. Ha így van, ne félj, amiben tudok, segítek, hiszen neked ez lenne az első egy férfival... nekem meg az első azzal, akit szeretek... Joshua, megbántottalak, hogy ennyire kimondtam, amit érzek? - Joshua csak ennyit mond:

- Aludnom kell! - Ezután mély, pihentető álomba zuhan, én pedig átkarolom, és lassan elnyom az álom engem is.
Hajnalban csendben felöltözöm, adok egy pillekönnyű csókot a homlokára, és hazamegyek.

Nincs hozzászólás.