Mazochista érzelmek I. évad 9. fejezet

Ryu

- Ryuuu!!! - hallom a hangját, és mikor mellém ér, úgy vág hátba, hogy nem csak a tablettákat, hanem a tüdőmet is kiköpöm. Na, ha nem ölöm meg magam, megteszi ő.
Aztán úgy szorít magához, hogy félek, eltörnek a bordáim, de amiket mond, felejtetik velem az összes fájdalmamat. Szeret! Nem akar nélkülem élni. Szüksége van rám, majd a végén egy fájó mondat.
- Ha pedig ezek után is el akarsz dobni, hát tedd meg, csak ne te szenvedj miatta!
- Eldobni! Joshua, mindennél jobban szeretlek csak... - elhallgatok, mert tudom, most nekem kell bocsánatot kérnem.
- Kérlek, bocsáss meg nekem, nem kellett volna ezt tennem, de most legalább elmondhatom, mit érzek valójában. Veled akarok lenni, mert ha vidám vagy, meg akarom kétszerezni vidámságodat, ha bús vagy, akkor meg akarom felezni veled a bánatot, és így öröm lesz az néked, mélyebb az örömnél. Ha jól érzed magad, mulatsággal és változatossággal fogom üdíteni lelkedet, ha beteg vagy, ápolni foglak, és ha fáradt vagy, a mellkasom lesz majd alvópárnád, hol nyughatól. Éjjel és nappal a lelkem a lelkeddel lesz, és karom ölelni fog. És ha nem kívánsz, távol leszek, és ha ismét akarsz, ott leszek nálad. És ha előtted halok meg, úgy rendjén van, és le kell mondanod rólam, ám ha te hagysz engem itt hátra, akkor követni foglak a máglya tüzén keresztül, mert nem akarok nélküled élni egyetlen napot sem.
Érted már, mit jelentesz nekem? - kérdezem halkan.

Joshua

Még sosem hallottam ilyen komolyan beszélni valamiről, és ez kicsit megrémiszt, de meg is nyugtat. Csak az az egy mondat nem tetszik...
- Érted már, mit jelentesz nekem? - kérdezi halkan.
- Hogy ne érteném, hiszen te is ugyanezt jelented nekem - felelem -, de azt nem szeretném, hogy értem halj meg... - mondom még nála is halkabban a végét. Letörlöm könnyeimet, majd felállok, és felé nyújtom segítő kezemet.
- Gyere... menjünk haza! - Ő mosolyog, én pedig felsegítem, majd a fülébe suttogom…
- Azt hiszem, van egy kis bepótolni valónk... - Ezt kiegészítem még egy kicsit, mielőtt megint félreértene valamit, és azt hinné, csak miatta csinálom…
- Kívánlak...

Ryu

- Kívánlak... - suttogja a fülembe, és nekem nagyot dobban a szívem.
- Rendben, menjünk - mondom, de megint elfog a félsz, hogy mi lesz otthon. Az az éjszaka, amikor együtt voltunk, olyan messzinek tűnik, és most megint nem tudom, hogyan kezdjünk is neki.
- Joshua… nem... tudom... hogy... hogyan... - mondom lehajtott fejjel. Megint milyen béna vagyok, nem hiszem el... félek, valamit nem jól csinálok. Akkor olyasmit éltünk át, amit én talán még sohasem. Joshua talán sejt valamit, mert kicsit megszorítja a kezem, és csendesen ennyit mond.
- Ryu…

Joshua

Látom rajta, hogy megint ideges lett, amit szavai is igazolnak, ezért megpróbálom megnyugtatni.
- Ryu… te csak viselkedj úgy, mint mindig… Nem várok el tőled semmit. És ne félj, ha azt szeretnéd, gyengéd leszek, ha azt, vad és szenvedélyes. Az ilyen dolgokon nem gondolkozni kell, hanem érezni és csinálni, ahogy jönnek maguktól. Most gyere, még van egy-két dolgom, azután mehetünk - mondom, ahogy kézen fogva elindulunk a bár felé.

Ryu

Hú, az az egy-két dolog most jól jön, mert nagyon zavarban vagyok attól, amit mondott.
Ha úgy viselkednék, mint mindig, akkor nem lenne értelme... de vele olyan jó minden, olyan dolgokat teszek, amit senki mással, de azt a gyönyört meg lehet ismételni? Vagy az csak egyszeri alkalom? A gondolatok még cikáznak a fejemben, választ nem adok arra, hogy hogyan szeretném, mert magam sem tudom, csak azt, hogy vele akarok lenni.
- Joshua, megvárjuk a zárást, ugye? - kérdezem halkan.

Joshua

- Már mennél is, mi? Kis huncut! – kuncogok halkan.
- A bár akkor zár, amikor én úgy érzem, és most úgy érzem, zárni kell. - Még elmosogatok pár poharat, kirugdosom a vendégeket, felteszem a székeket, a felmosást és a zárást pedig a lányokra hagyom. Szegényekre mostanság elég sok munka marad. Kellene már egy segédpincér... az előző egyszerűen eltűnt, pedig még a havi fizetését sem kapta meg. Ha belegondolok, utoljára Takeda-sannal láttam... állítom, hogy csinált vele valamit az a vén kéjenc.

Ryu

Amíg Joshua elvégzi a feladatait, addig nekem megint van időm gondolkodni. Látom, hogy most sok a dolga, mivel az egyik pincér szó nélkül ment el a yakuzával, akarom mondani nem szó nélkül, de hát Kazuma-san egyszerűen kirángatta. Mindegy, valaki kellene helyette, mert Joshua nagyon elfárad, mire bezár a bár. Hmm… nem kéne neki most inkább pihennie? Nem szeretném, ha a fáradtságtól beteg lenne, és még az anyukája helyzetét sem beszéltük meg.
Talán inkább ezekkel kellene foglalkozni, és már el is határozom, hogy szex helyett ma beszélgetés lesz, és ha utána még van kedve szerelmeskedni, akkor…… anyám, a gondolataim már Josh teste körül forognak. Aztán csak ezt hallom…
- Mehetünk! - és nekem ég az arcom, mert egyre jobban látszik, mennyire akarom őt.

Joshua

Gyorsan elkészülök, és szólok Ryunak.
- Mehetünk! - Istenem, hogy tud ilyen vágyakozva nézni!? Én meg legszívesebben itt helyben leteperném, de nem lehet. Inkább nem mondok neki semmit, csak újból megfogom a kezét, és elsétálva vele a keskeny utca végére, fogok egy taxit. A lakásához érve, Ryu kinyitja az ajtót, és belépünk rajta. Ahogy elfordítja a zárat és megfordul, testét az ajtónak szorítva, letámadom védtelen ajkait. Hevesen csókolom, egy pillanatra sem állva meg. Csak egy halk nyögést hallok, amikor levegő után kap, majd puhaságai újra egybeforrnak enyéimmel.

Ryu

Hirtelen fordítok a helyzeten, és már én szorítom Joshuát az ajtónak. Kezeit összefogom a feje felett, hogy még véletlenül se tudjon hozzám érni. Hol durván, hol gyöngéden csókolom, majd kezemmel végigsimítom testét. A következő pillanatban már a nadrágjában vagyok, és merevedő farkát veszem kezelésbe. Joshua egyre hangosabban nyög a számba, majd hirtelen eltol magától.

Joshua

Hirtelen csak azt veszem észre, hogy már én vagyok a falhoz szorítva, mintha elvette volna tőlem az irányítást. Mi ez az érzés? Harag, meglepettség, vagy félelem? Nem tudom, de ez nem tetszik. Eltolom magamtól.
- Így ne. - Most valahogy más, mint eddig.
- Miért vagy most durvább, mint szoktál? Még a csókod is más volt.

Ryu

Te szorítottál először az ajtónak - felelem neki morogva, és most már el is ment a kedvem mindentől. Az a hirtelen mozdulat rosszat idézet fel bennem, és már csak az emléktől is kiver a víz.
- Sajnálom - suttogom szemébe sem nézve, és mivel nem válaszol, lassan a vendégszobába megyek, ami napok óta az én szobám.
- Na, ez sem tartott sokáig - mormogom magamban, majd szépen ledőlök az ágyra, és becsukom a szemem.

Joshua

Most egy kicsit értetlennek érzem magam. Már megint én tettem valamit, amit nem kellett volna? Odasétálok a vendégszoba ajtajához, és látom, ahogy elfordulva tőlem az ágyon fekszik. Most komolyan megbántottam? De hát nem akartam. Hangtalanul melléfekszem, és hozzásimulok testéhez. Átkarolom őt, de nem teszek semmilyen mozdulatot kezemmel. Vagy az a baja, hogy leállítottam, vagy az, hogy letámadtam... bár nem tűnt úgy, hogy bánta volna... Mindegy, mivel nem tudom, inkább nem csinálok semmit, ami rosszul esne neki.

Ryu

Érzem, hogy mellém fekszik, hogy átölel, de nem tudom nem tudomásul venni a tényeket, hogy valamiért úgy néz ki, nem illünk össze. Minden szavunkkal, tettünkkel csak bántjuk egymást. Ez így nem jó, nagyon nem jó. Talán most kellene abbahagyni, amíg nem sérülünk meg jobban, de nem tudom elengedni.
- Joshua, beszélnünk kell valamiről, ami nem könnyű – mondom, mire úgy néz rám, mint aki tudja, mit fogok mondani.
- Én nem tudom milyen az, gyengédnek lenni állandóan, hogy egyáltalán mit vársz tőlem, semmit sem tudok, még az érzéseimet sem tudom kimutatni ezek szerint. Talán jobb lenne ha……

Joshua

- Cssss... - teszem mutatóujjamat szájára.
- Ne is gondolj ilyenekre! - mondom halkan.
- Én úgy szeretlek, ahogy vagy. Az érzéseidet meg igenis jól kimutatod, csak én nem vagyok képes felfogni őket. Nekem még új ez az egész... csak egy kis időre van szükségem, hogy megszokjam, de ha segítesz nekem, minden könnyebb lesz. Én pedig megtanítalak gyengédnek lenni, és legyőzni a félelmeidet, ha szeretnéd. Ha kicsit hevesebb vagyok a kelleténél, csak állíts le, ahogy én is tettem veled. Bármit megbeszélhetünk, amit szavak nélkül már nem értünk meg. Az ilyen dolgok a kapcsolatokkal együtt járnak. Mindkét félnek engednie kell, különben nem működik a dolog.

Ryu

Hallom, amit mond, és értem is, de még mindig nem merek hozzá érni, még mindig az előbbi kép van előttem, ahogy azt mondja, „így ne”. De ha nem mutatja meg hogyan, akkor itt fekszünk reggelig, és csak a vágy fájdalmas valóját érezzük kielégülés nélkül.
- Joshua - mondom a vágytól rekedt hangon -, mutasd meg, hogy kell, mondd el a testeddel, mennyire szeretsz! - majd életem leggyengédebb csókját adom neki.

Joshua

Ilyen csókot, még soha életemben nem kaptam. Nem francia csók, mégis érzéki, és mindent elsöprő. Ha egyetlen csóktól el lehetne élvezni, akkor már tocsognék a nedvességtől. Testem bizseregni kezd... szeretnék többet kapni tőle, és többet adni neki. Én már nem válaszolok neki, nincs is rá szükség. Egyik karomon könyökölve fölé hajolok, és lágyan a nyakát csókolom, miközben szabad kezemmel a pólója alá nyúlok. Ma olyan gyengéd leszek vele, amilyen még Ninával sem voltam soha. Belefújok fülébe, és látom, ahogy Ryu teljesen elpirul, szemeit pedig szorosan összezárja.
- Nézz rám! - szólok rá kedvesen. Megvárom, amíg kinyitja gyönyörű szemeit, majd ajkaimmal megcirógatom övéit... csak finoman.

Ryu

Mikor a fülembe fúj, elpirulok, és szorosan zárom szemeimet.
- Nézz rám! - mondja, én pedig vágytól égő szemeimmel nézek övéibe. Ahogy csókol, az valami gyönyörűség, és nekem több kell! Lassan, szorosan magamhoz ölelem, de már nem tudok parancsolni magamnak, kezeimet magunk közé teszem, és kikapcsolom a nadrágját, majd merev farkát fogom, és óvatos mozdulatokkal kényeztetem. Joshua légzése felgyorsul, majd annyit súg…
- Most én jövök.

Joshua

- Most én jövök. Nem kell sietni... miénk az egész éjszaka - súgom neki.
Lassan, komótosan lefejtem róla nadrágját, alsójával együtt. Alulról elkezdem csókokkal beborítani combját, majd mikor az ágyékához érek, megakad a szemem a tetoválásán. Egy jel, amit már soha többé nem tüntethet el. Miért tetette magára annak a napnak a dátumát? Nem elfelejteni akarta? Hiszen még ma is fájdalmat okoznak neki azok az emlékek. Szívem majd belesajdul a gondolataimba, de nem szeretném, hogy ez megzavarja együttlétünket, ezért csak végigsimítok rajta tenyeremmel, nyomok rá egy csókot, majd haladok tovább.

Ryu

Érzem, hogy a csókjai egy pillanatra kimaradnak a tetoválásom miatt, majd folytatódnak, miután kapok oda is egyet. A tetoválást azért csináltattam, hogy ne felejtsem el, bárkivel bármi megtörténhet, és ne bízzak senkiben, de ez már a múlt, le kéne szedetnem. Remegek, mert Joshua csókjai már mindenhol érik a testem, és nem bírom ki, hogy ne érintsem meg.
Hátára fordítom, lassan húzom le a nadrágját és a bokszert. Fölé hajolok, és most szenvedélyesen csókol, míg azt nem érzem, hogy fulladozom a levegőhiány miatt. Csókjaimmal borítom mellkasát hasát, ágyékát majd számba veszem, és finoman, fogaimmal kicsit karcolva szívni kezdem.

Joshua

Ryu egy kicsit mindig gyorsabb tempóra vált... most is. Máris lent játszadozik velem... ezt tudja, hogy kell csinálni. A fogait is érzem bőrömön, és az élvezet kezdi felforrósítani véremet. Amikor már határaimat súrolja a vágy, belemarkolok hajába, és felhúzom magamhoz, hogy rám feküdjön. Ő nyelvével kezd csiklandozni, ahol csak ér, én pedig végigsimítva hátán egészen fenekéig nyúlok, majd le a járatához. Elkezdem dörzsölni, mire ő egyre szaporábban veszi a levegőt. Óvatosan benyomom az egyik ujjamat. Rászorít, ezért várok, hogy elengedje magát, majd amikor ez megtörtént, ki-be csúsztatom élvezete fokozóját. Ryu halk nyögdécselései egyre jobban felizgatnak, ő pedig mutatványom közben, a felvett ütemre farkát az enyémhez dörzsöli.

Ryu

- Joshua áál… elmegyek! - kiáltom, de nem hagyja abba ujja mozgatását, és én egy hangos kiáltással élvezek el, gyönyörnedvem mellkasára folyik. Ez gyors volt, de már nagyon kellett. Mielőtt bármit is mondana, nedves törölközőt hozok, és letörlöm vele a nyomaimat. Josh értetlenül néz rám.
- Bízol bennem? - kérdezem tőle. Kis idő múlva kapom meg igenlő válaszát. Az ágy melletti fiókból előveszek egy fekete selyemkendőt, és míg ő meredten ül, bekötöm a szemeit.
- Kérlek, ne félj, nem bántalak - mondom nyugtató hangon.
- Csak feküdj vissza szépen, a hasadra, ha kérhetem - tudom, hogy bizalma még nem teljes és megrémíti, hogy nem lát, de remélem, amit teszek, nagyon jól fog neki esni. A fiók rejti az afrodiziákummal kevert masszázsolajat, amit most lassan csorgatok meleg testére, karjaira, hátára, lábaira. Ahogy Tami mesélte, ettől pihent lesz és érzékei kifinomulnak. Lassan kezdem a masszírozást, az ujjain, a karjain majd a hátán. Mire a fenekéhez érek, érzem, hogy enged teste feszülése. Itt elidőzöm mivel olyan formás, izmos, hogy öröm fogni. Combját és vádliját se hagyom ki, majd halkan kérem…
- Fordulj meg! - Kérésem teljesíti, és látom, hogy farkán előváladék csillog. Kuncogva lenyalom, és hallom, hogy visszafolytja a lélegzetét. Átmozgatom a karjait és a lábait itt is és végül már csak a mellkasa és az ágyéka van vissza. Nem tudom megállni, hogy közben ne izgassam a nyelvemmel mellbimbóit, és ahogy az olajtól síkos kezeim az ágyéka felé közelednek, már szaggatottan veszi a levegőt. Ahogy a kezembe veszem, Joshua már csak ennyit tudd nyögni…
- Benned akarok lenni! - Nem törődve azzal, hogy fájni fog, ráereszkedem, és teljesen magamba fogadom, majd mozogni kezdek.

Joshua

Ryu felkiált, de már nem tudom abbahagyni, és elélvez. Kiszalad egy törölközőért, majd visszaérve letörölgeti gyönyöre bizonyítékát. Azután valami furcsa csillogást vélek felfedezni szemeiben, biztos, hogy tervez valamit, ő pedig annyit mond…
- Bízol bennem? – A válasz egyértelmű, de jelen helyzetben kicsit várat magára, hogy kimondjam.
- Igen. – Ő elővesz egy fekete selyemkendőt, és beköti vele szemeimet, ami kicsit megrémiszt, de…
- Kérlek, ne félj, nem bántalak. Csak feküdj vissza szépen, a hasadra, ha kérhetem. – Hangja megnyugtató, én pedig teljesítem kérését. Kissé feszült vagyok, amikor valamiféle olajat csorgat végig a testemen, de amikor elkezd masszírozni, érzem, ahogy egyre jobban ellazulok. Nagyon kellemes érzés. Hosszú, vékony ujjai végigpásztázzák testem minden egyes szegletét, majd arra kér, forduljak meg, én pedig készséggel megteszem.
Egyszer csak azt érzem, hogy Ryu megnyalja vesszőmet, ettől végigfut rajtam a borzongás, elönt a forróság, és lélegzetem visszafojtva várom, hogy mi lesz a folytatás. Mintha tízezerszeresére fokozódott volna érzékenységem. Ő áttér ismét a karjaimra, lábaimra, majd a mellkasomnál nyelveit is beveti. Izgalmas kis játékot űz velem. Kezei egyre lejjebb haladnak, egyenesen az ágyékom felé, majd amikor megragadja falloszomat, már nem bírom tovább.
- Benned akarok lenni! – nyögöm. Ryu át sem gondolja a dolgot, máris magába fogad, és mozogni kezd. Ez biztosan fáj neki, de nem látom az arcát.
- Had lássalak… - kérem tőle élvezettől fűtött hangon. Ő egy kis időre megáll, lehajol hozzám, és így szól pajkosan…
- Nem, nem… - Azután nyom egy apró csókot kitárult ajkaimra, és folytatja, amit elkezdett. Tudom, hogy csak egy mozdulat lenne levenni a selyemkendőt, de valamiért csak számhoz emelem kezem és beleharapok. Már nem kell sok, a gyönyör hullámai elérnek, testem összerándul, és egy kezembe fojtott nyögéssel Ryuba élvezek. Ő nem válik el tőlem, csak rám borul. Jó érzés egy kicsit így együtt maradni, hogy nincs hirtelen vége... nedvem lassan visszafelé csorog a farkam tövébe. Lihegve várom, hogy az utóhullámok megremegtető pillanatai is elmúljanak, majd lekapom a kendőt magamról, magam alá fordítom Ryut, és hosszan megcsókolom. Ez már francia csók a javából, nyelv a nyelvet kényezteti. Testünk még mindig egybeforr, immár két helyen, mikor megérzem, hogy Ryunak ismét merevedése van, sőt, mi több, az én férfiasságom is elkezd éledezni benne, tele lüktető vágyakkal. Feje felett átkulcsolom kezeimmel övéit, hogy ujjaink egymásba fonódjanak, és halkan megkérdezem…
- Megengeded, hogy még tovább menjek? – Nem akarom, hogy úgy érezze, bármit is ráerőltetek.

Ryu

Fejem felett átkulcsolja kezeimet övéivel, hogy ujjaink egymásba fonódjanak, és halkan kérdezi…
- Megengeded, hogy még tovább menjek? - Még tovább???? Istenem, ennél több gyönyört már nem biztos, hogy elviselek, de azért csak kimondom…
- Amit csak akarsz… azt csinálsz velem - kíváncsi vagyok, mit tesz velem ő, aki… hm… hogy is mondjam, eddig csak a női nemet kényeztette.

Joshua

Jobb választ nem is kaphattam volna. Nem szeretnék elválni tőle, ezért használom, ami a kezem ügyében van... a kendőt. Összekötöm vele csuklóit, persze nem szorosan, nehogy túl erőszakosnak találja a dolgot. Nem ellenkezik, ami jó jel. Most lefelé haladva végignyalom egész felsőtestét, majd visszafelé kezelésbe veszem mellbimbóit. Körkörös mozdulatokkal ingerlem őket, egészen keményedésig. Eközben ujjaimmal végigsimítok farkán, és a golyóit kezdem el kényeztetni. Máris nyögdécsel, pedig még bele sem kezdtem igazán a dologba. Újra visszatérek vesszejére, mellyel szinte csiklandozva játszom. Bevallom, én is élvezem. A legtetejét kezdem el simogatni, hogy minél inkább kiélesítsem érzékeit. Már-már kapkod a levegő után az édes. Mindezek mellett most megmozdulok benne. Csak egy egészen kicsit kifelé.... majd vissza. Látom rajta, hogy élvezi, és így nem is fáj neki.

Ryu

Kapkodom a levegőt, mert amit Joshua tesz, megakasztja lélegzetem. Farkam kényezteti, és még mozog is bennem, lassan, hogy szinte én mozdulok a csípőmmel, hogy gyorsabban.
- Joshua... kérlek! - Nem enged, és még mindig csak kényeztet és... a lassúsága megőrjít, és már könyörgök neki, mire végre gyorsít a tempón. Lökései vadak, szenvedélyesek, és bár néha fájdalmasan mélyre mennek, kimondhatatlanul élvezem.

Joshua

Már vártam, mikor kezd el könyörögni. Imádom ezt az arcát. Nem kínzom tovább, gyorsítok a tempón, egyre mélyebbre lököm bele magam. Farkát is nagyobb mozdulatokkal csábítgatom. Egyre csak hajszolom tovább a szivárványos felhőkön keresztül. Érzem... mindketten a végét járjuk, mindjárt elérünk a csúcsra.
- Ryu... élvezzünk el... együtt... - És ezt kimondva...

Ryu

Az utolsó lökéssel elindul a gyönyör, vadul rázkódik mindkettőnk teste. Joshua fáradtan hanyatlik rám, és én fejét kezeim közé fogva mondom…
- Köszönöm neked, Joshua - Lassan, óvatosan húzódik ki belőlem, és mellém fekszik.

Joshua

Mellé fekve kissé bágyadtan nézek szerelmem szemeibe. Végigsimítok arcán.
- Nem kell megköszönnöd... csak azt tettem, amit a szívem diktált. Remélem nem okoztam neked túl nagy fájdalmat. - Veszem le közben kezeiről a kendőt.

Ryu

- Amit éreztem az nem fájdalom volt, hanem valami leírhatatlan - vallom meg Joshuának.
- Veled minden olyan, hogy már lassan úgy érzem, álmodom. Tudod, nem ehhez vagyok szokva, sosem törődött még így velem senki sem.
- UGYE NEM HAGYSZ EL SOSEM? - kérdezem tőle, és most veszem csak észre, hogy édesdeden elaludt mellettem. Lejjebb csúszok, fejemet izmos hasára ejtem, és álomba merülök.

Joshua

Lassan, hunyorítva, kinyitom szemeimet. Már reggel van? Nem is emlékszem, mikor aludtam el. A tegnap este... Gyorsan végigszáguld agyamon az a sok minden, ami történt. Úgy vélem, felejthetetlenre sikerült. Ryu rajtam fekszik, békésen aludva. Azt hiszem, ő tényleg egy ragaszkodó típus. Még álmában is szorosan átölel. Felébresszem? Ááá, úgy látom nem lesz rá szükség, már kezd ébredezni. Ha belegondolok, ez lesz az első olyan ébredésünk, hogy együtt találjuk egymást az ágyban... ez egy kicsit megdobogtatja szívem.
- Jó reggelt! - súgom neki lágy hangon, ő pedig válaszként nyöszörög egy kicsit. Megint megmosolyogtat.

Ryu

- Jó reggelt! - hallom Joshua hangját, de csak egy kis nyöszörgésre futja tőlem. Amit az este műveltünk az kivette minden erőmet, vagy mégsem? Lassan merevedő farkamra lesek, és hirtelen ötlettel már nyúlok is Joshua még pihenő férfiasságáért. Számba veszem, és érzem, hogy már keményedni is kezd. Óvatos mozdulatokkal le és fel húzogatom kezem saját farkamon, egy ütemben azzal a ritmussal, ahogy őt kényeztetem. Joshua felnyög, majd fejemet még mélyebbre nyomja, így már teljesen a számban van, és nyelvemmel farka legtetején izgatom.

Joshua

Hogy képes máris... aaahhh... Szólni sem tudok, úgy letámadott, ráadásul őrülten jó...
- Ahhh... - Még jobban akarom érezni, ezért lejjebb nyomom fejét. Ha a szájával nagyon belelendül, nem bírom sokáig... és most nagyon belelendült...
- Ryu... - Eddig tartott, már el is élvezek remegve, meg ahogy a hasamra érkező váladékból érzem, ő is.
- Neked... minden percben...... ezen jár az eszed? - kérdezem pihegve.

Ryu

- Nem - felelem vidáman -, de ezt nem hagyhattam ki! Bár, mióta veled vagyok valahogy többször, mint egyébként, jóval többször.
- Te szexmániás - válaszol mosolyogva, majd a fürdőbe megy. Megvárom míg végez, mert nem akarom, hogy félreértsen, és azt gondolja, ott sem hagyom békén. Inkább felrakom a kávét, lehúzom az ágyneműt, mert ahogy nézem, ráfér a mosás. Ma talán eljutunk vásárolni, és a kórházat is fel kellene hívni, hogy Joshua anyja hogy van, de erőltetni nem fogom, hogy megtegye.

Joshua

Ááhhh... jól esik folyatni magamra vizet... már rám fért a fürdés. Alaposan megmosom magam mindenhol. Most már a sebeket sem csípi a víz, egészen szépen gyógyulnak. Erről eszembe jut édesanyám. Vajon hogy van? Azt hiszem, fel kellene hívnom. Végezve megtörölközöm, majd rögtön a ruhámért nyúlnék... hát persze, hogy megint elfelejtettem...
- Ryu, tudnál nekem kölcsönadni valami ruhát? - topogok ki egy szál törölközőben a konyhába.

Ryu

Mivel gondoltam, hogy nem egy szál törölközőben akar jönni, szó nélkül nyújtom neki a már kikészített ruhákat. Míg öltözik, újra megcsodálom tökéletes testét.
- Josh, ma végre elmehetnénk bevásárolni, nem gondolod? - kérdezem, és ő máris rábólint.
Valamit még mondana, de magában tartja.
- Anyukád jár a fejedben?
- Igen, de nem tudom, hogy egyáltalán szóba állna-e velem. Magyarázkodni nincs nagy kedvem.
- Figyelj, az életben soha ne magyarázkodj senkinek. A barátaidnak nincs szüksége
rá, az ellenségeid úgyse hiszik el, a hülyék pedig nem értik meg. A Te saját életedben jogod van döntéseket hozni, hogy mi az, amit tenned vagy mondanod kell, akkor és úgy, ahogy Te akarod. Ha elrontod, szerzel egy rossz tapasztalatot, ha pedig jól döntesz, élvezheted. A lényeg, hogy sose add fel önmagad, hogy másoknak megfelelj. Az életed egyedülálló,
csak a tiéd. Élvezd, ahogy Te akarod…! - mondom halkan, majd birtokba veszem a fürdőt.

Joshua

Igaza van... Amíg Ryu fürdik, felhívom a kórházat. Azt mondják, hogy jobban van. Megbeszélek a nővérkével pár dolgot, majd anyukámat is odakérem a telefonhoz. Ahogy Ryu kijön a fürdőből, a szobában talál egy széken ülve. Mielőtt bármit is mondana, megszólalok.
- Beszéltem vele.
- És, mit mondott?
- Most jobb lelkiállapotban volt a nyugtatók miatt, amit kapott, így végighallgatta, amit mondtam, én pedig elmeséltem neki a történtünket töviről hegyire. A dolgozókkal is beszéltem, elviszik egy olyan otthonba, ahol mindent megkap, amire csak szüksége lehet, és legfőképpen nyugalmat. Így már minden rendben lesz... és... tudod... - gurul le egy könnycsepp arcomon -, anyukám azt mondta, szeret.

Ryu

- Ez nagyon jó hír - lépek melléje, és finoman letörlöm könnyét.
- Tudom, hogy nem lettél volna addig boldog, amíg ő haragszik rád.
- Pár nap múlva talán meg is látogathatod.
- Te nem jössz velem? - kérdezi halkan.
- Nem, azt hiszem, hogy először jobb, ha egyedül mész, én majd kint várok rád, így jó lesz? - Csak bólint, majd megy kitölteni a kávét. Kávé, cigi nélkül, már mennék is, hogy megkeressem, mikor Joshua fejét csóválva néz felém. Oké, nincs cigi, viszont akkor...
- Joshua, nem nézünk be a központban egy szexshop-ba? - és vigyorgó képpel nézek rá.

Joshua

Majdnem hanyatt vágom magam.
- Hogy hova?
- Hát szexshop-ba! - Az állam a földet súrolja.
- Minek akarsz te egy olyan helyre menni? Különben is, tegnap csak úgy előhúztál mindent a fiókodból. Állítom, hogy még rejtegetsz pár dolgot. Ha meg annyira menni akarsz, miért nem mész egyedül?

Ryu

- A fiókomban csak ez a két dolog volt, semmi más, és mivel ha jól tudom, te vagy a párom, akkor veled mennék oda! - mondom harciasan.
- És hogy minek akarok odamenni? Joshua! Természetesen azért, hogy beszerezzünk pár dolgot, ami talán neked is tetszene, de ha nem, hát nem, akkor majd egyedül megyek el, az állítólagos pasim nélkül - vágom be a durcát. Francba, pedig jó ötletnek tűnt.
- Mindegy, idd meg a kávéd, és menjünk - mondom, majd kilépek a teraszra, és lehunyva a szemem élvezem a napsütést.

Joshua

Ledöbbenten állok. Most meg bedurcázott. Az eszem megáll. Gyorsan felhajtom a kávémat, és követem Ryut. Egészen jó idő van, pedig tegnap milyen csípős hideg volt. Ryu csak áll a teraszon lehunyt szemekkel. Én mögé lépve átkarolom nyakánál, és magammal húzom.
- Na, gyerünk királylány, nem érünk rá egész nap, vár Álomfölde! - vigyorgok rá szélesen. Most kezdem csak igazán érezni, milyen egy valóságos párkapcsolat... és ez boldogsággal tölt el.

Nincs hozzászólás.