Mazochista érzelmek I. évad 33. fejezet

Joshua

Pár óra múlva Ren emberei visszaérnek a hírrel, hogy mindent elintéztek.
- Hazamegyek - mondom nemes egyszerűséggel, majd megyek is, de egy kéz megállít.
- Hazakísérlek.
- Nem kell! - kapom ki kezemet övéből, mire fejem mellett két oldalt az ajtónak támaszkodik.
- Akkor csókolj meg!
- Nem!
- Ha nem csókolsz meg, nem engedlek ki! - Hogy lehet ilyen egy...
- Már megint ez a gyilkos tekintet... Akkor legyen csak egy puszi az arcomra - mosolyog. Ez marhára nem vicces! Lassan közelít arcom övéhez, majd egy éppen, hogy bőrét érintő puszit adok neki.
- Hát nem volt egy nagy cuppanós, de most megelégszem ennyivel. - Visszaül a székébe, én pedig már ott sem vagyok. Taxiba ülve száguldom haza, ahol viszont egy teljesen üres lakásba érkezem. Hát tényleg a yakuzával van... én meg nem tehetek ellene semmit. Mi van, ha az a vadállat erőszakos vele? Milyen állapotban fogom én viszontlátni őt? Istenem, miért történik ez velünk?

Ryu

A karjaiban ér a reggel, és már nem is csodálkozom. Joshua elvesztése után már nem sok minden érdekel. Lehet, hogy ő megbocsájtana nekem, de én magamnak nem. Hányszor lesz még ilyen? Ennek sosem lesz vége. Azért, aki vagyok, állandóan veszélyben lenne, hogy megvédjem, nem lehetek vele. Talán egyszer, majd…
Felhúzom Harumi egyik köntösét, és felhívom Kenjit, hogy jöjjön el ide. Amíg ideér, írok egy levelet. Joshunak!

„A szabadságod mindennél többet ér nekem, Ren majd biztos vigyáz rád, veled marad!”

Kenji kezébe nyomon, hogy vigye el neki, és hogy nézze meg, jól van e.
- Hitakama–sama, Ön nem megy haza? - kérdi csodálkozva, aztán rám néz, elgondolkodik, és csak ennyit mond:
- Értem. - Tudja, hogy amíg Harumival maradok, addig Joshura is vigyázni fognak ezután Harumi emberei.

Joshua

Nem tudok aludni. Egész éjjel a konyhában virrasztok, majd amikor reggel meghallom a csengőt, már rohanok is kifelé. Az ajtóban viszont nem Ryu áll, hanem Kenji, egy levéllel a kezében. Már olvasom is. Az egész csak egy sorból áll, de...
- Ez meg mégis mit jelentsen?! - üvöltök Kenjivel kétségbeesetten.
- Hitakama-sama ott maradt Daishi-samával, hogy…
- De miért nem hoztad el?! Nem az a dolgod, hogy vigyázz rá?!
- Hitakama-sama nincs veszélyben... ő mondta, hogy jöjjek ide, és…
- Most azonnal vigyél oda! - hangomtól megremeg, és nem mer ellenkezni. Nem csodálkozom... a fejemben lévő fogaskerék újból kattant egyet. Nem telik sok időbe, hogy a yakuza villájához érjünk. Határozott léptekkel indulok meg az ajtó felé, ahol két őr áll elém.
- Ha kedves az életed, most rögtön elhúzol innen!
- A szeretőm a vezéretek ágyában fekszik, ha megpróbáltok megállítani, meghaltok! - További időfecsérlés nélkül nyitok be a hatalmas ajtón, majd egy szobalányt kérek meg, hogy vezessen Daishi szobájához. Megkérek? Nem is... inkább megparancsolom neki. Nagy hévvel rúgom be az ajtót, mire Ryu és Daishi ijedten néznek fel.
- Add Őt vissza!!!

Ryu

- Add Őt vissza!!! - Joshua hangja komoran veri fel a szoba csendjét.
- Joshua, te valamit nagyon félreértettél, Ryu szabad akaratából van itt, senki nem kényszeríti arra, hogy maradjon - Harumi lágy, mégis határozott hangon válaszol.
- De csak azért, hogy én…
- Igen, kötöttünk egy üzletet Ryuval a szabadságodért. Megszabtam az árat és ő elfogadta. Mindenkinél fontosabb vagy neki, ezt azért ne felejtsd el. Viszont az is igaz, hogy egy egyességet az ő helyzetében nem illik felbontani. Döntött, és neked ezt el kellene fogadnod.
A másik meg az, hogy ha jól tudom, temiattad van minden!
Nem bírom tovább ezt a helyzetet, Joshuához lépek, lágyan csókolom, majd…
- Kérlek, menj most haza! Pihenj, dolgozz, éld az életed! Ahogy én is az enyémet. Egy darabig külön! Ren majd segít neked, biztos vagyok benne. - A füléhez hajolok, hogy Harumi ne értse, amit mondani akarok.
- Ne várj rám, de egyszer még visszamegyek, szeretlek. - Aztán bevonulok a hatalmas fürdőbe, ami Harumi szobájából nyílik és a zuhanyt megengedve kezdek zokogni. Mikor Harumi bejön, csak néz, majd átölel.
- Ennyire szereted?
- Igen, de most ne törődj ezzel! - Nem akarok gondolkodni, nem akarok érezni. Ő sem sokat gondolkodik, felkap, a szobába visz, és egész éjszaka szeret.

Joshua

Ez... nem lehet...! Ezt nem mondhatja komolyan! Ahogy Ryu távozik mellőlem, a torkom megint szorítani kezd, és egy hang sem jön ki a számon.
- Egy darabig még megtartom magamnak. Az egyességünk szerint a szeretőm lett, így addig fogom használni, amíg meg nem unom - mondja a yakuza az ágyán fekve. Hogy merészeli?! Már lépnék is, hogy szétverjem, de a fojtogató érzés szétterjed testemben, és a földön kötök ki. Kenji rohan a segítségemre.
- Joshua-sama, jól van?!
- Milyen szánalmasan festesz. Mégis, milyen színjáték ez, haa? Azt akarod, hogy megsajnáljalak? Vagy talán ennyire gyenge vagy? Az arckifejezésedből ítélve az utóbbi - nevet nagyképűen.
- Kinek kellene egy ilyen tehetetlen ember, mint te? - Már megint... nem kapok levegőt! Kenji húzna fel, amikor Lili sétál felém nyávogva.
- Lili... vigyázz rá...! - nyögöm ki megsimogatva fejét, majd Kenji a karjaiba kap, és kivisz. Ryu lakásához érve Ren vár az ajtóban, majd látva az állapotomat, már rohan is hozzám.
- Joshua! - teszi kezét arcomra.
- Nem... nem tudtam... megmenteni... - hangom elhaló a fuldoklás közepette.
- Bízd őt rám! - mondja Ren, majd a karjaiban visz be a lakásba. Lefektet az ágyra.
- Lélegezz mélyeket! - mondja, majd hoz egy pohár vizet. Hiába nyújtja felém, most nem tudok inni, így csak kicsapom kezéből a poharat.
- Mit kell ilyenkor csinálni? Hívjam az orvost? - Ne! Azt nem akarom! Megszorítom a kezét, mire a szemembe néz.
- Ryu... ottmaradt... - erre már a könnyeim is kicsordulnak.
- Te egyedül elmentél Daishihez? - hangja nem vádló... inkább aggódó. Felelni már nem tudok, de felesleges is. Ren mellém fekszik az ágyba, majd átölel. Hihetetlen melegség árad testéből. Lassan rendeződik légzésem, ahogy egy kicsit megnyugszom. Órákig csak fekszünk egymás mellett, majd elnyom az álom.

Ryu

Reggel úgy ébredek fel, mint akit fejbe vertek. Ha Harumi így folytatja, semmi erőm nem marad. Ráadásul végig azt mondogatja, hogy szeret! Szeret! Azt azért nem akarom, hogy szeressen. Joshuát akarom! De elmenni sem tudok hozzá, hogy percekre lássam, mert vagy Harumi, vagy az emberei kísérnek mindenhová, így esélyem sincs rá. És ha arra gondolok, hogy Joshua mit gondol rólam…… Nem tudom, megértette-e, hogy miért maradok Harumival! Nem azért, mert szeretem, nem azért mert vágyom rá, hanem mert ígéretet tettem. Miatta! És mégis úgy érzem, sosem bocsát meg nekem. Az egyetemen is csak bambulok magam elé, nem is hallom, ha szólnak hozzám. Fáj, nagyon fáj, és még hozzá sem rohanhatok, hogy vigasztaljon meg. Harumi emberei aggódva figyelnek, majd telefonálnak. Mikor végzek, Harumi a kapunál vár, hazavisz, és ágyba dug, amit már csak homályosan látok. Aztán hangok, tűszúrás, valaki, valami orvoshoz beszél, de már ez sem érdekel. Joshua, Joshuát akarom! Ráz a hideg, lázálmok gyötörnek.

Joshua

Ren mellett ébredek fel, és rögtön eszembe jutnak a tegnap történtek. Kimászok az ágyból, hogy Ren ne ébredjen fel, majd a konyhába megyek kávéért. Leülve az asztalhoz bekapcsolom a rádiót, de rögtön meg is bánom, mert egy olyan szám megy, amitől elfog a sírás.

(Dal: Miho Fukuhara – Starlight)

Szóval elmész
Hát tényleg így döntöttél?
Egy olyan helyre, mely melegebb
Mint az égető naplemente
Nem tudod
Még nem tudod
De valaki sír utánad
És hiányzol neki
A végén megismétlünk
Minden hibát újból
De az élet megy tovább
A karomban akarlak tartani szorosan

Akiket soha nem szerettek
Azok a gyerekek kit fognak szeretni?
Kiben fognak bízni?
Nem tudok dönteni
Félek, hogy hibát követek el
És muszáj sírnom
A karomban akarlak tartani szorosan
A végén megismétlünk minden hibát újból
De az élet megy tovább
A karomban akarlak tartani szorosan

Mint az átható fénysugár az égen
Azt akarom, hogy éld az életed
Meg akarlak védeni, de nem tudlak
Nem tudom, mi a legjobb neked
De még mindig szeretlek
Bárcsak tényleg...
A végén megismétlünk
Minden hibát újból
De az élet megy tovább
A karomban akarlak tartani szorosan
Erős akarok lenni
Bárcsak szorosan a karomban tarthatnálak
Erős akarok lenni

Könnyeim csak úgy záporoznak, ahogy az asztalra borulok. Ekkor meghallom Ren hangját.
- Joshua?
- Miért nem tudtam megmenteni? Miért vagyok ennyire gyenge? És Ryu miért nem érti meg, hogy nekem szükségem van rá??? Azt mondta, éljem az életem, de ez nélküle nem megy! Ő az egyetlen, aki egész életemben velem volt!!! Nem mehetek vissza a bárba úgy, mintha mi sem történt volna! Az a Joshua, aki ott dolgozott, Ryu nélkül már nem létezik!
- Hééé, ne mondj ilyeneket!
- Talán igaza volt, és tényleg nincs jövőnk, de én ezt nem tudom elfogadni!
- Josh...
- Ren! Had menjek veled! Végleg beállok közétek! Másképp, én már nem élhetek!
- Megőrültél?
- Igen. Már rég megőrültem!
- Térj már észhez! Talán gyilkos akarsz lenni?
- Ha ez kell ahhoz, hogy Ryut kiszabadítsam annak a szemétnek a karmai közül, igen! - Ekkor egy hatalmas pofont kapok az arcomra.
- Fejezd ezt be! Szerinted Ryu ezt akarná? Nem azért ment Daishival, hogy te bűnöző légy!
- De akkor mégis mit kéne tennem? - kérdezem kiabálva. - Mondd meg, mit??? Nem tudtam megvédeni őt, mert gyenge vagyok... Az én hibám, hogy most ott van! Az én hibám... - borulok vissza az asztalra.
Egész nap magam alatt vagyok, az egyetlen, amihez valamennyi erőt érzek, hogy összecuccoljak, és visszaköltözzek a lakásomra. Nem maradhatok Ryunál... Ren csodálkozva nézi, hogy van saját kéróm, de ahhoz már nincs energiám, hogy vele is foglalkozzak, így szimplán letusolok, és bedőlök az ágyba, majd jön a sötétség.

Ryu

Érzem, lázas vagyok még így reggel is, csak fekszem, és egész nap egy orvos négy óránként megbök, de a láz nem megy le, nem eszem, nem gondolkodom, nem csinálok semmit.
Harumi kétségbeesetten ül mellettem az ágyon, de nem tehet semmit. Az igazság az, hogy nem akarok élni Joshua nélkül. Ha nem lehetek vele, nem kell senki más. Bár ezt a sorsot én választottam, de… Délre már lassan eszméletemet vesztem a láztól, és a doki kórházba vitetne, de Harumi nem engedi. Lemosdat langyos vízzel, próbál beszélni hozzám, de alig hallom. Este már csak szaggatottan veszem a levegőt, érzem, nincs tovább. Ennyi volt.
Harumi ölbe kap, kirohan velem a kocsijához, és meg sem áll velem a kórházig. Gépekre kapcsolnak, ő meg ül mellettem szomorúan. A reggeli újságok főcíme vagyok: Hitakama Ryu, a Végzet együttes énekese haldoklik!

Joshua

Reggel Rent megint magam mellett találom. Képes volt ezen a kicsi ágyon mellém passzíroznia magát. Felkeltem, majd kimegyek reggelit készíteni, de csak egy személyre. Nem tudok enni. Ahányszor csak számhoz emelném a falatot, egy gombóc nő a torkomban. Ren türelmesen vár az asztalnál. Már furcsállom is, hogy mióta eljöttem Daishitől, semmivel sem próbálkozott.
- Ma sem akarsz menni sehova, Joshua?
- Nem... - Egész nap próbál a kedvemre tenni, de mindhiába. Ryu nélkül nincs értelme bármit is kezdeni magammal. Azután este valaki becsönget. Amikor kinyitom az ajtót, az agyam máris elborul.
- Daishi! - Máris nekiesek, és egy hatalmasat verek be neki öklömmel. Hátra is esik tőle, én meg mennék is széttaposni, mint egy bogarat, de Ren visszatart.
- Várj! Biztos, hogy nem ok nélkül jött ide! Legalább hallgasd meg! - Dühöm egy cseppet sem múlik el, de karjaimat leeresztem, Daishi pedig feltápászkodik a földről.
- Ryu... nincs jól.
- Hogyan? - kérdezem ijedten.
- Kórházban van... alig ver a szíve... Kérlek, gyere be hozzá! - könyörög.
- Mit műveltél vele, te szemét?! - rángatom a ruhájánál fogva, de hamar el is engedem.
- Most azonnal vigyél hozzá! - Már a kocsiban is vagyunk, és a kórház felé száguldunk. Hogy Ren minek jön, nem tudom, de ez izgat a legkevésbé. A kórterembe érve, majdnem elfog a rosszullét, ahogy meglátom Ryut gépekhez kötve.
- Ryu! - rohanok hozzá. Arcára simítva szólongatom.
- Ryu! Én vagyok az Joshua! - Istenem! Mi van vele? A torkom megint elszorul, de ezúttal a sírás kerülget. Ez is miattam van!
- Ryu!

Ryu

Mintha Joshua hangját hallanám, de ez valószínűleg hallucináció, ő nincs itt, nem lehet itt.
Próbálok beszélni, de nem nagyon van erőm. Szemem előtt a Joshuával együtt töltött szép percek játszódnak le, és lehunyt szemhéjam alól könnyek peregnek. Mozgolódást hallok az ágyam mellől, Harumi hajol fölém.
- Ryu, Joshua van itt, hallod? - A szívem vadul kezd verni, a szívmonitoron csak úgy rohannak a vonalak. Orvosok rohannak be, de Harumi megállítja őket.
- Ne! - Valaki az ágyamra ül, és csak sejtem, hogy tényleg Joshua az. Megnyugszom, kezemet fogja, érzem keze melegét, majd megint egy szúrás, de most már nyugodtabb az álmom.

Joshua

Ryu elalszik az injekciótól, amit kap, én pedig leülök egy székre mellé. Megfogom a kezét, és csak figyelem apró rezdüléseit. Több óra elteltével, már csak lógatom fejemet... nagyon álmos vagyok, de ébren kell maradnom! Daishi is elaludt.
- Már késő van... aludj egy kicsit, Josh! - mondja Ren.
- Nem lehet! Ryunak lehet, hogy szüksége lesz valamire, ha felébred... vagy ha rosszabbodik az állapota. - Végül átvirrasztom az egész éjszakát, mint azt már oly sokszor megtettem. Már hajnalodik, én pedig pihentetem szemeimet, amikor megérzek néhány ujjat az arcomra siklani. Azonnal felnézek. Ryu néz rám félig nyitott szemekkel, miközben erőtlenül emeli felém egyik kezét, míg a másikkal enyhén megszorítja ujjaimat. Arca még mindig kipirult a láztól.
- Ryu... - Ahogy néz... Óvatosan fölé hajolok, és lágyan megcsókolom, amit ő viszonoz is. Ha egy csókkal gyógyítani lehetne, el sem engedném egy napig.
- Igazán csókolhatnál már engem is így! - hallom Ren hangját. Nem is figyelve rá kényeztetem tovább Ryut az ajkaimmal.
- Haj-haj, kezd melegem lenni... Beszállhatok? – Na, erre aztán dühösen nézek rá.
- Micsoda pillantás... Ha a szemmel ölni lehetne, már rég alulról szagolnám az ibolyát. He-he...

Ryu

Mikor felébredek, még ott ül az ágyamnál, próbálom megsimogatni az arcát, de erőtlen vagyok, még megszorítani is nehezen tudom a kezét. A csók, amit ad lágy, gyógyító, de aztán meghallom Ren hangját.
- Beszállhatok? - Nagy bunkó, mit ne mondjak, de azt hiszem, szereti Joshut, legalábbis valamennyire! Még hallom, hogy ezen összevesznek, majd újra álomba merülök. Most már nyugodtabban, de nem tart soká, hangoskodásra ébredek fel. Harumi és Joshua kiabál egymással, hogy kihez megyek haza, ha kiengednek a kórházból. Most komolyan, még alig élek, és ezen veszekednek! Ren, annak ellenére, hogy feltételezem utál engem, teljes mellszélességgel Joshua mellett áll. A franc se tudja, miért! Harumi az, aki észreveszi, hogy ébren vagyok, és csak ennyit mond halkan…
- Majd Ryu eldönti! - Igaza van, ezt én fogom eldönteni, és azt is, hogy most van elegem belőlük. Érdekel egyáltalán valakit, hogy én mit akarok, vagy mit akartam? Hol apámért, hol Joshuáért akartam feláldozni mindent, látszik hová is jutottam. Összeszedem minden erőmet, és remegő hangon szólalok meg.
- Joshua, Harumi, menjetek most haza! Majd Ren itt marad velem. - Mivel egyik sem indul el, kénytelen vagyok megismételni.
- Menjetek haza, csak Ren maradjon itt! - Ha jobban lennék, hangosan röhögnék azon, hogy milyen képet vágnak, de végül Harumi elindul kifelé, és Joshua követi őt.

Joshua

Ha visszamegy Harumihoz, megint rosszul lesz, de akárhogy bizonygatom ezt Haruminak, nem enged. Azután Ryu kiküld minket. Nem is értem, hogy miért... én csak a legjobbat akarom neki! Nem akarok vele kötekedni, a végén még rosszabbul lenne, ezért elindulok Harumi után kifelé. Az ajtóban azért még visszaszólok Rennek.
- Vigyázz rá!
- I-ge-nis! Hi-hiiii... - mosolyog széles szájjal felém. Én meg már kezdtem azt hinni, hogy végre leszáll rólam. Várjunk csak... amikor utoljára perverzkedett velem, azt mondta, hogy meg fogja kérdezni... Ugye most nem arra készül, hogy...??? Haaaaah! Remélem, nem csinál nekem még nagyobb bajt!
- Mit lógatod így az orrodat? Elvégre láthattad őt... még ha nem is a legjobb állapotban - szólít meg Harumi a kórházból kifelé menet.
- Ha nem tartanád fogva, talán nem került volna ilyen állapotba! Neki szüksége van a szabadságra, ezt tapasztalatból mondom. Ha úgy döntene, hogy veled megy, én nem fogok az útjába állni, de elvárom tőled, hogy ne akadályozd meg, hogy azt tegyen, amit akar, és elengedd hozzám, ha rám lesz szüksége! Ha be mered zárni, erőszakkal fogom kiszabadítani!
- Heh... kezdem érteni, mit szeret benned. - Csupán ennyit mond, majd a kocsijához fordul. Mivel haza lettem paterolva, a lakásom felé veszem az irányt... gyalog.

Ryu

- Ren, ugye tudod, hogy nem… nem megyek vissza Joshuához? - Az eddig mosolygó férfi nagyot sóhajt, majd leül mellém a székre.
- Sejtettem, hogy ezt fogod mondani, de nem értem, hogy miért! Hiszen szeretitek egymást!
Elgondolkodva néz rám, aztán elsápad.
- Ugye még nincs vége? - Nem csak jól néz ki, hanem hamar is kapcsol. Elmondom neki, hogy mit hallottam véletlenül Haruminál. Igaz hogy Yuki már nem árthat Joshuának, de Harumi kapott egy levelet, amiben valaki kijelentette, hogy tudja, mit csinált Joshua, és azt is, hogy mi történt Yukival. Harumi most igyekszik felkutatni ezt az embert, de addig Joshua még mindig nincs biztonságban, és csak annyit kér tőlem, maradjak mellette. Viszont ezt már nem akarom, hogy Joshu tudja, megint csak aggódna, menekülne. Így legalább dolgozhat, élheti a mindennapjait.
- De Ryu, te sem bírod nélküle! - vág közbe.
- Nem számít, rendbe jövök, azt hiszem, szeret és ez erőt ad. Csak kérlek, maradj vele, vigyázz rá!
- Figyelj, én mellette maradok, de tudnod kell, akarom őt, és nehezen áll ellen nekem! Ez nem zavar?
- Hogy a francba ne zavarna, Ren, de semmit nem szólhatnék, ha lefeküdne veled, és én se képregényt olvasok esténként Harumival! Sosem vetném a szemére. - Több beszédre már nincs idő, jön a doki, jön a szúrás és az álom.

Joshua

Már késő éjjel van, én meg csak fekszem az ágyamban. Borzalmasan érzem magam egyedül a lakásomban. Még a cicáimat is a yakuzánál hagytam. Lehet, örökbe kéne fogadnom még egy állatot. Ekkor megszólal a csengő. Már itt is egy önjelölt kutya... Ren...
- Gyere be... Ryu hogy van?
- Jobban. Úgy döntött, Daishihez megy, ezért felhívtam, és most ő vigyáz rá.
- Sejtettem, hogy így lesz... - Vajon az lehetséges lenne, hogy a szerelme irántam megfakult, és csak a ragaszkodás köti hozzám? Nem is akarok ilyenekre gondolni! Ekkor Ren hirtelen megcsókol.
- Mmmmh... mégis mit művelsz?! - lököm arrébb.
- Jelentem, az engedélyt megkaptam!
- Hogy mi???
- Ryu nem haragudna rád, ha lefeküdnél velem.
- Hazudsz!
- Már miért tenném? - A fenébe... ez most komoly? Beszélt vele erről? És Ryu nem ellenzi?
- Még ha nem is mondta, fájna neki, ha megtenném, és én nem akarok neki fájdalmat okozni!
- De azt hagyod, hogy ő fájdalmat okozzon neked, igaz?
- Igen!
- Te tényleg mazochista vagy! Félredobhatnád már végre ezeket az erkölcsi baromságokat. Élvezd az életet!
- Úgy, ahogy te?! - hangom cseppet sem kedves.
- Pontosan. - Már megint... megcsókol! Most... mit tegyek? Mit? MIT? A testem... elgyengül. Miért? Nem akarom ezt! Azután elenged, majd kezemnél fogva behúz a fürdőszobába.
- Ne! Engedj!
- Gyere, és mosd meg a hátam! - Miért kér tőlem ilyesmit?

Ryu

Felébredve Harumit látom meg magam mellett, ahogy azon a kényelmetlen széken ülve alszik. Fogalmam sincs, miért csinálja ezt, hiszen a szexen kívül semmi nem köt össze minket. Halkan kezdem ébresztgetni.
- Harumi… Harumi…… - Meg se rezzen. Óvatosan ülök fel, hiszen még bennem van az infúzió, és a szívmonitor tapaszok is a mellkasomat díszítik.
- Harumi, te…! - Végre felriad, majd hozzám ugrik.
- Baj van, Ryu? Hívjak orvost? - néz rám kétségbeesetten.
- Semmi baj, ne haragudj, nem akartalak megijeszteni. – Megkönnyebbülten sóhajt egyet, majd az ágyam szélére ül.
- Jobban vagy?
- Igen – felelem, majd visszafekszem, mert erőm az egy száll se.
- Ryu, mit beszéltél Rennel? Miért engem választottál?
- Most adtam engedélyt arra, hogy Ren elvegye tőlem Joshuát! És hogy miért téged? Mert Joshuval csak a bajt hozzuk egymásra, felelőtlen voltam, mikor elcsábítottam, nem gondoltam arra, mi lesz, ha esetleg valamiért nem jövünk ki egymással. Tudod, Joshua teljesen más ember volt, amíg csak a barátom volt, és csapos a bárban. Nyugodt, akire mindig számíthattál. Akkor jöttem én és felforgattam az egész életét. Szerelmet vallottam, dalt küldtem és énekeltem neki, addig üldöztem, amíg az enyém nem lett és belém nem szeretett. Amit azzal háláltam meg, hogy megcsaltam, csak mert nem engedte, hogy… tudod. Ő mégis velem maradt, és még arra is hajlandó volt, hogy bevállalja az uke szerepet. Mindent nekem adott, amit csak lehetett. Aztán jött apám halála, hogy a cég volt minden pillanatom, hogy el kellett volna vennem Yukit… ah… mindegy, bármennyire is védeni szeretnénk egymást, a legnagyobb sebet mi okozzuk a másiknak. Ez nem megy így tovább. Tudom, ez most rosszul fog esni, de gondolom, te is tisztába vagy vele, hogy nem azért vagyok veled, mert szeretlek! Nagyon jó veled az ágyban, és jól érzem magam veled, de...
- Tudom - vág közbe -, csak azért, hogy Joshuának ne legyen semmi baja.
- Igen - vallom be halkan -, kihasználom, hogy meg tudod védeni. Szörnyű vagyok, ugye?
- Nem, csak szereted, ennyire egyszerű. Ryu, egyszer… tudnál engem is úgy szeretni, ahogy most őt? - Elképedve nézek rá, de amit látok, attól szóhoz sem jutok. Harumi… úgy néz rám, ahogy olyan emberre néz az ember, akit szeret, aki fontos neki!
- Te... szeretsz engem?

Joshua

- Nem akarok veled fürödni, Ren! – Mintha meg sem hallaná, amit mondok.
- Vetkőztess le!
- Mi???
- Nem engedhetem el a kezedet, mert a végén még meglógnál előlem, de így a ruháimat sem tudom levenni. Segíts nekem! – súgja a fülembe.
- Nem kötelezhetsz ilyesmire!
- Nem kötelezlek, csupán megkérlek rá. Ha megteszed, elengedem a kezed. Mit szólsz? – Úgy látom, nincs más lehetőségem. Lassan lehúzom róla fölsőjét, majd kicsatolom az övét. Kezem meg-megremeg, ahogy kigombolom nadrágját, és lehúzom a sliccét. Megfosztva nadrágjától megállok.
- Innen csináld magad!
- Nem könnyű bármire is rávenni. – Erre egy szempillantás alatt kibújik gatyájából, és félredobja a ruhadarabot.
- Most te jössz – ránt hirtelen magához.
- Azt mondtad, elengedsz!
- Csak a kezedet, drága… csak a kezedet – simít a fenekemre.
- Elég! Hagyd abba!
- Vedd le a bokszeredet!
- Nem! – Erre felkap, és bokszerestől a kádba tesz, majd megnyitja a csapot.
- Mit művelsz? – felállnék, de visszanyom, és ő is belép a kádba.
- Megvesztél? Egy ekkora kádban el sem férünk!
- Már hogy ne férnénk el… - ül le elém. Nekem dob egy szivacsot, majd kissé előredől.
- Kezdheted. – Most komolyan azt akarja, hogy mossam meg a hátát? Mivel egy darabig csak nézem, és azon agyalok, hogy mit is kéne csinálnom, megszólal.
- Ne aggódj, nem fogok olyasmit csinálni, amivel túl messzire mennék. – Persze… és mennyire bízhatok meg a szavaiban? Nyomok egy kis tusfürdőt a szivacsra, majd felhabosítom, és óvatosan elkezdem Rent mosdatni.
- Mondd csak… miért vagy ennyire ellene, hogy lefeküdjünk? – Miért lett hirtelen ilyen komoly a hangja?

Ryu

- Igen! - A válasz teljesen ledöbbent. Azt hittem, csak játszadozik velem.
- De miért? Mióta?
- Miért? Honnan tudjam. Egyszer elmentem egy társasággal egy koncertre, ahol felfigyeltem az énekesre, aki te voltál. Egy kölyök, aki szívből énekelt hatalmas fájdalommal a szemében. Utánad érdeklődtem, tudom, mi történt veled, tudok az éjszakai kalandjaidról, hogy sosem feküdtél le kétszer senkivel. Aztán Joshua mellett maradtál. Egyre jobban érdekeltél, figyeltem minden lépésedet. És most itt vagy nálam, szemedben ugyanaz a fájdalom.
Szeretném, ha mellettem maradnál, mindig. De tudom… hagyjuk, előbb gyógyulj meg, oké? - Egyszerűen nem értem ezt a pasit. Egyszer lelketlen yakuza, aki bárkit képes megölni, másodszor meg egy érző emberi lény, aki képes szeretni. De egyelőre nem tudok mit kezdeni az érzelmeivel. A szívem Joshuáé.
- Harumi, a cicákat vidd el Joshuának, nélkülük nagyon magányos lenne, még ha Ren vele is van. - Megígéri, majd helyet ad a nővérnek, aki jön, hogy lemosdasson. Harumi egyetlen fejmozdulattal küldi el, majd gyengéden levetkőztet, fogja a nedves szivacsot, és mindenhol alaposan megmosdat. Ég a fejem, ezek olyan intim pillanatok, és zavarban vagyok.
- Ryu, láttalak már meztelenül, úgyhogy ne zavartasd magad. - Igaza van, most már késő a szégyenlősség. Látom rajta nagyon fáradt, pihennie kellene.
- Menj, intézd el a cicákat, és pihenj egyet a kedvemért. Mire az ajtóhoz ér, én már újra alszom.

Joshua

- Még kérdezed? Te is tudod, hogy Ryut szeretem! És emellett…
- Emellett…?
- Hah… Lehet, hogy ez most hülyén fog hangzani a számból, de én hetero vagyok… Vagyis az voltam… de amióta összejöttem Ryuval, annyi minden történt, hogy már nem is tudom, hívhatom-e magam annak… Ryu teljesen megváltoztatott. Ő volt az első férfi az életemben. Azután az egyik testőre szerelmet vallott nekem, de nem engedtem neki… te is találkoztál már vele, most ott dolgozik a bárban. Myónak hívják. Utána jött Hisashi, egy régen látott barátom, aki azt mondta, azután is barátok leszünk, miután lefekszünk egymással, így vele megtettem. Csak utána derült ki, hogy szerelmes belém. Őt is láttad a bárban. Végül ott volt Shinichi, aki Ryura pályázott, de engem is meg akart fektetni. És most itt vagy te… Egyszerűen túl sok ez nekem, érted? Én egyszerűen csak Ryuval akarom leélni az életemet, de valami folyamatosan meg akar akadályozni ebben, az idegeim pedig, ahogy te is láthatod, felmondták a szolgálatot. Az elmúlt időszakban vagy síros kislány, vagy egy őrjöngő vadállat szerepében tündököltem. És van még valami… - engedem le szivacsot tartó kezemet.
- És mi lenne az? – hallgat figyelmesen.
- Én nem tudok érzések nélkül lefeküdni senkivel. - Erre elneveti magát, de nem értem miért.
- És szerinted miért ücsörgünk mi egy kádban? Már rég rájöttem, hogy csupán csábító szavakkal nem érhetek el nálad semmit. Ha csak egy kicsit is megkedvelnél… áh, mindegy… Egyébként meg… talán a felperzselő vágy nem egy érzés? – A vágy…? Ren hirtelen megfordul, és lágy csókot lehel ajkaimra.
- Most is érzel valamit, nem? – Nem tudok neki felelni. Az egyetlen dolog, amit érzek, hogy az arcom lángba borul. Ahogy néz rám…
- Na menj, mielőtt még nem tudlak elengedni! – Kiszállok a kádból, megtörölközöm, ő meg mosakszik tovább. Törölközőbe tekerem magam, majd így húzom le a vizes alsóneműmet. Ekkor megszólal a csengő. Kitotyogok, és ajtót nyitok.
- Daishi? Miért vagy itt? Hol van Ryu? Ugye nincs semmi baja?!
- Nyugodj meg, most éppen alszik. Egyre jobban van. Ő küldött hozzád, hogy visszahozzam a macskáidat.
- Ah… Lili, Cecil! De örülök nektek! Köszönöm, hogy elhoztad őket.
- Nincs mit. – Már csuknám is be az ajtót, de látom, hogy még valamit mondani akar, csak nem nagyon megy neki. Végül egy yakuzához illő hidegséggel szólal meg.
- Ryu most már az enyém, és nem adom vissza neked. – Döbbenten nézek rá, ő pedig már megy is a lifthez. Ez meg mégis mit jelentsen? Hogy az övé? Úgy beszélt róla, mintha csak valamiféle tárgy lenne! És mi az, hogy nem adja vissza? Daishi már el is tűnik a lift ajtaja mögött, így esélyem sincs megállítani. Kissé idegesen csukom be az ajtót.

Ryu

Reggel már olyan jól érzem magam, hogy kiszedik az infúziót és a szívmonitor tapaszokat is leszedik. Étvágyam még sincs, éppen a nővérrel veszekszem, mikor nyílik az ajtó, és csodák csodája, Yoshimi lép be. Mivel nem voltam dolgozni azon az egyetlen napon sem, így felhívta Kenjit, aki elmondta, mi történt velem. Felülök az ágyon, hogy elolvassam a papírokat, mikor hirtelen megragadja a fejem, és erőszakosan maga felé rántja.
- Mondd, hogy nem igaz, hogy Daishi szeretője vagy?! – Na, ez meg most miért is érdekli őt?
- Én bezzeg nem voltam jó, egy yakuza meg simán megkaphatja a segged? Szemét vagy! Látom, már a nagy szerelem sincs meg, dobtad őt is, mi? - Fogalma sincs, hogy szavai, mintha egy kést fordítanának meg a szívemben, és én nem mondhatom el neki az igazat.
- Menj el, kérlek! - Eszébe sincs, inkább leszorít az ágyra, és erőszakosan csókolni kezd, hiába kapálózom, nincs erőm, hogy lelökjem magamról. Aztán csak annyit látok, Yoshimit egy erő letépi rólam, és a falhoz vágja.
- Takarodj, ha nem akarsz meghalni! - hallom Harumi hangját. Reszketve bújok a takaró alá, Harumi mellém ül, és lehajtja a fejemről.
- Ne félj, többet nem bánthat.
- Neked is csak gondot okozok, látod!
- Nem baj, én mindig megvédelek.
- Harumi, a cicák?
- Már otthon vannak, Ryu, elvittem őket!
- Joshua… ő jól van?
- Hm… nem valami boldog, de idővel talán túlteszi magát rajtad - hangzik a válasz. Nem akarom, nem akarom, hogy elfelejtsen, pedig így lesz neki a legjobb. Már sírni sem tudok, nincsenek könnyeim.
- Harumi, vigyél haza, hozzád! Most!

Joshua

- Valami baj van, Josh? Mintha Daishi hangját hallottam volna - lép ki Ren a fürdőből.
- Ő volt az... visszahozta a cicáimat. Azt mondta, Ryu egyre jobban van.
- De hát ez jó, nem?
- De... igen... - Ren átkarolja a vállamat, majd a szobába vezet. Felveszek egy bokszert... csak gyorsan, elfordulva tőle, majd neki is dobok egyet.
- Megint mellettem akarsz aludni? Nagyon kicsi az ágy. Aludhatsz a másik szobában is.
- Egyedül nem tudnék elaludni... túlságosan félek a Mumustól. - Hát persze... Lefeküdve, háttal neki, egészen az ágy szélére húzódom, de Ren hozzám bújik.
- Nem tudnál kicsit arrébb feküdni?
- Az a Mumus nagyon félelmetes ám! - Ezt nem hiszem el! Azután megérzem Ren ujjait vállamon, engem meg kiráz a hideg. Kezével maga felé fordít úgy, hogy fejem karjára kerüljön, majd átölel.
- Így már jó - Már megint érzem arcomon a forróságot. Miért csinál ilyen zavarba ejtő dolgokat állandóan? Azt hiszi, így el tudok majd aludni? És mégis... az álom egyre inkább elnyom, és egészen reggelig alszom. Ren karjaiban találom magam, ugyan úgy, ahogy éjjel is voltunk. Nagyokat pislogok felfelé. Még alszik. Megpróbálok kimászni az öleléséből, amikor hirtelen magához szorít. Mi a...?
- Jó reggelt - mondja, majd félig nyitott szemekkel megcsókol. Váááh! Nem kis erőfeszítésembe kerül eltaszítani őt magamtól, de az ágyról már nem tudok felkelni, mivel megfogja a csuklómat, és visszaránt maga mellé.
- Mit tervezel mára? - Most meg mi ez a teljesen átlagos kérdés? Lassan már ez lesz a furcsa tőle.
- Nem is tudom... Ryu gondolom, nem akar látni, úgyhogy délelőtt talán bevásárolok, kitakarítok, azután bemegyek a bárba... és azt hiszem, jó sokáig ottmaradok.
- Hmmm... Jól hangzik. Nekem még délelőtt be kell mennem dolgozni, de ha végeztem, benézek a bárba, rendben?
- Jó... de mondd csak, nektek mindig van valami munkátok?
- Bár Ryunak dolgozunk, más ügyfelek kéréseit is elvállaljuk... már ha az nem Ryu ellen irányuló dolog. El sem hinnéd, hányan folyamodnak mocskos módszerekhez a céljaik eléréséhez.
- És nem félsz?
- Félni? Ha-ha! Az évek során a félelem apró szilánkja sem maradt bennem.
- Azért csak vigyázz magadra! - Ren arcomra simít, majd a hajamba túr.
- Nem is olyan rossz, ha aggódnak érted. - Ezután kimegy a konyhába, én pedig követem.

Ryu

Harumi mindent megtesz, hogy kiengedjenek, így délután már az ő szobájában pihengetek.
Már ha pihenés az, hogy a gondolataim Joshuánál járnak. Vajon ő hogy van? Neki is hiányzom annyira, mint ő nekem? És vajon megbocsájt nekem valaha? Hiszen, ahogy ismerem Rent, már közölte is vele, hogy nem bánom, ha egymásra találnak! Hogy nem bánom? Legszívesebben a karját törném ki, hogy sose érhessen Joshuához, de nem tehetem, csak így tudom megvédeni. De milyen védelem az, ha közben a lelkét és a szívét töröm össze, ha minden bizalmát elveszíti velem szemben?! Gondolataimból Harumi zökkent ki, a vacsorát hozza. Nevetnem kell, az étel apró kis katonákra van vágva, mellette kakaó a kedvenc fajtámból.
- Harumi – nevetek rá -, nem vagyok már gyerek! – Elmosolyodik, de szemei szomorúak.
- Engedd, hogy gondodat viseljem, kérlek! - Nem ismerem ki magam rajta! Kiismerhetetlen. A nagyhatalmú yakuza, aki engem ápolgat, a kedvemben jár. Ami jól is esik, Joshuán kívül nem sokan éreztették velem, hogy szeretnek, de én ezt nem tudom neki viszonozni. Vagyis kedvelem de...! Joshua a szenvedélyes, szikrázó szerelem, ami csak egy van az ember életében, a többi csak valami kellemes zsongás. Áááá, zsongás! A banda!
- Harumi, szeretnék találkozni az együttessel, ha nem gond. Meg kell velük beszélnem a koncerteket. Találkozhatnék velük itt, nálad?
- Hmmmm, ami azt jelenti, hogy eljön az a fickó, akit elvettél, és akitől rekord gyorsasággal váltál el? - Istenem! Ezt meg honnan tudja? Kérdően nézek rá.
- Mondtam, hogy minden lépésedről tudok!
- Tudod, mikor magam alatt vagyok, általában jól bepiálunk a bandával, és hülyeségeket csinálunk. Azt hiszem ez volt eddig a legnagyobb, ráadásul nem is emlékszem semmire az egészből.
Nevetve mesélem el neki az egészet az én szemszögemből, és ő jókat derül rajta. Be kell látnom, jó vele beszélgetni. Vannak dolgok, amikről Joshuával nem mertem, mert féltem, hogy mit fog mondani, hogy a hülyeségeim miatt nem fog majd szeretni. Joshua……
A vacsora végeztével a karjaiban visz a fürdőbe, megereszti a vizet a kádba, amibe mandarin illatú habfürdőt önt, leveszi rólam a pizsamám, majd óvatosan beletesz. Elvörösödve figyelem, ahogy lassan vetkőzni kezd, először az ingét gombolja ki, és én most nézem csak meg, hogy milyen széles vállai vannak. Esik a nadrág, a zokni és végül az alsógatya. Ahogy ott áll előttem meztelenül, be kell látnom, nagyon jó teste van, és ez a test, ahogy elnézem, engem akar! Beül velem szemben a kádba, és én önkéntelenül húzom össze magam.
- Ryu, nem nyúlok hozzád, még gyenge vagy! - Gyenge! Így igaz, de nem azért, amire gondol! Azért vagyok gyenge, mert minden gondolatom, minden érzésem Joshuáé, a testem most mégis egy másik férfi látványától izzik fel.

Joshua

A reggeli rántotta. Ren élvezettel falja főztömet, és még repetát is kér. Mindig jólesik, ha valakinek ennyire ízlik, amit készítek. Vajon Ryu reggelizett már? Úgy félek, hogy megint nem fog enni rendesen. Lassan már elfogy, olyan vékony lesz. Valahogy kizártnak tartom, hogy az a Daishi képes lenne úgy gondozni, ahogy kell. Amikor Ren elmegy, az ajtóban megcsókol. Úgy tűnik, tényleg csak Ryura várt... Miért érzem úgy, hogy talán nem kellene ellenállnom neki? Pedig csak dugni akar egy jót. Viszont azzal, hogy a szándékát ennyire nyíltan kimondta... inkább közelebb húzott magához, mintsem eltaszított volna. Én már magamat sem értem. Tényleg ennyire megváltoztam volna? Vagy mindig is ilyen voltam, csak eddig nem tűnt fel? Haaah... Ryu... meddig kell még nélkülöznöm téged? Az a yakuza örökre magának akar... Ha az irántam érzett szerelmed tényleg megfakult... csak idő kérdése, hogy a ragaszkodásod is feledésbe merüljön. Pedig ezt nem akarom! Előhúzom zsebemből az elszakadt nyakláncomat. Talán ezt is meg kellene javíttatni...
A napom úgy telik, ahogy azt elterveztem. A bárban már eléggé hiányoltak. Egy kis mesedélután után nekikezdünk a munkának. Este, amikor felnézek a pult mögül, egy pillanatra mintha Ryut látnám meg bejönni a bárba, de rá kell jönnöm, hogy csak Ren az. Ennyire fanatikus lettem?
- Mi a baj?
- Semmi, csak már azt hittem, Ryu az... Régen minden nap bejött a bárba ilyentájt. - Ren csak néz rám, de nem mond semmit.
- Eh... kérsz valamit inni? Meghívlak valamire.
- Köszönöm... bármi megteszi. Hozhatsz egy egész üveggel is, bírom a piát!
- Csak aztán nehogy elszaladjon veled a ló! Még csak az kéne, hogy perverz helyett, egy részeg perverzzel menjek haza.
- Hi-hi-hi! De legalább nem hajítottál ki.
- Hm?
- Minek utána nem beszéltük meg a dolgot, kicsit tartottam tőle, hogy elküldesz, de így minden rendben. - Az arca... csak úgy ragyog. Igazság szerint nekem az az eszembe sem jutott, hogy elküldhetném... valahogy természetes volt, hogy velem marad.
Már éjfélt üt az óra, mire úgy döntök, hogy zárjunk be. Gyalog vágunk neki az éjszakának, útközben pedig gyönyörködünk a csillagokban.

Ryu

Betartja a szavát, mert megmosdat, megtörölget, rám adja a pizsamát, majd az ágyba tesz. Betakar, mint egy gyereket, jó éjszakát kíván, majd kimegy. Sokáig forgolódom az ágyban, de nem jön álom a szememre, egyedül nem tudok aludni, valaki kell mellém, hogy biztonságban érezzem magam. Felkelek, és felfedező útra indulok a házban. Vajon melyik szobában alszik? A harmadikban meg is találom.
- Egyedül nem tudok aludni, itt maradhatok? - Magam is érzem, mennyire gyerekes vagyok, de nem számít.
- Gyere! – feleli, és csúszik is beljebb az ágyon. Ahogy melléfekszem, már át is ölel, és édesen alszik tovább. Elalszom én is.

Reggel egyedül vagyok az ágyban, lassan csoszogok ki a hatalmas konyhába, ahol Harumi reggelit készít. Nekem! Nem merem megmondani, hogy semmi étvágyam sincs, ezért elmajszolok pár falatot. Rám néz, majd megcsóválja a fejét.
- Többet kell enned, Ryu, nagyon vékony vagy. - Ah, tudom, hogy igaza van, de nem tudok enni. Joshua… vajon aggódik amiatt, hogy nem eszek? Gondol még rám? Egyre erősebben szorongatom a láncot a nyakamban, amíg Harumi le nem fogja a kezem.
- El fogod szakítani! - Megiszom a kávém, és indulnék is vissza a szobájába, mikor egy mondata megállít.
- Felhívtam azt a Syma nevű srácot, ma eljön ide a többiekkel együtt.
- Köszönöm – súgom hálásan. - Mikor elmegy, magányos leszek, csak járkálok a hatalmas házban, nem találom a helyem, aztán már csak azon veszem észre magam, hogy Joshua számát hívom a telefonon.
- Halló, tessék, Joshua vagyok! - Ahogy meghallom a hangját, folyni kezdenek a könnyeim…… lerakom anélkül, hogy valamit is mondanék.

Joshua

Amint hazaérünk, a fürdőbe vetem magam, és elkezdem kigombolni az ingem, amikor Ren rám nyit.
- Én is jövök!
- Ne gyere! Tegnap már fürdés után voltam, amikor berángattál, így mindegy volt, most viszont normálisan meg kell mosakodnom!
- Segítek!
- Nem kell! – Mintha csak a falnak beszélnék, Ren máris elkezd vetkőzni, és megengedve a vizet, már be is pattan a kádba.
- Gyere-gyere! – hívogat, majd felkönyököl a kád szélére, hogy alaposan végigszemlélhesse ruháim levételét. Még egy ilyen perverz alakot, mint ő…! És ha nem mászom be mellé, lemondhatok a napi fürdésemről. Lassan folytatom ingem lehámozását. Legalább ne nézne így! Majd felfal a szemével! Azután megnyalja a száját.
- Hmmm… már csak a látványodtól is felizgulok! – Hogy az a…! Elfordulok tőle, és így veszem le az ingemet.
- Ahhh, az a tetoválás! Már csak attól is el tudnék élvezni, hogy nézem.
- Befejeznéd már végre! – mondom égő fejjel.
- Bocsánat – vigyorog. Leveszem a nadrágomat, majd egy kis hezitálás után a bokszeremet is. Félve fordulok meg, és ahogy vártam, Ren gyönyörködve néz végig rajtam, majd szeme megáll azon a bizonyos ponton. Anyám! Minden meleg pasi ilyen?
- Húzd összébb magad! – mondom neki, ahogy a kádhoz lépek. Ekkor meglátom, hogy nem csak hülyéskedett… tényleg feláll neki! Ez nem lehet igaz!
- Na, mi a baj? Így már be sem mersz jönni? – Szó nélkül mászom be a kádba, és elé ülök, hátat fordítva neki. Ahogy elkezdem lemosni magamról a napi koszt, két kéz indul meg felfelé a mellkasomon.
- Nem izgulsz fel könnyen a férfiakra, igaz? – Ekkor magához húzza testem, és megérzem meredező férfiasságát hozzám nyomódni.
- Na, mi az, Josh? Miért hallgattál így el? – Kezei lefelé kezdenek el vándorolni, de megfogom őket, majd egy hirtelen mozdulattal megfordulok, és Ren fölé hajolok.
- Ha ennyire nem bírsz magaddal, a kezemet megkaphatod, de mást ne várj! - Kék szemei csak úgy szikráznak a vágytól, így lassan ráfonom ujjaimat falloszára.
- Máris bizsergek! – mondja, majd ahogy játszadozni kezdek vele, halk nyögések hagyják el ajkait. Milyen érzéki hangja van. Ajkai annyira hívogatóak, hogy nem bírok sokáig magammal, és mielőtt elélvezne, megcsókolom, ő pedig egy számba fojtott nyögéssel engedi ki gyönyöre nedvét. Azt hiszem, a csók nem volt jó ötlet… nem tudom elengedni… túl jól csinálja! Egyik kezével a hajamba markol, a másikkal pedig hátamon indul felfedezőútra, végül pedig a farkamnál köt ki.
- Már te is kemény vagy… - súgja ajkaim közé. Ne… ezt nem akartam! Ahogy ujjai fel-le siklanak férfiasságomon, csak nehezen tudom visszafojtani nyögéseimet, végül pedig már egyáltalán nem sikerül… Miért élvezem ennyire? Ren vállára hajtom a fejem, majd testem megfeszül, és tenyerébe élvezek. Már várom Ren csípős megjegyzéseit, de nem mond semmit, csak magához vonja kimerült testemet.
- Kérlek… most engedj el!
- Rendben. – Hangja annyira lágy… nem csinál viccet a helyzetből. Kikászálódom a kádból, megtörölközöm, majd az ágyamba fekszem. Néhány perc múlva Ren is követ. Mellém vackolja magát. Látom rajta, hogy nem tudja, most mit engedhet meg magának, és az az igazság, hogy már én sem. Egyszerűen mellkasához érintem homlokomat, tudatva vele, hogy nem haragszom rá… végül is nincs miért… azt hiszem… Viszont, ha ennél is tovább mennénk… ez így semmiképp sem lesz jó!
Még érzem, ahogy átölel, majd elnyom az álom. Reggel az újonnan vett telefonom csörgésére ébredek. Álmosan nyúlok át Ren felett mobilomért, aki szintén csak most ébredezik. A számom a régi maradt, viszont még egy számot sem írtam bele a telefonkönyvbe, így nem tudom, ki kereshet.
- Halló, tessék, Joshua vagyok! – Nem szól bele senki, és szinte azonnal le is teszik a telefont. Téves hívás volt?
- Ki volt az? – kérdezi Ren még félig aludva. Ilyenkor egészen aranyos.
- Nem tudom – fekszem vissza. Jó érzés valaki mellett ébredni… igen… nagyon jó érzés!

Ryu

Mire a banda megjön, teljesen magam alatt vagyok. Semmire nem mennek velem, a legtöbb, amit tenni tudnak az, hogy velem együtt csapolják meg Harumi nem kis mennyiségű italkészletét. Nem is figyelem, mennyit iszom, meg amúgy sem érdekel, csak az eszméletlenségig le akarom inni magam. Az meg pláne nem érdekel, hogy ennyi gyógyszerre nem kéne vedelnem. A szoba forog, dührohamom lesz az egész elcseszett életem miatt, és vak indulataimat a szoba berendezésén töltöm ki. Symáék ledöbbenve figyelik őrjöngésemet, véres kezemet, el-elcsukló zokogásom. Hallom, hogy telefonon beszélnek valakivel, de találok még egy véletlenül épen maradt whisky-s üveget, amit aztán jól meg is húzok. Aztán a következő pillanatban egy hatalmas pofon terít le a földre.
- Te szerencsétlen, meg akarod ölni magad? - Az alkohol mámoron keresztül nehezen ismerem fel Harumi hangját, aki határozott hangon küldi el a többieket, majd cseppet sem finoman vág be a kocsiba, és indul el velem a kórház felé. Az ezt követő egy óra, maga a Pokol, a gyomormosást nem nekem találták ki. Miután végeznek a gyomrom kimosásával, kezeim bekötésével, egyszerűen felkap, pénzt nyom az orvosok markába, és száguld velem haza. A ház előtt Rent látom meg. Erőm sincs kiszállni, és nem is akarok. Nem akarom látni azt, aki helyettem öleli most Joshuát. Mindenem fáj, és inkább a kocsiban is elaludnék a kiszállás helyett, de Harumit nem érdekli a nyomorom. Szabályosan kitép a kocsiból, de mivel látja, hogy ha elenged, ott helyben csuklanék össze, sóhajtva a karjaiba kap.
Ren közelebb jön, és én Harumi zakójába fúrom fejem.
- Mi történt? – kérdezi. - Mivel senkitől nem kap választ, megragadja Harumi karját.
- Semmi – felel végül neki -, csak a hősszerelmes gyógyszerre, alkoholba fojtotta a bánatát, majd szétverte a szobámat.
- De semmi baj, ha akarod, Ren hazavisz a drága Joshuádhoz – néz le rám. - Tudom, elengedne, nem szólna egy szót sem, ha hazamennék, de a szemében az adott szó megszegése nem jót jelent. Nem bántana engem, és Joshuát sem, de nem is védené meg.
- Nem! Maradok, veled maradok! - Ren csak néz minket, majd ennyit mond…
- Megértetem vele, miért csinálod!

Joshua

- Nem lehet, hogy Ryu volt az? – kérdezi Ren.
- Nem hinném… elvégre most a yakuzával tölti minden idejét… talán már nem is gondol rám – felelem a plafont bámulva.
- Ahányszor csak rá gondolsz, szomorú leszel… ez nem tetszik – mondja, majd fölém hajolva megcsókol. Ezt olyan érzékien teszi, hogy minden porcikám beleremeg.
- Erre már igazán nem mondhatod, hogy nem élvezted!
- Épp az a baj, hogy élveztem, érted?! – tolom el magamtól. Lemászom az ágyról, és már mennék is, de Ren az ágy szélén ülve megfogja a kezemet, és visszatart.
- Joshua… neked olyan gyönyörű tested van… és olyan kedves vagy! Megérdemled a kényeztetést! – Magához húz, de megfogom vállait, hogy ne rántson magára.
- Kérlek, engedd meg, hogy most én kényeztesselek! – Ekkor belecsókol köldökömbe, majd bele is nyal. Miért esik ez annyira jól? Újra és újra ugyan azt a pontot ingerli, mire én hátrahajtom fejem, és egy halk nyögés hagyja el ajkaimat. Ijedten nyitom fel szemeimet. Miért…? Miért? Ne… ezt nem szabadna! De… nem akarom, hogy abbahagyja! Érzem, hogy keményedni kezdek odalenn, de egyszerűen nem tudom megállni...
- Áruld el, Ryu hogy szokott szólítani ilyenkor!
- Ah… Jo… Joshunak…
- Akkor én is így foglak… Joshu… - hirtelen maga alá dönt az ágyon, és lágyan csókolgatni kezd, ahol csak ér. Lassan lehúzza a bokszeremet, végignyalja falloszomat, majd hozzám hajolva a heréimet kezdi markolászni. Szája számat veszi birtokba, és érzem, hogy ujjaival letörli péniszemről az előváladékot. Középső ujjával bejáratomnál kezd körözni, majd lassan testembe hatol vele. Erősen kapaszkodom karjaiba, holott egy cseppet sem fáj, amit tesz… sőt… nagyon is élvezem. Nehezen vallom be magamnak, de nagyon is szeretem ezt a felállást… leginkább is akkor, ha nem nekem kell aktívnak lennem.
- Csináltad már így, igaz? – kérdezi fülembe suttogva.
- Ah… ké-kétszer…
- Nahát… enyém a dobogós harmadik? Nem is olyan rossz. – Közben finoman tágít, majd még egy ujjával belém hatol.
- Remélem nem baj, ha nem használok óvszert. – Válaszolni sem tudok, annyira magával ragadnak az érzések.
- Ezt beleegyezésnek veszem – mosolyog rám, majd hirtelen kihúzza ujjait, és megfordít, hogy háttal neki térdeljek az ágyon. Ezután megérzem nyelvét ki-becsusszanni.
- Milyen édes hangod van.
- Én… már nem bírom… hah…!
- Akkor várunk egy kicsit. Nem akarom, hogy idő előtt elélvezz! – Az a kicsi tulajdonképpen csak pár másodperc, amíg leveszi bokszerét, majd fallosza bejáratomhoz nyomódik. Könyökölve a takarót szorítom, és nyöszörögve fogadom magamba férfiasságát. Semmi fájdalmat nem érzek, csak azt, ahogy egyre jobban kitölt belülről, és a gyönyör elönti testemet. Hogy lehet egy gyilkos ennyire gyengéd?
- Szűkebb vagy az átlagnál… és mégis… szinte magadba szippantasz… Te is érzed azt a forróságot, amit én… Joshu? – Rácsókol nyakamra, hátamra, majd óvatosan ringatni kezd előre-hátra. Farka belülről simogat, kezei pedig oldalamon siklanak végig, hogy azután csípőmre fogjanak rá. Érzem, hogy Ren együttlétünk minden egyes pillanatát ki akarja élvezni, és esze ágában sincs gyorsítani a tempón. Ennek ellenére lassan elérjük a csúcsot, ami így talán még csodálatosabb, mint a vad szeretkezéseknél. Testem remegni kezd, majd szó nélkül, szinte egyszerre élvezünk el, egy közös, hosszú nyögés kíséretében. Rádőlök az ágyra, Ren pedig mellém fekszik. Csendben figyeljük egymást, majd pár perc múlva a fürdőbe megyünk tusolni. Rennel teljesen más volt, mint Ryuval… annyira más, hogy még összehasonlítani sem lehetne a kettőt. Talán emiatt, a különbözőség miatt vagyok képes Ren mellett maradni. Egy jóleső tusolás után megreggelizünk, majd Ren elmegy. Távozáskor persze még ad egy csókot, és mintha boldogabbnak tűnne, mint eddig volt, de egyben, mintha aggasztaná is valami. Nem kérdezek rá, mi az, hagyom, hogy elmenjen. Csak este látom viszont a bárban. Látom rajta, hogy valami baja van, így amint hazaérünk, kérdőre vonom.
- Voltam Ryunál. Nem volt valami jól…
- Micsoda?
- Daishi az mondta, hogy a gyógyszereire ivott alkoholt… és ahogy elnéztem, jó sokat. Daishi megengedte volna neki, hogy velem jöjjön, de Ryu nem akarja elhagyni, mert téged akar védeni. Ryu nem akarta, hogy tudjál róla, de Daishi kapott egy levelet valakitől, aki tudja, hogy mit tettél. A védelmed feltétele viszont az, hogy Ryu Daishivel marad. - Összeroskadva ülök le egy székre.
- Úgy gondoltam, jobb, ha tudsz erről.
- Így már… minden világos. – Kis gondolkodás után felkelek, és a szekrényemhez lépek.
- Készülődj!
- Miért? – Előtúrom a fekete felszerelésem.
- Elmegyünk… Daishihez.
- Mi? Joshua, várj! Nem mehetsz oda!
- Már miért ne mehetnék?
- Veszélyes!
- És téged mióta riaszt a veszély? Ryu mondta, hogy tarts itt, igaz? Nem kell rá hallgatnod. Te magad mondtad, hogy szabad vagyok.
- Ryunak ehhez semmi köze! – fogja meg karomat. Meglepetten fordulok felé. Ahogy aggódva néz rám…
- Ren… te belém szerettél? – Ezen ő is meglepődik, és idegesen enged el.
- Eh… ugyan már! – erőltet egy mosolyt arcára.
- Hogy tudnék én bárkit is szeretni? – Ahogy ezt kimondja, könnycseppek gördülnek le arcán. Mosolya lefagy, és hirtelen arcához kap.
- Ren…
- Ah… ez nem az, amire gondolsz… csak… csak valami csípi a szememet – fordítja el fejét.
- Ren…
- Most hagyj, kérlek! – ül le a székre.
- Ren…! - lépek közelebb hozzá.
- Azt hittem… megkedveltél… miután lefeküdtünk, természetes volt, hogy erre gondoltam, nem? De látom, hogy tévedtem.
- Nem…
- Nem kell magyarázkodnod… már az elejétől fogva tudtam, hogy lehetetlen. Csak álltattam magam. De én tényleg szeretnék veled lenni! – néz rám kétségbeesetten. - Elég lenne, ha csak szexpartnerek lennénk… tényleg! Ryuval is lefeküdnék… vagy hármasban is… ahogy akarod…!
- Ren… - Ölébe ülök, és gyengéden megcsókolom, majd átölelem.
- Nem tévedtél. Kedvellek… Tudod, mit gondolok? Azért vagy ennyire gyengéd, mert te magad is gyengédségre vágysz. Kaphatsz tőlem kedvességet, de Ryu akkor is az első marad… és neked hála, most talán fordíthatok a helyzetünkön… ennek már csak a gondolata is boldoggá tesz. – Megvárom, amíg megnyugszik egy kicsit, majd folytatom a készülődést. A fekete szemfesték is visszakerül helyére… újra Hollóvá változom. Cicáimat is szállító ketrecükbe teszem, majd ahogy Ren is felöltözik, elindulunk. Beavatom Rent a terveimbe, és bár nem tetszik neki, nem állít meg.
- Köszönöm, hogy velem tartasz, de azt ígérd meg, hogy amint megtetszik neked valaki más, elhagysz!
- Rendben.
- Emellett… nem biztos, hogy Ryu tárt karokkal fog fogadni…
- Felkészültem rá.
- És azért azt se felejtsd el, hogy nem kötlek magamhoz... szabad vagy. – Erre már csak mosolyog.
Késő éjjel van, ahogy a yakuza villájához érünk. Nagy hévvel csörtetünk be, majd benyitunk a szobájába, ahol Ryuval egy ágyban fekszik. Jöttünkre mindketten felébrednek.
- Daishi Harumi! Ezennel üzletet kötök veled! Én, Matoke Joshua, mától fogva a szeretőd leszek! Azt tehetsz velem, amit csak akarsz, viszont cserébe megengeded, hogy akkor legyek Ryuval, amikor nekünk úgy tetszik. Nem korlátozod a szabadságunkat, megvédesz minket az ellenségeinktől, és nem utolsó sorban nem érsz hozzá a házi kedvenceimhez, és Kopóhoz. Mindezekért még kapsz tőlem egy nevet is. Annak a nevét, aki keresztbe akar tenni Ryunak. Ez a személy pedig nem más, mint Yoshimi, a Hitakama Company egyik alkalmazottja. Mit felelsz erre, yakuza? – Először csak döbbenten néz, majd hűvös tekintetet vet rám. Gondoltam, hogy nem lesz ilyen egyszerű… mindjárt alkudozni kezd.

Ryu

Arra ébredünk, hogy Ren és Joshua az ágyunk előtt állnak, és Joshu Harumihoz intézi szavait.
- Daishi Harumi! Ezennel üzletet kötök veled! Én, Matoke Joshua, mától fogva a szeretőd leszek! Azt tehetsz velem, amit csak akarsz, viszont cserébe megengeded, hogy akkor legyek Ryuval, amikor nekünk úgy tetszik. Nem korlátozod a szabadságunkat, megvédesz minket az ellenségeinktől, és nem utolsó sorban nem érsz hozzá a házi kedvenceimhez, és Kopóhoz. Mindezekért még kapsz tőlem egy nevet is. Annak a nevét, aki keresztbe akar tenni Ryunak. Ez a személy pedig nem más, mint Yoshimi, a Hitakama Company egyik alkalmazottja. Mit felelsz erre, yakuza? - Az én yakuzám először döbbenten néz, majd hűvös tekintetet vet rájuk.
- Ezt jól kigondoltad csak egyet hagytál ki a számításból, nekem te nem kellesz! Én csak Ryut akarom magam mellett, és nem az egyezségünk miatt, hanem mert szeretem! - Renék meglepődnek ezeken a szavakon, aztán Joshu mondja ki, amit gondolnak.
- Hazudsz, Harumi!
- Nem, egyáltalán nem hazudok, és az érzéseimet Ryunak is elmondtam. Tudom, hogy ő még nem viszonozza, de megteszek mindent, hogy ez megváltozzon! - Én csak ülök az ágyon, és nem értek semmit Joshua viselkedéséből. Hogy gondolhatta azt, hogy nekem tetszene ez a megoldás? Látni, ha Harumi a magáévá teszi, és ő elviselné, ha Harumi velem szeretkezne előtte? Amit pedig Yoshimiről mond, egyáltalán nem tetszik nekem. De végül is nem árt utána nézni újra Yoshimi ügyeinek.
Csak egy pillantást vetek Ren arcára, és ahogy Joshuát figyeli ábrándos szemekkel, tudom, hogy megtörtént köztük! Igaz, hogy én biztattam Rent, de az, hogy ez meg is történt, olyan fájdalmat okoz, amit magam sem hittem. Sápadtan hanyatlom a párnámra, és Harumi máris aggódva hajol felém.
- Ryu, mi a baj? Rosszul vagy? - Nem, nem vagyok rosszul, dühös vagyok, annyira, mint még soha életemben! Bántani akarom Joshuát, úgy hogy sose felejtse el. Ez már nem szerelem, amit mi egymás iránt érzünk! Ez talán már csak birtoklási vágy, hogy a másik csak a miénk legyen! Azt hittem, ő sosem lesz olyan, mint én, egy ribanc, aki lefekszik bárkivel, ha valamit meg akar szerezni. Megváltozott, és ez nem tetszik nekem.
- Harumi, szeress! Most! - súgom a fülébe, és nem érdekel, hogy ők még ott állnak az ágy végénél. Ő megérti, miért akarom, és minden zavar nélkül szól oda Joshuának.
- Ha a szeretőm lennél, ezt sokszor kellene végignézned – majd rám borul, csókolni kezd. A nyakamat, a vállamat, a mellbimbóimat, aztán már keményedő farkamat veszi a szájába, és kényeztetni kezd. Nem csukom be a szemem, mint máskor, egyenesen Joshu szemébe nézek, és míg Harumi szájában élvezek el, végig az ő pillantásába mélyedek.
Ezt akartad, Joshua?

Nincs hozzászólás.