Mazochista érzelmek I. évad 18. fejezet

Ryu

- A kedvemért... - A kedvéért egy kiló paradicsomot is megennék, pedig baromira nem szeretem, de érte... engedelmesen rágom és nyelem le. Aztán jön a többi falat, de sokáig nem marad meg bennem, és már rohanok is a fürdőbe. Még hallom, hogy Kenji megérkezik és magyarázni kezdi, miért nem marad meg az étel bennem. A barom!!! Joshuának nem kéne tudnia erről. A roham után gyorsan lezuhanyozom, fogat mosok, majd bemegyek hozzájuk. Joshua szomorúan néz rám, de nem szól semmit.
- Joshua, gondolom, szeretnél felfrissülni? Segítsek? - Ááá, nem, nem, nem, nem, biztos nem akarja, hogy én...
- Akarom mondani, Kenji segít neked, ha megkéred - mondom zavartan, és már megyek is ki a szobából. Kávét nekem, kávét...!

Joshua

Amit Kenji mond... a szívemet hasogatja valami... Fájdalom? Bűntudat? Nem is tudom... Azért került ilyen állapotba, mert nem voltam mellette? Mert elmentem? Megint az én hibám? Nem akarom így látni... nem bírom elviselni, hogy gyötrődik. De már itt vagyok. Akkor miért...? Hogyan segítsek rajta...? Ahogy Ryu kijön a fürdőből, csak szomorúan nézek rá.
Hogy fürödni? Talán nem ártana, de... Ryu kimegy a szobából. Én utánamegyek a konyhába, és hátulról átölelem.
- Sajnálom, hogy miattam kerültél ilyen állapotba. Szeretlek, és nem foglak elhagyni... én magam sem bírnám nélküled sokáig. Ha az segítene rajtad, hogy megfürdetsz, akkor szeretném, ha te jönnél be velem a fürdőszobába. Ha nem, akkor egyedül megyek. Utána rendelünk egy hatalmas pizzát, amilyet csak szeretnél... Mit szólsz?

Ryu

- Szeretnélek megfürdeti, megmosni minden porcikádat, de... még nem megy, ne haragudj... olyan bánatot okoztam, amit nehezen tudsz majd elfelejteni. Még nem merek, nem tudok hozzád érni, nem azért mert nem akarnám! Szeretnélek ölelni, csókolni, kényeztetni a számmal, a kezeimmel... de még nem... - felelem, majd karomba kapom, és a fürdőbe viszem. Talpra állítom, és megengedem neki a vizet…
- Talán a fürdőzés most jobban esne, ha valamit szeretnél, csak szólj! - és kisétálok. Nem miatta kerültem ilyen állapotba, magamnak köszönhetem. De talán ha együtt maradunk, minden rendbe jön. Az ajtó elé ülök, hogy azonnal meghalljam, ha valami baj van.

Joshua

Mit tettem vele?! Ahogy becsukja a fürdőszoba ajtaját, én tenyeremmel a falnak támaszkodom, és csak a padlót bámulom. A szemeimből csendben megered egy-egy patak, melyekből a sós folyadék, a víz vonalát követve folyik le arcomon. Mi az, hogy nem mer hozzám érni??? Ilyet ezelőtt sosem mondott volna! Én már... nem haragszom rá...! Talán fél óra is eltelik, mire befejezem a tusolást. Nem akarom, hogy sírni lásson, mert félek, hogy félreértené a dolgot. Lassan megtörölközöm, felveszem a köpenyemet, és kisétálok. Ryu a földön ül.
- Gyere! - Felhúzom őt, majd derekánál fogva felemelem, és beviszem egyenesen az ágyamra.
- Itt fogsz maradni. Amíg nem javul az állapotod, nem engedlek sehová - mondom határozottan.
- Kenji, rendelj egy pizzát!
- Igenis!

Ryu

- Az én állapotom még mindig jobb, mint a tiéd - durcáskodom az ágyon ülve. Alig bír menni, köhög, mint a szamár, és engem cipelget! Talán mégis… mellettem marad!
- Joshua, gyere ide mellém - kérem, és lehúzom magam mellé.
- Beszélgetni akartunk, és addig nem eszem semmit amíg...
- Muszáj most? - kérdezi.
- Igen! - felelem határozottan. - De csak ha már jól vagy, ha nem akkor, majd máskor, de... - Addig nem tudok hozzá érni, nem tudom ölelni...

Joshua

Leülök mellé. Nem szorosan... csak úgy... mellé...
- Én... - kezdem mondandómat - próbáltam, megbízni benned. Hittem benne, hogy szeretsz... de amikor azt mondtad, megcsaltál, minden összedőlt bennem. Még akkor is szerettelek, ahogy most is... nem tudtalak meggyűlölni, vagy elfelejteni, így csak egy lehetőségem maradt... hogy megbocsássam a hibádat. Igazából még most is félek attól, hogy csak álltatod magad, és valójában nem szeretsz engem... Nem értem, hogy miért... tetted azt, ha nem így van... Ha valaki mindennél fontosabb a számodra... azt sosem... cseréled... le... másra... - Nehéz ezeket a szavakat kimondani, de tudom, hogy másképp sosem jutunk előrébb.

Ryu

- A legfontosabb vagy nekem és szeretlek, nem kell, hogy elhidd, de akkor is így van. Mikor arra kérdésre nemet mondtál, csalódott és mérges lettem. Érezni akartam, milyen férfinak lenni, ha valaki úgy szeretkezik velem, ahogy én teveled. Nem vettem figyelembe, hogy… hogy te rajtam kívül nem szeretsz, nem ismersz más férfit, önző voltam. Ezt akkor nem fogtam fel. Kellett valaki aki… ha már te… Nem azért, hogy fájdalmat okozzak neked! Mikor elmondtam neked, tudtam, hogy nem maradsz mellettem, de jobb, hogy én mondtam el, mintha valaki mástól tudtad volna meg. Azóta… mióta elmentél… senkivel sem… nem tudtam, hogy kérhetnék bocsánatot… Nem mertem közeledni… még most sem hiszem el, hogy itt vagyok.

Joshua

- Ha többé nem lépsz félre mással, újra bízni fogok benned, de most még nem tudok... Nem tudnám elviselni, ha megint mással... Lehet, hogy mérges voltál, de ezt akkor sem lett volna szabad megtenned... bár ahogy látom, erre magad is rájöttél... Azt a kérdést... nem telefonban kellett volna feltenned. Sokszor... túl gyorsan akarsz haladni... Mondtam már, hogy adj nekem egy kis időt... Ha... neked ez annyira fontos... és megnyugtat... majd... egyszer... talán... megengedem... de erre neked kell majd megtanítanod... Nem várhatod el tőlem, hogy úgy simuljak a kezedbe, mint egy kiscica... - Anyám, de kínos!!! - Öhm... az… azzal a másik fiúval... milyen volt? - Érzem, ahogy teljesen elvörösödöm... a fenébe!

Ryu

Az… azzal a másik fiúval... milyen volt? Megdöbbenve nézek a szemébe! Tényleg erre kíváncsi?
- Hasonlít rád, a szeme olyan… Mintha te néztél volna rám. Olyan volt mintha téged ölelnélek, mintha veled szeretkeztem volna. Tudom ezt most fájdalmas neked hallani, de te kérdezted. Élveztem, hogy… én vagyok a domináns, hogy én hatolok bele egy forró testbe, hogy nekem könyörögnek, hogy rakjam be. Bármennyire is akarom tagadni, hogy ne bántsalak még jobban... de élveztem... bár egész végig te jártál a fejemben, olyan volt mintha veled... a végén nem az ő nevét, a tiédet... Ha egyszer… megengeded nekem… nagyon fogok vigyázni rád, ígérem...!

Joshua

Rosszul esik, hogy ezt mondja… igen… nagyon rosszul esik. Én egy percig sem tudnám élvezni, ha nem ő lenne az. Talán nem kellett volna megkérdeznem… talán még nem bocsátottam meg neki egészen… talán… A továbbiakra nézve, nem érzem magam beszélgető képes partnernek, ezért nem mondok semmit, csak nézek magam elé. Közben megérkezik a pizzánk, amit Kenji lerak az asztalra, és emlékeztet, hogy az orvos hamarosan megérkezik. Mennék is a pizzáért, de a jelek szerint Ryu még nem akarja befejezni a „bájcsevejt”.
- Joshua… Myo… elmondta, hogy hagytad... hogy megcsókoljon… Neked… milyen volt? - Nem tudom tovább megjátszani a nyugodt embert, a könnyek megindulnak lefelé szememből.
- Én nem hagytam neki! Beteg voltam, feküdtem az ágyon, ő meg megtette! Rögtön eltoltam magamtól, és egyáltalán nem élveztem, nem úgy, mint te!!! - kiabálom sírva a szemébe. A francba már! Ha el tudnám engedni, már vissza se néznék!

Ryu

Sírása a szívemet facsarja össze, de ez ellen most nem tehetek semmit. Ami történt megtörtént és nem tudok változtatni rajta!
- Tulajdonképpen milyen választ vártál volna? Mit kellett volna hazudnom? Hogy nem volt jó? Azt vártad, hogy azt mondom? Hogy csak veled élvezem a szexet? Ezt te sem gondoltad komolyan! Jó volt érted, jóóó, nem olyan fantasztikus, mint veled, de nem fogom letagadni, hogy jó volt. Tizenkilenc éves vagyok, vállamon egy cég összes nyűgével, egy hetero pasiba vagyok szerelmes, aki ha egy kicsit vadabbul nyúl hozzám bezárkózik a fürdőbe. Ez csak szex volt - hangom határozott mégis halk.
- Ennek így semmi értelme Joshua, itt leszek, amíg beteg vagy, vigyázok rád, de utána elmegyek! - nézek rá szomorúan, majd megyek, és beengedem az orvost, aki közben megérkezett. Még az orvos Joshuával foglalatoskodik, én főzök egy kávét, és igyekszem a Kenji által hozott céges munkát átnézni, de a gondolataim nem ott járnak. Ha ennyire haragszik rám, hiába a szeretet, nem fogunk visszatalálni a másikhoz. Időt kell neki adnom, és addig nem a nyakára másznom. Felhívom az ingatlanközvetítőt, hogy a lakás már nem eladó, és egy takarító céget egy nagytakarítás miatt. Megkérem őket, hogy minden bútort vigyenek el, a ruháimat, a személyes holmimat csomagolják össze, és rakják az egyik szobába. Mindenből újat szeretnék, lezárult életem egy része, és ha Joshua úgy dönt, nem tud velem maradni, akkor nélküle, de folytatnom kell. Aztán jön az orvos, hogy Joshua még mindig lázas, ezért négyóránként kell gyógyszereket bevennie, és egészségesen táplálkoznia. Most elaludt. A közeli hipermarketben, bevásárolok minden földi jót, amit kapni lehet, majd a szatyrokkal megpakolva, lihegve érek vissza. Bassza meg, a’szem, én se vagyok a toppon!!! Megcsinálom a szecsuáni csirkét, majd megkérem Kenjit, hogy adja majd be a gyógyszereket Joshuának, aztán bevackolom magam az anyja szobájában lévő kis kanapéra és elalszom.

Joshua

Ahogy az orvos elmegy, megpróbálok aludni, de hiába csukom be a szemeimet, nem megy. Folyton csak Ryu szavai visszhangzanak fejemben. Pontosan azt vártam, hogy azt mondja, nem volt jó. Nem akartam, hogy hazudjon, természetes, hogy nem csak egy emberrel lehet élvezni a szexet, de reméltem, hogy ő nem akarta igazán, és hogy csak az a másik erőltette… de nem így volt... Miért baj, hogy azt a választ vártam, amit ha a helyében lennék, én mondtam volna neki? Úgy látszik, ő tényleg nem fog tudni úgy szeretni, ahogy én őt. Kezdem érteni, hogy mit érezhetett Myo… Félálomban hallom, ahogy valaki kimegy a bejárati ajtón, majd visszajön. Már nem bírok sokáig feküdni, csak forgolódom, ezért felkelek, és meglátom Kenjit.
- Hol van Ryu? – kérdezem.
- A másik szobában van… elaludt. Kérem, vegye be a gyógyszereit!
- Áh… a gyógyszerek… - Egy-egy korty vízzel lenyelem a pirulákat, majd Kenjire nézek.
- Ryu azóta evett már valamit? – Kenji nemlegesen megrázza a fejét.
- Értem… most már elmehetsz.
- De Hitaka…
- Azt mondtam, elmehetsz!
- I… igenis. - Kenji távozik a lakásból. Engem még mindig ráz a hideg. Remélem a lázcsillapító megteszi a hatását. Lassan kivánszorgok a konyhába. Meglepetten nézek az asztalra. Szecsuáni csirke? Ezt Ryu készítette? Képes volt olyan állapotban boltba rohangálni? Vagy Kenjit küldte el? De… még a pizza is érintetlen… nekem meg nincs túl sok étvágyam… majd egy kicsit később megeszem. Ryunak is ennie kéne valamit… Mi lenne az, amit nem hányna ki? Valami egyszerű étel kell, amit könnyen megemészt. Lássuk csak… tudom már! Tört krumpli, és házilag készített meggybefőtt… Az egészen biztosan jó lesz, és hidegen is meg lehet enni. Pucolok krumplit, megfőzöm, és összetöröm egy tányéron. Egy tálkába kiszedem a befőttet, és tálcával a kezemben bemegyek a szobába, ahol Ryu fekszik a piros kanapén. Istenem… még csak be sem takarózott rendesen. Leteszem az ételt az éjjeliszekrényre, majd átmegyek a szobámba a saját takarómért. Egy kicsit megállok a kanapé előtt, és végignézek Ryun. Olyan meggyötört… én tényleg szeretem… nem akarom, hogy elmenjen… még akkor sem, ha nem szeret teljes szívéből… meg akarom tanítani igazán szeretni… de nem tudom, hogy ez lehetséges-e egyáltalán… az ilyesmit nem lehet szavakkal megtanítani… Óvatosan melléfekszem, magunkra húzom a takarót, és gyengéden átölelem Ryut. Most elaludni sem fogok… félek, hogy ha álmomból felébrednék, már nem lenne mellettem, ezért végig csak Ryu arcát fürkészem.

Ryu

A mély végre pihentető alvásból hirtelen riadok fel. Joshua van mellettem és álmosan néz rám.
- Aludnod kellene - mondom neki, majd zavartan nevetek fel, mert korog a gyomron.
- Te ettél? - kérdezem tőle, és szigorúan nézek rá, mikor nemlegesen int a fejével.
- Akkor most eszünk - felkapom, a konyhába sietek vele, és lerakom a székre.
- Mit ennél? Pizzát, vagy a csirkét melegítsem meg? Látom nem ettél belőle!
- Talán a csirkéből ennék egy keveset – mondja. - Neked csináltam egy kis krumplit, és van hozzá meggybefőtt. - Az jó, azt szeretem! Megmelegítem a csirkét, remélem, ízlik neki!
Majd mehetek ajtót nyitni, mert csöngetnek, remélem nem Myo az. A futár… hmm… Átveszem a könyvet, amit én küldtem Joshuának, de nem akarom most már odaadni neki.
- Ki volt az? - jön ki és már nincs idő eldugni a könyvet.
- Semmi, hagyd csak! - felelem, de már kapja is ki a kezemből, na, ha ebből is veszekedés lesz, tényleg most azonnal hazamegyek.

Joshua

Végre egy kicsit vidámabbnak látom. Jót tett neki az alvás. Csöngetnek, Ryu pedig már megy is ajtót nyitni. Valamit átvett.
- Ki volt az? - állok fel.
- Semmi, hagyd csak! - Na persze... Kikapom kezéből, amit benne tartogat. Egy könyv... a lélegzetem is elakad egy pillanatra, amikor a címre nézek.
- Ezt már megint minek vetted? - kérdezem értetlenül. Már megint kezdi a csomagküldést?
- Gondoltam, ebből talán megtudnál pár hasznos dolgot... de nem kell megtartanod, ha nem akarod... - kapja el pillantását rólam. Ledobom a könyvet a földre.
- Nem fogom megtartani... - látom, ahogy egyre inkább lecsügged a szája, ezért átkarolom nyakánál - ...Én azt szeretném, ha te tanítanál meg mindenre... közben én is oktatnálak téged... Kérlek... maradj velem, és tanuljunk együtt, ahogy eddig is próbáltuk... mert másképp nem megy!

Ryu

- …maradj velem, és tanuljunk együtt, ahogy eddig is próbáltuk... mert másképp nem megy! - Na, erre mit mondjak?! Vannak olyan dolgok, amiket nem én akarok neki megmagyarázni! Mint például a múltkori eset. Olyan kínos lenne.
- Nem fogom erőltetni, hogy elolvasd, ha nem akarod, és egyelőre tanulgatni sem fogunk! Gyógyulj meg, aztán beszélhetünk róla - nézek rá mosolyogva, de tudom, az még messze van. Jin emléke még nem mosódott ki sem belőle, sem belőlem. Én nem tudok így vele lenni… amíg látom a szemében, hogy arra gondol, vajon Jint is így öleltem-e.
- Gyere, együnk, mert megint minden kihűl - vonszolom vissza a konyhába. Lassan eszem, remélem, ez most már bennem marad.
- Ha Kenji jön, egy kicsit el kell mennem, de ő itt marad veled. Te Josh, nincs egy kis csokid valahol?

Joshua

- Nem akarok Kenjivel lenni... nem rég küldtem el - mondom, miközben előhorgászok egy tábla csokit a szekrényből. Mogyorós tejcsokoládé... azt hiszem, ezt szereti.
- Hová akarsz menni? Pihenned kellene... csokit pedig csak akkor kapsz, ha mindent eltüntettél a tányérról. - Ryu lassan falatozik a tányérból, majd végre kiböki, hogy hova készülődik... én meg majdnem lehidalok...

Ryu

A válaszom teljesen ledöbbentette! Nem értem miért!!! Csak egy egyszerű motort veszek!!! Jogsim van, és ez a típus nagyon tetszik nekem.
- Majd viszlek egy kört - mondom vidáman, és már elképzelem, ahogy motorozunk a hajnali napfényben... aztán teljesen kijózanít, amit mond.
- Engem aztán nem, én nem megyek veled, és azt sem nagyon akarom, hogy megvedd - mondja haragosan.
- Joshuaaaaa, már megrendeltem, most már el kell hoznom. Amúgy, mi az, hogy elküldted Kenjit? Neki csak én mondhatom ezt!!! Ne hozd kellemetlen helyzetbe, kérlek! - Már hívom is, hogy azonnal jöjjön vissza, Joshua nem maradhat egyedül.
- Josh, ki van most a bárban? Na, erről eszembe jut egy nem elhanyagolható dolog. A bár még az én nevemen van, még azt is el kell intéznem.

Joshua

- A bár ma zárva van. Nélkülem semmire sem mennének, és amint látod, ki vagyok dőlve. Ez viszont nem azt jelenti, hogy dajkálni kéne, úgyhogy ne hívd ide Kenjit, mert két lábbal rúgom ki! És visszatérve a témához... Nem akarom, hogy olyan veszélyes dolgokat csinálj, mint a motorozás, csak őrülteknek való a száguldás, ráadásul... - itt hirtelen elcsuklik a hangom, ahogy előtörnek az emlékek.
- Nem veheted meg!
- Most meg mi bajod van? Az csak egy motor, rengeteg embernek van.
- De Nina is motorbalesetben halt meg, vagy már elfelejtetted?! - borzongás fut végig rajtam.

- Nem akarom újra átélni, azt a szörnyűséget! Nem hagyom, hogy... Ha szeretsz, nem veszed meg!

Ryu

- …Ha szeretsz, nem veszed meg! - Ez meg mi??? Csak azért, mert Nina...! Szó nélkül megyek a telefonhoz és hívom az üzletet. A motor ki van fizetve, ezért csak annyit mondok, hogy adják el és a pénzt valamelyik alapítványnak utalják! Belül fortyogok a méregtől, de nem teszem szóvá… tudnék én is olyat mondani... ha szeretnél, engedted volna...
- Amíg nem jön Kenji, bele kell néznem egy-két iratba - mondom szikrázó hangon, és bevonulok a szobájába, hogy ne is legyen a szemem előtt. Csak Kenji csöngetésére kapom fel a fejem, aki már sorolja is mennyi mindent kell elintéznem.
- Mennem kell, Joshua, ha nem akarod, Kenji nem marad veled.

Joshua

Kenji csak sorolja azt a rengeteg dolgot, amit fel sem fogok igazán. Ryu ezt így nem fogja bírni! Már menni akar, de én behúzom magammal a szobába, és becsukom az ajtót.
- Mit akarsz, Joshua... tényleg mennem kell! - Leültetem az ágyra, és mellételepszem.
- Ryu... most figyelj rám, kérlek, mert nagyon komolyan szeretnék veled beszélni... - Ryu feszülten néz.
- Neked pihenésre van szükséged. Hallgass végig, kérlek! - mondom, mielőtt megszólalna.
- Én nem akarok beleszólni a munkádba, te döntöd el, hogy mit akarsz, de... én azt látom, hogy ez az egész vállalat tönkre fog tenni... Szeretném, ha tudnád, hogy nem muszáj ezt csinálnod, akkor sem, ha anyukád kért rá. Nem akarod... otthagyni a vállalatot? - kicsit félve kérdezem erről, mert az előbb sem tűnt valami boldognak, de úgy vélem, hogy talán jobb lenne neki, ha csak azt tenné, amit igazán szeret. Nem akarom, hogy túlhajszolja magát...

Ryu

- Nem akarod... otthagyni a vállalatot? - A kérdése most meglepett!
- Nem tehetem, Joshua. Ez a cég apám szeme fénye volt, azt hogy mindent megkaptam, azt ennek köszönhetem. Szeretnék érteni hozzá, vezetni, ha... ha nem menne, az nagy csalódás lenne nem csak nekem, azoknak is, akik hisznek bennem. Egy kis nem alvás, fáradság nem nagy ár érte. Persze ha nem énekelhetnék mellette, akkor nem biztos, hogy csinálnám. - Na, erről eszembe jut egy meghívás az üzletemberek bálnak nevezett összejövetelére. A meghívót már megkaptam, amin persze feltüntetve, hogy elegánsan, partnerrel együtt menjek. Partnerrel. Már látom előre a képüket, mikor bevonulok Joshuával!!!
- Mennem kell - simítom meg arcát, és már az ajtónál vagyok, mikor előhozom neki.
- Joshua, eljössz velem az üzletemberek báljára?

Joshua

Kénytelen vagyok elfogadni a döntését... ha tényleg ezt akarja, akkor nem fogom megakadályozni benne... bár az nem tetszik, hogy másoknak akar megfelelni... elhatározom magamban, hogy amiben csak tudom, segíteni fogom! Ő már készülődik is, amikor...
- Joshua, eljössz velem az üzletemberek báljára? - Bál? Ráadásul üzletembereknek? Na, ez most meglepett.
- Elmennék veled, de még sosem voltam ilyen rendezvényen... nem tudom, hogyan kell viselkedni... Nem... nem lenne neked zavaró, ha velem mennél?

Ryu

- Zavaró? Te leszel az egyetlen normális ember rajtam kívül - felelem nevetve.
- Viszont ruhát venni kell, az biztos! Na meg, tudod, ha ilyenkor együtt mész valakivel, akkor mindenki látja majd, hogy hozzám tartozol. Lehet, lesznek, akik nyilván nemtetszésüket fogják hangoztatni! Ha ez esetleg rosszul esne, akkor... talán jobb, ha egyedül megyek. Én már megszoktam, amiket rólam mondanak, de nem akarom, hogy neked kellemetlen legyen! De most tényleg mennem kell - hajolnék feléje, hogy megcsókoljam… de kiegyenesedek, és elhagyom a lakást Kenjivel az oldalamon.

Joshua

Most sem csókolt meg... komolyan nem mer hozzámérni? Miután már nem is egyszer lefeküdtünk egymással, most még egy csókot sem enged magának? Meddig akarja ezt játszani? Lehet, hogy megbántott, de akkor is... mondjuk, most talán megkapom tőle az időt, amit kértem. Bemegyek a konyhába, elmosogatok, azután visszafekszem az ágyba. Az a bál... azt mondta, a temetésen is a háta mögött sugdolóztak... ettől csak még inkább el akarok menni! Nem akarom egyedül hagyni egy ilyen helyzetben. A temetés után is teljesen ki volt készülve. Mondjuk, hogy ruhát minek akar venni, azt nem tudom... a múltkor már vett nekem... nem is olcsót. Egyáltalán mikor lesz ez a bál? Ezt nem is mondta... remélem meggyógyulok addigra... na meg, hogy ő is jobban lesz. Vajon ma hánykor fog végezni? Biztosan sok dolga van... szeretném minél előbb látni. A gondolatok sokasága mély álomba repít, ami végre nyugodtabb, mint amikbe az elmúlt egy héten csöppentem.

Ryu

Mikor hazaérek, már, vagy még alszik, így próbálok csendben mozogni, nehogy felébredjen! Gyors zuhany, kávé, majd egy cigi, amit a lakás előtt szívok el, és újra a papírjaimba merülök. Órákon át olvasok, jegyzetelek, majd eszembe jut, hogy Joshuának be kell vennie a gyógyszereit. Bemegyek hozzá... olyan mélyen alszik... olyan szép... takarója alig fedi a testét… karcsú dereka... mellkasa hívogatóan tárul elém… Ökölbe szorítom kezem, hogy még véletlenül se érjek hozzá.
- Joshua... Joshua! - Nagy nehezen nyitja ki szemeit, mosolyogva néz rám, majd elkomorul. Most vajon mire gondolhat?
- Be kell venned a gyógyszereid - mondom halkan, és már rakom is a kezeibe a pohár teával egyetemben.
- Kint leszek, ha kell valami, csak szólj!

Joshua

Egyszer csak azt hallom, hogy Ryu szólongat. Kinyitom szemeimet, és meglátom, ahogy ott áll az ágyam mellett, és ez boldogsággal tölt el, viszont pár másodperc múlva ugyan ez törli le a mosolyt arcomról... Ilyenkor már rég hozzám bújt volna, vagy megcsókolt volna... sőt, még le is támadott volna! Azután egyszerűen csak otthagy a gyógyszereimmel, meg egy pohár teával a kezemben. Gyorsan beveszem őket, majd visszafekszem az ágyba.
- Ryu! Be tudnál jönni egy percre? - kiáltok ki a konyhába. Ryu gyorsan szedi lábait felém.
- Mi a baj?
- Fáj...
- Hol... mi? - hajol közelebb hozzám. Megragadom karját, és magamra rántom.
- A mellkasom... majd szétszakad belülről... - mondom, és puha csókot lehelek ajkaira. Csak egy pillanatig tart a varázs, majd rögtön elengedem, had menjen, hogyha akar. Semmi mást nem teszek, csak vágyakkal teli tekintettel nézek rá... tudom, hogy most nem lenne helyén való bármit is csinálni, csak a csókjára éheztem... és ennyi már elég...

Ryu

- Ezt... ezt ne csináld többet! - kérem suttogva. - Ne kínozz, ha ezt csinálod, nem tudok uralkodni magamon - folytatom. - Minden erőm össze kell szednem ahhoz, hogy ne érintselek meg, hogy ne vetkőztesselek le és csókoljam végig minden részedet, hogy ne vegyelek a számba és játsszak veled, amíg a nevemet sikoltva nem élvezel el.
Ha most mellette maradok... bevillan szomorú arca… nagy nehezen lecsillapodom, és már megyek is ki a szobából. Remélem megértett, és nem tesz többet ilyet, amíg nem bocsát meg. Tudom, hogy azt mondta igen, de látszik rajta, hogy magát is győzködi.

Joshua

Nehezen tudom megérteni, hogy ha ennyire akarja, akkor miért nem teszi meg... nem állnék neki ellen, de megértettem, egy darabig én is távol fogom tartani magam tőle... közeledjen úgy, ahogy szeretne. Talán ez segít majd helyrehozni a kapcsolatunkat. Addig is ezen az aprócska csókon fogok élni. Kimegyek a konyhába, hogy öntsek magamnak egy kis teát, mivel elfogyott. Felbontom a csokoládét, bekapok egy kockát, egy másikat pedig Ryu elé teszek.
- Azt mondtad enni szeretnél - mosolygok rá. Örül neki, és máris majszolgatni kezdi... jó nézni.
- Mikor lesz az a bál, amit említettél?

Ryu

Nem értem, mit kérdez, csak a száját nézem, ahogy bekapja a csokidarabot... Testemben forr a vér, ágyékom lüktet, és a csoki nehezen megy le a torkomon. Ellenállásom megtörik, szép lassan sétálok melléje, arcát kezeim közé veszem, és már csókolom is. Szája édes a csokitól, nyelvem lágyan keresi övét, testünk egymásnak feszül… de azt is érzem, megint lázas. Alig bírom elengedni, és csak nehezen nyögöm ki a szavakat.
- Lázas vagy, feküdj le, kérlek! - Aztán már a lakás előtt is vagyok cigivel, és a telefonommal a kezemben.
- Kenji, gyere ide, kérlek!

Joshua

Ez meg... mi volt? Az előbb még... A meglepettségemtől még csak viszonozni sem tudtam... ahhh... ez a csók... olyan édes volt... A fenébe... ki kell mennem a fürdőbe! Megengedem magamra a hideg vizet, de nem segít semmit... a testem teljesen felforrósodott... vagy a láz miatt lenne? Nekidőlök hátammal a csempének, és kezemmel elkezdem izgatni magam. Istenem... életemben ilyet még nem... Aaahhh... Hah... hah... hah... Lihegve megtörölközöm, majd bemegyek a szobába. Ez a hideg víz nagyon nem volt jó ötlet, szédülök... fázom és izzadok egyszerre. Érzem, ahogy elhagy az erőm, lábaim összecsuklanak, és elterülök a földön. Valamelyest magamnál vagyok, de alig látok... hallom valaki hangját...

Ryu

A szobában fekszik a földön, teste forró. Felkapom, és az ágyba teszem. Nagy nehezen észhez tér.
- Joshua? Mi történt? Hívjak orvost? Miért hideg vízzel zuhanyoztál? - kérdően nézek rá. Nem néz a szemembe… fülig pirul… anyám, ne…
- Joshua… Miért nem… nem szóltál nekem? Nem akarod, hogy hozzád érjek? Ennyire?
- De igen, akarlak, de te olyan nagyon nem akartál hozzám érni - feleli, és látom rajta az a zuhany nem használt sokáig.
- Lázas vagy!
- Nem érdekel, érints meg, kérlek! - néz rám, és a hangja… nem…
Kezeimmel óvatosan ölelem, simogatom, majd számba veszem. Joshua nagyot sóhajt, csípője mozdul, egyre mélyebben van a számban. Talán a láza miatt, de önfeledten merül bele a gyönyörbe, ahogy a nyelvem fel alá mozgatom férfiasságán. Kezeim most körbe ölelik, majd számból kivéve azok izgatják a makkját. Már csak ennyit tud mondani…
- El…elmegyek… - Visszaveszem a számba, egy nagy szívás, teste nagyokat rándul, és gyönyöre nedvét a számba engedi.

Joshua

Ez a forróság, teljesen elemészt! Ahogy megérint… Aah… Csípőm önkéntelenül mozdul, miközben hangosan nyögdécselek. Mi történik velem…? Egy hét alatt ennyire kiéheztem volna…? Vagy csak a láz miatt van…? Amikor megszív szájával, nagy rándulásokkal kísérve élvezek el.
- Bocsáss meg… hogy ilyet kértem…
- Semmi baj… - nyom egy puszit homlokomra, és már menne is el, de derekánál fogva visszatartom… látom, hogy dudorodik a nadrágja.
- Neked is…
- Nem kell… ne is törődj vele… - próbál zavartan lebeszélni. Még inkább magamhoz húzom, hogy a fejem mellett tenyereljen. Ő csak néz rám… leírhatatlan tekintettel. Lassan lecsúsztatom nadrágját a bokszerével együtt. Megérintem ujjaimmal férfiasságát, mire ő remegéssel, és finom hangjával válaszol.
- Mm… hn… haaa… - Ő sem tudja visszafojtani hangját, ahogy kezemmel kényeztetem, nyöszörgése pedig egyre jobban feltüzel engem is. Pár pillanat múlva már könyökére ereszkedik, fejét lehajtja. Fekete tincsei csiklandozzák arcomat.
- Olyan izgató vagy… - suttogom fülébe. Ekkor csípője is mozgásba lendül, és meredező férfiasságomhoz dörzsöli sajátját. Én lökéseivel egy ütemben kezdem el simogatni ezúttal mindkettőnk farkát. Ebben a felállásban… ez már majdnem olyan, mintha… Istenem… mit fog még a jövőben tenni velem…? De… ez most… annyira jó érzés… annyira… de annyira…
Amikor már érzem, hogy nem bírjuk tovább, szabad kezemmel csókra húzom száját, majd egymás ajkai közé nyögve élvezünk el mindketten.

Ryu

Nincs erőm ellenkezni vele, és ami ezután jön, az csodálatos. Kezei által együtt élvezünk el.
Nem is tudtam, hogy ilyen is tud lenni! Ennél már csak az lehet jobb, amikor verejtékes arccal fekszik alattam, és a gyönyört kéri tőlem, és én megadom majd neki. Némán fekszünk egymás mellett, el tudnék aludni, de teste forró és most csak a láztól.
- Ha még egyszer ilyet csinálsz, kórházba viszlek - felnyalábolom, a fürdőbe viszem, beállítom a kádba, és langyos vízzel mosdatom meg. Megtörlöm, visszaviszem, ágyba fektetem, és kényszerítem, hogy bevegye a lázcsillapítót. Egy nagy… nem is tudom, mit mondjak rá, ilyen állapotban… Aztán csak nézem, ahogy láztól égő szemeivel egyre laposabbakat pislog, és elalszik. Nekem még dolgom van, pedig már én is fáradt és álmos vagyok. De végre megjön Kenji, akit Josh ágya mellé ültetek, hogy ha baj van, azonnal szóljon.

Joshua

Valamikor az éjszaka folyamán felébredek. Kenji egy széken húzza a lóbőrt mellettem. Na, őt se venném fel kiállítási őrnek... Ujjammal megbökdösöm, mire felébred.
- Hol van Ryu?
- A másik szobában, még dolgozik, uram. - Még mindig...? De hát, mikor akar pihenni?
- Hívd át, kérlek!
- Azt mondta, hogy ne zavarjam, amíg be nem fejezi a munkáját.
- Ha nem hívod át, én megyek... - már kelek is ki az ágyból.
- Ne! Kérem... mindjárt szólok neki, csak kérem... feküdjön vissza, különben Hitakama-sama ágyelőt csinál belőlem... ő mondta... - és már szalad is.
Elnevetem magam azon, hogy milyen nyuszi-muszi egy alak, de azért visszabújok az ágyba.

Ryu

Kenji jön, hogy Joshua felébredt, és látni akar… Átmegyek hozzá…
- Mi a baj Joshua? - kérdem.
- Semmi, csak már neked is pihenned kéne egy kicsit! - feleli. - Hát, ez az éjszaka alvás nélkül fog eltelni - válaszolom neki, mire mérgesen nézz rám.
- Nagyon sok dolgom van még, Joshua, ma vállalati értekezlet lesz, fel kell rá készülnöm, aludj csak tovább. Kenji reggel itt marad veled, és nem érdekel, hogy nem tetszik neked - nézek rá ellentmondást nem tűrően. Kezemet homlokára simítom, érzem, még van egy kis láza.
- Talán meg kéne mérni a lázadat. Tudod, ahogy a gyerekeknek szokták! - Úgy néz rám, hogy nevetnem kell, Istenem, még mindig nem adja meg magát.
- Joshua, azért a könyvet átnézhetnéd ám - és már megyek is ki a szobából.

Joshua

- Talán meg kéne mérni a lázadat. Tudod, ahogy a gyerekeknek szokták! - Hogy tud ilyet mondani?!!! Máris így felbátorodott... Ez nekem már sok!
- Joshua, azért a könyvet átnézhetnéd ám. - Most meg itt hagy... Durcásan nézek utána. Miért nem hallgat rám soha? Én a legjobbat akarom neki. Kenji meg teljesen kiakaszt! Kell a fenének, hogy állandóan itt legyen! Utálom, ha figyelnek! És az a könyv... miért nem hagy már békén vele? Nem akarom elolvasni! Örüljön, hogy így elfogadtam a dolgait! Nem tudok, és nem is akarok ilyesmiről olvasni! És milyen az már, hogy ő dolgozik, én meg alszom! Nekem ez nem tetszik! Sokkal jobb volt, amikor velem együtt aludt... bár olyan sem sokszor volt még... haaah... A fal felé fordulva újra megpróbálok álomba szenderülni, bár Kenjivel mellettem nem lesz könnyű... és amúgy sincs valami jó kedvem...

Ryu

Tudom, hogy nem néz bele a könyvbe! Annyira elutasító minden ilyen dologgal kapcsolatban.
Én voltam a hülye, mert azt hittem, teljesen elfogad így, de nem… nem akarja elfogadni… magának sem vallja be, hogy igen egy fiúval érzi jól magát! Ha a szavai ezt is mondják, a tettei nem. Szomorú vagyok, talán… barátoknak kellene lenni újra… Azt hiszem, ezt fogom tanácsolni neki, ha egyszer végre felgyógyul. Régen számíthattunk egymásra, most… most vagy veszekszünk, vagy szeretkezünk, de középút nincs! Joshua magának akar, de ő nem az enyém!!
Hajnalodik, és nekem indulnom kell, át kell mennem a saját lakásomba is öltönyt húzni, mert farmerbe sajnos nem mehetek.
- Kenji, most elmegyek, vigyázz rá, kérlek, ne enged sehová, a gyógyszereket pedig vegye majd be. Még benézek Joshuához, mélyen alszik, majd csattan az ajtó mögöttem.

Joshua

Amikor felkelek, Ryu már nincs a lakásban... el sem köszönt, és ez egy kicsit bánt... Gondolom, nem akart felébreszteni... de akkor is... Kenji bezzeg itt van. Elegem van! Felöltözök, beveszem a gyógyszereimet, és ügyet sem vetve Kenjire, elmegyek... a bárba... ott nyugtom lesz tőle. Amúgy sem akarok ennyit kimaradni, és már elég jól érzem magam. Megint akaszthatom ki a „segédpincér kerestetik” táblát, majd várhatom a vendégeket.
Most már minden nap így fog telni? Alig vagyunk együtt... gondolom, ma sem fog bejönni... Remélem, most már kiverte az a gondolatot a fejéből, hogy ha meggyógyulok, elmegy... Ha így lenne, már egyáltalán nem is találkoznánk... ő folyton dolgozik...

Ryu

Kenji rémülten hív, hogy Joshua elment… bassza meg... legalább egyszer csinálhatná, amit mondok neki. Épp a tárgyalás közepén vagyunk, és nekem elborul az agyam. Elnézést kérek a többiektől, majd kirohanok a szobából, hívom a vállalti kocsit, és amint megérkezik, már közlöm is vele a bár címét. Gondoltam, nyitva van. Én egyszer megverem az már biztos. Szerencséje, hogy vendégek vannak, mert így nem kiabálhatok vele. Ezért csak suttogva mondom el, amit akarok.
- Egy órád van, hogy hazamenj és visszafeküdj az ágyba! Ha felhívom Kenjit, és nem vagy ott… egy tárgyalásról rohantam ide, hogy az ostoba fejedet verjem a falba! Normális vagy? Az lehet, hogy jól érzed most magad, de nem kellene rögtön belevetni magad a munkába. Ne kelljen még érted is aggódnom, kérlek! Aztán már megyek is el a bárból, mert legszívesebben a karomban vinném hazáig.

Joshua

Sosem várja meg, hogy válaszoljak neki, pedig én is tudnék ilyeneket mondani! Még hogy én vetem bele magam a munkába. Akkor ő mit csinál? Ha megtehetném, már rég az ágyhoz kötöztem volna! Borzalmasan fest, nemrég majdnem éhen halt, és most sem ehetett valami sokat... arról nem is beszélve, hogy egy percet sem aludt, és még utánam is rohangál... mégis kinek kell aggódnia kiért?! Most nem mehetek haza, a bár már tele van. Írok neki egy SMS-t, hogy éjjel találkozunk, ha végeztem, ne keressen, és ne aggódjon.
- Köh-köh-köh... - Egy kicsit kapar a torkom, de már nem vagyok lázas... így még a gyerekek is elmennek iskolába. Én még 39 fokos lázzal is bent ültem a padban... bírom a strapát.

Ryu

Mikor lejár az egy óra hívnám Kenjit, és akkor látom meg az SMS-t. Szóval nem ment haza. Rendben. Már küldöm is neki a válasz SMS-t. „Ahogy akarod. Ma a lakásomon alszom, sok a dolgom! Vigyázz magadra.” Aztán már vettem is bele magam a munkába. A nap folyamán pár helyre elmegyek bemutatkozni, hogy én vagyok a cég igazgatója. Néhányan nem is akarják elhinni. Sok dolgom lesz, mire elfogadnak. A nap végén teljesen kimerülve érek haza, ahol szinte beájulok az ágyamba.

Joshua

Egy óra múlva kapok egy SMS-t. Szóval ez a válasza? Hogy lehet ennyire gyerekes??? Nem hiszem el, hogy most ezzel akar rám hatni! Akkor főjön a saját levében, nekem muszáj dolgoznom. Ha nem akar nálam aludni, hát legyen, legalább ráérek túlórázni akár hajnalig is. Kell a bevétel. Küldök egy újabb üzenetet, hogy rendben. Röviden, tömören, ennyi. Már folytatom is a kiszolgálást. Éjfélkor már kezdek fáradni. Na, még egy óra belefér, azután hazamegyek. Már úgy sincsenek sokan. Remélem Ryu már alszik. Sok lenne neki, ha ma sem aludna... Ekkor kapok egy SMS-t Ryutól.

Ryu

Alig egy órát aludtam… már ez se megy??? Talán nem tudok nélküle. Taxit hívok, és megyek hozzá. A lakásban csak Kenji van, nem szól egy szót sem, értem. Még mindig nem jött haza… Ennyire nem érdekli, hogy aggódom. Írok egy SMS-t nem a legjobb hangulatban. „Nálad vagyok, csak kíváncsi voltam, mennyire érdekel, amit mondok. Ahogy látom…… Hazamentem Kenjivel együtt. Csinálj, amit akarsz. Majd találkozunk!”
Kenjit hazaküldöm és én is hazamegyek. Dühöm leírhatatlan.

Joshua

Ilyen nincs! Most azonnal felhívom. Amikor felveszi, még a köszönést sem várom meg.
- Mégis mi bajod van?! Dolgoznom kell, ahogy neked is! Miért hiszed azt, hogy a te munkád fontosabb, mint az enyém?! Miért hiszed azt, hogy én kevésbé aggódom érted, mint te értem?! Miért hiszed azt, hogy te jobban bírod a terhelést, mint én?! Ne legyél már ennyire gyerek! Te választottad a vállalatot, akkor nőj fel végre, vagy hagyd ott az egészet, és legyél többet velem! - fakadok ki teljesen. Ryu szó nélkül leteszi a telefont. Most mit akar tenni? Nem merem újra felhívni. Pár perc múlva megjelenik a bárban, és egyenesen felém tart.

Ryu

- Ezek szerint választanom kell közted, és a vállalat közt! Te hány emberért vagy felelős, mi? Szerinted könnyű így odafigyelnem a munkámra, miközben érted kell aggódnom??? Csak annyit kértem, maradj otthon, amíg beteg vagy!! De te erre se vagy képes! Mi a faszt akarsz tőlem?! - kiabálok vele, de választ nem várok, már nem is érdekel. Fáradt vagyok, álmos, éhes és már unom, hogy ingázok ide-oda. Egyszerűen otthagyom, mielőtt még megbántanám.

Joshua

Hogy az a...! És már megint itt hagyott! Most már nagyon mérges vagyok! Át sem gondolja a dolgokat az én szemszögemből, csak felfújja magát, mint egy pulyka. A szavaiban nincs is semmi értelem, csak harag. Csak az érdekli, hogy minden úgy alakuljon, ahogy azt eltervezte. De az élet nem csak fekete és fehér! Nem kérheti, hogy a parancsai szerint ugráljak, mint egy pincsi, és nem zárhat be a négy fal közé, ha egyszer dolgoznom kell! Menjen csak! Én nem megyek utána... jöjjön rá egyedül, hogy hol rontotta el, azután, ha úgy érzi, hogy látni akar, majd jöjjön el hozzám. Nem fogok vele tovább veszekedni...
Hazamegyek, lezuhanyozom, újabb gyógyszeradagot nyelek le, majd befekszem az ágyamba... megint egyedül.

Nincs hozzászólás.