Mazochista érzelmek I. évad 32. fejezet

Joshua

Amikor napok után először meglátom Ryut az éjszaka közepén, nagyon meglepődöm, de örülök is egyben. Mondjuk, valamivel jobb állapotban is lehetne. Ahogy Kenji elmeséli a történteket, csak pukkadozom a nevetéstől, bár azt nem igazán értem, hogy minek ment olyan messzire, csak hogy leihassa magát… na meg, hogy miért akarta egyáltalán leinni magát. Aztán látom, hogy Ren máris fűzögetni kezdi Symát, hogy nem akar-e lefeküdni vele, az a marha meg amilyen részeg, még bele is menne.
- Ne perverzkedj az ismerőseimmel! – szólok rá, majd hazaküldöm a fiúkat. Kenji biztosít afelől, hogy rendben lesznek. Bemegyek Ryuhoz, aki most már békésen alszik az ágyban. Istenem… még a ruháit sem vette le. Nem akarom felébreszteni, ezért csak betakargatom.
- Amikor alszik még édesebb – hallom Rent a hátam mögül.
- Menj csak, feküdj vissza nyugodtan. Én itt maradok vele – ülök le a földre.
- Nem is fekszel mellé?
- Nem biztos, hogy örülne neki… jó nekem így is.
- Te tudod, de ha megunnád az ücsörgést, gyere át hozzám… velem nem unatkoznál, ebben biztos lehetsz – vigyorog rám, én meg csak leintem. Ő elmegy aludni, én meg Ryu arcát nézegetem. Ha felébred… vajon akkor is itt akar majd maradni? Lehet, hogy elküld majd… elvégre ez az ő lakása. Az is lehet, hogy éppen ezért jött vissza… Talán ez az utolsó alkalom, hogy láthatom. Óvatosan eligazítom kósza tincseit orcájából. Már megint… miért erednek el a könnyeim? Az ágy szélére, karjaim közé hajtom fejemet. Nem akarom őt elveszíteni…! Ezzel a gondolattal ér el az álom.

Ryu

Már megint a fejem, ami ébreszt, valaki dübörög a fejemben. Óvatosan ülök fel az ágyon, mikor megpillantom a földön fekvő Joshuát. Felemelem, és az ágyra teszem, szerencsére nem ébred fel. Zuhanyozni megyek, és élvezem, ahogy a víz záporozik a testemre. Kezdek végre magamhoz térni! Már majdnem végzek, mikor nyílik az ajtó, és az ismeretlen férfi jön be. Ahogy végignéz… ööö… basszus, ez a pasi akar valamit.
- Gyönyörű vagy, nem csoda, ha Joshua beléd van bolondulva! De velem is nagyon jól éreznéd magad. – Francba, Joshua, kit hoztál a nyakunkra?
- Bocs, Öregem, frissen váltam el, így ezt most inkább kihagynám! - próbálok vicces lenni, de nem veszi a lapot, és csak jön egyre közelebb hozzám. Mikor már a karomat tapogatja, elfog a harci idegesség és kiabálni kezdek.
- Hagyjál már békén, szórakozzál mással! - A kiabálásra végre bejön Joshua, és mérgesen rászól.
- Ren, hagyd békén!

Joshua

Kénytelen vagyok arra ébredni, hogy Ryu kiabál... és tudom is, hogy kivel. Hogy az ágyra hogy kerültem, azt nem tudom, de már mászom is le róla, hogy a fürdőbe siessek.
- Ren, hagyd békén!
- Egek! Micsoda gyilkos tekintet! Csak aztán nehogy rám is katanát szegezz! Vagy talán... féltékeny vagy? - mosolyog fülig érő szájjal.
- Hogy mi? - kérdezem dühösen.
- Nyugi-nyugi, mondtam már, hogy te is kellesz!
- Josh... ki ez a férfi? - vág közbe Ryu.
- Az egyik bérgyilkosod... Rennek hívják... de a munkahelyén csak Kopó. Őt kértem meg, hogy maradjon itt, amíg te nem jössz haza. Találkoztál már vele, amikor... amikor a yakuzával voltál.

Ryu

Hoppá, nem ismertem fel. És mi az, hogy amikor a yakuzával voltam? De hiszen…
- Ja, hogy akkor! Bocsi, de abban a pillanatban nem rátok figyeltem – szólok egy szívdöglesztő mosoly kíséretében. - Amúgy, ne zavartasd magad! Nyugodtan hívd meg az egész bérgyilkos bandát, ha már én fizetem őket! - Fene egye meg, ez ám a boldog viszontlátás!
Magamban dühöngve megyek vissza a szobámba, ahol az ágyon Ren heverészik.
- Te meg mi a büdös francért vagy a szobámban?
- Ó, én csak végignézem, ahogy felöltözöl. – Hát, ha annyira akarja, akkor nézze, tele van a tököm vele, így lazán lekapom a törölközőt a csípőmről, és ott állok egy szál semmiben. Tekintete perzseli a testemet, és ahogy ránézek, nem tudom nem látni a szemében a vágyat. Na, abból nem eszel!
Szép lassan felöltözöm, nem sietem el, hadd szenvedjen.

Joshua

Amikor kivonul a fürdőből, látom rajta, hogy ideges. Nem gondoltam, hogy Ren jelenléte zavarni fogja. Visszamegyek a szobába, ahol Ryu éppen öltözik, Ren meg... hah...
- Ne itt legeltesd a szemeidet! Ideje menned nem gondolod? Te magad mondtad, hogy sok a munka.
- De gonosz vagy! Máris elküldenél, pedig még csak most találkoztam Ryuval.
- Ne húzd ki a gyufát!
- Jól van, jól van. Értek én a szóból - áll fel az ágyról.
- De azért, Ryu! Ha volna kedved egy hármashoz, feltétlen szólj, és azonnal itt termek! Fogadni mernék, hogy ha te beleegyeznél, Joshua sem állna többé ellen nekem! - ezzel pedig hozzám lép, és csókra hajtja a fejét, de pár centire tőlem megáll. Nagyokat pislogok rá, mire csak ennyit mond:
- Na pá... Édes! - majd kuncogva távozik. Tátott szájjal követem szemeimmel. Hogy volt képes ilyet mondani Ryunak? És hogy volt képes, így...! Váááh! Most igen nagy vágyat érzek arra, hogy megverjem!

Ryu

Mi van? Édes hármas? Joshuával és vele? Ezt nem hiszem el. Kezdek egyre idegesebb lenni.
- Mi van közted és Ren között? - kérdem Joshuát.
- Semmi – válaszolja, de az előző reakciója nem ezt mutatta. Ren simám lesmárolhatta volna, ha akarja, Joshua nem fordította el a fejét.
Kávét főzök, majd kitöltöm csészékbe. Leülünk szemben egymással az asztalhoz, és iszogatjuk a kávét.
- Be kell mennem az egyetemre - nézek rá, mire csodálkozva néz rám.
- Az egyetemre? De hát…?
- Visszamentem nappali tagozatra.
- De hát a cég?
- Hetente egyszer, és amint látod, a zenélés is újra megy.
- Ja, látom, meg a jegygyűrűdet is! - Basszus, nem vettem le. Lehúzom az ujjamról és az asztalra teszem.
- Nem volt egy tartós házasság! - mondom komolyan, de a végén már nevetnem kell.
- Joshua, ha a hármast te akarod… á mindegy… Ja, és hogy csak tudd, Harumi nem nyúlt hozzám.

Joshua

Most meg mit akar már ő is ezzel a hármassal? Remélem, már nem kezdi ő is! Három ember együtt... nem sok az egy kicsit...? Ráadásul pont egy olyan beteges perverz, mint Ren! Lehet, hogy vonzó férfi, de az elveim nem engedik, hogy érzelem nélkül lefeküdjek valakivel... pláne, ha közben valaki mást szeretek! Na igen... a régi elveim... azóta meg tanultam újat is... Ááá a francba! Vissza kell térnem a régi önmagamhoz! Ilyesmit meg pláne nem kérhetek tőle, mert rögtön kiszeretne belőlem! De jól értettem? Akkor a yakuza nem fektette meg?
- De akkor mit akart tőled?
- Még mindig tartozom neki... egyelőre nem egyeztem meg vele. – Remélem, nem valami aljasságra készül az a fickó... bár egy yakuzától mit is várhatnék...
- Ryu... most hogy itt vagy... maradhatok veled? Úgy értem... eltűntél, amikor én hazajöttem... és nem akartál velem találkozni... és... már... nem tudom, hogy mi lenne neked a legjobb. Ha... ha már nem szeretsz, vagy ha már nem akarsz velem élni, megmondhatod... nem kell megjátszanod az érzéseidet... megértem...

Ryu

Az érzéseim? Hmmm.
- Joshua, még mindig szeretlek, de… amit Shinivel… csináltál…… Ha legalább engedted volna, hogy megöljem… bár jobb így, hogy nem… de mi lesz, ha rám is mérges leszel? Én is fel tudlak dühíteni! Mi lesz, ha velem is…? Szeretlek, ne menj el, maradj nyugodtan, csak adj egy kis időt nekem, jó? - Ahogy szomorú arcát látom, nem bírom megállni, átölelem és lágyan csókolom. De megállok, mert nem tudok tovább menni. Még nem. Viszont valami nagyon érdekel.
- Joshua, mi van közted és Ren között?

Joshua

Kicsit megnyugodtam, hogy még így is szeret, de hogy időre van szüksége... Mégis mennyire? Már azt se tudom, hány napja vártam itt rá.
- Joshua, mi van közted és Ren között?
- Ho-hogy mi van... közöttünk? - Ez már megint hogy jön ide?
- Nincs semmi.
- Láttam, amikor megcsókoltad! - Miiii?
- Én olyat nem tennék. Csak egy alkalmat tudok, amikor láthattál vele, de akkor sem én akartam megcsókolni.
- De nem ellenkeztél. - Anyám, most minden apró részletet ki akar húzni belőlem?
- Hát nem... nagyon... De ez nem azt jelenti, hogy szeretem! Csak magányos voltam nélküled, ő meg folyton a nyakamra mászott, hogy feküdjek le vele. Te is láthattad, hogy milyen! De nem történt semmi, esküszöm! - hadarom a mondatokat egymás után.
- Tetszik neked?
- Eh... hát... ne-nem csúnya... De ez csak egyszerű vágy. Gyorsan elfelejtem majd! Ha azt mondod, ne találkozzak vele többet, nem fogok! Most, hogy itt vagy, már semmi más nem számít - ölelem át.

Ryu

Nem csúnya? Egyszerű vágy? És Ren tényleg erőszakos! Az a hármas… ah, ebből elég.
Joshua kap egy csókot, aztán már megyek is a dolgomra. Lehet, nem kellett volna itt maradnom. Hiszen én külön akartam lenni tőle.
Próbálok nem gondolni rá, de egész nap ő jár a fejemben… meg Ren…

Joshua

Bár nem mondja, de látom rajta, hogy bántja a dolog. De hát hazudnom kellett volna? Ha tudtam volna, hogy ez lesz, be sem engedtem volna ide Rent. Azt hiszem jobb lesz, ha meghúzom magam egy darabig... Rent pedig nagy ívben elkerülöm! Ami viszont engem bánt, az az, hogy Ryu fél tőlem. Sosem tudnám bántani! Amikor a kis fogadóban találkoztunk, ilyesmit nem mondott. Mégis mire számíthatok ezután?
Szorgosan dolgozom a bárban, mindenki örül, hogy újra én öntöm ki az italokat. Myo még a szokottnál is kedvesebb, és még Hisashi is benéz a délután folyamán. Ők egyáltalán nem tartanak tőlem... ugyanúgy bánnak velem, mint felszívódásom előtt. De akkor Ryu miért...? Azután este egyszer csak betoppan Ren. Mi a fenét keres ő itt? Tekintve, hogy mindjárt tíz, ideje hazamennem, ahogy régebben megegyeztem Ryuval. Köszönés nélkül megyek el Ren mellett, remélve, hogy nem miattam jött be.
- Hé, Joshua! - Már jön is utánam. A francba! Nincs szerencsém! Mielőtt letámadna, felé fordulok.
- Ne gyere többé a közelembe! Nem akarok veled találkozni! - és már megyek is tovább.
- Hé, mi a baj? Eddig nem így viselkedtél.
- Ha békén hagysz, nem lesz semmi baj.
- Talán összevesztetek Ryuval?
- Nem.
- Hmmm... áh, tudom már, miért vagy ilyen! Szóba került a hármas, igaz? Melyikőtök mondta ki először, hogy akarja?
- Egyikünk sem akarja, érted! Ne zaklass minket! Sosem mondtam, hogy belemennék egy ilyen dologba! Csakis akkor lett volna köztünk valami, ha Ryu azt mondta volna, hogy nem szeret, és akkor is csak kettesben, fogd már fel végre! Ha pedig eljutott az agyadig, amit mondtam, húzz el! - dühöngöm ki magam.
- Nehéz eset vagy... ahogy elnézem, nálad már hiába is próbálkoznék. Ez esetben majd felkeresem Ryut. Hátha tőle kapok egy kecsegtető ajánlatot.
- Ne merészeld!
- Jó éjt, Holló! - mondja kuncogva, majd fogja magát, és elmegy. - Ezt nem tudom elhinni! Biztos vagyok benne, hogy komolyan gondolta, amit mondott. De ha Ryu beleegyezne... én mit tennék? Háááh! Elegem van!
Amikor hazaérek, látom, hogy ég a villany a szobában. Leveszem a cipőmet, majd benézek. Ryu már itthon van. Úgy látom, tanul.
- Szia! - köszönök halkan.

Ryu

- Szia! – válaszolom, és már fordulok is vissza a tankönyvhöz. Még nem tudok beszélni vele, előbb nekem magamnak kell tisztáznom egy-két dolgot. Vagyis hogy mi tart attól vissza, hogy ne döntsem le az ágyra. Tudom, nem bánná, látom a szemén, a testén, hogy mindent megadna, amit szeretnék, de… már egyikünk sem a régi. Az a sok rossz, ami történt velünk, azt nem lehet elfelejteni, ahhoz idő kell. Semmi nem lenne jobb attól, hogy szeretkezünk, pillanatnyi felüdülés, aztán újra jönnének a gondol
Kimegyek utána, épp vizet tölt magának, hátulról átölelem, és a fülébe súgom…
- Ne haragudj, nekem még nem megy!

Joshua

- Semmi baj - teszem le a kezemben lévő poharat -, nem haragszom. Hidd el, nem várok el tőled semmit, ami neked nem természetes. Csak légy önmagad! - Kezem már önkéntelenül indulna, hogy karjára simítson, de megállítom, és visszateszem az asztalra. Jobb, ha most nem érek hozzá.
- Egy kapcsolat nem csak a szeretkezésről szól. Az egész életemet hozzád akarom kötni. Tudok várni.

Ryu

Az egész életét? Nem akarom! Én még nem vagyok kész erre, én még… Francba, hogy lehet ezt megmondani valakinek! Azt, hogy szereted, de annyi minden van, amit szeretnék csinálni, ami nem tesz jót egy ilyen erős kapcsolatnak. Nem mással akarok együtt lenni, csak élni! Hah! Ez így nem lesz jó. Nem tudom úgy elmondani, hogy ne bántsam meg. De én még nem vagyok olyan érett, olyan felnőtt, mint ő!
- Joshu… - kezdeném a mondandómat, de egyszerűen nem tudom elmondani.
- Mondjad, figyelek - néz rám.
- Á, semmi, hagyjuk. - Visszamegyek a szobámba, legalább a vizsgán menjek át.

Joshua

Vajon mit akart mondani? Szomorúnak tűnt... Hogyan vidíthatnám fel, ha még fél is tőlem? Elgondolkodva megyek letusolni, majd megvetem magamnak a vendégszobai ágyat. Ma Lilivel fogok aludni. Ezután Ryunak is megágyazok, mivel látom, hogy nagyon elfoglalt, és még erre sem jutott ideje. Közben egy szót sem szólok. Talán még azt sem vette észre, hogy itt vagyok. Párnájára fektetem a kedvenc maciját, amit tőlem kapott, majd felé fordulok.
- Nem kell, hogy segítsek valamiben? Esetleg hozzak valamit? - Nem néz fel a könyvéből, úgy válaszol.
- Nem kell semmi, köszönöm.
- Akkor én most már lefekszem aludni. Ne maradj fenn túl sokáig! Jó éjt!
- Jó éjt! - Visszamegyek a vendégszobámba, és igyekszem hamar elaludni, hogy holnap is legyen energiám.

Ryu

Mikor látom, hogy csak nekem ágyaz meg, nem is tudom milyen érzéseim vannak. Egyrészt örülök de… á, mindegy.
Hajnalig tanulok, és mivel már nincs időm aludni, kávét főzök. Éppen öntöm ki magamnak, mikor csengetnek. Ki lehet az ilyenkor?
Morogva megyek ajtót nyitni. Ren? Mi a…?
- Joshua?
- Alszik!
- Beszélnem kell vele! - Beengedem, és próbálom nem figyelembe venni, hogy becsukja maga mögött a szobaajtót.

Joshua

Hajnalban arra ébredek, hogy valaki rángat, és a nevemen szólongat. Amikor kinyitom a szemem, meglátom Rent magam előtt. Első reakcióm az, hogy beverek neki egyet, majd kezdek magamhoz térni.
- Mi a fenét keresel te itt?
- Jézusom! Te mindenkivel ezt csinálod, aki felébreszt?! - tapogatja fájó arcát. - Ah... mindegy. Figyelj rám! El kell tűnnöd innen, most azonnal!
- Mi?
- Egy ismeretlen személyazonosságú fickó azt állítja, hogy látta, amikor felszabdaltad Shinichit, és hogy tanúskodni fog ellened. Felismert, érted?! - Ettől annyira lefagyok, hogy szóhoz sem tudok jutni. A torkom... valahogy szorítani kezd.
- Ryu biztonságban van, viszont most gyere, nincs időnk magyarázkodásra! - húz ki az ágyból.
- Hol a ruhád?
- A-a másik szobában. - Már húz is kézen fogva magával, Ryu pedig értetlenül néz a székén ülve. Kezeim remegnek, ahogy felhúzom a nadrágomat, majd a fölsőmet, közben pedig Ryunak vázolom fel a helyzetet.
- Ryu... el kell mennem.
- Mi...? Miért? - Látva arcomat, egyre ijedtebb.
- Valaki köpni akar... sőt, már köpött is - rebegem.
- Igyekezz már! - sürget Ren - Mindjárt ideérnek!
- Ryu... sajnálom...!
- Ne... várj! - áll földbegyökerezett lábakkal. Ahogy Ren kifelé húz, a torkomban egyre nagyobb csomó nő... olyan, mintha fojtogatnának. Egyre nehezebben lélegzem... nem kapok... levegőt... A földre rogyva kapdosok oxigén után.
- Mi van veled? Joshua! - hallom Rent.
- Joshua! - szalad hozzám Ryu, de nem tudok ránézni.
- Mi a baja?
- Nem tudom? Ilyen még sosem volt!
- A francba! - Ren a hátára vesz, majd ennyit mond:
- Elviszem őt, vigyázok rá. Tegyél úgy, mintha nem is láttad volna! - Ezután már csak azt érzem, hogy Ren fut... de már nem látok semmit... csak merülök egyre mélyebbre a rám boruló sötétségben.

Ryu

Tegyek úgy mintha nem is láttam volna? És ki lehet az, aki köpött?
Reggelig várom a rendőröket, de nem jön senki, viszont reggel Kenji, mikor értem jön, elmondja, hogy két ember sétál már órák óta az utcában, engem lesnek. Így is van, bárhová is megyek, ők egész nap jönnek utánam, az egyetemre, a próbára, majd követnek hazáig. Nem tudok mit tenni, segítség kell, újra. Az egyetlen, akihez fordulhatok az megint Harumi! Reggel egyetem helyett hozzá megyek.
- Nicsak, kit látok, jöttél rendezni a szívességet?
- Nem, egy újat kérnek! - Elmondom, hogy mi történt, hogy akkor éjjel Ren mit mondott Joshuának.
- És most mit vársz tőlem?
- Azt akarom, hogy keresd meg azt az embert és… és... öld meg!
- Kölyök, tudod te, hogy mit kérsz?
- Hogyne tudnám, ha az az ember már nincs többé, Joshua újra az lehet, aki volt. A bár csaposa, a legjobb barátom, a szeretőm.
- És mit kapok én, ha megteszem? - Nagyon jól tudom, mit akar, csak azt nem, miért én? De nincs időm most ezen gondolkodni.
- Amint Joshua felhív, hogy otthon van és minden rendben, a szeretőd leszek, és hogy ne kételkedj ebben, addig itt maradok veled. - Néz rám csodálkozva, mint aki nem akarja elhinni az egészet, ő még nem tudja, mire képes az ember, ha szeret valakit. Valamit viszont elfelejtettem.
- Ma lesz délután egy vizsgám az egyetemen, oda el kell mennem.
- Ott leszel, én magam viszlek el. - Remek, Kenjit elküldöm a könyveimért, pár ruháért, és mikor visszajön, belevetem magam a tanulásba…
Joshua, remélem, jól vagy!

Joshua

Valami hideget és nedveset érzek a homlokomon. Lassan nyitom ki szemeimet, de csak valami halvány maszatot látok magam előtt, ezért újra próbálkozom.
- Ren...? - hangom alig hallható.
- Felébredtél, Csipkerózsika?
- Ah... Hol vagyok?
- A hatos szekció szálláshelyén.
- Ryu... jól van?
- Minden bizonnyal. Most csak rád vadásznak. Mi, a hatos szekció vettük kezünkbe az ügyet. A fiúk most is az önjelölt hullát keresik. Annyi biztos, hogy Shinichinek nincs benne a keze a dologban. Ez az egész helyzet egyre komplikáltabb. Bár most rád pályáznak, valami nagyobb dolog is készülőben van. Az, hogy téged megtaláljanak, csak a kezdete valami hatalmasabbnak, ami attól tartok a kis szerelmedet is érinteni fogja. Más oka nem lehet annak, hogy valaki újból ellened tevékenykedjen?! Csak tudnám, hogy ki az. Már rég megöltem volna! Egy darabig az itteni viszonyokkal kell beérned. A főhadiszállásra nem vihetünk, mivel az ellenség oda is beszivárgott. Az öreg nem volt elég elővigyázatos. Szerencsére rajta kívül más nem ismeri ezt a helyet.
- De... ha Ryut is érinteni fogja, őt nem hozhatnánk ide?
- Ryut valószínűleg alaposan szemmel tartják. Mivel híres, és mindenki ismeri, nem nehéz követni a nyomát. Ha eljönne, nagy valószínűséggel megtalálnák, veled együtt. Fogadni mernék, hogy csak arra várnak, hogy találkozz vele, akárcsak a legelején. Ami még rosszabb, hogy most már titkos ügynökök is munkálkodnak ellenünk, ami megnehezíti a tevékenységünket. - Ahogy hallgatom, egyre elkeseredettebbnek érzem magam. Így van még értelme bármit is tenni? Ha Ryunak is baja esik... Nem, azt nem engedhetem! Inkább adnám fel magam, vagy mészárolnám le a fél várost, mint hogy történjen vele valami!
- Hééé, ne aggódj! Meg fogjuk oldani az ügyet... hiszen profik vagyunk! - mosolyog rám, majd aprócska csókot hint számra. Profik... minden téren, mi? Már inkább nem is mondok semmit. Nem akarok viszonyba keveredni Rennel, de ő úgy csókolgat, mintha mi sem lenne a természetesebb. Ha ezt folytatja, és Ryu nem lesz velem, ki tudja, meddig tudok még ellenállni neki. Pedig már épp sikerült leráznom magamról. Ren elmegy, hogy csatlakozzon a társaihoz, én pedig az ágyban maradok. Mi lesz így már megint a bárral? Ha ez most ilyen komoly, biztos, hogy oda is bemennek faggatózni. És a cicáim? Ha Myónak nem szól senki, eszébe jutnak majd? És a „Cicám”? Vele... velünk... mi lesz?

Ryu

Alig tudok a vizsgára koncentrálni, annyira ideges vagyok. Harumi tartotta a szavát, ő hozott el, és egy ujjal sem ért hozzám. Igaz, a szavamat adtam, ha Joshuával minden rendben lesz, akkor… A vizsga után Harumi hazavisz magához, majd elmegy. Miért megy el? Itt hagy egyedül… Aztán ahogy figyelmesen bejárom a házat, mindenütt fegyveres embereket látok. Már megint fegyverek, árulás! Végre jön Kenji Joshua cicáival a kezében. Elmondja, hogy jártak már a bárban is, de mindenki jól van. Myo azt mondta, rég látta Joshuát, így nem bántották. Ha jól belegondolok, én is csak addig vagyok biztonságban, amíg Harumi mellett vagyok. Joshua meg Ren mellett! Ez azért nem annyira tetszik! Tudom, hogy Ren meg akarja kapni Joshuát, és ahogy elnéztem, az én szerelmem elég nehezen tud ellenállni neki. De nem csodálom, az a pasi egy merő, sétáló szexualitás. Talán még meg is bocsátanám, ha lefeküdne vele!
Zuhanyozok, majd a két cicát simogatva alszom el.
Reggel érzem, nem egyedül fekszem az ágyban, ahogy felnyitom a szemem, Harumi nevet rám, aztán elkomolyodik.
- A tanú, annyit tudunk, hogy egy nő volt. Ismersz olyat, aki gyűlöl benneteket?
- Yuki!

Joshua

Az alagsori lakásban nem érzékelem az idő múlását, de olyan, mintha ezer évet kellene várnom, mire Ren visszatér. Széles vigyorral lép hozzám, majd huppan le az ágy szélére.
- Megvan a kicsike. Egy Yuki nevezetű elkényeztetett kis ribanc. - Megdöbbenve nézek rá.
- Yuki? De hiszen ő...
- Talán ismered?
- Csak egyszer találkoztam vele. Ő az a lány, aki azt akarta, hogy Ryu feleségül vegye, de Ryu elküldte.
- Akkor jó - gyújt rá egy cigire.
- Így nem fogod sajnálni.
- Ezt hogy érted?
- Kiderítettük, hogy most hol tartózkodik, és a fiúk már oda tartanak, hogy végezzenek vele. Aztán már csak irathamisítás a rendőrségen, és minden rendben lesz.
- Most tényleg meg fogjátok ölni? Lehet, hogy csak egy ostoba liba, de azért halált nem érdemel. - Ren komoly tekintettel hajol közel hozzám.
- Ha nem ölsz, téged ölnek meg! Ez az alvilág íratlan törvénye. Nem sajnálhatod meg azt, aki a halálba kíván, Joshua! Ezt egy életre jegyezd meg! - Az a lány... így miattam fog meghalni? Nem folyt még elég vér? Mit kéne most tennem? Ren hirtelen felpattan, lerántja rólam a takarót, majd átvetve rajtam lábát rám ül, és így hajol arcomhoz.
- Túl jó szíved van! - mondja, majd megcsókol. Most először használja a nyelvét.
- Nehnnn... Rennnhh... - nyögöm szájába esélytelenül. Amikor elenged, cigarettát tartó kezével végigsimít mellkasomon, majd halkan ezt súgja…
- Amióta utoljára láttál rutin közben, türtőztetem magam. Tudod, mit jelent ez? Kanosabb kutya vagyok, mint valaha, és jobban kívánlak, mint bárki mást eddigi életemben. - Lehet, hogy rohadt jól csókol, de ezt akkor sem engedhetem neki!
- Ren... nem lehet! - tolom messzebb magamtól.
- Már miért ne lehetne? - Ekkor kicsapódik az ajtó.
- Kopó!
- Mi a bánat van?! - kérdezi dühösen.
- A kiscsaj... meghalt! - Yuki meghalt?
- És ezért kellett megzavarnotok?! Eredj a dolgodra!
- De, Kopó! Nem mi öltük meg!
- Mi? - Na, erre már leszáll rólam.
- Mire odaértünk, valaki már kiloccsantotta a bige agyát. Épp, hogy meg tudtunk lógni az érkező zsernyákok elől.

Ryu

Olyan hirtelen hagy ott Harumi, hogy csak pislogok!
Aztán hoznak reggelit, minden finomságot. Nem is rossz ez a dolog, elkényeztetnek! Csak Joshua hiányzik. Egy frissítő zuhany után indulok az egyetemre, olyan díszkísérettel, hogy mindenki engem néz, de ugye, fő a biztonság.
Suli után irány a próbaterem és sötétedésig zenélünk. Szinte berekedek az énekléstől. Jövő héten újra fellépésünk lesz. Bár nem tudom, képes leszek-e nyugodtan dalolászni, ha Joshu még akkor sem lesz biztonságban.
Késő este Harumi értem jön, majd vacsorázni visz. Mi a fene?! Mutogatni akar? A legdrágább vendéglő tele politikusokkal, yakuzákkal, üzletemberekkel. Bassza meg! Elég sok ember van itt, aki ismer engem. És hogy még jobb legyen a kedvem, Harumi egy asztalhoz vezet, kihúzza nekem a széket, mint egy csajszinak, majd mikor fülig vörösödve leülök, lehajol hozzám és egy csókot lehel a számra. Azt hiszem, most tette mindenkinek nyilvánvalóvá, én az övé vagyok!
A vacsora finom, de alig tudok valamit leerőltetni a torkomon. A vacsora végeztével Harumi belém karol, úgy vezet ki. Sose mosom le magamról, hogy a nője vagyok! Nője!!!
Mikor hazaérünk, a szobájába vezet, becsukja az ajtót, majd hozzám fordul.
- Yuki halott! A kívánságod szerint. Pár óra, és Joshua hazamehet. - Az örömtől könnyek szöknek a szemembe, hazamehet végre.
- Ryu, most tartsd be te a szavad! - Ahogy ő jön felém, én úgy hátrálok, amíg az ágy szélének nem ütközök.
- Ryu! Akarlak! - A hangja csábító…

Joshua

- Ha ez így van, akkor csakis Sárkány keze lehet a dologban.
- Ő ölte meg?! - pattanok fel hirtelen.
- Nem... azt nem hiszem. Csak egyetlen embert ismerek, aki ilyen módon nem takarítaná el maga után a mocskát, és az Daishi Harumi, a yakuza.
- A yakuza...? De hát miért?
- Gondolom Sárkány megint felkérte, hogy segítsen neki. Ezt viszont biztos, hogy nem ingyen kapta... - dünnyögi magában, és már tudom, hogy mire gondol.
- Fiúk, menjetek, és intézzétek el a rendőrségi papírokat!
- Igenis! - A három férfi távozik, én meg csak magam elé bámulva állok. Ryu... mi van ha... most tényleg...? De miért? Hiszen Kopóék is elintézték volna! Egyszer csak azt érzem, hogy két kéz fogja közre arcomat, majd Ren megcsókol.
- Folytassuk ott, ahol abbahagytuk.
- Nem! - lököm el magamtól.
- Miért? Még Ryu is mással fekszik le ma este.
- Nem tudhatod!
- De igen, tudom! Daishi senkit sem enged csak úgy ki a karmai közül - lép közelebb hozzám.
- Még ha így is van, nem teszem meg!
- Azt mondtad, kettesben képes lennél rá, nem?
- Csak ha nem lennék Ryuval együtt! Nem leszek hűtlen hozzá.
- Nem félsz egy gyilkossal kötekedni?
- Nem félek a haláltól... csak attól, hogy Őt elveszíthetem!
- Ezt szeretem benned - lök az ágyra.
- Valaki, aki majdnem kioltott egy életet... és mégis olyan ártatlan. Meg akarlak rontani! - mászik fölém.
- Fejezd ezt be! - próbálom eltolni, miközben lágyan csókolgatni kezdi nyakam bőrét.
- Joshua... te szabad vagy, akár egy holló. Miért nem használod ki a szabadságodat?
- Mert csak Ryut szeretem!
- Légy magaddal őszintébb! Te is vágysz rám... látom rajtad.
- Nem!
- Az a fiú túlságosan elvakított téged... de ha ő beleegyezne, megtennéd velem, igaz?
- Nem! - szorítom össze szemeimet, miközben ajkaimra hajol, és újra megcsókol.
- Meg fogom őt kérdezni. És miután beleegyezett, szeretkezni fogunk, előbb-utóbb hármasban is. Ne aggódj, nem vagyok az a lehorgonyzó típus. Nekem elég, ha szexpartnerek leszünk. - Elenged, majd leül egy székre. Ezután egy szót sem szól, csak bagózni kezd, én meg magamra húzom a takarót. Látni sem akarom őt! Vonzó, de... érzelmek nélkül nem tehetem meg! És Ryuval sem tehetem ezt! Akkor miért csalogat elő ilyen vágyakat belőlem?

Ryu

A hangja olyan csábító, de… Joshua arca jelenik meg előttem!
Harumi szobája fel van mindennel szerelve, így találok jó sok alkoholt is. Ez kell nekem, józanul sosem tudnám megtenni, pedig a szavamat adtam! Még abszintot is találok, és poharat nem is keresve jó nagyokat húzok az üvegből. Megérzem Harumit a hátam mögött, a nyakamba csókol, hátulról átölelve kezdi gombolni ki az ingem, majd mellbimbóimat dörzsölgeti. Karjaiba kap, és a fekete selyem ágyneművel borított ágyra tesz. Behunyom a szemem, nem akarom látni, hogy mit tesz velem. Érzem, kezei nyomán lekerül rólam a nadrágom, majd a bokszerem is. Aztán egy meleg, puha száj kezdi kényeztetni farkamat. Már nem tudom visszatartani nyögéseimet, hiszen élvezem. Apró matatás a párna alatt, majd érzem, síkosítóval borított ujjai utat találnak bejáratomon. Finoman tágít, érzéssel, amit tőle nem nagyon vártam. Azt hittem, csak egy sima dugást akar, de úgy érzem, fontos neki, hogy én is élvezzem, de ő nem Joshua.
- Ryu, betehetem? - A kérdés meglep, és hiába mondanék nemet, testem várja a gyönyört, a kielégülést.
- Igen - felelem halkan, és abban a pillanatban, ahogy bennem van, hangosan kiáltva élvezek el. Mozogni kezd, óvatosan, figyelve rám, majd hallom a hangját a fülem mellett.
- Nézz rám! - Ahogy felpillantok, vágytól égő zöld szemei ragyognak rám. A vágy újra beborít, és ő szenvedélyesen szeret. A kéj elborít mindkettőnket és együtt élvezünk el.
Csendesen fekszünk később egymás mellett, és én most vesztettem el minden jogomat Joshuára.

A szabadsága árát fizettem meg, és most ezért el is veszítettem.

Nincs hozzászólás.