Mazochista érzelmek I. évad 11. fejezet

Ryu

Megyek némán és egyre lassabban. Nem hiszem el, hogy magára hagytam, ezt még ő sem érdemli meg. Ahogy csak tudok, rohanok vissza, nehogy ne legyen ott, nehogy elmenjen, nehogy elhagyjon. A szobába érve látom, ahogy az ágyon zokog.
- Joshua! - szorítom magamhoz.
- Kérlek, ne hagy el, nem kell, hogy hozzám érj többet, nem kell, hogy szeretkezz velem, de ne hagyj el!

Joshua

Egyszer csak az ajtó bevágódik, és érzem, ahogy Ryu magához szorít.
- Kérlek, ne hagy el, nem kell, hogy hozzám érj többet, nem kell, hogy szeretkezz velem, de ne hagyj el! - Nem akar elhagyni? Én ne hagyjam el? Erre én is köré fonom karjaimat.
- Nem akarlak elhagyni! Kérlek, maradj velem! - Az ágyra dőlünk, de egyikünk sem ereszt szorításán. Ha így maradhatnánk örökre... azt hiszem, boldog lennék. Egy kicsit... kezdek megnyugodni.

Ryu

Fekszünk az ágyon, és még mindig szorítjuk egymást.
- Joshua, beszélj velem, kérlek! Mondd el, mi a baj, ha tudok, segítek, de ha nem mondasz semmit, nem tudok mit tenni. Még mindig riaszt a tény, hogy szeretlek, vagy, hogy nem utasítottál vissza? Zavar, ha hozzád érek, nem tudod viszonozni? Mondd el, mert így mind a kettőnknek fáj...!

Joshua

- Sajnálom... nem gondoltam, hogy ilyesmi az eszedbe juthat... azt hiszem félreértettük egymást... Féltem, hogy megutálsz, amiért nem tudtalak úgy érinteni, ahogy te engem... de az nem azért volt, mert nem akarlak, csak még nem készültem fel rá... Én minden veled töltött percet élvezek, és tényleg szeretlek, csak megrémültem, hogy talán így nem akarsz engem, vagy, hogy nem érzed jól magad velem. Nem akarlak elveszíteni! - hátát simogatva próbálom megnyugtatni, bár még én is elég ideges vagyok... nem tudom, mit fog mondani.

Ryu

- Joshua, te tényleg azt hitted, hogy elhagylak, mert te nem… Baka, baka, baka!!!! Azért mentem el, mert azt hittem, hozzám se tudsz érni! Figyelj rám, Josh, nekem már egyetlen csókod is elég, hogy boldog legyek, és a tudat, hogy velem vagy, hogy szeretsz engem, az kárpótolja azt, amit nem tudsz megtenni. Nem érted, hogy sosem várnám el tőled? Ha majd egyszer, talán úgy érzed, hogy kipróbálnád, segítek, de addig ne gondolj rá!
- Szeretlek! - súgom halkan a fülébe.
- Kérlek, feküdj nyugodtan, amíg vissza nem jövök, és akkor se nyisd ki a szemed! Megteszed ezt nekem?
- Igen – feleli halkan, és már csukja is be a szemét. A másik szobában előkeresem a tollsöprűt, és megfosztom a legpuhább, legnagyobb tollától. Hm… a célra jó lesz. Visszamegyek Joshuához, és látom, még mindig csukott szemmel fekszik. Leülök melléje.
- Josh, csak az érintésre figyelj, ne nyisd ki a szemed, csak érezd! – Lassan, finoman, épen hogy csak érintve kezdem el simogatni a nyakát, vállait, mellkasát, majd mellbimbóinál kicsit körözök, amitől légzése felgyorsul… ezek szerint tetszik neki. Folytatom a csípőjénél, a combján, a lábain, nem hagyva ki egy részét sem. Lassan merevedni kezd a cirógatásoktól, mondana is valamit, de a szavakat a számmal beléfojtom.
- Ne, csak érezd! - És már az ágyékánál vagyok, ő pedig már egyre magasabbra löki csípőjét. Közel a csúcspont nála, el se hiszem, hogy ilyen érzékeny, hogy ennyire válaszol a teste. A tollal farka csúcsát simogatom, és a következő pillanatban hangosan kiáltva élvez el. Zavartan nyitja fel szemeit, miután légzése újra egyenletessé válik.
- Ryu… te még... nem……
- Ez most nem érdekes, Joshua, neked akartam örömet szerezni – válaszolom, és egy törölközővel letisztítom még mindig remegő testét. Magunkra terítem a takarót, és magamhoz ölelem.
- Aludjunk, Szerelmem!

Joshua

Szavait mintha csak az ég küldte volna, teljesen eloszlatta kétségeimet érzései felől. Most csukott szemmel várom, hogy mivel akar meglepni. Amikor visszaér, valami furcsát érzek a bőrömön. Egy toll??? Végigcsiklandozza vele egész testemet. Szeretnék én is adni neki valamit, de nem hagy szóhoz jutni. Miért van az, hogy ha nem látom, mit tesz, érzékeim nyílhegyesen kiélesednek? Ezek a finom cirógatások most jobban fokozzák élvezetemet, mintha két kézzel markolásznának. Nem tart sokáig, és már el is élvezek. Csak egy dolog zavar...
- Ryu... te még... nem……
- Ez most nem érdekes, Joshua, neked akartam örömet szerezni. - Letisztogat, majd bebújik mellém az ágyba.
- Aludjunk, Szerelmem! - mondja halkan. Be kell látnom, ma nem tudnám kielégíteni vágyait, ezért elfogadom ajánlatát.
- Rendben. - Jó érzés, ahogy átölel. Én a karjára fektetem fejem, és tenyeremet mellkasára helyezem. Szeretnék minél közelebb lenni hozzá. Mielőtt még elnyomna az álom, elhatározom magamban, hogy valami hasonlót én is csinálni fogok Ryuval. Neki is éreznie kellene, amit én éreztem az előbb, ennél jobb bizalomnövelő kúrát pedig el sem tudok képzelni. Biztosra veszem, hogy így lassan feloldódhatnának az ő félelmei is. Igen... mindkettőnknek erre van szüksége...

Ryu

Már megint a nap sugarai ébresztenek. Óvatosan kelek fel az ágyról, nehogy felébresszem Joshuát. Fáradt vagyok, ez nem egy pihentető alvás volt. Ezen csak a kávé segíthet, így kivánszorgok a konyhába és felrakom. Mikor elkészül, az asztalhoz ülök és bármennyire is utálja Joshua, rágyújtok a nagy nehezen előkeresett cigire. Nem tehetek róla, a tegnap este jár az eszemben. Miért bántjuk mindig egymást? Miért nem bízunk egymásban? Miért harcoljuk ki öntudatlanul a veszekedést? Joshua miért…? Na, igen, Joshua… Senkit nem szerettem még ennyire, mint őt. Azt hiszem, nem győztem meg arról, hogy nem várok tőle semmi neki nem tetszőt. Valahogy érzem, míg el nem aludt, azon törte a fejét, hogy viszonozza, amit kapott. Pedig nem kell!!! Így nem!! Hogy kötelességének érzi! Azt hiszi, jólesne???? Majd akkor, ha már természetesnek veszi, hogy így közeledjen felém, ha minden gátlás nélkül csinálja, de addig csak nálam vannak tollak, selyemkendők, és persze a száj használata. Olyan jó volt nézni, és hallani, ahogy tegnap élvezte, amit csináltam. Nem tudnám most elviselni, ha ilyennel próbálkozna, az nem ő lenne!!! Azt hiszem, jobb, ha ma nem alszom itthon, talán Tami befogad ma éjszakára! Így Joshua is gondolkodhat mindenen anélkül, hogy zavarnám. Gyors zuhany, öltözés, és már írom is a levelet neki, hogy ma nem alszom itthon, ne aggódjon, mikor a hátam mögül megszólal.

Joshua

Hallom, ahogy Ryu szöszmötöl az ágy mellett. Valami furcsát érzek terjedni a levegőben.
- Ryu... - Lassan felnyitom szemeimet, és felülve megdörzsölöm őket. Ryu felém fordul.
- Jó reggelt, Szerelmem! - Én álmosan odaintek neki, hogy jöjjön kicsit közelebb, és ő meg is teszi. Elkapva ruháját magamhoz húzom egy csókra. Jól éreztem... csókja keserű a cigarettától... El is szakadok tőle, kicsit arrébb lökve. Úgy teszek, mintha nem vettem volna észre, hogy rágyújtott... nem akarok veszekedni vele. Nem szereti, ha megmondom neki a véleményem, és most nagyon nem tenne jót az így is labilis kapcsolatunknak egy vitatkozás... de azért fáj, hogy ezt tette.
- Jó reggelt - mondom, majd a levél után nyúlok, amit a kezében szorongat.
- Elmész? - kérdezem közömbösen, ahogy elolvasom írását.
- Úgy gondoltam, hogy…
- Menj csak, nem foglak visszatartani - szakítom félbe. Felállok, hogy felöltözzek, és elkezdek kutakodni az újonnan vett ruhák között. Annyi mindent vettünk, hogy nem is tudok választani.
- Szerinted a feketét, vagy a királykéket vegyem fel? - mutatok fel két felsőt Ryunak.

Ryu

- Szerintem a feketét - felelem neki. Eddig mindig szólt a cigi miatt, de most nem… Miért??
Talán most érzi, hogy nem kellene veszekednünk…… És… Mi az, hogy nem tart vissza?? Már nem is érdekli, hová megyek??? Ez egyre rosszabb lesz…
- Joshua… - de nem folytatom, csak mellélépek, magamhoz ölelem, és…… valami visszatart.
Valahogy mindig én támadom le, talán nem is akarja…

Joshua

- Joshua… - Ryu mellém lép, és átölel. Valami most más, mint szokott. Az egész légkör olyan... nyomott. Mintha egyikünk sem tudná kimondani azt, amit szeretne. Nem azért, mert nem lehet szavakba önteni, hanem mert jól tudjuk, hogy azok a szavak újabb konfliktusokat szülnének. Csak állunk csendben, majd mintha csak egy egyszerű „szeretlek ölelés” lett volna, kibontom magam karjai közül.
- Ne aggódj, nem haragszom. Menj csak el a barátaiddal szórakozni egy kicsit. Én úgyis sokáig dolgozom - és már kezdek is öltözködni. Igazából nem szeretném, hogy máshol aludjon, de nem befolyásolhatom. Ő nekem nem csak egy bábu, amit irányítani lehet... félek, ha nem adok neki szabadságot, ő maga fog kitörni kalitkájából.

Ryu

Hmmm… szóval, ha sokáig dolgozik, akkor már mindegy is neki, hol vagyok, hol alszom. Legalább megkérdezhetné... vagy csak nekem volt fontos, hogy... a múltkor ő sem szólt, hogy nem alszik itthon, talán nem érzi lényegesnek, hogy tudja most én hol alszom. Bassza meg… ez így nem együttélés...
- Rendben - felelem haragtól sötét hangon, és megnevezek egy bárt, ahol szobák is vannak, bizonyos célra...
- Azt hiszem, ma ott alszom – mondom. Tudom, hogy egyedül, de, ha legalább féltékeny lenne…… Miért nem tudja kimondani, hogy gyere a bárba, ha végeztél……?

Joshua

Miért felelt ilyen ingerülten? Ez így nem lesz jó... én nem akarom megbántani. És az... ismerem azt a bárt... miért akar ott aludni? Kivel?
- É-és... milyen elfoglaltságot terveztetek? Lesz valami különleges esemény? Szülinap, vagy hasonló? - kérdezem félve. Ryu szemébe nézek, amiben egy félelmetes fénypont jelenik meg szinte szikrákat szórva. Most megint mi rosszat tettem?

Ryu

- Nem lesz semmilyen esemény - felelem gonoszul -, csak elhívom a srácokat, ahogyan te mondtad, szórakozni, rég ittunk már utoljára. Talán kicsit többet iszom majd a kelleténél, ezért alszom ott. - Ajaj, már neki is szikráznak a szemei, mit mondtam, ami ennyire kiakasztotta??? Tudom már... ha berúgok, általában más ágyában ébredek fel…… és most nem lesz ott, hogy ne tegyem meg. Tényleg el tudja képzelni, hogy miután vele járok mással...?

Joshua

- Vagy úgy... - Ez marhára nem tetszik, de muszáj türtőztetnem magamat. Miért akar inni, ha tudja, hogy úgy sem bírja?
- Akkor... érezd jól magad! - mondom, és kiloholok a konyhába, hogy főzzek egy kis kávét. Miért csinálja ezt velem? Minden áldott nap tesz valamit, amit nem bírok elviselni. Nem ő akart velem élni, velem lakni? Erre máris elmegy, ráadásul inni akar... ma reggel pedig dohányzott is... már megint olyan, mintha csak szórakozna velem. Én kitehetem neki a lelkemet is, mégsem figyel az érzéseimre... és ez elszomorít...

Ryu

- Akkor... érezd jól magad! – mondja, és már megy is, ha jól látom, kávét főz. Utánamegyek, és látom az arcán, hogy szomorú…
- Joshua, miért nem fogsz vissza, miért nem mondod, hogy ne menjek, hogy vársz itthon, hogy velem akarsz lenni??? Miért nem mondod meg, hogy mit szeretnél? Én... nem vagyok... jó ebben a dologban, nem tudom, mit kéne tennem...... hogy mit kell csinálni egy kapcsolatban, és te nem segítesz!

Joshua

Segíteni?
- Én azt szeretném, hogy jól érezd magad. Ha téged tényleg boldoggá tesz, hogy másokkal töltöd az éjszakát, tedd azt... de ha azt mondanád, hogy velem akarsz lenni, boldogabb lennék. Ha tényleg a barátaiddal szeretnél lenni, abba a bárba is elhívhatnád őket, ahol én dolgozom. Engem nem zavarnának, be is mutathatnál nekik... - Elcsendesülten folytatom.
- De ha nem akarod, én nem foglak kötelezni rá... annál jobban szeretlek. Na meg... - emelem fel a hangomat - …nem szeretném, ha dohányoznál, innál, mint a kefekötő, vagy egyéb káros szenvedélyekben élnéd ki vágyaidat... arra itt vagyok én... - halkulok el újra.

Ryu

- Na meg... nem szeretném, ha dohányoznál, innál, mint a kefekötő, vagy egyéb káros szenvedélyekben élnéd ki vágyaidat... arra itt vagyok én…
Mi...!!!!? Káros szenvedélynek nevezi a szeretkezéseinket!!!!! Francba!!! Már megint folynak a könnyeim, tisztára olyan vagyok, mint egy lány.
- Rendben, Joshua, elviszem őket a bárba, és... amit te káros szenvedélynek hívsz… ha jól gondolom, neked nem tetszik, és ezért nem vagy rá jó... majd megoldom mással. - Azt hittem neki is jó velem...... Tényleg ennyire rossz vagyok?
- Egyetlen szál cigit szívtam el, Joshua, mert ideges voltam, de már mindegy. Majd… majd a bárban találkozunk... Szia! - mondom halkan, és már csapódik is az ajtó mögöttem.

Joshua

Ezt nem hiszem el!!! Utána rohanok az utcára.
- Hülye! - ragadom meg karját.
- Az együttlétünket nem a káros szenvedéllyel társítottam, hanem a vággyal! Miért nem figyelsz soha arra, amit mondok? Én csak arról beszéltem, hogy szokj le mindenről, ami árt neked, és helyettük inkább légy velem! Hogy tudsz ekkora ostobaságokat kitalálni?! És mi az, hogy megoldod mással!? Hogy higgyem azt, hogy szeretsz, ha egyszer bármit mondok, a végén mindig mással akarsz lenni? - Egyszeriben minden kitört belőlem... hiába türtőztettem magam a lakásban, ez már túl sok volt.

Ryu

- Nem akarok mással lenni csak azt hittem... hogy neked a káros szenvedély azt jelenti, nem jó neked... - mondom halkan.
- Mindig veled szeretnék lenni… csak... azt hiszem, mindig félreértelek. Melletted mindig bizonytalan vagyok, és ezért mondom, hogy mással... de nem tenném meg... ha velem vagy, nem. Ne haragudj, úgy érzem, olyan dolgokra veszlek rá, amiket nagyon nehezen... fogadsz el... talán, nem kellett volna mondanom semmit… Mikor csak barátok voltunk, minden könnyebb volt. Elszúrtam az egész életed? Csak azt akartam, hogy az enyém légy, hogy velem...... de valamit nagyon nem jól csinálok!!!

Joshua

- Elszúrtam az egész életed? - Mi...?
- Csak azt akartam, hogy az enyém légy, hogy velem...... de valamit nagyon nem jól csinálok!!!
- Lehet, hogy tényleg könnyebb volt, amíg barátok voltunk... de ezt már nem lehet visszacsinálni. Nem kellene ennyire bizonytalannak lenned, hiszen már megmondtam, hogy szeretlek, nem is egyszer. Azt akartad, hogy veled legyek, hát én itt is vagyok. Azt is mondtam, hogy segítek neked... ha valamit szeretnél velem megbeszélni, tedd meg, és ne a dohányba, vagy az alkoholba fojtsd! Azt pedig én nem értem, hogy miért torpansz meg olyan sokszor, amikor azt mondtad, te is segítesz nekem... elfogadni a dolgokat...

Ryu

- Mert nem csak azt akarom, hogy elfogadd. Az olyan, mintha csak én akarnám... Azt akartam velem légy... de csak ezért vagy velem??? Ha ilyen téma van, valahogy olyan feszélyezettnek tűnsz, és hogy segítsek, ha kínos neked beszélni erről? - válaszolom.
- Úgy érzem jó neked, ha együtt vagyunk, de valamiért visszafogod magad, ezért nem elég, hogy csak elfogadod, nekem több kell...... Hagynom kellett volna egy kis időt neked, nem kellett volna... - Korai volt, nem lett volna szabad hozzáérnem, meg kellett volna várnom, míg egyáltalán átgondolja, hogy a legjobb barátja szerelmes belé. Miért nem tudunk beszélgetni a... szexről, arról, ami köztünk történik...?

Joshua

- De hát én is akarom! Azt hittem, ez egyértelmű. Ez az egész téma, hogy ne lenne kínos, ha egyszer olyan dolgokról van szó, amiket nem ismerek, és újak nekem... És azért fogom vissza magam, mert félek, hogy fájdalmat okozok neked. Elvégre még mindig az emlékeid hatása alatt vagy. Még egy tetoválásod is van róla... láttam... de kitaláltam, hogy hogyan tudjuk megoldani ezeket a problémáinkat... tegnap, elalvás előtt végig ezen agyaltam... Együtt leküzdhetjük a félelmeinket.

Ryu

- Együtt leküzdhetjük a félelmeinket - Most hogy mondjam meg neki, hogy valószínűleg nem fog sikerülni, hogy azt hittem menni fog, de az egy éjszakás kalandok sem segítettek, a félelem ott van még akkor is, ha vele vagyok! Minden percben komoly erőfeszítéseket teszek, hogy ne arra gondoljak, hogy a következő percben ő is... bántani fog...
- Joshua... az nem fog menni - suttogom szememmel kerülve, hogy ránézzek.
- Sosem leszek túl rajta, csak annyit tehetsz, hogy így szeretsz, ahogy vagyok.

Joshua

- Joshua... az nem fog menni. - Rám se néz, ahogy suttogja.
- Sosem leszek túl rajta, csak annyit tehetsz, hogy így szeretsz, ahogy vagyok.
- Csakhogy én ezt a választ nem fogadom el. - Megfogom kezét, és behúzom a lakásba, egyenesen a szobájába, és ráfektetem az ágyra.
- Joshua... mit...? - látom a félelmet szemeiben.
- Sajnálom, de makacs vagyok... el fogom érni, hogy teljesen megbízz bennem. Megengeded, hogy nekikezdjek a kúrának? - Ryu nem mer felelni, csak ijedten néz rám. Füléhez hajolok, és suttogni kezdek.
- Nem foglak bántani, ígérem... - Közben gyengéden megölelem, hogy oldódjon feszültsége.

Ryu

- Nem foglak bántani, ígérem...
- Neeeeee!!! – kiáltom, és már tolom is el magamtól. Ő... ő is így kezdte... Testemet kiveri a verejték, remegek, mint a nyárfalevél, és rosszul vagyok. Rohanok a fürdő szobába, és kínlódva hajolok a WC fölé. Ezt nem hiszem el! Mitől félek? Joshua sosem bántana!!! Leroskadok a padlóra, és sírva fakadok. Azt hiszem nem ártana visszamenni az orvoshoz. Talán valami gyógyszer is kellene, mondjuk, valami olyan, amitől elfelejtenék mindent. Miért most jön elő? Hiszen már voltunk együtt! Mi ez a félelem?

Joshua

- Neeeeee! - ordítja a fülembe, és ellök magától. Kirohan a fürdőszobába, és hallom, ahogy öklendezni kezd. Ne... ezt én nem akartam. Futok utána, és benyitva már a padlón látom könnyek között. Gyorsan leguggolok hozzá és átölelném, de újra eltaszít magától, én meg a fenekemen találom magam. Most mit tegyek... mit... mit?
- Ryu... sajnálom... én.... én nem akartam.... én csak... - Ahogy látom őt, úgy érzem én is mindjárt sírva fakadok. Szám szélét lefelé húzza valamilyen ideg, ami belülről próbál meg felemészteni.
- Kérlek... én soha... én... - szemem sarkában már gyülekezni kezdenek az átlátszó kis folyadékcseppek.

Ryu

- Tudom… hogy soha nem bántanál – zokogok, és látom, hogy a könnyek lassan megindulnak a szeméből.
- Ne haragudj, azt hittem túl vagyok rajta – mondom lassan visszafogva a sírást.
- Az én hibám, nem is tudom miért... vagyok ilyen... nem akartalak bántani - nézek rá. Levetkőzöm, és beállok a zuhany alá, a hideg víz talán észhez térít.
- Joshua, kérlek, csinálnál nekem egy teát? - kérem halkan. A tea mindig ellazít, nem annyira, mint az alkohol, de most az is jó lesz, meg nem akarom, hogy így lásson.

Joshua

Nehezen tudom összeszedni lélekjelenlétemet. Miközben beáll a zuhany alá, arra kér, hogy csináljak neki egy teát.
- Rendben. – Gondolom, most egyedül akar lenni, ezért kimegyek. Felteszem forrni a vizet, és az asztal szélére támaszkodok, erősen előrehajtva fejemet. Már megint rosszat tettem. Azt hittem, jó lesz neki... azt hittem, tetszeni fog neki... de...... ezek után, hogy érjek hozzá? Fájni fog neki... meg fogom bántani... gyűlölni fog... félni fog tőlem... és én ezt... nem tudnám elviselni! Én csak segíteni akartam, és erre meg... még sosem láttam ilyen állapotban... és én tettem ilyenné... ha ez így megy tovább, össze fogom törni………… összetörni...... őt…………! Minden egyes gondolatom élesen hasít szívembe, amikor a teafőző sípolással jelzi, hogy kész a ginkotea. Kiöntöm egy bögrébe, és beviszem a szobába. Ott várom Ryut, hogy végezzen.

Ryu

A hideg víz jót tesz nekem, gyorsan megmosakodom, fogat mosok, majd felöltözök. A konyhában senki, ezek szerint a szobában vár. Gondolom most nagyon megbántottam...
Hiszen végre ő akart nekem jót tenni... most mit csináljak? A szobába lépve, megpillantom Joshua szomorú arcát.
- Joshua, kérlek, figyelj rám! Ne haragudj, nem az érintésed volt, ami megrémített, hanem, amit mondtál... akkor, ugyanezeket a szavakat hallottam... nem hittem, hogy még mindig ennyire... Nem szeretném, hogy azt hidd… hogy én... nem... - félve nyúlok feléje, nem tudom, nem küld-e el a francba...

Joshua

Még ő kér bocsánatot? Felém nyújtja kezét, és arcomra simít vele. A szőnyegen pihentetem szemem.
- Nem... én nem fogok többé hozzád érni, ha nem akarod... Tessék... itt a tea... amit kértél... ginkólevélből készült... idd meg...... jót tesz... - nyújtom felé a bögrét - ...azután feküdj le pihenni...! - Hangom erőtlen, nem tudom, ilyen helyzetben mit kellene tennem.
- Nem foglak zavarni... bemegyek a bárba.........

Ryu

- Neee... megint nem értesz, Josh… Nem azt akarom, hogy ne nyúlj hozzám - mondom teljesen ledöbbenve. Már megint félreértett!
- Igenis akarom, hogy megérints, hogy simogass, hogy csókolj, miért nem fogod fel, hogy nem a te hibád? - Egyszerűen nem érti meg, ezért magamhoz rántom, és vadul, szenvedélyesen csókolom. Annyira, hogy fogaival véletlenül a saját számat szakítom fel, de nem érdekel, kell nekem Josh, kell az érintése, a teste, a szíve, a lelke...

Joshua

Most mit…? Az előbb még síró kislányra emlékeztető Ryu, most úgy csókol, mint egy bestia. Valami sósat érzek a számban… ez vér? Az ő vére? Nehézkesen, de elszakadok tőle…
- Elég… - tolom el magamtól… a lendülettől még a tea is kilöttyen, rá a kezemre, mire én felszisszenek. Erre Ryu, szándékosan kiüti kezemből a bögrét, ami végiggurul a perzsaszőnyegen.
- Ryu… - Újra átkarol, még a kezeimet is leszorítja, így hajolva felém.
- Így csak magadnak ártasz…… – Én ezt nem értem… miért csinálja ezt?
- Enélkül is szeretlek… nem kell… nem kell…… - Miért ejt sebeket a saját testén és szívén?

Ryu

- …Nem kell… nem kell…… - csak ezt hallom, és ez a két szó maró sebet ejt rajtam.
- Rendben - felelem ledöbbenve, és azonnal elengedem, ha ő nem akar engem, akkor semmit sem tehetek. Arcom merev maszkot erőltet magára, hogy ne lehessen látni, ezek a szavak mennyire szíven ütöttek.
- Ahogy akarod, megértettem, te se nyúlsz hozzám, és én se nyúlhatok hozzád. Ideje indulnom, és jobb, ha te is mész, ha nem akarsz elkésni - szavaim minden érzelmet nélkülöznek, mintha a világ megfagyott volna körülöttem.

Joshua

Elenged, majd...
- Ahogy akarod, megértettem, te se nyúlsz hozzám, és én se nyúlhatók hozzád. - Ahogy eljutnak szavai agysejtjeimig, ledermedek. Már megint másként értelmezünk mindent. Egyszerűen elbeszélünk egymás mellett. És a hangja... olyan rideg. Most pedig indulni akar.
- Ho - hova mész?
- A vizsgaeredményemért, be az egyetemre.
- Értem... - Miközben Ryu elkészül, egy szót sem váltunk egymással. Ő távozik, én még megetetem a cicákat, majd én is megyek. Már megint összevesztünk... mert hát mondhatjuk így, nem? Lehet, hogy nem veszekedtünk, de ő most nagyon mérges lehet rám, pedig én csak neki akartam jót... mint mindig. Szomorúan ballagok a bár felé.  

Kinyitom a bár ajtaját, és megkezdem szokásos feladataimat. Közben csak Ryura tudok gondolni. Mi lesz így kettőnk kapcsolatával? Valahogyan orvosolni kell a mostani helyzetet, de egymás szavait valamiért nem értjük meg. Már szállingóznak befelé az emberek, amikor meglátok egy idegent az ajtóban. Jézusom... ezt valami temetésről szalasztották? Tiszta feketében van, még a haja is fekete... És milyen magas... Ahogy látom, hezitál, hogy bejöjjön-e, vagy sem, de végül rámarkol a kilincsre. Hát... az ajtót nem neki tervezték, le kell hajolnia, hogy be tudjon jönni. Még jó, hogy csak kívülről ilyen kicsi ez a hely. Valami külföldi... Vajon beszél egyáltalán japánul? Elég előkelőnek tűnik, ahogy felém lépdel. Leül a bárpultnál. Megszólítom, hátha beszéli a nyelvet. Jó estét uram! Mivel szolgálhatok?
- Adj valamit inni! - Tehát tud japánul... ez jó! A kiejtéséből ítélve francia lehet.
- Azonnal... - előkapok a pult alól egy üveg bort, és kiöntöm neki.
- Perrin Réserve Cotes du Rhone, 2006-os évjárat, igazi francia különlegesség... talán már ismeri - mosolygok vendégemre.

Francois

Komolyan... Kiknek tervezték ezt a helyet? Törpéknek? Na, mindegy. Ahogy leülök a bárpulthoz, a csapos megszólít.
- Jó estét uram! Mivel szolgálhatok? - Micsoda túláradó udvariasság.
- Adj valamit inni! - Nem vagyok udvarias kedvemben. De hát, ki a fasz nem szarja le!?
- Azonnal... - Előhúz egy üveg bort, és rögtön tölt is nekem egy pohárral.
- Perrin Réserve Cotes du Rhone, 2006-os évjárat, igazi francia különlegesség... talán már ismeri. - Olyan vidám mosollyal nyújtja felém, hogy elveszem tőle, és egy hajtásra megiszom.
- Oui. Maintenant donnez-moi à boire! - A pultos zavartan néz rám.
- Elnézést, én nem beszélek franciául, Uram.
- Pedig úgy látszik, hogy japánul sem ért. Én inni akarok. Adjon valami olyat, ami felégeti a torkomat, elködösíti az agyamat, és holnapra olyan fejfájásom legyen tőle, amin semmilyen fájdalomcsillapító nem segíthet.

Joshua

Úgy látom nincs túl jó kedvében.
- Egy pillanat. - Előhorgászok egy másik üveget.
- Akkor lássuk, mit szól ehhez, Connemara Whiskey Írországból - és már nyújtom is felé a poharat, mire ő kapkodva elveszi, és felhajtja.
- Még egyet! - Miközben töltök neki, megkérdezem…
- Netán valami aggasztja önt, Uram? Elég zaklatottnak látszik. Ha engem kérdez, az ital nem old meg semmit, csak az ember nyelvét, de ha beszélgetni szeretne, én szívesen meghallgatom - mosolygok továbbra is kedvesen. Érdekes embernek tűnik.

Francois

- Netán valami aggasztja önt, Uram? Elég zaklatottnak látszik. Ha engem kérdez, az ital nem old meg semmit, csak az ember nyelvét, de ha beszélgetni szeretne, én szívesen meghallgatom. - Olyan kedvesen mosolygok vissza rá, amennyire tőlem telik, és azt gondolom… „Miért nem húzol el te is a picsába, Naoki mellé, és hagysz végre békén?”. Felhajtom az italomat, ami tényleg felégeti nemcsak a torkomat, de a számat és a nyelőcsövemet is. Isteni érzés...
- Figyeljen, maga rendes fickónak látszik, de én jelenleg nem vagyok a legjobb formámban, szóval...
- Én meghallgatom - vág a szavamba.
- Csak mondja el nyugodtan, mi bántja – mondja, majd az intésemre, újratölti a poharamat.
- Két igen súlyos problémám van. Az első az, aki vagyok. Francois Cramoisi d'Montpellier - kortyolok bele az italomba -, a monacói koronaherceg.

Joshua

Koronaherceg? Akkor ezért olyan előkelő...
- És mi lenne a második súlyos problémája? - Magam is csodálkozom, miért nem lepődtem meg. A whiskey máris oldja gátlásait. Úgy látom, hosszú mesébe akar kezdeni. Még lötyögteti egy kicsit a pohár tartalmát, majd azt is felhörpinti.
- A másik... egy barom.
- Sajnos, a világnak elég sok barma van, de ha jól sejtem ez a „barom” igencsak közel áll a szívéhez, nemde? - és már öntöm is a következőt. A férfi felemeli italát, és mutatóujjával felém bök.
- Maga nem ostoba. - Ismét iszik, és folytatja.

Francois

- Maga nem ostoba. - Tetszik nekem ez az alak... Valószínű, hogy csak a pia beszél belőlem. Elkezdem pörgetni az üres poharamat.
- Az az idióta... - motyogom, a mondatom másik fele a levegőbe veszik.
- Töltsek újra? - kérdezi készségesen. Megrázom a fejem, és a pultra könyökölök.
- Kezdje el a történetét valahol...
- Hát, minden azzal indult, hogy eljöttem ebbe a kibaszott országba a nagyanyám elől, aki két perc nyugtot nem hagyott nekem odahaza. Papíron az volt az indokom, hogy itt akarok tanulni. A másik ok, ami miatt idejöttem, az unokatestvérem. Talán ismeri... A fent említett barom azt mondta, hogy nincs olyan ember ebben a tetves városban, aki ne hallott volna róla. - A csapos kedvesen rám mosolyog.
- Tegyen próbára.
- A neve Tetsuhiro Akira. Ismeri?

Joshua

Szemöldököm rándul egyet, de igyekszem megtartani mosolyomat. Tetsuhiro Akira??? Ő az a rohadt medve, aki levakarhatatlanul rám mászott, azután Ryut is zaklatta, és aki miatt az egész életem felfordult! Örökre el akartam felejteni ezt a nevet, de miután minden egyes nap a fejemhez vágta, hogy „Ugye még emlékszel a nevemre? Tetsuhiro Akira vagyok, Édes.”, már mindörökre beleégett a koponyámba. És ez a herceg most azt mondja, hogy az unokatestvére... ez nem lehet igaz!!! Csak reménykedem, hogy egy kicsit sem hasonlít rá!
- Hát persze, hogy ismerem, egy időben mindig ide járt.
- Komolyan? És nem tudná megmondani, hogy most hol van?
- Őszintén szólva, fogalmam sincs, de a legutóbb még Takeda-sannal láttam.
- Ki az a Takeda-san?
- Hogy ő... - Szegény, ahogy elnézem a medve nem igazán avatta be az ügyeibe... talán nem tőlem kellene ezt megtudnia, de azt sem érdemli meg, hogy titkolózzak előtte.
- Takeda-san a város legnagyobb yakuza bandájának vezetője.

Francois

- Szóval, egy yakuza... Akira mindig is szerette a veszélyt... - Az alkohol lelassította az agyműködésemet. Majd később pánikolok. - És mikor látta ezzel a yakuzával?
- Körülbelül öt napja, azóta felénk sem nézett. - Magamhoz ragadom tőle a whiskyt, és meghúzom az üveget.
- A kollégiumában sem járt. Ha legalább ott lett volna, akkor... - Megtörlöm a számat.
- Mindegy. Ahogy Akirát ismerem, biztos kurva jól szórakozik. - Elgondolkozva nézem az üveget.
- Életemben egyszer voltam részeg, az is neki köszönhető. Leitatott, aztán elrángatott egy Marilyn Manson koncertre. Utána két napig nem hallottam semmit. Tök süket lettem, attól a szar zenétől. - Újból kortyolok egyet az alkoholból.
- És a története...? - köszörüli meg a torkát a férfi.
- Ja, igen. Szóval, Akira nem tudott arról, hogy Japánba jövök, meg akartam lepni. A reptérről egyenesen a kollégiumába hajtottam, ahol a szobatársa közölte velem, hogy már jó ideje nem járt arrafelé. Aztán felbukkantak ők... Az ikrek. És kábé akkor ment tönkre az életem - emelem a számhoz az üveget.
- Tényleg, még a nevét sem tudom. Hogy hívják? - pillantok rá kérdőn. A látásom kezd elhomályosulni, nem szoktam hozzá ennyi piához.

Joshua

- Joshua... Joshua, a csapos. Azt hiszem, ezek után már nyugodtan tegezhetjük egymást, nem tűnsz sokkal idősebbnek nálam. A nehéz nevek megjegyzése nem az erősségem, ezért megengeded, hogy Franconak szólítsalak?
- Felőlem... - legyint egyet. Már eléggé ittas állapotba került, mindjárt végez az egész üveggel.
- Visszatérve a témához, én csak egy ikerpárt ismerek, akik rendszeresen idejárnak, a Hoshihito ikreket. Áh, nézze csak, épp itt az egyikük, Naoki. Könnyű őket megkülönböztetni, Naoki a hevesebb vérmérsékletű, és ez a kiállásán is látszik. Aki pedig vele van………… - Elakad a szavam, a lélegzetemmel együtt. Ryu... és milyen állapotban...... Gondolkodás nélkül odarohanok.
- Ryu! Mit csináltál!? Mi történt veled!? - Homlokára tapasztom kezem... nem lázas. Azután meglátom a karját, megragadom, és közelebb emelem magamhoz, hogy jobban lássam. Elszörnyedve nézek szemeibe.
- Mit műveltél?

Az egyetemen…

Ryu

Az eredményem… mi… kitűnő, vagyis ötös? Ezt hogy csináltam? Na, igen. Joshuának köszönhetem, ha ő nem kényszerít a tanulásra… mindegy neki nem fogom megköszönni. Azt hiszem, nincs értelme, hogy együtt vagyunk, hiszen hozzá sem érhetek. Egyre jobban hergelem magam, hogy milyen szerencsétlen vagyok. A legjobb pillanatban csámborog mellém Sam, a díler. Na, most éppen te kellesz.
- Sam, van valamid a számomra? - kérdezem. Negyedóra egyezkedés után, az egyetem egyik eldugott helyén megkapom életem első lövését. Már nem érdekel, hogy félek, hogy Josh mit szól, a reggeli szavai eldöntöttek mindent. Először átböki a vénámat ez a seggfej, de aztán már minden rendben megy. Egyre jobban érzem magam, a világ csodálatos… az élet szép… aztán sötétség.
Valaki pofozz…
- Ryu… Ryu… térj már magadhoz! - Miért fekszem itt? Mi a franc történt? Kinyitom a szemem… Sam? Mit csináltam? Meredten nézem a szúrás helyét a karomon.
- Mennyi az idő, Sam? - kérdezem.
- Már este van, Ryu. Nem gondoltam volna, hogy ennyire rossz állapotban vagy, nem kellett volna ez neked - válaszol halkan.
- Már mindegy, Sam, mennem kell, Joshua… őt akarom látni.

Naoki

Nem is tudom hová menjek. Ezen agyalok, miközben az egyetem előtt ballagok. Megállok egy percre és egy ismerősön akad meg a szemem. Ryu botorkál ki az egyetem kapuján. Elég szarul fest. Hmm… megkérdezhetném nincs-e kedve egy kicsit kikapcsolódni. Kedvelem őt. Jól énekel, és egy igazi belevaló gyerek. Vele aztán lehet bulizni.
- Helló, Ryu-chan! Jól érzed magad? Hogy is mondjam, nem festesz valami jól.

Ryu

- Naoki? Szia! Nem is festhetek jól, mivel nem érzem jól magam – mondom, és a következő pillanatban már Naoki tart meg, mert iszonyatosan szédülök.
- Ryu te… - megragadja a karomat, és meredten nézi a szúrás helyét.
- Hagyd, többet sosem - mondom neki -, valahogy nem az én világom, szarul indult a nap. De Naoki, veled mi a helyzet, te sem vagy éppen a legjobb kedvedben…

Naoki

A vér is meghűl bennem, mikor meglátom Ryu karján a szúrásnyomot. Valami komoly gondja lehet.
- Szar az élet. Ez ellen még én se tehetek semmit - nevetek keserűen.
- Gondolom, neked ezt nem kell külön elmesélnem. De Ryu, te... mi történt veled? Nem úgy volt, hogy leszoktál?

Ryu

- Nem úgy volt, hogy leszoktál?
- De, egészen reggelig, amíg úgy nem éreztem eldobtak! Naoki, miért nem sikerül nekem ebben a kurva életben semmi? - kérdezem, de aztán látom rajta, hogy neki is van gondja.
- Tudok valamit segíteni? Pénz, drog, pia? Ha valami kell, csak szólj! - Naoki jó fej, csípem az agyát, bár kissé fura viszony van közte és a testvére közt.
- Baj van a tesóddal?

Naoki

- Nem, Naoyával minden rendben van. Vagyis remélem. Nem láttam tegnap este óta. Legalább ő jól érezheti valahol magát. Nem vele van bajom. Másról van szó. Találkoztam valakivel és... á, hagyjuk. Nem illünk össze és kész. Tudod mit, Ryu? Mivel mindketten a béka segge alatt vagyunk, mit szólnál, ha kicsit jobbá tennénk a hangulatot? Talán egy kis füves cigi, valami erős piával megspékelve jót tenne a lelki nyomoromnak. Aztán menjünk, és énekeljünk reggelig, vagy ameddig ki nem dobnak minket - vigyorgok Ryura.

Ryu

Nem tudom, mennyire tenne most jót nekem, de hát rövid az élet, és már rá is vágom…
- Én benne vagyok. Jöhet mindkettő, már csak azt kell eldönteni, hová menjünk. Tudsz valami jó helyet? - Már azt se bánnám, ha a bárba akarna menni, látnom kell Joshuát.
- Naoki - rövid tépelődés után kérdezem meg -, ugye te szerelmes vagy, az a baj?

Naoki

- Tréfálsz velem? Nem, én soha, senkibe sem leszek szerelmes! Ez még viccnek is rossz. Az a marha csak, azért akar engem, mert nem vetem magamat a lábai elé. Nincs nekem szükségem egy ilyen problémás alakra. Oh, és te, Ryu, hogy álltok Joshuával?

Ryu

- Honnan tudod, hogy ő az akit... á, mindegy. Azt hiszem, a mai húzásom végleg betette a kaput. Tudod, szeretem, és összejöttünk, de mivel hetero, sok mindent nem ért, ráadásul engem is mindig félreért. Öt nap alatt annyit veszekedtünk, mint mióta barátok vagyunk sose. Talán ez a baj. Viszont ha nem vagy szerelmes, akkor mi a gond? Sose voltál, ilyen mérges egyik „senkire” sem.

Naoki

- Hát azt már az elején sejtettem, hogy Josh-kun nem lesz könnyű menet. Ennek ellenére nagy bátorságra vall, hogy mégis megteszel mindent, hogy vele maradhass. Én sajnos túl gyáva vagyok. Nem tudom miért, de ez a pasas teljesen kikészít. Ha vele vagyok, mintha nem is lennék önmagam. Azt gondoltam talán végre nekem is járhat egy pici boldogság, de... beijedtem, és ellöktem magamtól. Ez van. Akkor hol is van az a füves cigi? Mit szólnál, ha elmennénk a bárba, és egy kicsit kitombolnánk magunkat? Josh-kun úgyis utál engem, ha meglátja, hogy velem vagy, biztosan mindent elfelejt, és rohan a megmentésedre - vigyorgok, és egymásba karolva indulunk Joshua bárjába.

A bárban…

Ryu

- Mit műveltél? - Alighogy beteszem, a lábam ebbe a bárba, már letámad.
- Semmit. Semmit, amihez közöd volna – A’szem a drog kicsit felturbózta a szemét hajlamaimat.
- Inni jöttünk, ugye, Naoki? – Valahogy, Naoki nem rám figyel, és ki ez a baromi jó fej itt a pultnál?

Francois

Mi a fasz... ez az alak tényleg mindenkit ismer...
- Áh, nézze csak, épp itt az egyikük, Naoki... - A többit már nem hallom, olyan gyorsan fordulok oda. Naoki? Az nem lehet… Ilyen nincs, ilyen kibaszottul nincs!

Naoki

Ryu mindig tud valami jó cuccot szerezni. Már sokkal jobban érzem magamat. Mikor belépünk a bárba Joshua azonnal kiszúr minket.
- Mit műveltél? - ordít Ryura a karját rángatva. Persze rögtön észreveszi a tű nyomát, és kiakad.
- Ne hisztizz már, Josh-kun! Nincs semmi baja. Mi csak egy kicsit jól akartuk érezni magunkat - mosolygok, mint egy halloween-i tök. A vigyor azonban egyből az arcomra fagy, abban a pillanatban mikor a pultnál meglátom Francois-t. Bassza meg! Miért kell vele most is összefutnom?

Joshua

Ryu kirántja a karját kezemből.
- Semmit. Semmit, amihez közöd volna. Inni jöttünk, ugye, Naoki? - Ettől ledöbbenek, de megszólal Naoki.
- Ne hisztizz már, Josh-kun! Nincs semmi baja. Mi csak egy kicsit jól akartuk érezni magunkat. - Dühösen fordulok Naoki felé, aki ekkor már a bárpult felé pislog, és megragadom ruháját.
- Jól érezni magatokat? Jól érezni!? Mit tettél vele!? - De Naoki nem is figyel rám, egyszerűen elnéz a vállam fölött, én pedig úgy érzem, valami... vagy inkább valaki fölém tornyosul.

Francois

Micsoda vidám nap. Felhajtom a maradék whiskymet, és elindulok az ordibáló Joshua felé. Naoki meredten bámul rám, nem is törődve Joshuával, aki a pólóját szorongatja. Hogy mer hozzáérni? Ez bosszant. Ez kibaszottul bosszant! Megfogom Joshua kezét hátulról, és lefejtem Naokiról, de csak azért, hogy én ragadjam meg. Rosszkor jöttél, Naoki... Kurva rosszkor...
- Ma petite... Hát te már egy percet sem bírsz ki nélkülem? Vagy csak feltett szándékod tönkretenni életem minden egyes napját? - A szavaimból csak úgy árad a napfény és a vidámság.
- Bocs, te ki vagy? - Az idegen srác érdekes pillantásokat vet felém.
- Francois, csak Francois. Nagyon örvendek - villantom felé a legmegnyerőbb mosolyomat, továbbra is Naoki pólóját szorongatva.

- És téged hogy hívnak?

Ryu

Váó ez a pasi csodaszép. Ha nem lenne Josh, azt hiszem, hamar alávágnám magam!
- Hitakama Ryu vagyok, egy barát. - Joshua úgy néz rám, hogy ha ölni tudna a szemével, halott lennék.
- Amúgy, látom, jól elbeszélgettek a csapossal!
- Mit iszunk? - fordulok Naokihoz.
- Velünk tartasz? - kérdem Francois-t.

Naoki

Nem is figyelek, arra, mit mond Francois. Ki nem szarja le!
- Josh-kun, kérünk egy üveg piát. Ma este, Ryu és én jól fogjuk érezni magunkat, és ebben még te sem fogsz megakadályozni! Ezt a francia szemetet meg vidd arrébb, mert rontja a kilátást - mutatok az ujjammal Francois-ra. Látni akartad milyen vagyok? Akkor most jól figyelj, mert ez az igazi Naoki!

Joshua

Felnézek a franciára, elég dühösnek látszik, ahogy én is az vagyok.
- Mégis mit képzelsz, Naoki!? Ma este nem szolgállak ki! Inkább válaszolj a kérdésemre! Mit tettél Ryuval?
- Ő nem tett semmit - hallom Ryu hangját.
- Egyedül magadat okolhatod! - Hogyan...?
- Ezt meg… - folytatnám, de Franco elém emeli kezét, hogy közbeszóljon.

Francois

- Igazán sajnálom, de azt hiszem, lemaradtam a történetben. Most ki kivel van, ráadásul mit keresel itt te - mutatok Ryura -, vele? - bökök ezúttal Naoki felé.
- Én azt nem tudom. Viszont, nekem van egy kis megbeszélnivalóm Ryuval. - Azzal Joshua odébb rángatja a fiút, és folytatja, amit elkezdett. Tehát visszafogottan ordibál. Alig visszhangzik tőle az egész bár. Nagyot sóhajtok, aztán Naokira terelem a figyelmem. Megemelem az állát, hogy a szemembe nézzen, és a testemmel a falhoz szorítom.
- Még nem válaszoltál, ma petite. Az őrületbe akarsz kergetni, vagy ez csak egy véletlen egybeesés lenne?

Ryu

Joshua elrángat, és ordibálni kezd velem.
- Mit tett veled?
- Ő semmit! - kiabálok vissza neki.
- Ez miattad van, egyszerűen ellöksz magadtól, már nem érdekellek, úgyhogy ne ordibálj velem! - Alig állok a lábamon, és még neki áll feljebb. Otthagyom, és elindulok Naokihoz.
- Igyunk már! - Visszafordulok Josh felé.
- És TE, szolgálj ki!

Naoki

Ne már Josh-kun, jól kiszúrtál velem! Én csak egy kicsit szórakozni akartam, te meg rögtön elviszed a kispajtásomat. Szegény Ryut elráncigálja egy kicsit félreesőbb helyre, de még így is hallani az ordítását. Itt senki sem süket, Joshua. Viszont nem ez a legnagyobb gond. Jelenleg én is kissé szorult helyzetben vagyok. Megint. Francois nekinyom a falnak, és teljes súlyával rám nehezedik.
- Még nem válaszoltál, ma petite. Az őrületbe akarsz kergetni, vagy ez csak egy véletlen egybeesés lenne? - Azt hiszem elég sokat ivott. Ez nem jó! Közben visszajön Ryu. Húú, ez kihúzott a szarból. Francois egy pillanatra nem figyel, és én gyorsan le is lépek.
- Akar a halál az őrületbe kergetni! Én most szórakozni jöttem!

Joshua

Ryu otthagy, és Naokihoz érve visszaordít.
- És Te, szolgálj ki!
- Ebből elég! - Letépem magamról a köpenyt, és a pultra dobom.
- Lányok, vegyétek át egy kicsit, és vigyetek annyi piát azoknak - mutatok Ryuékra -, amennyit csak kérnek! - Ezzel leülök egy székre, és térdeimre borulok. A fenébe... Azután valaki odalépdel hozzám, és Franco hangja megcsendül mellettem.

Francois

- Van egy olyan érzésem, hogy ez a srác, a te barmod volt. - Joshua rám néz, én leülök mellé, és elnézek Naokiék irányába. Pont nem látom őket, valami drabális állat eltakarja a kilátást.
- Úgy látszik, mindkettőnknek szar estéje van.
- Nekem mondod? - sóhajt fel Joshua újra.
- Hé... Mit tudsz Naokiról? Mennyire ismered?

Ryu

Na, most borult el az agyam. Joshua szórakozik velem?
- Naoki, azt hiszem kéne még valami jó dolog, nem gondolod - ahogy elnézem valami történhetett közte, és a francia között.
- Benne vagyok – feleli, én meg már tárcsázok is.
- Sam, kéne még két adag... Nem baj... legfeljebb belehalok, kit érdekel. Öt perced van, a dupláját fizetem.
- Naoki ma nagyon jó esténk lesz - mondom neki mosolyogva.

Naoki

Mi a fasz? Francois és Joshua, de jól összemelegedtek. Felkapok egy üveg piát a pultról, jól meghúzom. Ez az, pontosan erre van most szükségem!
- Gyere Ryu, van egy ötletem! Jobb, mint az újabb adag drog. Ha beválik, jössz nekem eggyel.
Elindulok a színpad felé Ryuval a nyomomban. Kicsit nehézkesen, de felmászok, felhúzom magamhoz Ryut is és csak ennyit mondok neki…
- Akkor mehet? Legyen a Boulevard Of Broken Dreams. - Még egy kis toroköblítés. Jajj, de fájni fog a fejem holnap is. Leszarom! Az üveggel az egyik kezemben, a másikkal pedig Ryu vállát átkarolva énekelni kezdünk.

(Dal: Green Day - Boulevard Of Broken Dreams)

(Magyar szöveggel)

Mikor vége a dalnak, egy pillanatra odasandítok Joshuára, figyel minket. Megragadom Ryu tarkóját, és vadul megcsókolom. Nagyon remélem, nem vág orrba érte. Nem, sőt mikor elválok tőle, ő hajol oda hozzám, és folytatja a csókot. Ha erre nem reagál a drága Josh-kun, akkor semmire se.

Joshua

- Hogy mit tudok róla? Nem sokat. Naoki még részegen sem szokott sokat a múltjáról fecsegni. Körülbelül fél éve jöttek ide Japánba a testvérével. Mindketten nagyon népszerűek a vendégek között, és sokszor mentek szobára is egy-egy nővel, vagy férfivel. Bár mindig vidámnak tűnnek, valójában elég magányosak. Naoki azt mondta, hogy a szüleik nem igazán foglalkoznak velük, és hogy nincsenek igazi barátaik. Többször is hallottam tőle azt a mondatot, hogy „Kit nevezhetnél a barátodnak, ha még azt sem tudja megmondani, melyikünk kicsoda?”. Nagyjából ennyit tudok. Remélem, azért… - Már nem tudom befejezni, mert hangos éneklést hallok. Felnézve látom, ahogy Ryu és Naoki énekelnek a színpadon, aztán... aztán...
- Én ezt már nem bírom elviselni... - temetem arcomat karjaim közé. Tényleg véget akar vetni mindennek? A reggel történtek miatt eldobna magától? Akkor én már nem tehetek semmit, és ez fáj!

Francois

Csak úgy iszom Joshua szavait, miközben Naokiról beszél. Bár a legtöbb dolgot, már tudtam vagy rájöttem magamtól, pusztán hallani ról… - ...Mi ez a hang? Zene? Naoki és Ryu? A döbbenetem csak fokozódik, mikor látom, hogy Naoki hevesen megcsókolja Ryut, közben diadalittas pillantást vetve rám és Joshuára. Joshua fájdalmas, nem is, inkább elkeseredett arckifejezéssel, a karjai mögé rejti magát. Én tehetetlen dühömben az öklömbe harapok, és elfordulok a párostól.
- Miért csinálja ezt? Azt mondja, hogy ne bántsam meg, azt mondja, hogy ne legyek olyan, mint a többiek. Bevallom neki, hogy szeretem, mire ő csak... – hallom Joshua hangját kiszűrődni a karjai közül - …csak még messzebbre taszít magától - suttogja. Neki se lehet könnyű. Óvatosan a vállára teszem a kezem.
- Az az érzésem, hogy mi hasonló cipőben járunk - mondom halkan.

Ryu

Csak annyit látok, hogy Francois Joshua vállára teszi a kezét. Miiiiii? A francba, Joshua, engem nem akarsz, ez meg vidáman tapogathatja? Csörög a telefonom, Sam az.
- Itt vagyok, gyere ki! - mondja.
- Naoki? - Látom, neki se tetszik a kép.
- Ennyit a szerelemről. Jössz? A boldogság adagja kint vár, de ha te nem akarsz, neked nem kell, én csak jól akarom érezni magam - súgom a fülébe, és lágyan csókolom szájon.

Naoki

- Csessze meg! - dühöngök. Ez nem vált be. Arra számítottam legalább Ryunak tudok segíteni.
- Sajnálom, Ryu, én azt hittem, erre majd Joshua bedühödik és szétveri a pofám. Jöhet az az adag. Talán odakint akad még valaki, akin levezethetem a feszültségemet is. - Megsimogatom Ryu kócos haját, és kedvesen rámosolygok. Megfogom a kezét, és elindulunk a bárból kifelé. Már az ajtóban állunk, mikor meggondolom magamat, és visszamegyek.
- Maradj itt Ryu! - parancsolok rá. Odaállok Joshua elé, és minden gondolkodás nélkül megmondom a véleményemet.
- Josh-kun, én mindig azt hittem rólad, hogy te egy rendes ember vagy. Tévedtem. Az a fiú ott - mutatok az ajtó felé - mindennél jobban szeret. Te meg... egy szar alak vagy, aki meg se érdemli Ryut.

Joshua

Még mindig lehajtott fejjel dünnyögök.
- Igazad lehet - mondom Franconak.
- Nagyon szereted őt, mi? - erre csak bólintok egyet.
- Te is Naokit, igaz?
- Úgy néz ki… - feleli sóhajtva - …nem könnyű eset. Ha jól látom, most éppen neked van valami mondandója. - Felnézek, és Naoki már ott áll előttem, majd elkezd ordítozni.
- Josh-kun, én mindig azt hittem rólad, hogy te egy rendes ember vagy. Tévedtem. Az a fiú ott mindennél jobban szeret. Te meg... egy szar alak vagy, aki meg se érdemli Ryut. - Marhára nem esik jól, amit mond, de igaza van.
- Tudom. Tudom, hogy nem érdemlem meg, ezért hagyom, hogy akarata szerint cselekedjen. Ő már nem bízik bennem többé, hiába állítom meg újra és újra, mindig a droghoz fut, velem pedig nem beszéli meg rendesen a problémáit. Tudom, hogy ez az én hibám, nem kell emlékeztetned rá. Neki másra van szüksége. Te pedig szégyellhetnéd magad, hogy így játszadozol egy nagyszerű ember szerelmével. Mert Franco sem azt érdemli, amit te adsz neki.

Francois

- Bocs, hogy beleszólok - vetem közbe -, de szerintem hülyeség, amit mondasz. Ha másra lenne szüksége, akkor nem nézett volna rám úgy, mint aki ki akar nyírni. És különben is - gyújtok rá egy szál cigire -, ne szólj bele Naoki, és az én ügyembe, amíg nem tudod a részleteket. Te pedig... - nézek fel Naokira -, azt mondtad nekem, hogy „Te is csak, olyan vagy, mint mindenki más. Nem kellett volna, hiú ábrándokat kergetnem”. És mégis - fújom ki a füstöt -, én voltam az egyetlen, aki hiú ábrándokat kergetett. Olyan vagyok, mint mindenki más? Ekkora baromságot. Szerintem neked fogalmad sincs, mit akarsz, vagy, hogy milyen fájdalmat okozol a másiknak. El tudod képzelni, mit éreztem, mikor megcsókoltad azt a srácot? Önző vagy, Naoki. Egy pillanatra sem gondoltál bele abba, hogy én mit érzek, amíg neked megvolt a saját kis szórakozásod. És ezek után még azt mered mondani, hogy az emberek kihasználnak téged? Komolyan... - Elnyomom a csikket.
- Nézz már egy kicsit magadba! - felkelek a bárszékről, és megveregetem Joshua vállát.
- Sok szerencsét, Joshua! Te jó ember vagy, megérdemled, hogy magad dönts a barátodról. Adieu, messieurs! - azzal elindulok az ajtó felé.

Ryu

Csak azt látom, hogy előbb Naoki, majd Franco mond valamit Joshuának, utána pedig Franco elindul az ajtó felé. Mikor mellém ér rákérdezek.
- El akarsz menni?
- Mi közöd hozzá? - jön a kemény válasz.
- De Naoki miattad... hiszen ő... - dadogom, de közbevág.
- Nem érdekel az az önző… - folytatná, de nem hagyom. Kezem meglendül, és jó nagy lendítéssel verem be a képét.
- Te rohadék! Egész este miattad ivott... és nekem is segíteni akart Joshua miatt. Te szerencsétlen idióta! Naoki nem mondott semmit, de a vak is látja, hogy valami van köztetek! - folytatom üvöltve, mert rohadtul fáj a kezem.

Naoki

Basszus! Csak azt kaptad, amit megérdemeltél, Naoki. Francois felkel, és elindul a bár kijárata felé.
- Joshua, te meg menj, és vidd haza Ryut! Már megrendelte az újabb adag drogot. Ha tényleg szereted, akkor ne anyáskodj felette, hanem fegyelmezd meg! - kérem halkan. Mi a fene ez a hangzavar? Apám! Ryu bemosott egyet Francois-nak. Imádom ezt a kölyköt! Jajj, ne, ennek nem lesz jó vége. Francois nem az az agresszív fajta, de elég sokat ivott. Mikor átverekszem magam a tömegen, azt látom, hogy Francois mereven áll, meg sem mozdul. Mi a fenét mondott neki Ryu? Nem érdekes.
- Ryu édes, elég lesz már. Gyere, menjünk innen! - fogom meg a karját.
- Ha valami nem megy, azt nem kell erőltetni. Menjünk máshová, itt nem látnak minket szívesen. - Egy utolsó pillantást vetek Francois-ra.
- Tudom jól, hogy egy szar alak vagyok, nem kell, hogy emlékeztessenek rá. Te valóban egy nagyszerű ember vagy, én meg csak egy utcai szemétnek tűnök melletted. Sajnálom, ha csalódást kellett okoznom, Felség. Nem lehet mindenki, olyan tökéletes, mint Ön. - Gúnyos akartam lenni, ehelyett meg majdnem elsírom magam.
- Induljunk Ryu! - kérem. Szeretnék minél előbb eltűnni innen.

Joshua

Mi folyik odakint? Uram Atyám! Ryu képen verte Francot? Most meg Naoki átkarolja Ryut, és elindulnak. Naoki épp az előbb mondta, hogy vigyem haza, most meg ő kísérgeti? Mi a franc? Mennék megvigasztalni Francot, de meglátom Naoki arcát, ahogy visszanéz. Mindjárt elsírja magát, Franco meg csak áll, mint egy fakabát. Erre kirohanok, megragadom Naokit, és egy lendülettel Francóhoz lököm, egyenesen a karjaiba.
- Mi a fenét csinálsz? - kiáltja Naoki, de nem is törődöm vele.
- Franco, ne csak nézd! Szereted őt, vagy nem? Hát ott van, a tiéd! És ne felejtsd el, hogy én abba szólok bele, amibe akarok! - most pedig Ryu felé fordulok.
- Te akarsz még tőlem valamit? - kérdezem kicsit lekezelő hangnemben.

Francois

Bassza meg, előbb bemos nekem egyet ez a füves kis mitugrász, aztán Naoki szól be, és most még Joshua is ordítozik velem? Mégis mi a faszt várnak tőlem mindnyájan? Én mindent megtettem, de Naoki...
- Naoki... Lemásznál rólam végre? És akkor mindketten hazamehetnénk a saját életünkbe, hiszen nekünk nincs közös jövőnk, ahogy azt már olyan szépen megfogalmaztad... Naoki? - Belekapaszkodik a kabátomba, és hozzám bújik. Látom, hogy a szeméből peregnek a könnyek. Ez most a pia, vagy ez talán valóban őszinte lenne?
- Komolyan, ma petite... - szorosan átölelem, és a vállára hajtom a fejem.
- Soha nem vártam el, hogy légy tökéletes, vagy olyan, mint én, vagy, hogy viszonozd az érzéseimet. Csak annyit kérek, hogy légy tekintettel rájuk - súgom a fülébe lágyan.

Ryu

- Te akarsz még tőlem valamit? - kérdezi tőlem Joshua kicsit lekezelő hangnemben. Na, ha ez a hangnem más lett volna, rohantam volna a karjaiba, de így nem, ő nem beszélhet így velem. Pont ő?
- Nem, már semmit - felelek lemondóan, és elfordulok tőle.
- Naoki, remélem minden rendben lesz veled - csak ennyit mondok, és már indulok is Sam felé, aki már nagyon idegesen vár. Semmi perc alatt szúrja újra meg a karomat, és tűnik el a semmibe. Állni nem tudok, mindenem fáj, így lerogyok a földre, és összehúzom magam. Semmi baj, semmi baj - mondogatom magamban, pedig a baj nagy... elveszítettem Joshuát.

Naoki

Ez az idióta Joshua! Most, meg mit csináljak? Azt hiszem, talán...... Nem tudom Francois-t elengedni, görcsösen kapaszkodok a ruhájába, próbálom elrejteni a könnyeimet. Árulók! Miért kell mindig elárulnotok engem?
- Komolyan, ma petite... Soha nem vártam el, hogy légy tökéletes, vagy olyan, mint én, vagy, hogy viszonozd az érzéseimet. Csak annyit kérek, hogy légy tekintettel rájuk.
- Én... én... sajnálom! Sajnálom, hogy ennyire önző voltam - morgom a mellkasába temetve arcomat.
- Naoki, remélem minden rendben lesz veled. - Ryu hangja annyira szomorú. Indulnék utána, de Francois vasmarokkal tart, és nem enged el.
- Hagyd, Naoki, ezt nekik kell letisztázniuk.
- De... de én csak segíteni akartam nekik, és nézd mi lett belőle! Pedig szeretik egymást. Akkor meg miért? - Csendes pityergésem, most már hisztériás sírásba ment át.

Joshua

- Nem, már semmit - feleli. Még csak válaszolni sem tudok, és már be is lövette magát újra. Most pedig földre roskad, mert fáj neki. Már megint... Mégis mit akar, hányszor nézzem még ezt végig? Naoki bömbölve ordít a hátam mögül.
- Miért nem segítesz már neki? - Elfojtott érzelmekkel válaszolok neki.
- Mert ezen nem lehet segíteni... Legalább te is láthatod, hogy mit kell nekem állandóan elviselnem... - Ryu teste rángatózik a drogtól, nem lát, nem hall. Lassan odalépek hozzá, és felemelem. Az ajtóhoz sétálva csak Ryu arcát nézem, majd belépve a bárba megállok.
- Felviszem Ryut a pihenőszobába. Ha akartok, még maradhattok, ha nem, viszlát... - mondom hátra sem nézve.

Francois

- Joshua, várj! - Naoki könnyek közt ordít Joshua után. Szorosan magamhoz ölelem, és nem engedem, hogy odarohanjon.
- Eressz el! Ryu...
- Ezt Joshuának, és Ryunak kell megoldania. Ha tényleg szeretik egymást, akkor talán meg tudják majd oldani.
- Talán?! - szipogja Naoki. Előhúzok egy zsebkendőt, és a kezébe nyomom. - Ha szeretik egymást, meg KELL oldaniuk.
- Ez nem ilyen egyszerű, ma petite. Minél mélyebb egy szerelem, annál bonyolultabbá válnak az érzések. Féltékeny vagy, önző, követelődző, de közben csak arra vágysz, hogy a másik boldog legyen. Megijedsz a saját érzéseidtől, és inkább elfordulsz a szerelmedtől és a problémáktól, ahelyett, hogy szembenéznél velük. Joshua úgy gondolja, hogy Ryunak nincs rá szüksége, és emiatt csinál ilyeneket.
- De hát ez nem is ig... - Az ajkára teszem az ujjam.
- Css... Hadd mondjam végig. Ryu valójában Joshua figyelmére vágyik, így mindketten félreértik egymást. Ezért olyan fontos a kommunikáció…

Ryu

Nagy nehezen nyitom ki a szemem. Hirtelen, azt se tudom, hol vagyok. Lassan nézek körbe, mert minden mozdulat fáj. Ez a bár pihenőszobája. Hogy kerülök ide? Nagy nehezen felülök, akkor látom meg, hogy Joshua ül mellettem, arca kimerült és szomorú. Miattam. Megint miattam.
- Naoki jól van? - kérdezem rekedt hangon.
- Igen - mondja halkan -, Franco vele van.
- Az jó, Naoki nagyon szereti, nem mondta, de láttam rajta – súgom, mintha csak magamnak mondanám. Viszont, nekem el kell engednem Joshuát. Az lesz a legjobb neki, mert én nem tudok nélküle élni és nem is akarok. De legalább ő még boldog lehet mással, ha velem már nem volt az.

Nincs hozzászólás.