Mazochista érzelmek I. évad 8. fejezet

Joshua

Persze láttam, hogy nem gyújtott rá, de akart, és ez már éppen elég. Tudom, hogy ez most rosszul esett neki, de, mégis így lesz neki a legjobb. Most jobb, ha békén hagyom, nagyon kimerült lehet, és minden ember nyűgös, ha fáradt. Ez rá hatványozottan értendő. Bemegyek a vendégszobába, és megnézem, hogy mit alkotott, amíg alszik. Egész jól megy neki. Még én is szeretnék aludni, ezért lefekszem a megvetett ágyba… Már alszom is.

Ryu

A reggeli napsugarak a szemembe tűznek, ááá, nem húztam le a redőnyt. Mindegy, úgyis ideje felkelni. Zuhanyzás, felöltözés és irány a konyha. Kávét akarok... cigit... nem, azt nem... Joshua, bassza meg, nem lehetek ennyire kiéhezve rá! Már vágom is a szemétbe. Ahogy kifőtt a kávé, csészékbe öntöm, és indulok a szobájába, hogy ott gyönyörködve nézzem, ahogy édesen alszik. Haja kócos, testét alig fedi a takaró.
- Josh, ébresztő - keltegetem halkan -, Joshua... - Valami szépről álmodhatott, mert mosolyog álmában.

Joshua

- Hmmmnn... Már reggel van? - kérdezem lassan magamhoz térve.
- Jól aludtál?
- Mhm, mondhatni, igen... olyan kipihentnek érzem magam! - mosolygok rá.
- És te? Nem duzzogsz már a tegnapi miatt? - nyomom meg ujjammal az orra hegyét.

Ryu

- Nem duzzogtam csak nem esett jól… Eddig senki sem szólt bele az életembe, nem hagytam, és most sem fogom eltűrni még neked sem. Én sem akarok beleszólni a tiédbe. - felelem Joshnak.
- Lesznek még dolgok, amik ha együtt élünk nem fognak tetszeni a másiknak, de nem kívánom, hogy értem megváltozz.
- Ha szépen megkértél volna, nem gyújtottam volna rá, de mindegy - felelem már mosolyogva.
- Ha felöltöztél jöhet a reggeli és mehetünk, olyan sok mindent szeretnék venni! - és már megyek, hogy megcsináljam a reggelit. De mit?
- Joshua, te mit szoktál reggelizni?

Joshua

Ha szépen megkértem volna, csak egy adag füstöt kaptam volna a képembe... na, mindegy. Örülök, hogy jó kedve van.
- Reggelizni? Lássuk csak... például a rántottát, azt nagyon szeretem... főleg azt a feltekert fajtát... igazi japán módra, szójaszósszal. Tudsz olyat csinálni, vagy birtokba vegyem én a konyhát?

Ryu

- Vedd, tiéd a konyha - felelem neki és látom, hogy nem hiszi, amit a cigiről mondtam. Hiába szeretjük egymást, nem tudunk bízni a másikban, vagyis ő bennem, ez azért fáj. Elfordulok, hogy ne lássa rajtam, hogy csalódott vagyok, amiatt, amit mondott.
- Van pár nem használt pólóm és farmerem, amit felhúzhatsz, amíg megvesszük a ruháidat, és a szekrényekben is csinálok neked helyet - mondom kicsit fakó hangon. Magamban már azt sorolom, mi mindent kell venni, hogy mindene meglegyen.

Joshua

Elkészítem a reggelit, elég gyorsan kész van, így nem kell sokat várni. Közben Ryu arról beszél, hogy mit vegyek fel, de érzek valamit a hangjában, amit nem tudok beazonosítani pontosan. Miután kiszedem a kész ételt, Ryuhoz lépek, és hátulról ráfonom karjaimat.
- Bánt valami? Vagy én bántottalak meg? - kérdezem.
- Nem, nincs semmi, ami bántana. - Hazugság.
- Ma este jóváteszem, ha akarod - búgom neki érzékien.

Ryu

- Joshua, nem kell semmit jóvátenned, legalábbis nem így. Csak bízz bennem egy kicsit jobban - kérem fátyolos hangon. Kicsit fagyos hangulatban eszünk. Nem bírom tovább, odalépek melléje és lágyan csókolom a száját.
- Joshua, szeretlek, ezt ne felejtsd el! Akkor se, ha valami nem tetszik, akkor se, ha veszekedni fogunk, ha fáj, amit mondunk egymásnak, ezt az egyet NE felejtsd el! - mondom halkan. Josh csak néz rám...

Joshua

- Nem fogom elfelejteni, de ez rád is vonatkozik. Bármit teszek, bármit mondok... még ha az rosszul is esik neked... csak miattad, érted lesz... mert szeretlek. - Most gyönyörű szemekkel néz rám. Egy kicsit olyan, mintha mindketten olvadoznánk a másik szavaitól... ez lehet az igazi szerelem. Egy kicsit elterelem a témát.
- Megnéztem tegnap a matekodat, és egészen jól megy. Akkor nem kell, hogy segítsek? Tegnap végül is emiatt nem tudtam könnyen elaludni - térek vissza mégis.

Ryu:

- Miért nem aludtál, Joshua? Nekem kellett tanulni nem neked - felelem kicsit máshová figyelve, mert valami mocorgást hallok az egyik szekrényben. Istenem, Lili! Róla teljesen megfeledkeztünk.
- Joshua, a cica már nagyon éhes lehet és kíváncsi vagyok hol végezte el a dolgát! - Gondolhattam volna! A nem nagyon használt gardrób volt a tetthely, mindegy feltörlöm, és közben megvakargatom a cicus fejét.
- Josh, elmegyek, veszek a cicnek kaját meg almot, rohanok, de hogy el ne felejts… - Megragadom, szorosan átölelem, és már csak csókolom, csókolom, majd hirtelen mozdulattal végigsimítom ágyékát.

Joshua

Lili! Az én drága kiscicám egy kicsit bepiszkított, de sebaj, rá nem lehet haragudni. Ryu már indul is, hogy vegyen neki ennivalót, meg almot, de még előtte szorosan ölelve megcsókol, majd ráteszi kezét... oda. Az érzéstől elgyengülök... kívánom őt, és szenvedélyesen visszacsókolom. Ő hirtelen elszakad tőlem, és huncut mosollyal elszalad. Ha ilyeneket fog csinálni, tényleg nem fogok bírni magammal este. Amíg Ryut várom, Lilit simogatom, majd bemegyek a szobába felöltözni.

Ryu:

Francba, francba, francba... nem kellett volna...! Most minden sejtem Joshuáért zsibong a farkamról nem is beszélve!!! Jó nagy barom vagy, Ryu!
Mire találok egy állatkereskedést, lassan lehűtöm magam. Megveszek mindent, ami két cicának kell, mert hát a másikat is meg kell keresni. Gondolom vásárlás előtt Joshua lakására kell mennünk.
Valami csörög, nagy nehezen leesik, hogy a telefonom az.
- Mi van srácok, mi nem megy nélkülem? - Egyre feszültebben hallgatom a telefon másik végén beszélőt.
- Rendben, ne izguljatok, amint tudok telefonálok, ez várható volt csak még nem tudom, mit reagáljak rá.
Lassan baktatok hazafelé...

Joshua

Ryunak elég sokáig tart megvenni azt a pár dolgot. Én már rég útra kész vagyok, mikor megérkezik. Viszont egyáltalán nem olyan boldog, mint mikor elváltunk. Valami nem stimmel.
- Történt valami? - kérdezem aggódva.

Ryu

Nem válaszolok, csak megborzolom a haját, majd telefonálni kezdek.
- Tami? – kérdezem, mikor végre felveszik.
- Kellene a lakásod egy kis ideig... igen... azért... már te is hallottad? - Francba!

- Rendben, amint tudok, megyek a kulcsért... Igen, Tami, szeretem! - most csak állok és a semmit sem értő Joshuára nézek.
- Anyád kórházban van, és mindenkinek elmesélte, milyen kapcsolatban vagyunk. Egy barátom lakásában fogsz lakni, amíg elcsitulnak a dolgok.

Joshua

Nem mond semmit, csak telefonálni kezd, én meg hallgatom, és próbálok a történtekre következtetni szavaiból. Tami? Ő kicsoda? A lakása? Minek...? És azt, hogy „szeretem”, azt úgy érti, hogy engem? Most már semmit sem értek...
Azután Ryu felém fordul.
- Anyád kórházban van, és mindenkinek elmesélte milyen kapcsolatban vagyunk. Egy barátom lakásában fogsz lakni, amíg elcsitulnak a dolgok.
- Mi? Miért? Hogyhogy mindenkinek? És miért van kórházban? Még nem is telefonáltam senkinek! És mi az, hogy a barátodnál kell laknom? Miért nem maradhatok itt? - A fejem szinte belefájdul ebbe az egy mondat által okozott sokkba.

Ryu

- A szomszédok hívták ki a mentőket miután te eljöttél, idegösszeomlása van, amíg nem volt magánál, mindent elmondott az ápolónőknek. A barátom lakása azért kell, hogy ne találjanak meg az újságírók, akik már most keresnek, ezért nem találhatnak itt - felelem Joshuának.
- Én majd szépen leszerelem őket, semmit sem mondva arról, ami köztünk van, hiszen nem akarod, hogy mindenki tudja - mondom bánatosan.
- A vásárlást elhalasztjuk egy kicsit, jó? - kérdezem, mert még mindig nem szól semmit.
- Joshua? Jól vagy? - Átölelem és érzem, hogy egész testében remeg.

Joshua

Hiába ölel... remegek.
- A-az anyám... jól van? Kérlek, mondd, hogy jól van!
- Azt mondták, javult az állapota - mondja, még mindig ölelve. Azután megfogja a kezem, és maga után húz.
- Most gyere, sietnünk kell!
- És mi lesz Lilivel? - vonakodom.
- Majd én gondoskodom róla, ne félj!

Ryu

- Menjünk, meg kell keresni a másik macskát, és a kulcsokért is el kell mennem. - Óvatosan, mindenre figyelve megyünk ki, nehogy valaki meglásson bennünket. Kicsit fáj, hogy nem mondta, hogy marad, mert nem érdekli, ha megtudják. A taxiban Joshua megmondja a címet, és szótlanul néz ki az ablakon.

Joshua

Nagyon nem jó ez így. Nem gondoltam, hogy ekkora felhajtás lesz. Bár Ryu említette a dolgot, de hogy távol kelljen lennem tőle... hisz még csak most költöztem hozzá. Felé fordulok.
- És mégis meddig tartana ez a dolog? - kérdezem félve a választól.

Ryu

- Egy, talán két hét, max. három - felelem az igazságot, de addig dolgozni sem mehetsz, majd Tami megy helyetted, úgyis állást keres.
- Ne félj, dolgozott már bárban, tudja, mit kell csinálnia. Tami egy régi jó haver, rá lehet számítani. Joshua, ez nekem se tetszik, veled szerettem volna lenni - nézek rá szomorúan.

Joshua

- Ezt ugye nem mondod komolyan? Hogy bírjak ki ennyi időt egy vadidegen lakásában!? Ráadásul azt mondod, hogy ne menjek dolgozni!? Mégis mit gondolnának a vendégek, ha ennyi ideig nem látnának...? Engem ott mindenki ismer! És különben is, azt is tudják, hogy hol dolgozom? Vagy talán már azt is, hogy hogy hívnak?? ...A francba, pont ezt nem akartam... Sajnálom Ryu, de ha a barátodnál is fogok lakni egy darabig, munkába akkor is muszáj elmennem... és veled is szeretnék találkozni...

Ryu

- Joshua, ez így nem fog menni. Téged akarlak védeni, nem érted? Ha még nem is tudják a nevedet, nem lesz nehéz rájönni, és akkor a bárt is megtalálják - mondom fásultan, mert már nem tudom, hogy mi volna a legjobb.
- Álljon meg! - kiabálok a taxisra. Mikor megáll, csak annyit mondok a meglepett Joshuának…
- Bízz bennem, kérlek, és akkor sehová nem kell menned, nálad találkozunk... - majd kiugrom a kocsiból, hogy máris egy másikba szálljak be.

Joshua

- Bízz bennem, kérlek, és akkor sehová nem kell menned, nálad találkozunk... - Fogja magát, és egyszerűen kiugrik a kocsiból, majd fog egy másik taxit. Erre én is kimászom, és utána kiabálok.
- Ryu! - Ő megfordul, én pedig folytatom.
- Már az elején megmondtam, hogy nem akarok bujdosni! - kiabálok az utca közepén.
- Ha ez ennyire fontos, hát tudja meg az egész világ, hogy SZERETLEK! Bánom is én, ha tudják a nevem, csak az újságíróktól szabadíts meg, kérlek!

Ryu

Ááá, nem normális, én mindent megteszek, hogy megvédjem, erre nekiáll kiabálni az úton, hogy szeret.
- Joshua állj le, ha megtudják a neved, akkor jönnek az újságírók is, értsd már meg! -
- Mehetünk? - kérdezik a taxisok, mire egyszerre vágjuk rá…
- Nem!
- Joshua, figyelj rám, most vagy mindent elmondunk vagy semmit, ez a két választás van és egyik se könnyű. Ha bevalljuk a kapcsolatunkat, akkor azért lesz nehéz, mert egy ideig mi leszünk a téma, ha nem akkor azért lesz nehéz, mert nem lehetünk együtt egy darabig. Félmegoldások nincsenek.
- Döntened kell, és akárhogy is döntesz, elfogadom, és ugyan úgy szeretlek.

Joshua

- De hiszen épp az előbb mondtam, hogy nem érdekel, ha mindent megtudnak! Bármit elmondhatsz, bárkinek, csak akadályozd meg, hogy engem is faggassanak, mert azt nem bírnám elviselni! Ezt el tudod intézni, nem!? Ha nyilvánosan beszámolsz a kettőnk ügyéről, már nem lehetek annyira érdekes, de ha mégis, mondd nekik, hogy ha a közelembe jönnek, feljelented őket, vagy, hogy súlyos következményei lesznek, vagy akármit, csak használjon! ...Én veled akarok maradni!!! - ordítom tüdőmből.

Ryu

Nem tudom másképp elhallgattatni, mint hogy magamhoz rántom, és megcsókolom, szenvedélyesen. Szája lassan nyílik meg, nyelvem nyelvét keresi.
- Rendben - mondom nagy nehezen a minden érzékemet megrengető csók után.
Az egyik taxit elküldjük, a másikba beszállunk, és Joshua lakásának címét mondom be.
- A cica - felelem mikor kérdően rám néz.

Joshua

A csókja nagyon jól esik, teljesen bele is feledkezem. Ahogy abbahagyja szám kényeztetését csak annyit mond, „rendben”, és beültet az egyik taxiba. Az én címemet mondja... most mire gondol?
- A cica.
- Értem, hogy megkeressük a cicát, de akkor mi lesz utána? Van valami ötleted, terved? Én nem értek az ilyen nyilvánossági dolgokhoz...

Ryu

- Neked semmit sem kell tenned csak hallgatni, bárki kérdez, nem mondasz semmi mást csak ezt: nem nyilatkozom. A többit bízd rám - mondom mosolyogva. Joshua lakásához érve kiszállunk, de én nem megyek vele.
- Figyelj, most mennem kell, keresd meg a cicát, hamarosan jövök, majd visszaszállva a taxiba a legismertebb rádióállomáshoz vitetem magam.

Joshua

Ryu elment, én meg itt maradtam egyedül. Azt mondta, visszajön, úgyhogy biztosan így is lesz. Bízom benne. Elkezdem keresni Cecilt a lakás előtti kis parkban. Vissza nem mehetett, tehát itt kell lennie valahol. Minden bokrot végignézek szólongatva őt, majd egyszer csak halk nyávogást hallok. Felnézek, és meglátom az egyik fán.
- Cecil! - kiáltok fel örömömben. Hajjaj, ahogy elnézem, nem tud lejönni. Kénytelen leszek felmászni érte. Felkapaszkodok a hatalmas ginkó törzsén, majd leülök az egyik vastagabb ágra. Megfogom Cecilt, és az ölembe ültetem.
- Biztos nagyon éhes vagy már, igaz, kislány? - Egy kicsit üldögélek vele, és nézelődök. Mindig is szerettem fára mászni, innen fentről minden olyan szép, és anélkül figyelhetsz dolgokat, hogy észrevennének. Ezen gondolkodva, meglátom, ahogy a lakás előtt fura alakok kezdenek gyülekezni mindenféle mikrofonnal, meg kamerával a kezükben. Na, ne! Máris megtalálták a lakcímemet? Most mit csináljak? Úgy döntök, hogy a fán maradok, itt biztosan nem találnak rám, és csak reménykedem, hogy Ryu azért rám akad valahogy.
Ryu... kérlek, siess!

Ryu

Ahogy Joshua lakása felé ballagok, már messziről látom a tv és a rádió embereit, és ahogy közelebb érek, megrohannak.
- Igaz a hír...? Egy fiú...? Szereti...? - Azután feltűnik egy ismerős arc a tömegből, a műsorvezető, aki a dalról kérdezett.
- Ryu... az a dal… ugye ennek a fiúnak szólt? - Csendre intem őket, és megszólalok.
- Jól figyeljenek rám, mert többször nem mondom el!
- Igen, a hír igaz, Joshua, mert róla van szó, a szerelmem, a szeretőm, és én nagyon szeretem. Ha van még valami kérdés, azt a manageremtől kérdezzék, ebben az ügyben többet nem nyilatkozom - fejezem be lassan, mert látom, Joshua már alig bírja a fán.
- És még valami, szeretném, ha őt békén hagynák. Aki mégis megközelíti, az számíthat arra, hogy beperlem zaklatásért. Ez vonatkozik mindenkire, TV-re, rádióra és az újságírókra is. Remélem megértették! Most kérem, menjenek el! - Mikor mindenki elmegy, felnézek a fára.
- Lejöhetsz.

Joshua

- Annyira örülök, hogy itt vagy! - ugrok le a fáról, egyenesen Ryu nyakába. Szegényt fel is döntöm, majd Cecilt magam mellé teszem. Ryu a földön ül, én pedig rajta. Fölsőjébe kapaszkodva, hozzábujtatom az arcomat.
- Köszönöm... - Csak ennyit mondok, miközben ő lágyan simogatja fejemet.
- Most már minden rendben. Hazamehetünk - mondja. Én válasz helyett csak bólintok a ruhájába egyet, majd lassan feltápászkodunk, leporoljuk magunkat, én felveszem Cecilt, és fogunk egy taxit. Ma már nem akarok vásárolni, a maradék időt munka előtt csak Ryuval szeretném tölteni.

Ryu

A taxi megáll a ház előtt, ahol csodák csodája, senki sincs, hál’ istennek. Bemegyünk a lakásba, ahol Lili már nagyon várhatott minket, mert azon nyomban Joshua kezébe ugrott, nem kis fájdalmat okozva neki.
- Remek, újabb sérülések - és már megyek is a fertőtlenítő szerért.
A sebek lekezelése után csak nézem, ahogy bolondozik a cicákkal, enni add nekik. Eszembe jut, hogy Joshua mindenáron dolgozni akart menni, és a vásárlás is elmaradt.
- Joshua most, hogy minden rendben van, mehetünk vásárolni?

Joshua

- Szeretném elhalasztani a vásárlást, ha lehet. Most inkább veled lennék egy kicsit. Túl sok minden történik mostanában, és bár ezeket együtt éltük meg, mégsem tudtunk igazán együtt lenni. Remélem nincs ellene kifogásod - állok fel a cicáktól. Ráhajtom fejemet Ryu vállára, és felteszek egy kérdést.
- Van kedved pihenni egyet mellettem az ágyban? Csak feküdni egy kicsit. Másra már nincs elég időnk, de ha jó leszel, és sokat tanulsz, amíg én dolgozom, este bepótolhatjuk az lemaradást... ha te is szeretnéd - suttogom.

Ryu:

Pihenni? Komolyan pihenni akar? Én már valami jó kis pár perces intenzív szexre gondoltam... na, de sebaj, ami késik……
- Rendben – felelem, és már húzom is magammal a szobámba, hogy az ágyra fektessem.
- Alig tudom türtőztetni magam, ahogy megérzem karcsú derekát a kezeim között…… de inkább csak lágyan megcsókolom, megsimogatom az arcát, átölelem, és csendben ennyit mondok…
- Nagyon szeretlek, Joshua - Már el is nyom az álom, hiszen egész éjjel tanultam.

Joshua

Ryu beleegyezik a dologba, és máris az ágyon termünk. Szeretem, amikor megölel, szeretem, amikor megcsókol, szeretem, amikor simogat... mindenét szeretem. Olyan kedves tud lenni. Szeretném ezt én is viszonozni neki.
Ryu pár pillanat alatt el is aludt, és most meg sem moccanok, nehogy felébresszem. Csak fekszem az ágyon, és élvezem, ahogy átkarolva nagyokat szuszog.
Később, amikor már indulnom kell, óvatosan lefejtem magamról, lemászok az ágyról, és betakargatom. Ryu felébred, egy kicsit nyöszörög, és igyekszik kinyitni a szemeit. Alig lát az álmosságtól, ezért csak annyit mondok:
- Aludj drágám...! - Nyakáig húzom a takarót, adok egy puszit a homlokára, és elmegyek.

A bárban...

Ryu

A taxim végre a bár elé ért, fizetek, és lassan kinyitom az ajtót. Az első, amit meglátok, Joshua őszinte, tiszta mosolya, ahogy jön felém.
- Szia, hiányoztál! - Nem emlékszem, mikor ment el tőlem, és most úgy szorítom magamhoz, mintha ezer éve nem láttam volna. A bár vendégserege csak néz, de nem szól, ezek szerint tudnak mindent.
- Joshua, kérnék egy hideg colát, egy nagyon hideget.
- Rendben - feleli és megy a raktárba. Remek, kajánul mosolygok, és lopakodok utána.

Joshua

Este 9 óra körül lehet, amikor meglátom Ryut belépni a bárba. Ha itt van, az azt jelenti, hogy befejezte a tanulást... legalábbis ebben bízom. Örülök neki, hogy láthatom, ezért el is indulok felé, ő pedig belém csimpaszkodik, mint egy kiscica.
- Szia, hiányoztál! - Ezek a szavak... nem is tudom, mikor hallottam őket utoljára.
- Joshua, kérnék egy hideg colát, egy nagyon hideget.
- Rendben. - Megyek is a raktárba, ott tartjuk az üdítőket, mivel igen kevesen isznak belőlük. A raktárunk a lépcső alatt nyílik. A faajtót mindig kulcsra zárjuk, hogy idegenek ne mehessenek be, ezért először leakasztom a régies stílusú kulcsot a bárpult mögül. A helyiség elég kicsi. Faltól falig polcok borítják. Két oldalán csak finom borok vannak, a hátsófalon található minden más, mivel azokból mindig frisset hozatunk. A plafonról egy aprócska égő nyújtózkodik lefelé, amit fel is kapcsolok. Elveszek egy üveg colát, majd megfordulok, és meglátom Ryut az ajtóban.
- Mi a baj, valami mást is szeretnél még? - kérdezem.

Ryu

- Igen - felelem és becsukom az ajtót mögöttem. Hozzálépek, és lassan csókolom. Szája puha és édes. Míg egyik kezemmel az arcát simogatom, addig a másikkal a nadrágját bontogatom, míg el nem érem farkát, majd keményre izgatom. Hát, sok nem kell hozzá! Szóval én is hiányzom neked!!!!! Nyögései, gyorsuló légvételei, testének apró remegései bizonyítják élvezetét. Ahogy mozgatom ujjaim lüktető farkán, majd lassabb tempóra váltok és néha csak a nedves csúcsot ingerlem, hosszan nyújtom el édes szenvedését. Ő csak zihál, vonaglik a kezem alatt. Olyan aranyosan szexi, hogy az már büntetendő. Sokáig már nem tudom húzni a játékot, mert egyre jobban kínoz a vágy, hogy hanyatt döntsem, és magamba fogadjam, de nem lehet. Amikor megérzem, hogy már az utolsókat rúgja, csak rászorítok még egyszer, és kéjes nyögést hallatva élvez a tenyerembe. Még liheg, próbálja magát összeszedni, mikor letisztogatom, és felöltöztetem.
- A többit otthon - nézek rá szerelmesen, és kezemben a colával visszamegyek a bárba.

Joshua

Annyit mond, „igen”, majd ránk csukja az ajtót. Időm sincs megszólalni, ő rögtön letámadja ajkaimat, majd a nadrágomnál motoz. Ne hogy már! A munkahelyemen vagyunk, nekem meg dolgoznom kell... ezt nem teheti! És mégis megteszi. Ahogy elkezdi falloszomat izgatni, már nem is tudnék mondani semmit. Csak arra koncentrálok, hogy elfojtsam nyögéseimet, nehogy valaki meghalljon minket. Már délelőtt is kísértette a sorsot, így nem csoda, hogy nem tudok ellenállni neki. Eltolnám magamtól, de nem megy, a testem nem engedelmeskedik. Ráadásul, már nem is állíthatnám meg, mert így nem mehetnék vissza dolgozni. De hogy pont a raktárban! Teljesen elment az esze? Mi lenne, ha felborítanánk itt mindent!? És még képes végletekig elhúzni a dolgot... Amikor végre elélvezek, borzasztóan érzem magam. Ő meg csak a fejemhez vágja, hogy „a többit otthon”, és kimegy a colájával együtt. Most tisztára úgy nézhetek ki, mint a rossz szappanoperákban a dolgozók egy irodai szexmeccs után. Fel sem tudom fogni, hogy tehette... csak így... kénye-kedve szerint.
Megigazgatom ruhámat, majd kimegyek, nehogy feltűnést keltsen a késésem. Ryu már leült egy asztalhoz, és vigyorogva issza az üdítőjét. Én morcos pillantásokat vetek felé, miközben folytatom a vendégek kiszolgálását.

Ryu

Ez most mi? Ilyen morcos pillantásokat még sosem kaptam tőle, nem is tudom, mire véljem. Talán nem volt jó neki, de hiszen élvezte!!! Én már semmit sem értek! Rajta sem kaptak bennünket, akkor mi a fészkes fenének küldi azokat a……
Töröm a fejem, mit rontottam el, mikor felcsendül a rádióban egy külföldi szám, amit nagyon szeretek. Még szövegét is lefordítottam magamnak, de elénekelni nem tudom… ez a magyar nyelv katasztrofális.

(Dal: Edda – Ma minden más)

Míg hallgatom, csak nézem Joshuát, ahogy dolgozik, és rájövök hol hibáztam. Azt hiszem nekem ő többet jelent, mint én neki. Ő nem vágyik rám a nap 24 órájában.

Joshua

Most meg miért néz így? Mintha nem tudná, hogy mi a bajom. És persze az előbbi kis akciója még nem lesz neki elég, mihelyst hazaérünk, rám fogja vetni magát. Nála jobban senki sem ismer, még a saját anyám sem, mégis, ilyenkor úgy érzem, hogy nem is ismer annyira... a munkahelyemet mindig tiszteletben tartottam, szeretem ezt csinálni, és nem akarom, hogy valami bohóság miatt kirúgjanak.
- Joshua! Még egyet! - hallom a hátam mögül.
- Máris! - Viszek egy újabb korsó sört a vendégnek.
- Mi újság a fedélzeten Jeff kapitány? - Ő egy nyugdíjas hajóskapitány... imádom hallgatni a meséit a tengeri kalandjairól.
- Már nem is emlékszem, mikor voltam utoljára vízen, és te még mindig ezt kérdezed? - neveti az öreg.
- Dehogynem tudja! Meséljen nekem valami izgalmas történetet, kérem!
- Háháhá! Legyen, de csak a te kedvedért édes fiam... - Belemerül a mesélésbe, én pedig vidáman hallgatom, hogy vészeltek át, egy hatalmas vihart a háborgó tengeren.

Ryu

Hogy az a…… Most meg már nem is néz ide, csak hallgatja annak a bolond kapitánynak a meséit! Jól van Joshua, ha te így, akkor én úgy. Jöhet a cigi, a fű, a drog, ha nem törődik velem, akkor semmi sem érdekel!!! Főleg saját magam! Az első neki nem tetsző dolognál már hagy is a fenébe!!! Elegem van! Ez így nem megy nekem. Barom voltam, hogy elhittem, tényleg szeret! Telefon, díler, és már jön is az éltető, mindent elfelejtető cucc. Abban legalább nem csalódom. Legalábbis nem ennyire!

Joshua

Miután végighallgattam a kapitányt, sokkal jobban érzem magam. Erre most szükségem volt. Körülnézek, hogy merre van Ryu, azután meglátom egy kapucnis kölyökkel, amint átvesz valamit. Az ijedtség ráfagy arcomra. Ugye nem? Már rohanok is hozzá.
- Ryu! - már csak az utcán érem utol, vállánál megragadva állítom meg.
- Ryu! Mi ütött beléd! Ne mondd, hogy megint rá akarsz szokni! Azonnal dobd ki a kukába!
- Nem. - Jól hallottam?
- Miért csinálod mindig ezt! Én csak jót akarok neked, te pedig folyton hazudsz nekem, és nem tatod be az ígéreteid! Már megint... miért!?

Ryu

- Nem hazudtam neked! Egész eddig nem szedtem semmit, és nem is állt szándékomban, de nem bírom tovább, és nem azért, mert annyira nem bírom ki. Miattad!!! Érted, miattad! Neked semmi nem jó, nem kell se a szerelmem, se az érintésem! Felfogtam! Nem kell kimondani! - Kitépem magam a karjai közül, és elrohanok. Az utca végén egy házból pont nekem való zene megy: HIM - Csatlakozz velem a halálba. Ez az, ez kell nekem!

(Dal: HIM - Join me in death)

Ha neki nem kellek majd…… és lassan a számba veszem az enyhülést hozó tablettákat.

Joshua

Szavai szívembe marnak... Miért gondol ilyeneket? Azután, egyszerűen kitépi magát karjaim közül, és elrohan. Én automatikusan mozdulok, és rohanok utána. Látom, ahogy beveszi szájába a tablettákat. Ezt meg kell akadályoznom - gyorsítok rá még jobban -, nem engedhetem... ezt... NEM!!
- RYUUU!!! - Mellé érve nagyot vágok hátába, mire ő kiköpi a tablettákat. Hála az égnek, még időben. Az ütésem erejétől a földre rogy, én pedig szorosan magamhoz ölelem testét.
Ekkor abból az ablakból, ahonnan eddig egy síri zene szólt, most új dallam csendül fel, mintha csak nekem küldték volna...

(Dal: Red - Never be the same - Sosem leszek ugyanaz)

Dalszöveg:

I know you, who are you now?
Look into my eyes if you can’t remember
Do you remember? Oh

I can see, I can still find
you’re the only voice my heart can recognize
But I can’t hear you now, yeah

I’ll never be the same I’m caught inside
the memories of promises of yesterdays
and I belong to you
I just can’t walk away ‘cuz after loving you
I can never be the same

And how can I pretend to never
know you like it was all a dream? No
I know I’ll never forget the way I always felt
with you beside me, and how you loved me then, yeah

I’ll never be the same I’m caught inside
the memories of promises of yesterdays
and I belong to you
I just can’t walk away ‘cuz after loving you
I can never be the same

You led me here, then I watched you disappear
You left this emptiness inside and I can’t turn back time

No! Stay! Nothing compares to you
nothing compares to you
I can’t let you go
can’t let you go
I can’t let go

I can never be the same,
not after loving you,
not after loving you,
No

I’ll never be the same I’m caught inside
the memories of promises of yesterdays
and I belong to you
I just can’t walk away ‘cuz after loving you
I can never be the same

I can never be the same
I will never be the same
Woah woah woah woah woah
I just can’t walk away
No I can’t walk away from you

- Ryu, kérlek, hallgass meg! Sajnálom, ha bármivel is megbántottalak! Tudom, hogy sokszor forrófejű vagyok, és elviselhetetlen, de kérlek, bocsáss meg! Én sem hazudtam neked, ezt tudnod kellene! Szeretlek, teljes szívemből! Mindenemet neked adom, csak ne rohanj a halálba! Vagy, ha mégis azt akarod, én is veled halok meg! ...Már nem bírnék élni nélküled!! ...Már sosem leszek ugyan az a személy, aki voltam, mielőtt beléd szerettem!!! Nekem szükségem van rád... a szerelmedre... az érintésedre... mindenedre...! Könyörögve kérlek, ne hagyj el, főleg ne így! Lehet, hogy önző dolog, de nem tudlak elengedni, érted!? Úgyhogy kérlek... kérlek... ígérd meg, hogy soha többé nem csinálsz ilyet! - már a könnyeim is potyognak - Ha pedig ezek után is el akarsz dobni, hát tedd meg, csak ne te szenvedj miatta! ....Szeretlek... - Minden erőmmel szorítom magamhoz, mert félek, ha elengedem, már soha többé nem ölelhetem át.

Nincs hozzászólás.