Mazochista érzelmek I. évad 25. fejezet

Ryu

- Én is téged! Remélem nem okoztam nagy fájdalmat? - kérdezem miközben fejem hasára hajtom. - Tudom, hogy az első nagyon nem kellemes, és csak remélni merem, hogy nem olyan volt, mint a múltkor!
Mennyivel másabb volt ez az alkalom, mint amit Jinnel éreztem! A teljes összhang, ami kettőnk között volt Joshuával, felejthetetlen! Mikor felnézek rá, látom álomba merült. Álmában mosoly terül el az arcán. Vajon mit álmodhat? Reggel Kenji dörömbölése ébreszt fel. Kimegyek, beengedem, és végighallgatom, mennyi mindent kell ma elintéznem. Ó igen, Yukinak is épp itt az ideje, hogy végleg eltűnjön az életemből. Felöltözöm, közben igyekszem nem felébreszteni Joshut, és egy üzenetet írok neki. „Köszönöm! Nagyon szeretlek! Ha gondolod, este érted megyek a bárba! Hívj fel!” Vetek még egy pillantást alvó szerelmemre, majd távozom.

Joshua

Kellemes érzéssel ébredek fel. Valamit álmodtam is, de már nem emlékszem rá. Az egyetlen dolog, ami zavar, hogy Ryu nincs mellettem. Már biztosan bement dolgozni. Ahogy felülök az ágyon, fenekem sajogni kezd... egy kicsit a zsibbadáshoz hasonló érzés. Olyan erőtlennek érzem magam... Azután meglátom Ryu üzenetét... ahogy gondoltam... majd később felhívom, de most inkább lezuhanyozom. Alig bírok felállni. Végül is... ez volt az első „olyan” alkalom... később biztosan hozzászokom majd... remélem. Lassan kicsoszogok a fürdőszobába, és lemosakszom. A tegnap este maradéka csíkot húzva csorog le combom belső oldalán. Szóval ilyen, ha beléd élveznek... Örülök, hogy Ryu tette meg, és nem más! Végezve felöltözködöm, és ezúttal taxiba ülve megyek a bárba. Így nem lesz könnyű dolgozni... Ahogy belépek az ajtón, meglátom Myót, aki máris furcsa szemmel néz rám. Erőltetve a rendes lépéseket odasétálok a pulthoz.
- Joshua... megtette? - Kezdődik.
- Igen.
- Megengedted neki?
- Igen - nézek a szemébe. Ezután nem mer többet kérdezni, de látom rajta a feszültséget. Most pedig hallom, ahogy Hisashi szalad le a lépcsőn.
- Szia, Josh! - karol belém.
- Eressz el - lököm el magamtól -, és ne érj többet hozzám! - kiabálok vele. Ez nagyon rosszul esett neki, könny fut a szemeibe, és csak áll előttem törölgetve szemeit.
- A barátom vagy, Hisashi. Ne akard, hogy elküldjelek magam mellől...! - Ezt hallva, sírva fakad, és visszarohan a szobájába. Csak reménykedem, hogy nem gyűlöl meg.

Ryu

Az első dolgom az irodámban, hogy kávéért rimánkodom a titkárnőmnek. Imádom, ahogy azonnal teljesíti minden kérésem. Mintha a második anyám volna. A kávé után már van bátorságom, hogy felhívjam Yukit, akinek végre elmondom, hogy nem veszem el. Még jó, hogy elkapom a telefont a fülemtől, mert most megsüketülnék. Vagyok én minden, csak ártatlan fiúcska nem. Szó nélkül rakom le a telefont. Rossz érzésem van, nem fogja annyiban hagyni ezt a dolgot. Utána kell néznem, apám levele kötelez-e engem valamire, mert akkor nagy pácban vagyok, ha igen. Aztán jön Yoshimi és kezdődik a robot! Hirtelen megcsördül a telefonom… Joshua? Nem, ezt a számot nem ismerem.
- Igen?
- Te rohadt szemét, megerőszakoltad ugye? Nem bírtad ki, hogy ne legyen a tiéd? De ezt még megbánod! - hallom Hisashi elkeseredett hangját, majd megszakítja a vonalat. Mi van??? Hol volt ez erőszak?!

Joshua

Myo láthatja rajtam, hogy nem dobott fel túlzottan, hogy így kellett bánnom Hisashival, és a vállamra teszi a kezét.
- Ne aggódj... majd megenyhül! - Most már az is fáj, ahogy Myóval bánok nap, mint nap. Ő nem ezt érdemli. Mindig a legjobbat akarja nekem, én meg... Kezemet övére teszem.
- Sajnálom - mondom. Megfordulva Myo csak mosolyog, és megkér, hogy fonjam be a haját.
- Mi újság Atasukéval?
- Azóta nem találkoztam vele. Szándékosan kerültem őt.
- De hát miért?
- Erre tudnod kellene a választ. - Nem tudok mondatára felelni... tényleg tudom a választ, de bár ne így lenne. Neki is meg kell találnia a boldogságát. Azután nekikezdünk a munkának. Már este van, de Hisashi még mindig nem jött le az emeletről. Azt hiszem, utána kellene mennem, hogy bocsánatot kérjek tőle és megvigasztaljam.

Ryu

Lassan beesteledik, de Joshua nem hív... Talán megbánta, hogy... ezt nem akarom elhinni… De megírtam neki, hogy hívjon fel, akkor miért nem csörög már ez a vacak? Nem bírom tovább, én hívom fel.
- Ryu?
- Joshu? Valami baj van?
- Nem semmi. Eljönnél értem? Ma korán szeretnék hazamenni. Hozzád.
- Joshua, én szívesen mennék de... Hisashi felhívott, és én nem akarok balhét a bárban.

Joshua

Felbattyogok Hisashihoz, és bekopogok. Egy kis kérlelés után beenged, és leülök vele az ágyra. Hosszasan elbeszélgetek vele, és elmondom neki, hogy sokat jelent nekem, de nem úgy, mint Ryu. Azt mondja, hogy még mindig szeretne a barátom lenni, de azóta az éjszaka óta nem tudja, mihez kezdjen az érzéseivel, amik feltörtek benne. Azután azt is bevallja, hogy beszélt telefonon Ryuval, és nem valami szép dolgokat vágott a fejéhez. Elmagyarázom neki, hogy én akartam, hogy megtegye, és hogy egyáltalán nem volt erőszakos, így Hisashi bocsánatot kér. Rákérdezek a lakásügyre, mire azt feleli, hogy úgy döntött, azt a lakást veszi ki, amelyiket velem együtt nézett meg. Később, ha lesz állandó állása, hitelt is vehet fel, és a gyűjtögetett pénzéből megveheti a tulajtól. A kulcsot, amit Ryutól kapott, vissza is adja. A beszélgetés végeztével magára hagyom őt, mert egy kicsit egyedül szeretne lenni, és visszamegyek a pulthoz. Ezután nem sokkal megcsörren a telefonom. Ryu… tényleg, még nem hívtam fel. Biztosan aggódik.
A fenekemben még mindig érzem a zsibbadást, ezért nem szeretnék sokáig bent maradni, de Ryu fél eljönni Hisashi miatt.
- Már megnyugtattam Hisashit, de talán igazad van, és tényleg nem kellene most idejönnöd.
- Majd én elviszlek - mondja Myo.
- Myo azt mondja, hogy elvisz. Ha beleegyezel, akkor lassan elindulunk. - Ryu igent mond, mi pedig bezárjuk a bárt. Még felmegyek elköszönni Hisashitól, és mire leérek, Myo már az ajtó előtt vár.
- Hol a kocsid?
- Eddig is csak a cég autóját vezettem, nincs sajátom.
- Akkor, hogy akarsz elvinni? Taxit egyedül is hívhatok.
- Nem éppen erre gondoltam. Egy kis séta nem árt.
- Nem tudok elgyalogolni odáig - mondom kicsit zavartan.
- Tudom. Viszlek a hátamon. - Az állam a földet súrolja. Ezt most komolyan gondolja?
- Ne-nem kell ezt tenned. I-igazán nem…
- Gyere! - Leguggol elém, és hátrafelé nyújtja karjait. Tényleg ezt akarja… de vele nem lehet ellenkezni… ha egyszer valamit a fejébe vesz, azt véghez is viszi. Ha sokat harciaskodnék, a végén még a karjaiban kötnék ki. Nagyot sóhajtok.
- Legyen. - Bátortalanul mászom a hátára, ő pedig felemel.
- Nem vagyok nehéz? – kérdezem.
- Ugyan már… pillekönnyű vagy. - Óvatosan átkarolom a nyakánál, és elindulunk. Nem igazán tudom, hogyan bánjak most vele, de ő elkezd mindenféle egyszerű dolgokról fecsegni. Jólesik hallgatni, és a feszültség közöttünk lassan eltűnik. Lágy ringatásában úgy érzem, el tudnék aludni… Vállára hajtom fejemet, és becsukom szemeimet. Utoljára még azt hallom, hogy örökbe fogadott egy kiscicát… egy szürkét, fehér zoknikkal, majd elnyom az álom.

Ryu

Alig akarom elhinni, amit a szememmel látok! Myo a hátán cipeli az alvó Joshuát. Szóval ez jelenti azt, hogy Myo elhozza. Most komolyan, miért nem hívott taxit? Ülök a kocsiban, és próbálok nem arra gondolni, hogy Myo is szerelmes Joshuába! Most komolyan, mindenkinek az én szeretőm kell! Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből hogy…… Miért nem mondta nekem, hogy... tele van a tököm az egésszel! Nem igaz, hogy nem szándékosan csinálja! Mikor a ház elé ér Myo, halkan köszönök neki, és óvatosan átveszem tőle Joshut, aki még mindig nem ébredt fel. Megköszönöm, hogy cipelte idáig, és felviszem a kedvesemet a lakásba, lefektetem az ágyamra, betakarom és hagyom tovább aludni.
Én a másik szobában tanulni kezdek...

Joshua

Elaludtam? Hol van Myo...? És én... hol vagyok...? - nyitom ki szemeimet. Áh, ez Ryu lakása... Na és ő merre van? Felkelek, és átsétálok a másik szobába. Ryu ott ül az asztalnál.
- Ryu...?
- Tanulok. - Odacsoszogok hozzá, és a válla fölé hajolva nézem, hogy mit olvas.
- Sokáig fog tartani?
- Igen - válaszol röviden. Mintha a hangjában egy kis sértődöttséget éreznék, de biztosan csak unja a tanulást...
- Akkor, ha végeztél, majd gyere át hozzám! - Adok egy puszit az arcára, majd a fürdő felé veszem az irányt. Ma a kádban szeretnék ázni egy kicsit. Most már a fenekem is egészen jól érzi magát, főleg, ahogy belemerül a jó meleg vízbe.
- Haaah - dőlők hátra -, ez isteni!

Ryu

Megy át hozzá a fene! Elegem van, hogy hol Hisashi, hol Myo táncolja körbe! Fogadok, fogalma sincs, mi a bajom, nem is gondol arra, hogy ez nekem szarul esik. Nem hittem volna, hogy az együtt töltött éjszaka után képes Myo hátára mászni! Engem se kéne ám hülyének nézni! Ha valami jó történik velünk, utána jön a rossz és a még rosszabb! Megint... miért nem tudja távol tartani magát tőlük? Nem lesz mindig kibékülés a vége a veszekedéseinknek! Agyam csak erre koncentrál... aztán a széken ülve alszom el...

Joshua

Kiszállva a kádból, megtörölközöm, és felveszem az alsómat. Még bepillantok Ryuhoz, és látom, hogy elaludt. Nem kéne felébresztenem? Azt mondta sokáig kell tanulnia. De olyan békésen alszik. Biztosan kimerítő napja volt. Odamegyek hozzá, karjaimba veszem, és átviszem a hálószobába. Az ágyra fektetve betakarom, és én is melléfekszem. Mellkasához bújok, amennyire csak lehet. Olyan jó vele lenni... bármilyen nehéz is a napom, az ő jelenléte mindig megnyugtat.
- Szeretlek - suttogom, de gondolom úgyse hallja.

Ryu

Arra ébredek, hogy felemel, és a szobámba visz az ágyra. Hozzám bújik, és azt suttogja, hogy szeret. Kár, hogy már nem nagyon hiszem el! Ha szeretne, nem engedné, hogy rajtam kívül más is megérintse! Nem hogy még hazáig cipelje a hátán! Kicsit kijjebb csúszok az ágyon, nehogy véletlenül is hozzáérjek, mert lehet, hogy haragszom rá, de testének melege lázba hoz. Ez a kettős érzés elviselhetetlen! De nem tudom kimondani neki se azt, hogy hanyagolja az ilyen dolgokat, mint a mait Myóval, és azt sem, hogy hagyjuk abba, mert nekem ez így nem megy……
Reggel a mobilom ébreszt... Yuki... mit akar?
- Itt állok a lakásod ajtajában, engedj be!

Joshua

Reggel arra ébredek, hogy Ryu mobilja megszólal. Ryu kivágtat a szobából, és kinyitja az ajtót. Egy lány hangját hallom. Csak nem...? Én is kiszaladok, és az ajtóban egy rózsaszín babaruhás kislány áll. A haja loknikban, ruháját óriási masnik díszítik. Jézusom, förtelmes az ízlése... ez csakis az a Yuki lehet. Most meg kiabál.
- Ha nem veszel feleségül, tönkreteszlek!
- És azt mégis hogyan gondoltad?! - vág vissza Ryu.
- Látod a kezemben ezeket a papírokat? Mind bizonyítékul szolgál, hogy milyen mocskos kis üzleteket folytatsz!
- Nekem nincsenek mocskos üzleteim!
- Igazán...? Akkor talán nem ismered Takeda Kazumát? - Takeda-san? Na ne... eleget hallottam, ezt nem hagyhatom! Ryu elé lépek, kikapom a lány kezéből a papírokat, és összetépem őket.
- Hé, kiscsaj! Hogy van merszed idepofátlankodni, mi?! Ryu engem szeret, és nem téged! Jobb, ha feladod!

Ryu

Yuki valami papírokat lobogtat, hogy milyen üzleteim vannak Takeda Kazumával. A következő pillanatban Joshua már tépi is össze őket és ordibál Yukival, hogy én őt szeretem és adja fel! Yuki ütésre emeli kezét és már pofon is vágná Joshuát, mikor közbelépek és a háta mögé tekerem karját.
- Ha csak egyszer is kezet emelsz rá, nagyon megbánod te ribanc! Akkor se vennélek el, ha te lennél rajtam kívül az egyetlen élő ember a földön. Takarodj innen! - Olyan gyorsan rohan el, hogy csak bambán nézek utána!
- Joshua? Jól vagy? - Csak áll, és néz rám.
- Valami rosszat mondtam?

Joshua

Csak döbbentem nézem, ahogy Ryu mozgásképtelenné teszi a lányt. Amikor elrohan, hozzám fordul.
- Joshua? Jól vagy? …Valami rosszat mondtam?
- Eh... nem, csak... meglepődtem, hogy így bántál vele, elvégre egy lány... viszont örülök is egyben, hogy a védelmemre keltél - mosolygok rá. Közelebb lépek hozzá, és már csókolnám is, de eltol magától. Na ezen aztán még jobban meglepődöm.
- Mi a baj? - Erre ő beljebb tuszkol, és becsukja az ajtót.

Ryu

- Én elküldök mindenkit, aki engem akar, te mikor teszed ezt meg? Meddig kell még elviselnem, hogy Myo és Hisashi a nyálát csorgatja rád? - Nem akartam kimondani, de nem bírtam tovább.
- Ahh, mindegy hagyjuk, úgy sem értenéd meg! Nekem meg mennem kell! - Irány zuhanyozni, majd felöltözöm és megyek kávét főzni. Joshu ott ül az asztalnál.
- Te komolyan azt várod, hogy teljesen megszakítsak minden kapcsolatot velük?
- Nem, én azt várom, hogy érthetően mondd el nekik, hogy ne nyúljanak hozzád! Sehogy! Te az enyém vagy, és nem adlak nekik, érted?!

Joshua

- Az érzéseiken nem változtathatok. Én már számtalanszor próbáltam velük megértetni a dolgot, de mindketten olyanok, hogy ha nem bánok velük durván, sosem értik meg. DE...! - Emelem fel hangom, mielőtt Ryu mondana valamit.
- De érted megteszem. - Megyek a telefonomért, majd visszaülök az asztalhoz. Kezdjük Myóval... ő még a könnyebbik eset.
- Szia, Myo! - hangom durva, nem kedves.
- Ma lesz az utolsó napod a bárban, ki vagy rúgva... örökre. A pénzt majd átutalom a számládra. Ma nem megyek be, megengedem, hogy korán bezárj, ennek pedig a feltétele, hogy elvidd Atasukét valahová. ... De igenis találkozni fogsz vele, és beleszeretsz, mert én azt mondom! Engem pedig felejts el örökre! ... Nem. Ez az én döntésem volt. Már régen meg kellett volna tennem. Soha többet nem érhetsz hozzám egy ujjal sem, mert én csak Ryut szeretem! Legyél boldog nélkülem! - Leteszem a telefont. Ryu csak döbbenten néz. Jön Hisashi... ő problémásabb lesz.
- Szia, Hisashi! Még ma költözz el a bárból, és ha lehet, egy darabig ne gyere a közelembe! ... Megőrültél?! Buzulni akarsz?! Az én életem Nina halálával más vágányra került, de a tiéd még ugyan az, mint régen! ... Keress egy nőt cseszd meg, és többé ne ugrálj körbe, mint egy kiskutya! Sosem tudnálak szeretni, érted?! ... Igen, csak egy egyéjszakás kaland volt, semmi több! Jól szórakoztunk, de több nem kell belőled! Csak a barátom vagy!!! - Még Ryu is megremeg hangom hallatán, pedig nem is neki mondom. Hallom, hogy Hisashi zokogni kezd.
- Ez az, sírj csak! Gyűlölj meg! Úgy könnyebben elfelejtesz! - Kínomban már az én könnyeim is folyni kezdenek.
- És ne merészeld Ryut hívogatni, vagy soha többé nem találkozhatsz velem! - Már nem vagyok képes tovább mondani, hangom elcsuklik, ezért leteszem a telefont, majd leejtem, hogy nagy koppanással érkezzen az asztalra. Kezeimet szemeim elé emelem. Nem akarom, hogy Ryu így lásson. Kirohanok a konyhából, és bezárkózom a fürdőszobába. Megnyitom a zuhany csapját, hogy a lezúduló víz elnyomja zokogásom hangját, és a földre ülök. Egy utolsó szemét vagyok! Hogy tehettem ezt velük?! VELÜK, akik annyit segítettek nekem! Szörnyű dolgokat vágtam a fejükhöz, pedig oly sokat jelentenek nekem! És még hazudtam is... nincs más barátom egy se... nem akarom, hogy meggyűlöljenek és kerüljenek!

Ryu

Ledöbbenten állok… ahogy beszél velük... én nem ezt akartam… ez nem az a Joshua, akit én szeretek… egy szóval sem azt kértem, hogy ezt csinálja. Teljesen kiakaszt, amikor lecsapja a telefont és a fürdőbe zárkózik, de a zuhany sem tudja elnyomni a zokogását. Ez a sírás fájdalmas… Értem… megértettem. Miattam két fontos embert száműzött az életéből… És egyetlen mondattal szétszúzta minden érzésemet… Amit Hisashinak mondott… „Buzulni akarsz?” Hát igen… szerinte mi ilyenek vagyunk… sosem hallottam ezt a szót a szájából. Akkor ezek szerint mi csak két buzi vagyunk? Felveszem a telefonom, és Myót hívom. Sokára veszi fel, és nem tudom nem meghallani a hangján, hogy sír.
- Myo? Ryu vagyok, sehová ne menj, míg oda nem érek, és ha lehet Hisashit se engedd el! Tedd ezt meg nekem, kérlek!
- De… de miért?
- Odamegyek, várjatok meg! - Kirohanok a lakásból, hívom Kenjit, aki hamar meg is érkezik, bepattanok, és a bár címét nyögöm ki. Csodálkozva néz rám, de nem mer szólni. A bár előtt látom, hogy a két pasi vitatkozik az ajtóba. Nagy levegőt veszek, és kiszállok.
- Hagyjátok abba, szálljatok be a kocsiba!
- És mégis minek? - Hisashi hangja fenyegető, de nem ijedek meg tőle.
- Mert azt mondom! Beszélnünk kell, négyesben, vagy hármasban, nem érdekel, de Joshua ezt nem akarta. Miattam csinálta és… ez így nem jó. Nem ezt kértem tőle! Kérlek Hisashi, gyertek! - Myo az, aki először beszáll, ő talán felfogja, hogy mi történt. Hisashi még dühöng pár percet, de mikor elmesélem, hogy Joshua milyen állapotban van, már bent is van a kocsiban. A lakásomig egyik sem mond egyetlen szót sem. Ahogy megyünk felfelé egyre lassabbak a lépteink… nem csak nekem… Beengedem őket a lakásba… Joshua még mindig a fürdőben van! Remélem nem csinált semmi hülyeséget! Halkan bekopogok, mire egy erőtlen válasz érkezik.
- Mindjárt jövök! - Hallom, ahogy tesz-vesz odabent, majd lassan nyílik az ajtó és megjelenik. Arca falfehér, szemei vörösek a sírástól. Ahogy meglát bennünket, fordulna is vissza, de elkapom a karját.
- Nem, nem bújsz el, normálisan fogsz velük beszélni! Nem ezt akartam és megérdemlik, hogy az igazat mond, te sosem beszéltél így velük! Ha nem akarod, hogy én is itt legyek… akkor addig elmegyek… de gondold meg, hogy beszélsz velük! Hisashi nem buzulni akart veled. Ő nem olyan, mint én. Nem egy hülye buzi, mint én!!!

Joshua

Amikor Ryu bekopog, igyekszem összeszedni magam, és eltüntetni a sírás nyomait, de a tükörbe nézve beletörődöm, hogy lehetetlen. Megszárítkozom, és törölközőbe csomagolva lépek ki. Amikor meglátom Myót és Hisashit, már mennék is vissza, de Ryu nem hagyja. Miért vannak ők itt? Azután Ryu valami olyat mond, ami ledermeszt egy pillanatra. Hülye buzi? Már menne is, de ezúttal én tartom vissza őt.
- Várj Ryu! Én azt nem azért mondtam! Nem úgy értettem! Tudod, hogy sosem mondanék ilyet neked! Azok a telefonbeszélgetések tele voltak hazugságokkal. Ezt neked kellene a legjobban tudnod, hiszen érted tettem! A legkevésbé sem akartalak megbántani! - Ekkor Myo hozzám lép.
- Hazugságokkal? Milyen hazugságokkal? - félve nézek a szemébe, majd csak a földet bámulom.
- Menjünk be a szobába... mindannyian... - Szorítom meg kicsit Ryu kezét.

Ryu

- Menjünk be a szobába... mindannyian... - Hiába szorítja meg a kezem...
- Nem, én nem megyek be, ez a ti dolgotok, nem az enyém, és nem kívánom tőled, hogy így bánj a barátaiddal! Joshu, ezt nem így kell, miattam ne áldozd fel őket! Nem érdemes! - Hazudnom kell valamit, hogy ne tegye tönkre magát azzal, hogy választani kell köztünk. Az embertelen dolog lenne, és senki nem lenne boldog, még én sem.
- Én... én elveszem Yukit - mondom nem nézve a szemébe - és neked sem kell választanod! Megmarad a barátság és a szép emlékek! Ne kínozd tovább őket! Ők csak azt akarják, amit én akartam... szeretni téged. - Halk szisszenést hallok… Hisashi…

Joshua

- Ezt nevezed te szerelemnek? - mondja lenézően Hisashi. Ryu mondana valamit, de közbevágok.
- Ne hazudj nekem! Ne hazudj nekem!!! Ezt nem veszem be! Épp ma reggel küldted el a fenébe! Ennyire hülyének nézel? Lehet, hogy fontosak nekem a barátaim, de te mindenkinél fontosabb vagy! Téged szeretlek... ezt miért nem érted meg? - el akar húzódni tőlem. Látom a szemében, hogy fél, mert átláttam rajta.
- Nem engedlek el! Ami rám tartozik, az rád is tartozik! Ha most hármasban beszélgetnénk, féltékenységből megint csak ostoba kitalációkat kreálnál. Én őszinte akarok lenni! Mindenkivel!

Ryu

- Ha te őszinte leszel, akkor itt most mindenkinek fájni fog a szíve! De legyen, ahogy akarod - felelem és leülök az egyik székre. Nem tudom, miért kell itt lennem! Miért látott át rajtam? Miért nem enged el? Én nem bízom benne, ő nem bízik bennem, így van értelme az egésznek? Azt tudom, hogy mindennél jobban szeretem, de nem tudok boldogságot adni neki, nem lesz boldog velem, ha elveszti ezt a két embert! Végighallgatom majd… és utána elmegyek... nem lehet boldogtalan miattam... majd elfelejt…… lesz aki megvigasztalja…… mosolyogva nézek Myóra, aki furán néz vissza…… talán sejti mire gondolok?!

Joshua

Leülünk a szobában, és veszek egy nagy levegőt.
- Először is, szeretnék bocsánatot kérni tőletek, amiért olyan szörnyűségeket mondtam a telefonba. Ti ketten a legjobb barátaim vagytok... viszont csak barátok, és nem többek. Ezt szeretném is így megtartani. Ryu miatt... mivel szeretem őt, nem engedhetem meg, hogy továbbra is úgy viselkedjetek velem, ahogy eddig, ezért arra kérlek titeket, hogy amíg az érzéseitek irántam el nem múlnak, tartózkodjatok az intim érintésektől és a túl közvetlen szavaktól. Biztos vagyok benne, hogy mindketten tudjátok, mire gondolok. Tudom, hogy ez most fáj nektek, de a ti érdeketek is, hogy tisztázzuk ezeket a dolgokat. Ha nem is most rögtön, de remélem, hogy egyszer megbocsátotok nekem. Nem tudnék Ryu nélkül élni, és nem tudnék mást szeretni.
- Akkor „az” neked tényleg csak egy kaland volt? - kérdezi Hisashi. Ahogy látom, Myo pedig csak most döbbent rá, hogy tényleg lefeküdtünk.
- Több volt egy egyszerű éjszakánál, de csak azért mentem bele, mert éppen szakítottunk Ryuval, és mert azt mondtad, utána is barátok lehetünk. Nem ismételném meg. Nem csalnám meg Ryut. - Hisashi a padlót bámulja, Myo pedig csak csendben figyel.
- Tényleg jó lenne, ha elköltöznél... Hisashi... nem bírnád most mellettem. Ha megnyugodtál, bármikor meglátogathatsz. - Hisashi csak bólint egyet.
- És te, Myo...
- Én szeretnék továbbra is veled dolgozni, ha lehet - vágja rá rögtön.
- Rendben. - Ryu elé térdelek, és megcsókolom a kézfejét.
- Neked így megfelel? Vagy van még valami kívánságod... Hercegnőm?

Ryu

Hercegnőm?
Nem tudok mit mondani, csak kezébe hajtom fejemet. Könnyeim akaratlanul és némán folynak le az arcomon. Ahogy Hisahira néztem a fájdalma... mekkora önuralom kell hozzá, hogy most ne szóljon semmit... ez neki sem lehet könnyű... Aztán felnézek Joshura is... a könnyek neki is folynak az arcán! Miért ilyen nehéz minden?!
- Kenji - hallom halk hangját. - Visszavinnéd őket a bárhoz? - Kenji rám néz, én pedig igent intek a szememmel. Mikor elmennek, Joshu felemel és a hálóba visz, lefektet az ágyra, majd fölém hajol.
- Boldogtalanok leszünk egymás nélkül, mikor érted már meg?!

Joshua

- Boldogtalanok leszünk egymás nélkül, mikor érted már meg?! Szükségem van rád... jobban mint bárki másra! Szeretlek... mindenestől! - Megcsókolom őt lágyan, de hosszan, és ő is ugyanígy viszonozza. Rátérek nyakára, és ízlelgetni kezdem.
- Hercegnőm... Hercegnőm... - ismétlem minden egyes csók után, mint valami megbabonázott ember.
- Vigasztalj meg, és én is megvigasztallak téged! - Ahogy szorosan magához vonja testem, még ruháján keresztül is érzem a forróságot, ami belőle árad.
- Fázom... melegíts fel... és szárítsd fel könnyeimet! - érintem meg nedves szemeit ajkaimmal.

Ryu

A forróság perzseli a testem, ahogy a „Hercegnő” szót suttogja a fülembe.... Sosem gondoltam, hogy egyszer így viszonozza az érzéseimet…
Lassan magam alá fordítom, és az az egy szál törölköző, nem akadály nekem. Végigcsókolom gyönyörű testét, ami olyan szemérmetlenül fekszik az ágyamon majd, egyre kitáguló szeme előtt lassan vetkőzöm le.
- Most dönts te, hogy... szóval, mit szeretnél?

Joshua

Ahogy levetkőzik előttem, nem tudok betelni a látványával. Mintha még sosem láttam volna mezítelenül... így... rajtam ülve... Hogy döntsek én? Csak mosolyogni tudok rajta.
- Szeretném megkapni a Hercegnőmet - húzom végig ujjaimat mellkasán lefelé. Ryu beleremeg érintésembe. Szemeimmel követem kezem útját, majd ágaskodó férfiassága előtt megállok, és felnézek rá.
- Gyönyörű vagy... gyönyörűbb mindenki másnál. - Felülök, majd száját csókolva lefektetem. Így már fordítva terülünk el az ágyon, de kit érdekel ez ilyenkor?!
- Az én Hercegnőm mindent megérdemel... - Lekúszom lábai közé, és elkezdem izgatni. Nem kapom be hímtagját, csak nyalogatom, és csókolgatom, hogy elhúzzam kicsit az élvezetét. Hangos sóhajokkal jutalmaz. Kezeim lábain siklanak lágyan kényeztetve őt.
- Ne... Joshu... így hamar... - Érzem, hogy már nem bírja, ezért bekapom farkát, ő pedig elélvez. Amennyit csak tudok, lenyelek magjából, majd újból izgatni kezdem, ezúttal fejemet mozgatva. Gyorsan kemény lesz. Ujjaimmal letörlök egy keveset lecsorgó nedvéből, és az egyik ujjammal bejáratát kezdem dörzsölni. Úgy nyög, mint egy lány... imádom a hangját! Óvatosan benyomom az ujjamat, majd elérve azt a bizonyos pontot, Ryu szinte sikítva a gyönyörtől, mozdul egyet felfelé csípőjével, és újra a számba élvez... én pedig újra lenyelem, amit nekem adott.
- Jó ízed van...
- Joshu... - Nem várom meg, hogy bármit is mondjon, szabad kezem farkára kulcsol, ujjamat pedig mozgatni kezdem benne.
- Ma annyiszor fogsz elélvezni, amennyiszer csak lehet... Hercegnőm. - Bekapom makkját, és szívni kezdem. Hamarosan merevedni kezd. Lassan becsusszan még egy ujjam, majd egy harmadik is. Semmi ellenállásba nem ütköznek. Másik kezem serényen dolgozik falloszán, nyelvemmel pedig makkja hegyét dörzsölgetem. Pár perc után Ryu teste megfeszül, és megint elmegy a számban. Azt hiszem, egy darabig nem leszek éhes... Légzése szaggatott, teste forró... annyira édes arcot vág! Érzem férfiasságom lüktetését a vágytól, hogy megkaphassa Őt.
- Megengeded, hogy benned legyek? - kérdezem kéjjel teli hangon.

Ryu

Annyi gyönyört add nekem… a kezei… a nyelve… a szája érintése… nem bírok betelni vele… Testem úszik a szenvedély hevében, ahogy újabb és újabb kielégülésbe hajszol. Már csak mi ketten létezünk, minden más elveszik ebben az állapotban. Már csak a szerelmünk és a vágy marad velünk… Ahogy minden undor nélkül nyeli le magomat… sosem szeretett még így senki. Mihez is kezdenék nélküle! Ujjai teljesen elmerülnek bennem!
- Megengeded, hogy benned legyek? - kérdezi kéjjel teli hangon. Mosolyogva intek igent a fejemmel, de a pózon változtatok. A hátára fordítom és szemébe nézve, lassan csúszok farkára egyre mélyebben. Semmi fájdalom, csak az elviselhetetlen érzés… még… még akarom! Minden elmosódik, ahogy egyre vadabbul lovagolok csípőjén, feledve minden gátlást… aztán a világ szikrázni kezd, ő rászorít farkamra és együtt merülünk el ebben a csodálatos érzésben.
Testére borulva alig kapok levegőt, próbálok magamhoz térni, de csak fénylő két szemét látom.
- Ne hagyj el soha Joshu, azt nem élném túl!

Joshua

Én is épp annyi, ha nem több gyönyört kapok tőle, mint amennyit ő kapott tőlem. Csak ő képes így viszonozni a kényeztetésemet. A külvilág megszűnik, nem látok mást, csak az Ő szemeit... nem hallok mást, csak az Ő hangját... nem létezik más, csak Ő! Biztos vagyok benne, hogy ő is így érez! Mozgása egyre intenzívebben sodor a gyönyör hullámai felé, a kielégülés pedig csodálatosabb, mint valaha. Senki más nem lenne képes ilyenre, senki sem tudná így felfedni magát előttem rajta kívül. Ryu kimerülten hanyatlik rám, majd erőtlenül suttog egy mondatot.
- Ne hagyj el soha Joshu, azt nem élném túl! - Annyira boldoggá tesz!
- Nem foglak, de cserébe te is maradj velem örökre! - Maradék erejével megölel, majd annak ellenére, hogy fényes nappal van, szinte azonnal elnyomja az álom. Mostanában túl sok izgalom ért mindkettőnket. Ma úgysem megyek be dolgozni, így nyugodt szívvel karolom át kedvesemet, és merülök mély... pihentető álomba.

Ryu

Mikor órákkal később felébredek, édesen alszik mellettem. Percekig csak némán bámulom, ahogy alszik, olyan, mint egy kisgyerek, aki elfáradt a játszótéren!
Amilyen halkan csak lehet, kimászok az ágyból. Zuhanyozni megyek, a hátsóm sajog egy kicsit, és én elpirulva emlékszem vissza a történtekre. Csak Joshu tudja ezt kihozni belőlem!
Gyorsan lezuhanyozom, kávét főzök, majd egy teli csészével felszerelkezve ülök le melléje az ágyra. Finoman csókolom meg, és a csészét az orra elé teszem. Vidáman nézem, ahogy egyszer csak szimatolni kezd, majd felnyitja szép szemeit.
- Kávé! Életmentő vagy, Ryu! - Felül átveszi a csészét, majd szájon csókol ő is.
- De miért is ébresztettél fel? - kérdezi a kávét szürcsölve.

Joshua

A kávé finom illata és Ryu mellett kellemes az ébredés, de kicsit furcsállom, hogy felébresztett... nem szokott.
- De miért is ébresztettél fel?
- Arra gondoltam, hogy ha ma már úgysem megyünk be dolgozni, talán elmehetnénk valahová... kettesben. - Hogy elmenni valahová?
- Jó... de hová szeretnél menni? Van már valami elképzelésed?

Ryu

- Van - nézek rá nevetve.
- Választhatsz, vagy állatkert, vagy vidámpark, vagy hmm… egy szexshop! Bár ha engem kérdezel én a…
- Tudom - vág közbe.
- Na, ha tudod, akkor könnyű eldöntened, hová megyünk. - Tulajdonképpen nekem édes mindegy, hová megyünk, a lényeg, hogy velem legyen.
- Amíg zuhanyozol, gondolkodhatsz - nézek rá vidáman.

Joshua

Rendben... mindjárt jövök. - Jöhet a jól megérdemelt zuhany, meg a gondolkodás. A szexshop kizárva! Még csak az kéne! Épp elég volt a múltkori. A vidámpark jó, de csak az óriáskereket szeretem... azért az egy dologért pedig kár lenne odamenni. Akkor marad az állatkert. Már úgy is régen voltam, és imádom az állatokat! Megtörölközve meztelenül lépkedek ki. Azt hiszen nincs miért szemérmeskedni... viszont… ahogy meglátom Ryut, egy kicsit elbizonytalanodom. Talán még sem volt jó ötlet... ahogy hüledezve néz... A szekrényhez sietek, és az ajtaja mögé rejtőzöm.
- Na, döntöttél? - kérdezi, miközben előkeresem a cuccaimat.
- Igen, az állatkertet választottam. - Egy pillanatra kikukucskálok az ajtó mögül, és látom, hogy Ryunak is tetszik a dolog. Felkapok egy boxert... egy nadrágot, és...
- Szerinted milyen fölsőbe menjek?

Ryu

- Ha engem kérdezel... ne vegyél fel fölsőt, mert akkor nem látom a... - A számra teszi a kezét.
- Csitt! Ne is mond tovább! - Felvesz egy fekete inget, fő a változatosság - gondolom magamban röhögve, hiszen mindig ilyet húz fel.
- Indulhatunk? – kérdezem, mikor teljesen elkészült.
- Persze – feleli, és már megyünk is. Kenji vár a kocsival és meg se állunk az állatkertig... ami zárva van. Teljesen elszomorodom, hiába vigasztal szerelmem.
- Na, ha ez nem jött be, akkor irány a vidámpark. Óriáskerekezni akarok! - Na meg persze vele lenni, hiszen a fülkék kétszemélyesek, derékmagasságig zártak, és kb. 45 perc, amíg körbe ér! Az alatt annyi mindent lehet csinálni!

Joshua

Milyen állatkert az, ami hétköznap csak úgy bezár?!
- Rendben! Irány az óriáskerék! - Kenji már visz is minket a vidámparkhoz, ami szerencsére nyitva van. Óriási sor van a bejáratnál. Gondolom, mindenki, aki állatkertbe akart menni, az most itt van. Amikor végre bejutunk, az óriáskerék felé vesszük az irányt. Hatalmas tákolmány, én meg szeretek gyönyörködni benne, na meg felülni is rá. Ahogy átszeli az eget... szinte megállítva az időt... milyen régen is volt utoljára... Egy kicsit elgondolkozom, majd csak azt veszem észre, hogy Ryunak csorog a nyála.
- Nahát... vattacukor! Kérsz egyet? - Ryu hevesen bólogat, én pedig veszek neki egy epreset. Élvezet nézni, ahogy falatozik belőle. Csupa maszat lesz tőle a szája... nagyon aranyos. Megfogom a kezét, és így sétálunk az óriáskerék aljába. Már lépnék be egy fülkébe, amikor Ryu megáll.
- Mi a baj?

Ryu

A vattacukortól csupa ragacs leszek, így egy csapnál lemosom magamról az édes ragacsot.
Aztán már irányba is vesszük az óriáskereket! Azonban a fülke bejáratánál eszembe jut valami, amitől kiráz a hideg. Nekem tériszonyom van! Nem lehetek ekkora hülye! Idejövök önszántamból?
- Mi a baj? – kérdezi, de válaszolni nem tudok, ver a víz, émelygek.
- Én… ide... nem tudok - egyre sápadtabb vagyok… Joshua egyszerűen felkap, és velem a karjában megy be a fülkébe. Fejemet szorosan fúrom a nyakába! Leül velem, és mikor elindul velünk a kerék, megnyugtató szavakat suttog a fülembe. Pár perc, és teljesen jól vagyok… Teste pajzán gondolatokat juttat az eszembe. Lecsúszok az öléből, eléje térdelek, kikapcsolom az övét, kezem a bokszere alá simul, és megfogom érintésemtől keményedő farkát.
- Ryu, mégis mit csinálsz? - Válaszul csak finoman elkezdem kezeimmel izgatni, körbeölelem velük, majd számba veszem. Nyelvem édesen kínzó játékba kezd, és Joshua halk nyögése meggyőz, hogy nincs ellenére a dolog. Pár perc múlva már el is élvez a számban. Nem engedem el, újra nyalogatni kezdem, mint egy nyalókát, és élvezem, ahogy hajamba kap, majd egyre beljebb tolja magát a számba. Imádom, mikor elveszti a fejét! Még pár szívás, nyelvem makkja tetején táncol, Joshua rekedten kiált fel és újra elélvez a számban. Kimerülten dől hátra, én meg elégedetten ülök vissza az ölébe.
- A kerék körbejárt velünk, de mi semmit nem láttunk a tájból - néz rám Joshu nevetve.
- Semmi baj, legközelebb majd a tájat is nézzük… persze csak szeretkezés közben - súgom a fülébe.
- Neked sosem elég?
- Válasz helyett csak magamhoz húzom egy csókra, bár nem kellett volna, hiszen ahogy hozzám simul a teste… Francba! Leülök egy szerencsére csak pár méterrel mellettünk lévő padra. Menni se tudok, annyira kívánom.

Joshua

Miért veszi el mindig ennyire az eszem? Állítom, hogy végig ezt tervezte! Egymás után kétszer is a végletekig hajszolt. Én meg még a jelentkező tériszonya miatt aggódtam. De azért örülök neki, hogy nem hazudtolja meg önmagát. Amikor megcsókolva testemhez simul, érzem, hogy kezd keményedni, de mielőtt bármit is mondhatnék, leszáll rólam, és egy padhoz igyekszik.
- Elég hűvös van ma... a leheletem is meglátszik. - mondja, amikor mellé érek. Azt hitte, hogy nem veszem észre? Megfogom csuklójánál, és magammal húzom... vissza az óriáskerékhez.
- Josh... mit...? - Belököm egy fülkébe, majd én is belépek. Ryu kikerekedett szemekkel pislog rám. Ahogy egy kicsit távolodunk a talajtól, vele szemben leereszkedem az ölébe.
- Talán nem ezt akartad...? Kis szexmániás Hercegnőm... - nyomom ágyékomat övéhez.
- Kaptál 45 percet - vigyorgok rá.

Ryu

- Kaptál 45 percet! - Ahogy ágyéka az enyémhez ér, már nem is fogom vissza magam. Szájába harapok, kicsorduló vérét lenyalom, csípőjét ágyékomhoz szorítom. Bajban leszek, ha ez így megy tovább! Hülyén fogok kinézni nadrágom elején egy folttal.
- Joshu… akarlak!
- De eszembe jut, hogy talán korai volna a múltkori után, lehet, most fájna neki.
- Fordítok a helyzeten, leültetem, kigombolom a nadrágját és lejjebb húzom boxerét. Ágaskodó farka láttán villámgyorsan szabadulok meg én is felesleges ruháimtól. Már nem érdekel, ki lát meg, ki mit gondol, magamban akarom érezni. Felemelem kezét, ujjait számba veszem, hogy benyálazzam, majd a fenekemhez irányítom. Ahogy sorra testembe hatolnak… halk kiáltásom szájával csitítja el.
- Már nem bírom tovább, kezét farkával váltom fel, és nem törődve a fájdalommal, egyszerűen határozottam rácsúszom. Teljesen kitölt, és én minden kontrollt elvesztek a testem felett. Ágyékunk egyre gyorsabban csapódik egymáshoz, keze farkam szorítja, és hangos kiáltással élvezünk el.

Joshua

A hevessége... az elszabadult vágyai... ez a nyers tűz... nem értem... miért? Miért van rám ilyen hatással? Miért élvezem, amikor így bánik velem?
Amikor ráültem, egy pillanatra átfutott a fejemben, hogy most talán „úgy” fogjuk csinálni, és amikor azt mondta, akar engem, azt hittem ő is „úgy” gondolja, de ahogy fordít helyzetünkön, már látom, hogy nem. Persze nem utasítanám el ezt a lehetőséget, és kiélvezem vad együttlétünk minden percét.
Azután előkotrok a táskámból egy csomag papírzsepit, és letörölgetem őt is, meg magamat is.
- Öltözz fel, mert még befagy a hátsód... tényleg hideg van. - Még maradt egy kis időnk, ezért végre kinézek a fülkéből. A táj szép emlékeket csalogat elő bennem. Ryu hozzám bújik, és benne valahogy most még inkább elgyönyörködöm, mint a kinti világban.
- Örülök, hogy itt lehetek veled - mondom, majd megcsókolom. Olyan hálás szemekkel néz rám...
- Figyelj csak! Válassz valamit... de csak egy dolgot, és bármi legyen is az, megveszem neked! - mosolygok rá.
- De jól gondold meg, mit választasz!

Ryu

Mit válasszak? Eszembe jut valami!
- Fogadjunk inkább örökbe egy állatot! - Kissé meglepetten néz rám.
- Te tényleg ezt szeretnéd?
- Igen, és így biztosak lehetünk abban, hogy mindig jut neki kaja! - Mint egy gyerek rohanok az állatkert irodájába, ami ilyenkor azért nyitva van, ha maga az állatkert nincs is, és töltöm ki vele együtt a papírokat. Csodálatos dolog, ha segíthetsz egy kisállaton. És mi közösen leszünk egy kis párduckölyök nevelőszülei.
- Már csak azt kell eldönteni ki az apja, és ki az anyja! - nevetek Joshuára. Ő meg csak néz, és a szemei mosolyognak. Ilyenkor teljesen leáll az agyműködésem, és minden vérem a… szóval bajban vagyok megint. Nem hiszem el, az előbb voltunk együtt!
- Holnap meg is nézhetjük őket! - Hazafelé még megállíttatom a kocsit egy ékszerbolt előtt és Joshut a kocsiban hagyva berohanok. Veszek két egyforma, nagyon szép, de fiuknak való ezüstláncot, két ezüst betűvel. A kocsiban az egyiket az ő nyakába rakom, a másik az enyémbe kerül.
- Hogy soha ne felejts el, bárhová is visz a sorsod!

Joshua

Most komolyan... lehetne még ennél édesebb? Örökbe fogadni egy kis párducot... azután ez a lánc...! Egy „R” betű, ha jól látom, mint Ryu. Az ő nyakába pedig „J” került. Végül mégiscsak ő vett ajándékot nekem.
- Köszönöm szépen! Eddig nem voltak ékszereim, de ezt az egyet hordani fogom! - Annyira aranyosan néz az enyhén kipirult arcával... annyira... de annyira... Nem tudom visszafogni magam. Szenvedélyesen csókolni kezdem, és egy lendülettel ledöntöm az ülésre. Egy teljes perc kell, mire észreveszem magam. A fenébe... mit művelek?
- Öh... sajnálom... - mászok le róla. A visszapillantó tükörből látom, ahogy Kenji elhűlve néz minket. Most aztán főhet a fejem...

Ryu

- Ne menj! - akarom kiáltani, de szavak helyett egyszerűen visszahúzom magamra. Szenvedélyes csókja lázba hoz, nem akarok elválni tőle. Nem érdekel, Kenji mit gondol, kell nekem.
- Hazáig bírd ki! - kéri Joshu.
- Ha tudná, mit kér tőlem, bár Kenji olyan gyorsan vezet, ahogy csak bír ez a kis idő is soknak tűnik. Ahogy megáll a ház előtt, rángatom is ki Joshuát a kocsiból és már a liftben tépem szét rajta az inget! Legszívesebben itt helyben szeretkeznék vele, de nem lehet. Alig tudom kinyitni az ajtót, a szobáig be sem érünk, én már falom a száját, ruháimat dobom le, lehúzom a nadrágját az alsóval együtt és a nyakába csimpaszkodom.
- Most, kérlek, Joshuuuu...!

Joshua

Szinte erőszakosan tépkedi ajkaimat a ruháimmal együtt. Üstben fortyogó szenvedéllyel csimpaszkodik rám, és a hangja...
- Most, kérlek, Joshuuuu...! - Egy lépést sem tudok már tenni, hátát a falnak támasztom, kezeimmel combjait tartom, és tágítás nélkül hatolok a testébe. Csak reménykedem, hogy mivel nemrég csináltuk, nem fáj neki. Hátát a falnak feszíti, hangos nyögéseiben a lecsillapíthatatlan kéj hullámzik. Miközben mellbimbóját harapdálom, újra, és újra elmerülök benne. A forró lángok beborítják testemet, és felemésztik tudatomat... Nem bírok uralkodni magamon...
- Aahhh... - Még... még többet...! Ryu görcsösen a hátamba kapaszkodik, bőrömbe eresztve körmeit, mire én erősen megszívom nyakát. Érzem, hogy itt a vége, és egy utolsó lökés után, rekedtes kiáltással élvezünk el.

Ryu

Lassan csúszunk le a fal tövébe, lélegzetünk újra normálissá válik, de a vágy még most sem csillapodik bennem.
- Joshuuu, lehet... megengeded… nekem... újra? – Látom, gondolkodik, még nem tud dönteni, ezért újra játszani kezdek éledező férfiasságával, nyelvem fáradhatatlanul nyalogatja, piercingem makkja tetejét érinti, tudom, ez tetszik neki.
- Ha nem akarod... nem kell... csak az én kedvemért nem...

Joshua

„Úgy” akarja? Én is szeretném, csak... félek... ha olyan hévvel csinálja, ahogy én neki... fájni fog... de nem... ha ő megengedte nekem... Ryu közben megint elkezd izgatni... ráadásul a piercingjével... arra vagyok a legérzékenyebb......
Azt mondja, nem kell, ha nem akarom, de hát én is... azt is mondja, hogy ne az ő kedvéért... de miért lenne baj, ha kedvében szeretnék járni? Azután folytatja játékát ékszerével...
- Aah... aaaah... - Ha így folytatja... Az utolsó pillanatban vállánál fogva nyomom a falnak, félig ülő helyzetbe taszítva. Hogy mondjam meg neki? Meglepetten nézi kéjbe merült arcomat... ne, így nem tudom... Előtte térdelve vállára hajtom fejem, hogy szemeim takarásba kerüljek, majd megfogom a kezét és lábaim közé emelem, hogy ujjai bejáratomat érintsék. Légzésem szaggatott, így csak pár szót vagyok képes kinyöszörögni.
- Haahh... hahhh... csináld... így... - többet már tényleg nem tudok kinyögni... annyira zavarban érzem magam.

Ryu

Látom, hogy zavarban van, ujjaim bejáratához illeszti, arcán a félelmet a vágy váltja fel. Ujjaim bejáratát masszírozzák, hamar utat találva belsejébe, csípője önkéntelenül mozdul előre… Önuralmam a végét járja, de próbálok nem mozogni, amíg a szemembe nézve lassan csúszik rá farkamra. Egy szót sem szól, de érzem, hogy megkönnyebbül, mikor teljesen benne vagyok… Aztán mozogni kezd, én pedig hagyom, hogy megtalálja saját ritmusát, és élvezettel hallgatom, hogy hangosan nyög és egyre vadabbul mozog rajtam. Még pár erős lökés és mikor a mellbimbójába harapok, eljön a megváltás. Teste rázkódni kezd, sikolya visszhangzik… remegve borul a vállamra, én pedig a vállába harapok, miközben testébe élvezek.
Kis idő múlva reszkető lábakkal emelkedik fel, ha nem kapnám el, el is esne. Bár magam is ramaty állapotban vagyok, karomba veszem és a fürdőben leültettem a kád szélére. A cseresznye illatú habfürdő belepi a fürdőt, amíg engedem a meleg vizet a kádba. Majd belépek a kádba és Joshuát magam elé emelve, elmerülök a vízben. Mellkasomra támaszkodik vállával, kezeim átkarolják, szívünk egy ütemre dobog, a nyugalom teljes, és mi boldogan nézünk egymásra.

Joshua

Próbálom elengedni magam, de elég nehezen megy. Most nem döntött hátra... így nekem kell majd... és... nem tudom, hogyan kell... sosem csináltam még ilyet... Lassan ereszkedem rá... eléggé feszít, de amikor már teljesen bennem van, kicsit enyhül az érzés. Remélem, azért érzi a tettem súlyát... meg hogy élvezi is... Elkezdek rajta mozogni... csak természetesen, igaz? Csak természetesen... Ahhh... ez nagyon jó...! Nyelvével már olyan mértékben felizgatott, hogy pengeélen táncolok. Azután mellbimbómba harap, én pedig rázkódva élvezek el kezei között. Egy pillanatra rá érzem, ahogy forró magja utat tör magának testemben. Akkor ő is élvezte? Ugye... ugye így volt? Remegve állok fel, majd Ryu a fürdőbe segít. Nem is tudom, mikor habfürdőztem utoljára. Egy ilyen nap után jól fog esni. Ryuhoz bújok, ő pedig átölel. Ahogy ránézek, nagyon boldognak tűnik. Vágyom a gyengédségére... Azt persze nem merem megkérdezni, hogy neki milyen volt így, de amíg boldog, nagy baj nem lehet. Egy kis idő elteltével szembefordulok vele, és olyan szorosan átkarolom testét lábaimmal, hogy még ágyékunk is egymáshoz ér. Kezemet felemelve tenyereimből egy adag habot fújok hajára, és halkan kuncogni kezdek. Most olyan aranyosan néz ki... Ő is nevetni kezd, én pedig csak a száját tudom nézni... kacagását egy lágy csókkal fojtom belé.

Nincs hozzászólás.