Mazochista érzelmek I. évad 12. fejezet

Ryu

Nagy nehezen nyitom ki a szemem, hirtelen azt se tudom, hol vagyok. Lassan nézek körbe, mert minden mozdulat fáj. Ez a bár pihenőszobája. Hogy kerülök ide? Nagy nehezen felülök, és csak ekkor látom, hogy Joshua ül mellettem, arca kimerült és szomorú. Miattam. Megint miattam.
- Naoki jól van? - kérdezem rekedt hangon.
- Igen - mondja halkan -, Francois vele van.
- Az jó, Naoki nagyon szereti, nem mondta, de láttam rajta - súgom, mintha csak magamnak mondanám. Viszont nekem el kell engednem Joshuát. Az lesz a legjobb neki, mert én nem tudok nélküle élni, és nem is akarok. De legalább ő még boldog lehet mással. Ha velem már nem volt az.
- Joshua, miért nem hagytál ott, miért? Csak fájdalmat okozok neked, miért nem hagysz meghalni, miért hitetted el velem, hogy még számítok valamit, mikor ez nem igaz?

Joshua

- És szerinted miért ne lenne igaz?
- De hát te magad mondtad, hogy nem kell, hogy szeresselek, vagyis, hogy nem kellek.
- Te pedig megint félreértettél... Ryu, én őszinte leszek hozzád, mint mindig. Nagyon szeretlek, de a mai este után úgy érzem, hogy szünetet kellene tartanunk. Nekem ez az egész túl sok volt egyszerre. Ráadásul már megint a drog... Én nem vagyok olyan erős, mint amilyennek látszom... lehet, hogy mérges voltál rám, de ezt akkor sem kellett volna megtenned. Nekem pedig most kell egy kis idő, hogy gondolkodjak... a dolgokon...... a kettőnk dolgán……

Ryu

- Gondolkodjak... a dolgokon...... a kettőnk dolgán…… - Amit hallok, ledöbbent. Ő gondolkodni akar? Nem, ezt nem.
- Nem - mondom határozottan alig-alig remegve a testemen átfutó görcsök miatt.
- Ha valaha is szerettél egyáltalán, akkor ezt nem csinálod velem. Akkor ideállsz mellém, és nem gondolkodsz, mint reggel vagy a többi napon. Ha kellek, akkor beszélsz velem, kiabálsz, lehordasz a sárga földig, de nem kérsz időt! Ha szeretsz, akkor megrángatsz, ha hülyeséget csinálok, elviszel orvoshoz vagy odáig pofozol, de nem kérsz időt. Szeretlek, Joshua, mindig próbáltam figyelni rád… miért voltál olyan velem reggel? - Már alig tudok beszélni, de még annyit kinyögök…
- Ha időt kérsz, akkor most az egyszer kérlek, csukd be végleg magad mögött az ajtót.

Joshua

- Ha időt kérsz, akkor most az egyszer kérlek, csukd be végleg magad mögött az ajtót.
- Ne nehezítsd meg még jobban ezt nekem! Már így is... csak halovány árnyéka vagyok egykori önmagamnak... már azt sem tudom, ki vagyok valójában. Ha nem mondják meg, mit várnak tőlem, én nem tudom... és te mindig csak azt mondod, hogy „nem várom el tőled”, „nem várom el tőled”... akkor mégis mit csináljak? Mondd már ki végre, hogy mit vársz tőlem! - nézek magam elé az ágyon ülve.

Ryu

- Azt akarom, hogy vigyázz rám, hogy mellettem legyél, hogy szeress, hogy ne hagyj cserben… ezt akarom! - válaszolom komolyan.

Joahua

Azt akarja, hogy…? Tényleg szüksége van rám? Nekem pedig nincs is másra szükségem. Megfordulok, és ülő helyzetemből lágyan megcsókolom a még mindig remegő Ryut, majd megölelem.
- Ígérem, vigyázni fogok rád, mindig melletted leszek, szeretni foglak még akkor is, ha már nem akarod, és sosem hagylak cserben. Te pedig légy velem akaratos és önző… ha vágysz valamire, mondd meg, és ha képes leszek rá, megteszem…

Ryu

Nem hagy el? Velem marad? Mondjam el, ha vágyom valamire? Hmmm… lenne egy-két ötletem, de sosem élnék vissza vele.
- Joshu, menjünk haza - kérem, mert az egyetlen amire most vágyom egy zuhany, és a saját ágyam, amelyben Joshua simul hozzám.
- Tudod... az, amit Naoki előadott, az csak… remélte, hogy... segíteni akart... nekem.

Joshua

- Tudom - felelem neki, miközben feltápászkodom, és a karjaimba veszem őt.
- Láttam rajta, hogy a franciát szereti, azért is löktem hozzá... hogy ne járjanak úgy, mint... - a legvégét elharapom. Lassan leindulok a lépcsőn. Úgy tűnik, Francóék már elmentek. Ryu nem fest valami jól, már elöntötte az izzadtság is. Nagyon féltem, pláne azután, hogy egyszer már majdnem belehalt a túladagolásba. Remélem most már jobban lesz.

Ryu

- …hogy ne járjanak úgy, mint… - A végét elharapja, de tudom, mit akart mondani, úgy mint mi. Visz le a lépcsőn, és én úgy simulok hozzá, mint egy játékban elfáradt kisgyerek.
- Joshua, egyszer… egyszer megbocsátod nekem... a mait? Nem kérem, hogy most, annak nem lenne értelme… de egyszer... jó lenne. - Még mindig fáj mindenem, ver a víz, azt hiszem, istenesen kicsesztem magammal. Ha valaki le akar szokni, és sokáig nem szed drogot, annak ez a két lövés halálos is lehet...
- Joshua, ha, ha elalszom, otthon ugye figyelsz rám, hallgatod, hogy veszek-e levegőt, vigyázol rám...? - Ha jól gondolom, lázam is van, testemet most a forróság önti el, és nem jó értelemben. A ház előtt beültet a taxiba, és bemondja a címet. Hazamegyünk. Végre.

Joshua

Ryu olyan halkan beszél, hogy nem is hallom. Csak néhány foszlányt csípek el utolsó mondatából.
- Joshua... figyelsz rám, hallgatod... veszek-e levegőt...? - Ennyire rosszul van? A taxiban Ryu hozzám dől, én pedig lelógó tincsei alá nyúlva homlokára teszem kezemet. Tűzforró. Hazaérve beviszem egyenesen a fürdőszobába.
- Gyere, megmosdatlak - Beültetem a fürdőkádba, és a zuhanyt nyitom meg. Lázasan nem jó, ha sokáig fürdik. Gyorsan lecsapatom vízzel, beszappanozom testét, majd leöblítem. Ryu csak némán tűri a mosdatást, tekintete nem sok jót ígér. Szemeiből eltűnt a fény, és olyan kimerülten néz rám, hogy majd megszakad a szívem, de uralkodok érzelmeimen. Ha most én összetörnék, ki vigyázna rá? Erősnek kell lennem.

Ryu

A lakásban egyenesen a kádba visz, lemosdat, mert erőm az egy deka se, mintha valaki kiszívta volna belőlem az energiát. Tudhattam volna, hogy ez lesz. Nem ez az első eset, de ahogy most érzem magam, a legrosszabb. Végigtöröl, gatyát, pólót húz rám, majd lefektet az ágyra, betakar, és már megy is. Ne, ne!
- Joshua, maradj itt, kérlek!
- Csak zuhanyozok és jövök - feleli halkan. Már megint csak magamra gondoltam, neki is jól esne egy fürdés a mai este után. Szólni nem tudok, csak bólintok. Aztán múlnak a percek, és mielőtt álomba ájulok még hallom, hogy visszajött, érzem, hogy mellém fekszik, magához húzz, aztán ennyit mond:
- Ne tedd ezt velem többet!

Joshua

Olyan gyorsan tusolok le, amilyen gyorsan csak lehet, és sietek vissza Ryuhoz. Melléfekszem, és átkarolom.
- Ne tedd ezt velem többet! - suttogom. Nem tudom, hallotta-e, mert már álomba is merült. Én nem fogok aludni, csak arcát fürkészem, hallgatom légzését, szívverését, nehogy történjen vele valami... Még órák múlva is csorog róla a víz, ezért óvatosan felkelek, és hozok egy kis hideg vizes borogatást. Ryu a hideg érintésre sem ébred fel, csak piheg mellettem. Hosszú éjszakánk lesz.

Ryu

Érzem, valami hideg ér a homlokomhoz, de nem tudom mi. Alszom? Ébren vagyok? Hol van Joshua? Miért nincs itt velem? Megígérte! Valami nem jó, valami nagyon nem jó… A szívem olyan gyorsan ver… nem fogja bírni… valami szorítja… Levegőt sem kapok, úgy érzem, megfulladok…
- Joshua… kelts fel… fel kell ébrednem…!

Joshua

Az ágy szélén ülve merengek, amikor Ryu hirtelen levegőért kezd kapkodni, és görcsösen szorítja a takarót... megint rángatózik a teste. Ez nem jó. Valamit mond is, de nem értem, mit. Végigsimítok arcán, majd végig a nyakán, egészen le a válláig.
- Hé... Ryu... itt vagyok... semmi baj... nem hagylak magadra. - Erre felpattannak szemei, és ijedten átkulcsolja derekamat.
- Joshua!

Ryu

- Joshua! - Itt van, nem ment el, ébren vagyok! Görcsösen ölelem át a derekát, nem akarom elengedni. De el kell, vizes vagyok, csurom víz. Fürdenem kell, mert megfázom. Nagy nehezen elengedem, és próbálok saját erőmből felállni, ami lassan sikerül, de menni nem tudok.
- Joshua, segítenél? - Ahogy ránézek, olyan fájdalom ül a szemében, amit még sosem láttam.
- Josh... szükségem van rád - suttogom.

Joshua

Ryu megpróbál kimenni, de éppen hogy csak fel tud állni.
- Joshua, segítenél? Josh... szükségem van rád.
- Gyere... kapaszkodj belém. - Felemelem, ő pedig úgy csimpaszkodik belém, mint kismajom az anyjába. Én a derekánál tartom őt, ő pedig átkulcsolja lábait az enyémen. Ismét kiviszem, és lemosom róla a bőrére kiült sós folyadékot.
- Már készen is vagyunk - mondom neki kedvesen. Felé nyújtom karjaimat, mire ő átkarol, hogy úgy vigyem vissza, ahogy kihoztam.

Ryu

Olyan jó, olyan meleg, olyan megnyugtató. Joshua kivisz, megint lemosdat, és visszavisz, én meg csimpaszkodom belé. Lerak az ágyra, de nem engedem el.
- Maradjunk így! - kérem. Máskor biztos kihasználnám, hogy ennyire szorosan simul hozzám a teste, de most nem akarom, meg erőm sincs. Egyszerűen élvezem, hogy velem van, hogy vigyázz rám, ahogy kértem.
- Joshua, köszönöm, mindent köszönök...

Joshua

Ryu arra kér, maradjak mellette, nekem pedig eszem ágában sincs elmozdulni mellőle.
- Joshua, köszönöm, mindent köszönök...
- Nem kell megköszönnöd... Az csak természetes, hogy vigyázok arra, akit szeretek. Aludj még egy kicsit, és meglátod, reggelre minden rendben lesz.

Ryu

- …reggelre minden rendben lesz. - Nem lesz! Csak akkor, ha... ha megváltozom, ha nem zsarolom a droggal, ha figyelembe veszem, hogy ő mit akar, mit szeretne, ha megértem milyen nehéz helyzetben van… Felforgattam az életét! Próbálok aludni… csak nézem, nézem, elveszek a szemében, ami most csak engem figyel. Homlokomat a homlokához szorítom, arcát gyengéden érintem meg... és az álom újra értem jön.

Joshua

Ryu végre elalszik, én persze virrasztok mellette. Lassan ránk tör a reggel. Hallom, ahogy a kinti zajok felerősödnek, de az órára nem nézek rá, egy pillanatra sem veszem le Ryuról a tekintetem, és nem is érdekel mennyi az idő. Ő mindennél fontosabb. Egyszer csak látom, ahogy kissé összeszorítja pillát, majd lassan felém emeli azokat. Ébredezik. Most már jobb színben van, mint tegnap. Csak álmosan pislog felém, majd ugyan ilyen álmos hangon megszólal. Én pedig szemei szépségében elmerülve hallgatom.

Ryu

- Nagyon szeretlek, Joshua. - Reggel van, kicsit jobban érzem magam… Én igen, de Joshua?!
- Josh, feküdj le most aludni, látom egész éjjel ébren voltál miattam. Pihenned kell.
Óvatosan kelek fel, mert a gyomrom háborog, a fejem szétesik, de összeszedem minden erőmet, és kicsoszogok kávét főzni. Valamit azért mondanom kell neki, mielőtt elalszik.
- Joshua... a vizsgám… kitűnő lett, ezt neked köszönhetem. - Nézem, ahogy mosolyog rám, majd mély álomba merül most végre ő.

Joshua

Kitűnő... ennek örülök... - Már nem bírok tovább ébren maradni, és ájulásszerűen elalszom. Még egy dolog átfut az agyamon, mielőtt mély álomba merülnék... Bárcsak ő is mellettem lenne, amikor felébredek... de tudom, hogy erre nem kérhetem, mert dolga van... talán majd egyszer...
- Ryu...

Ryu

- Ryu… - A nevemet mondja mielőtt elalszik. Még egy kicsit alszom én is, majd telefonálok, hogy ma senki ne számítson rám, sehová nem megyek. Felhívom Samet is, hogy soha többet ne adjon semmit, bárhogy könyörgöm is. Ha Joshuával akarok maradni, akkor többet nem tehetem. Tudom, lesznek olyan napok, mikor mindenem odaadnám egy adagért, de akkor majd magamhoz ölelem Josht, és az jobb lesz, mint a drog. Főzök valami ebédet, majd lassan ébresztgetni kezdem.
- Joshua... ébredj... Joshua...

Joshua

Ryu hangját hallom a távolból, majd a hang egyre csak közelít hozzám.
- Joshua... - kinyitom szemeimet, és...
- Ryu? - ülök fel.
- Te... miért vagy még itt? - kérdezem kicsit zavart hangon. Nagyon meglepett, arra számítottam, hogy megint csak hagy egy üzenetet az asztalon.
- Egyáltalán mennyi az idő? - dőlök vissza az ágyra egyik kezemmel a hajamba túrva.

Ryu

- Lassan menned kell dolgozni, de előbb enned kell valamit! Amúgy meg, itt akartam lenni, mikor felébredsz, eddig mindig elmentem, de... ne haragudj... - nem tudom folytatni.
- Zuhanyozz le, addig megmelegítem a kaját - nyögöm ki halkan, és már rohanok is a konyhába. Joshua csak néz utánam elmerengve.

Joshua

Itt akart lenni? Most meg bocsánatot kért? De hát én nem is haragszom rá. És már rohan is a konyhába. Kikecmergek az ágyból, de a zuhanyt fölöslegesnek érzem, tegnap fürödtem, nem vagyok koszos. A fene fogja állandóan a csap alatt áztatni magát, a végén lemállik a bőröm. Inkább kilépdelek a konyhába, ahol Ryu serénykedik, és leülök az asztalhoz. Ryu kérdőn néz rám.
- Nincs szükségem még több tusolásra, elég volt tegnap kétszer is megfürdetni téged - mondom viccelődve, de Ryu ettől elszomorodik.
- Sajnálom... nem azért mondtam... én nem haragszom rád, vagy ilyesmi... örülök, hogy jobban érzed magad, és hogy egy kicsit veled lehetek.

Ryu

Tudom, hogy miattam vizes lett, és ez most elszomorít. Azonban, amit mond! Ő sajnálja, ő nem haragszik.
- Joshua, sajnálom a tegnapit, mindent, amit tettem, gyerekes volt, Naokival azt hittük, féltékenyek lesztek, ezért... - Istenem, visszagondolva olyanok voltunk, mint a megvadult őrültek. Naoki... szerintem életében először szerelmes. Majd fel kell hívnom.
- Joshua, én is örülök, hogy veled lehetek - Mi ez, miért pirulok el? Nem is merek rá nézni.

Joshua

Jól látom, hogy elpirult? Nem vagyok biztos benne, mert nem néz rám, de... igen... elpirult. Olyan édes ilyenkor, meg lehetne zabálni.
- Akkor, adsz is nekem valamit enni, vagy éheztetni akarsz? - mosolygok rá.
- Közben pedig elmesélhetnéd, hogy hol is voltál azon az egy napon, amikor elutaztál... na meg kíváncsi lennék, hogy mit terveztél mára. Bejössz a bárba?

Ryu

- Igazából, azt gondoltam, hogy ki vagyunk tiltva Naokival együtt a bárból - mosolygok rá, már amennyire tudok mosolyogni ezzel a fejfájással. Hunyorgatom a szemem, mert még a nap fénye is fájdalmas.
- Azon a másfél napon koncertünk volt egy másik városban. Hirtelen jött, és mivel sehogy sem értelek el, nem tudtam szólni - hajtom le a fejem, hogy ne lássa, mennyire megvisel már csak visszagondolni is arra, mit éreztem, amikor nem találtam sehol.
- Ha nem bánod elmennék a bárba, ma semmi dolgom sincs.

Joshua

- Rendben, tudod, hogy oda bármikor jöhetsz. Ha belegondolok, tényleg ez álmaim állása, akkor lehetek a szerelmemmel, amikor csak akarok… Mikor lesz a következő koncertetek? - Jól esik egy kicsit a mindennapokról beszélgetni vele. Már régen volt rá lehetőségem, és amikor beszéltünk is, mindig csak veszekedés lett a vége. Mostantól igyekezni fogok, hogy ez ne így legyen. Ha többet beszélgetnénk, talán nem értenénk mindig félre egymást. Ez lenne az első lépcsőfoka, hogy normális kapcsolatban éljünk.

Ryu

- Mikor lesz a következő koncertetek? - Mi? Mi ez? Eddig nem érdeklődött az ilyen dolgaim után!!! Nem értem! Vagy ez a normális? Ha kapcsolatban van az ember, akkor mindent megbeszélnek, de... Nem fog ez nekem menni, semmit nem tudok a párkapcsolatokról, az együtt élésről... és félek, bármit mondanék, csak veszekednénk.
- Jövő hétvégén lesz - ha már érdekli.
- Eljössz? Megnézel? - Aztán rájövök, ez nem lenne olyan jó ötlet, mert... ott vannak a rajongók, és hát, néha elcsattan egy-egy csók is. Francba... pedig jó lenne, ha eljönne... áááá, felakasztom magam! Joshua meg csak néz, nem tudja mire vélni a dolgot, hogy az érzelmek teljes viharát látja az arcomon.

Joshua

Szóval a jövő hétvégén.
- Eljössz? Megnézel? - kérdezi vidáman... csalódottan... félve…… Dühösen??? Jézus, min gondolkodik ennyire? Talán már nem is akarja, hogy elmenjek?
- Ha szeretnéd, én szívesen megnéznélek. Persze lehet, hogy csak a végére érnék oda a munka miatt. De ha láb alatt lennék, inkább kihagynám. Ahogy neked jobb.

Ryu

Azt hiszem, most kell igazat mondani.
- Joshua, nagyon szeretném, hogy elgyere, de félek, olyat fogsz látni, ami nem nagyon fog tetszeni. Tudod, ha jól sikerül a koncert, akkor a rajongók… hogy is mondjam... letámadnak minket, és mire észbe kap az ember már le is vagyunk smárolva. Nem mondom, hogy néha nem használtam ezt ki, most már viszont nem szeretném ezt, de nem mindenki fogja betartani, hogy ne…
- Csak félek, megint félreérted… és ezt nem szeretném.

Joshua

- Miii? Komolyan vannak ilyen elvetemült vademberek??? Most már csak azért is elmegyek! Első sorból foglak nézni, és amint vége a koncertnek, testőrként fogok melletted állni, és árnyékként követlek mindenhova! Ne is próbálj lebeszélni! Érzem, ahogy forrong a vérem...
Ha bárki a közeledbe mer menni, annak kampec... Vá-há-há-há-há! - játszok rá egy kicsit csekély színpadi tudásommal. Ryu csak elneveti magát, és odalépve hozzám megcsókol.

Ryu

Csókolom, lágyan, majd egyre szenvedélyesebben, aztán elengedem, mert ugye nem erőltetek semmit.
- Joshua, tudod, ez olyan lenne, mintha én a bárban állnék melletted, és mindenkit elüldöznék, aki mosolyog rád - mondom vidáman, majd egy kicsit komolyabbra veszem a szót.
- Joshua, ez a koncert része, és ha most nem lennék kedves az emberekhez, az a bandának lenne rossz.
- De ígérem, nem csókolok meg senkit, és aki lesmárol, annak beverem a képét, de ha csak egy puszit kérnek... mint általában a lányok... akkor azt még egy darabig meg kell tennem - nézek rá. Nem tetszik neki az ötlet, látom.
- Joshua, mondtam, hogy nehéz lesz - és már megint itt tartunk.

Joshua

Nem tetszik, amit mond, morcosan és sértődötten nézek félre. Nem akarom, hogy másokat puszilgasson... A legbántóbb a dologban, hogy ezek puszta tények, amikkel nem lehet mit kezdeni... a munkájával jár.
- Nem örülök, hogy ilyesmit kell csinálnod, de ha tényleg kötelességednek érzed, akkor nem fogok kiakadni... annyira. A te érdekedben hajlandó vagyok elfogadni, de ha egy pasit is meg mersz puszilni, nagyon dühös leszek - nézek határozottan a szemébe.

Ryu

Ó, hogy most szakadjon ránk az ég! Legalább vége lenne mindennek. Mindenki tudja Japánban, hogy Hitakama Ryu a férfiakat szereti jobban, a koncerteken meg nem csak fiatal lányok vannak. Ebből megint baj lesz, nagy baj. Döntenem kell, méghozzá nagyon gyorsan, mert még egyszer nem veszíthetem el. Joshua fontos nekem, fontosabb a bandánál, és én nem tudom garantálni neki, hogy nem történik ilyesmi. Telefonálni kezdek, és mikor felveszik, csak ennyit mondok…
- Vége, nem énekelek többet.

Joshua

Ryu hirtelen elkezd telefonálni, és csak egy mondatot mond a telefonba.
- Vége, nem énekelek többet - és már le is rakja.
- Hogy mi??? Te megőrültél? Ezt meg miért csináltad? Hiszen épp most hívtál el az egyik koncertedre! Mi a fene ütött beléd?

Ryu

- Nem tudom, érted, nem tudom garantálni neked, hogy nem lesz olyan, hogy egy férfi kap le hirtelen, és én már nem akarok magyarázkodni emiatt. Joshua, ez a legjobb megoldás, legalább jobban megy majd az egyetem - mondom neki, de belül érzem nagyon fog hiányozni a banda, az éneklés... minden. De legalább Joshua az enyém.

Joshua

- Ezt nem teheted! Hiszen imádsz énekelni! Tudom, hogy mennyire fontos ez neked! Erről nem mondhatsz le miattam! Nekem lenne bűntudatom ezért. Hívd fel őket, és vond vissza azt a kijelentést! Meg aztán, ha téged megcsókolnak, nem rád leszek dühös, hanem arra, aki megteszi, csak azt akartam, hogy te ne puszilgass más hapsikat. De ha ez elkerülhetetlen, akkor nem fogok belőle nagy ügyet csinálni, tényleg! Én magam sem akarom, hogy Hitakama Ryu abbahagyja az éneklést. Szeretném hallani a hangodat... a koncerten is.

Ryu

Szó nélkül telefonálok újra, hogy bocsi vicc volt… nem lányfüleknek való a válasz.
Kabátot húzok, és a döbbent Joshuához fordulok.
- Szeretnék most egyedül lenni, nem azért mert haragszom, vagy ilyesmi, nem miattad, csak gondolkodnom kell. Mellé lépek, és futó csókot nyomok a szájára.
- A bárban találkozunk, szeretlek.

Joshua

Hála az égnek, újra telefonál, és viccnek állítja be az egészet. De mi ez? Miért vesz kabátot? Mi az, hogy egyedül akar lenni? Ad egy rövid csókot, majd ennyit mond:
- A bárban találkozunk, szeretlek.
- Várj! Ryu! Most mi a baj? Kérlek, mondd el! Mi az, hogy gondolkozni akarsz? Mégis min? - Miért akar egyedül hagyni? Már megint ott állok, ahol a part szakad. Ismét elönt a félelem, hogy elrontottam valamit. Pedig én mindent megteszek, hogy ne vesszünk össze. Próbálok elfogadó lenni, hogy neki is jó legyen, akkor mit csinálok rosszul?
- Beszéld meg velem! Ez is az együttélés része. Bármennyire is nehéz, ne menekülj el az első konfliktus elől, ami szembe jön veled! Én meghallgatlak.

Ryu

Na, itt a ragyogó alkalom, hogy megint félreértsük egymást.
- Joshua, a zenekarral kapcsolatos gondjaimat, kérdéseimet nem veled kell megbeszélnem. Gondolkodnom kell pár dolgon velük kapcsolatban, és azt egyedül kell. Mondtam, hogy nem miattad, nem figyeltél rám? - Gyomrom forog, fejem hasadozik szét, és mi meg... Arcom fájdalmas grimaszba torzul.
- Josh… hoznál egy fájdalomcsillapítót?

Joshua

- Öh... persze, mindjárt. - Beszaladok a szobába, és előkotrok a szekrényből valami pirulát, majd megyek is vissza.
- Tessék, ez biztosan hatni fog. Még mindig fájdalmaid vannak a tegnapi miatt? Nem kellene így kint mászkálnod. Inkább maradj itthon. Nekem úgyis mennem kell a bárba, úgyhogy azon gondolkozhatsz, amin csak akarsz. - Veszem is a kabátomat, hogy elmenjek. Ma valahogy még a szokásosnál is kedvesebb vagyok. Nem akarok vele ellenkezni, nem szeretném, hogy megharagudjon rám, ahogy azt sem, hogy valami baja essen.

Ryu

- Joshua - szólok utána -, gyere vissza! - Ahogy mellém áll, olyan lassan, ahogy csak tudom, és annyi szenvedéllyel, amennyi csak bennem van, megcsókolom.
- Figyelj, ne hagyj itt, ha valami nem tetszik, ha valami baj van, ha megint ezt csináljuk... ne legyél túl kedves, mert akkor tudom, valamit mondanál, de nem mered, mert félsz, hogy veszekedni fogunk. Próbálok változni, de ha rám hagysz mindent, ha csak bólogatsz, de mást érzel, nem jutunk sehová.

Joshua

Imádom, ahogy csókol. Harmatos ajkai lángolva kényeztetnek. Viszont azzal, amit mond, nehezen tudok mit kezdeni.
- Tényleg nem akarok veled veszekedni... Azt mondtad egyedül akarsz gondolkodni olyan dolgokon, amibe bele sem szólhatok. Ezek után nem sok minden tart itt, ezt megértheted... az a csókos dolog a koncerten tényleg bánt, de erről nem te tehetsz, ezt nekem kell elfogadnom... Mivel önző módon csak magamnak akarlak, nehéz, de ne rágódj ezen... majd lerendezem magamban, és lenyelem a békát. Nem szeretném befolyásolni a karrieredet és az álmaid megvalósítását.

Ryu

- Ez sem tart itt? - kérdezem, és hirtelen mozdulattal a konyhapultra ültetem, szám lecsap a nyakára, a füle mögötti részre, majd rátapad a szájára. Kezeim az inge gombját gombolják, majd a kis mellbimbóit ingerlik, és mikor már csak sóhajtozni tud, a nadrág kerül sorra. Végig a szemébe nézve csatolom ki az övet, húzom le a cipzárt, majd kezem befurakszik a szoros bokszer alá, és simogatni kezdem.

Joshua

- Ez sem tart itt? - kérdezi, és én már a konyhapulton ülök, miközben a fülem mögötti részt csókolja... pont az egyik gyengepontomon. Már annyira szerettem volna érezni szenvedélyét, hogy ellenkezni sem tudok. Elkezd vetkőztetni, a kezével birtokba veszi testemet, majd miközben az övemmel babrál, mélyen a szemembe néz. Mi ez a tekintet? Mindjárt elolvadok tőle. Azután eléri férfiasságomat, és keskeny ujjaival cirógatja végig, amitől libabőrös leszek.
- Ahhhh... Ryu... - nyögöm a plafon felé. Többet... még többet akarok tőle. Közelebb húzom magamhoz, és rátapadok szájára. Ajkaim meg-megremegnek egy-egy erőteljesebb mozdulata nyomán, később pedig már csókolni sem tudom, csak vállára hajtom fejemet, két oldalt a ruhájába kapaszkodva.

Ryu

- Ahhhh... Ryu... – nyögi, és kapaszkodik belém. Lehajolok, számba veszem, de csak néha-néha simítok rajta végig a nyelvemmel. Ő egyre jobban löki a csípőjét felém, érzem, nem bírja most sokáig, számmal egy ütemre mozog kezem, és egy finom foggal való karcolásnál nagyot kiáltva élvez el.

Joshua

Miután elmegyek, még mindig görcsösen kapaszkodom Ryu felsőjébe. A gyönyör csak úgy száguldozik bennem, majd szépen, lassan elmúlik. Nem is gondolkodom, csak megölelem Ryut.
- Szeretlek... - ő is átkarol, és ez nagyon jólesik. Lemászva a pultról visszaöltözöm.
- Most már tényleg mennem kell, így is késésben vagyok. Az evést majd egy útközben vett szendviccsel bepótolom. - Ryu csak vágyakozva néz rám.
- Akkor, majd várlak a bárban este, addig pihenj egy kicsit - mondom, majd nyomok egy puszit feje búbjára.

Ryu

Ezt nem akarom elhinni! Képes, és halál nyugodtan elmegy dolgozni!!! Én meg itt állok sajgó, merev farokkal és… bassza meg, a méregtől és a csalódottságtól ordítani tudnék.
Én nem érdemlek egy kis kényeztetést, egy ölelést?! Bassza meg, Joshua, mi a fenét vársz tőlem?! Mindig csak én adjak, én mikor kapok tőled valamit? Haragom nehezen csillapszik, és a hideg zuhany sem tesz jót a hangulatomnak. Később úgy vágom be a lakásajtót magam mögött, hogy hallom az előszobában a kép leesik a falról.

Joshua

A szendvics már nagyon kellett, majd éhen haltam. Egy kicsit késve érek a bárhoz, a lányok már az ajtóban állnak. Gyorsan előkészülünk a vendégek fogadására, majd kinyitunk. Már alig várom, hogy láthassam Ryut. Azt hiszem, ma elég jól megértettük egymást... ez már haladás. Az órák csak úgy peregnek, ha boldog az ember, és máris besötétedik. Lassan ideérhetne már...

Ryu

Már azt hittem, sosem érek a bárhoz! A fáradság, egész délután a gyakorlás, dalírás, a drog utáni csillapíthatatlan vágy, a kielégületlenség, mázsás súllyal nyomják a testem. Ma már nincs kedvem semmihez, amint Joshua bezárja a bárt, hazamegyünk, és én már alszom is. Ráadásul úgy néz ki, holnaptól éjszaka lesz a próba Syma miatt. Na, ennyit a Joshuával eltölteni akart estékről. A fáradságtól szinte beesek a bárba.

Joshua

- Szia, Ryu! Már vártalak! - fogadom kicsapongó örömmel szerelmemet.
- Mi a baj? Fáradtnak látszol. Nem azt mondtad, hogy nincs mára programod?

Ryu

- Fáradt is vagyok - felelem nem a legkedvesebben.
- Syma anyja kórházban van, ezért ma nélküle kellett próbálni, ráadásul holnaptól éjjel lesznek a próbák - mondom elég nyugodtan, de belülről úgy érzem, üvölteni tudnék.
- Mikor zársz, Édesem?

Joshua

- Éjjeli próbák? Akkor, egy darabig nem sokat találkozunk – szomorodom el egy kicsit. Ez biztosan neki sem tetszik.
- De mivel ma nagyon boldoggá tettél, akkor zárok be, amikor csak szeretnéd - mosolygok rá. Látom, hogy egy kicsit elpirult, és mintha szégyellné is magát… de nem tudom miért. Mutató- és hüvelykujjammal megfogom állát, és bánja a jó Halál, hogy mindenki minket bámul, puha csókot nyomok szájára. Szeretném felvidítani.
- Ne aggódj, találunk majd alkalmat, hogy együtt lehessünk.

Ryu

Yeppppp! Ha már itt mindenki előtt csókol meg, akkor... és amit mondott…
- Ne aggódj, találunk majd alkalmat, hogy együtt lehessünk. - Ez most kivitt az észből. Én már megint nem értek semmit. Reggel elrohan azután... most meg alkalmat keres. Már ég a fejem, hiszen az egész bár tátott szájjal néz ránk. Joshua a hetero csapos megcsókolta a legjobb barátját. Gondolom hallották már a hírt, de tudni és látni az két külön dolog.
- Miattam ne zárj be előbb, megvárlak mindenképp - mosolygok rá, és most én adom a csókot.

Joshua

- Miattam ne zárj be előbb, megvárlak mindenképp - mondja, és megcsókol. Örülök, hogy ő is ilyen nyíltan felvállalja a kapcsolatunkat.
- Rendben, akkor ülj csak le, hozok neked valamit inni... azután megnézhetnéd az új biliárdasztalunkat - kacsintok rá -, persze csak ha van kedved hozzá.

Ryu

Egy kony... akarom mondani colát hozzál légy szíves - és a kacsintástól zavarba jövök. Valószínűleg rosszul láttam... és hol van az új biliárdasztal, mert sehol nem látom. Fantáziám elindul, és lelki szemeim előtt már Joshua meztelen teste fekszik azon az új asztalon... Francba, ennyire ki vagyok éhezve rá?
- Na, hol van az az asztal? - teszem fel a kérdést, amint újra mellém lép.

Joshua

- Na, hol van az az asztal? - Akaratlanul is mosolyra fakad arcom.
- Gyere, megmutatom. - Elindulok az egyik különálló szobánkba, ahol kényelmes kanapé vár fotelokkal, és egy biliárdasztallal. Ryu szorosan a nyomomban van. Odaérve egy kulccsal kinyitom az ajtót, majd meghajolok Ryu előtt.
- Erre tessék. - Ő bemegy, én pedig követem, és bezárom magunkat, hogy ne zavarjanak.
- Ennek a szobának a használatáért külön kell fizetni, ezért kevesen veszik igénybe, és mivel egyszer sem mondtad, hogy szeretnél biliárdozni, így nem is láthattad. Mit szólsz? - Ryu elsétál az asztal mellett, végighúzva kezét a szélén, miközben a színes golyókat nézegeti.
- Ha akarod, megtanítalak játszani.

Ryu

- Ha akarod, megtanítalak játszani. - He? Mi van? Hmmmm… talán nem is rossz ötlet nem elárulni neki, hogy tudok biliárdozni, csak nem szeretek.
- Joshua, drága, rendben, taníts meg, utána pedig játszunk egyet, és aki nyer, az kívánhat egyet a másiktól, rendben? - Remélem nem lesz jobb nálam!

Joshua

- ...aki nyer, az kívánhat egyet a másiktól, rendben?
- Sosem szerettem a fogadásokat, meg az ehhez hasonló dolgokat... de rendben... mivel megbízom benned, és tudom, hogy nem kívánnál olyat, amit nem szeretnék, belemegyek. Viszont... nem hiszem, hogy meg tudnál verni, imádok biliárdozni! - Van egy olyan sejtésem, hogy ő sem először veszi kezébe a dákót, különben nem ajánlott volna fel egy számára elég hátrányos ajánlatot. Szépen elmagyarázom neki a játékszabályokat, majd elkezdjük a vérremenő küzdelmet. Mivel erősködik, hagyom, hogy ő kezdjen, de pehjére már az első lövést elszúrja... talán tényleg nem tud jól játszani. Én sorra lököm be a golyókat, mígnem elfogynak.
- Azt hiszem, én nyertem...

Ryu

Ez nem jó, nagyon nem jó! Jobban játszik, mint gondoltam... gondolom, biztos volt benne, hogy nyer és tessék, a golyók lassan elfogynak.
- Azt hiszem, én nyertem... - mondja vigyorogva.
- Igen, nyertél, de jól gondold meg, mit kívánsz tőlem - suttogom a fülébe lágyan. Nem hiszem, hogy olyat kérne tőlem, amit ne teljesítenék, de tartok az egésztől. Fene egye meg, miért nem nyertem...!?

Joshua

- Igen, nyertél, de jól gondold meg, mit kívánsz tőlem - suttogja fülembe. Elgondolkodom.
- Sok mindent kívánhatnék tőled... például, hogy többé ne nyúlj a cigarettához, ne drogozz, fürdesd meg a macskákat, mosd fel a bárt, vagy, hogy legyél egy hétig a házirabszolgám... de... most inkább azt kívánom, hogy csókolj meg - szám már a fülemig ér, és még tovább, ennek igazán nem mondhat nemet.

Ryu

Ahogy elkezdi sorolni, mit kívánhatna, egyre jobban sápadok... aztán csókot kér... Istenem, most nagyon szégyellem a fejem, mert én egészen más dolgokat kértem volna tőle. Talán… mégsem illünk össze, mellettem ő olyan ártatlan, akire én erőszakoltam rá magam... Szorosan ölelem magamhoz, két kezem közé veszem fejét... először csak simogatom számmal a száját, majd nyelvem utat tör magának vadul, és már csak szája édes ízét érzem. Testemet a vágy gyötri, de elengedem és eltolom magamtól.

Joshua

Ryu szoros ölelésben vált velem csókot. Olyan finom... annyira szeretem! Érzem, ahogy nadrágja dagadni kezd, ő pedig eltol magától. Én visszahúzom, és újra megcsókolom, egyik lábamat pedig az övéi közé teszem, hogy érintse férfiasságát. Ryu halkan felnyög, én pedig szemébe nézve, olyan közelről, hogy ajkaink súrolják egymást, ennyit kérdezek:
- Hol szeretnéd... a kanapén, vagy az asztalon?

Ryu

- Hol szeretnéd... a kanapén, vagy az asztalon? Egy pillanatra ledöbbenek, és csak nézek rá elég bután. Nagy nehezen nyögöm ki.
- Ha már az asztalról beszéltünk, akkor, ha lehetne ott - és tetőtől talpig elvörösödöm. Miért kérdez ilyeneket? Olyan kínos... Joshua az asztalra ültet, és lassan gombolni kezdi az ingemet, kezem már automatikusan nyitná ki az övét a nadrágján, mikor lefogja kezemet.

Joshua

Az asztalt választja, de annyira elvörösödik, hogy az már izgató. Felültetem a biliárdasztalra, és kigombolom ingjét. Ő rögtön az övemhez nyúl, de megállítom. Hogy csalódottan, vagy meglepetten néz, már el sem tudom dönteni.
- Most én szeretnélek kényeztetni téged - és már rá is tapadok nyakára, miközben nadrágját is kibontom, kezemet pedig bokszere alá csúsztatom. Finoman simogatom kemény férfiasságát, miközben bőrét harapdálom. Nyaka és válla közötti hajlatában megszívom, mire hangosan sóhajtozni kezd az élvezettől. Ennek nyoma marad, az biztos, de ha jólesik neki, hát kap többet is.

Ryu

Keze finoman simogat, szája érintése sóhajokat vált ki belőlem.
- Joshua... hagyd abba... el fog... - A kéj, az elfojtott vágyakozás rövid idő alatt végez velem, és én percek alatt élvezek el. Ha lehet, most még az előbbinél is vörösebb vagyok, gyorsan tolom el magamtól, hogy rendbe szedjem magam. Hát, a mai nap se az enyém, ezek után azt hiszem, jobb, ha hazamegyek. Gyorsan begombolom az ingem és a nadrágom, majd már rohannék is el, mikor megállít.

Joshua

Ryu gyorsan elélvez, és látom rajta, hogy mennyire zavarban van. Elkezd öltözködni, majd az ajtó felé indul.
- Várj! - ragadom meg kezét.
- Mit... Josh...? - Visszahúzom magammal, de ezúttal a kanapéra döntöm. Térdelve hajolok fölé, kezeimet feje mellé teszem két oldalról.
- Ne szégyelld magad! - mondom a szemébe.
- Én szeretem, hogy ilyen vagy... hogy ennyire vágysz rám. Ne álld el az érzéseid útját... hagyd, hogy a felszínre törjenek!

Ryu

- Én szeretem, hogy ilyen vagy... hogy ennyire vágysz rám - mondja. Ez igaz, nagyon vágyom rá, az előbb élveztem el, de a közelsége megbolondítja a testem, mert farkam újra kőkemény.
- Joshua... engedd... meg...! - és lázasan nyúlok feléje, kezem már a nadrágján matat. Talán most nem tolja el a kezem.

Joshua

- Joshua... engedd... meg...! - Ryu a nadrágomhoz nyúl, én pedig megfogom az egyik kezét, és számhoz emelve lágy csókot hintek rá, majd tekintetem visszavándorol arra a gyönyörű szempárra.
- Csak ha te is megengeded nekem, hogy csillapítsam mindkettőnk szomjúságát... - Ezzel elengedem kezét, felegyenesedek, és én is kicsatolom Ryu övét, szabad kezem pedig ingje alá kúszik. Most nagyon boldognak érzem magam, mert Ryu nem mutatja a félelem leghalványabb jelét sem, szemei csupán a vágytól égnek.

Ryu

- Csak ha te is megengeded nekem, hogy csillapítsam mindkettőnk szomjúságát… - és kicsatolva övem, kezei ingem alá csúsznak, majd kigombolják azt. Szája lecsap mellbimbóimra, és nyelvével izgatja őket… az érzés leírhatatlan, régóta várok már erre.
Nyelve egyre lejjebb csúszik, nadrágom, és alsóm már a térdemig húzza le, így hamar kőkemény merevedésemhez ér. Kíváncsian várom, hogy most mit tesz. Elképedve látom, hogy nagy levegőt vesz, és nyelvével megérinti veszőmet. Arcán átfut valami, amit én nem jó jelnek veszek, ezért rákiáltok.
- Ne... nem... kell! - és felhúzom magamhoz.
- Ne azért csináld, mert én ezt szeretném...

Joshua

Miközben ruháját gombolgatom, eszembe jut, ami múltkoriban történt, és ami mindent elrontott. Nem szeretném, hogy újra megismétlődjön. De akkor, mit csináljak? Ryu azt mondta, hogy neki egy csók is elég. De azért mégiscsak szeretné, ha... nem... erre még nem vagyok felkészülve. De ha nem teszem meg, előbb-utóbb, biztosan beleun a dologba. A francba már veled, Josh! Ha szereted, meg kell tenned! Igen megteszem... csak neki... csak az ő kedvéért...
Lassan haladok lefelé bőrén nyelvemmel, majd elérem vesszejét. Nagyot nyelek, majd veszek egy mély levegőt, és becsukom szemeimet. Csak úgy csorog rólam a verejték, ahogy egyre lejjebb hajolok. Valószínűleg nem tudtam eléggé visszafojtani érzéseim megnyilvánulását, mert mikor épp csak megérintem falloszát, Ryu vállaimhoz nyúl, mire én behúzva nyelvemet felnézek rá. Biztosan észrevette, ahogyan őrlődöm.
- Ne... nem... kell! - húz fel magához.
- Ne azért csináld, mert én ezt szeretném... - Csak nézek rá, és érzem, hogy teljesen elpirulok, ezért alkaromat szám elé emelem, és elfordítom tekintetem. Ez olyan zavarba ejtő...
- Há-hát akkor... miért csináljam... ha nem azért, mert te ezt szeretnéd?
- Azért, mert TE szeretnéd... de ne erőltesd, ami nem megy!
- A-akkor... nem baj... ha... ha ma még nem...

Ryu

- Nem, semmi baj - felelem, de valahol egy egész picit csalódott vagyok, úgy érzem, csak sodródik az árral. Velem van, de nem fogadja el egészen ezt a kapcsolatot, azt a tényt, hogy én nem lány vagyok, hogy nekem másként kell örömöt okozni, és most másodszor... Valahol megértem, de így sosem lesz teljesen az enyém. De ma megkap tőlem mindent, amit adhatok neki. Utoljára. Utolsó alkalom, hogy ölelem, utolsó alkalom, hogy lassan a bokszerrel együtt húzom le a nadrágját, hogy lehajolok, és számba veszem, nyelvemmel izgatom, erősen, hogy kőkemény legyen, majd kezemmel is szorosan fogom, nyelvem makkja csúcsát ingerli... tudom, ezt szereti... Azután nem bírok magammal, villámgyorsan levetkőzöm, és hátra döntöm a kanapén...
- Joshua… akarlak most... - ujjait számba veszem, megnyálazom, mert síkosító nincs nálam, de érezni akarom őt magamban. Kezét kis tétovázás után fenekemhez viszi, óvatosan simogatni kezd, majd belém nyomja egy ujját, majd a másodikat, eltalálja azt a pontot, és én már nem bírom tovább. Ujjait farkára cserélem, lassan fogadom magamba, majd mikor teljesen bennem van, mozgatni kezdem magam. Az érzés leírhatatlan, minden mozdulat gyönyört idéz elő. Kicsit hátradőlők, kezeimmel combjain támasztom ki magam, így teljesen kitárulkozom neki. Láthatja, ahogy testünk összeér, utoljára...

Joshua

- Nem, semmi baj - mondja, és átveszi az irányítást. Szeretek mindent, amit csinál, de valami nem jó. Nem is tudom... ez így nem jó. Ő mindig megad nekem mindent, amire csak vágyom, én meg... Hiába üvölt arcáról az élvezet... hiába reagál ilyen hevesen a teste... hiába hallom gyönyörtől telített hangját... valami nem jó. Tudom, mit jelentek neki, és ő is ezt jelenti nekem... de... akkor miért csinálom ezt vele...? A szívemben érzem, hogy ha teste élvezi is a szexünket, de a lelke sír. Ez az, ami nem jó... egyáltalán nem jó!
Ryu épp a combomon támaszkodva mozog rajtam, én pedig hirtelen felülök, és erőteljesen eltolom magamtól. Látom rajta, hogy fogalma sincs, mi ütött belém, ezért felvilágosítom pont úgy, ahogy ő engem.
- Ne azért csináld, mert én ezt akarom. - Elkezdek öltözködni.
- Legközelebb, úgy fogok eléd állni, hogy én magam kívánom majd azt, hogy végignyalhassam mindenedet... úgy értem Mindenedet. Akkor te is élvezni fogod. - Ezzel lezártnak tekintem a témát. Még odalépek Ryuhoz, aki csak döbbenten néz rám. Így nem maradhat, ezért kezemmel elkezdem izgatni farkát, és amikor megcsókolom, ő tenyerembe élvez.
- Szeretlek, és mindent meg fogok adni neked. - Ryu mondana valamit, de megfordulok, magját a kötényembe törlöm, és kimegyek.

Ryu

Könnyeim folynak, miközben felöltözöm, most valamit nem jól csináltam, pedig azt hittem velem együtt élvezi... de nem… Tényleg jobb, ha befejezzük, mielőtt tönkretesszük egymást. Én eddig is élveztem mindent, amit adott, és a többire nem kényszeríthetem. Nem akarom, hogy azért csináljon dolgokat, mert nekem attól jó... és nem azért mert ő is élvezné, nem, erre sohasem kerülhet sor. Halkan csukom be magam mögött az ajtót, és megyek egy asztalhoz. Hívom az egyik pincérlányt, és rendelek.
- Konyakot, és ha lehetne, nagyon gyorsan - mondom halkan, de sürgetően. Ő rám néz, majd Joshuára, és szó nélkül hozza a rendelésem. Csak ne szeretném ennyire!!!

Joshua

Kilépve az ajtón nagyot sóhajtok, és indulok vissza a helyemre. Elhatároztam magam, legközelebb tényleg megteszem, mert szeretem, és a legjobbat akarom adni neki. Bár ezt nem mondtam neki, de kezdem elfogadni a gondolatát a dolognak, csak még kell egy kis idő, hogy minden kitisztuljon. Biztos vagyok benne, hogy nemsokára én is annyira fogom akarni, mint ő, de addig nem mondhatom neki, hogy úgy feküdjünk le, ahogy nekem jó. Nem akarom kihasználni. Elmerengve szolgálom ki sorban a vendégeket, amikor az egyik nő az asztalához hívat. Amikor bementünk a szobába, még nem volt itt. Még sosem láttam errefelé. Magasabb nálam, karcsú, elegáns, és egy szőrme van a nyakában. Odasétálok hozzá, és megkérdezem…
- Miben segíthetek?
- Körülnéztem itt, de nem voltam valami elégedett. Már éppen menni akartam, amikor megláttam magát. Maga igazán helyes gyermek... kedvemre való. Mondja csak, mennyibe kerülnének szolgálatai erre az éjszakára? - MI???
- Sajnálom, de csak itallal szolgálhatok magának. Kérem, válasszon valamit, és én máris ho… - Kezével hirtelen arcomra simít, amitől kiráz a hideg.
- Ugyan már... ne legyen ilyen csökönyös!

Ryu

Megdöbbenve nézem a jelenetet, amint Joshua egy idegen nővel beszélget és... nem akarom elhinni, amit látok!!! Végigsimítja Joshua arcát... mi a fene folyik itt...!? Talán ismeri... és ilyen jó viszonyban van vele? Elsápadok, mert egyszerűen nem hiszem el... De aztán meglátom Joshua kényszeredett arcát, és már sietek is feléjük.
- Ha megkérhetném, ne tapogassa a barátomat, hölgyem - mondom a csajnak, és finoman szájon csókolom Joshuát.

Joshua

Hirtelen felbukkan Ryu, és megcsókol. Istenem, sosem örültem még neki úgy, mint most. Én visszacsókolom, és látom, ahogy a nő undorodva néz felénk, majd feláll az asztaltól, és távozik. Ekkor elszakadok Ryutól.
- Hála az égnek! Köszönöm, hogy megmentettél! Gyűlölöm az ilyen rámenős embereket, de mivel vendég volt, nem ordíthattam vele csak úgy. - Én a nő után nézek, majd egy pofont érzek az arcomra nehezedni.

Ryu

- Ki volt ez a nő? - kérdezem olyan hangon, hogy magamat is meglepem vele.
- Miért hagytad, hogy hozzád nyúljon?
- Ha nem vagyok itt, bárki ezt csinálhatja, vagy néha még élvezed is, hogy nem egy pasi simogat!? - hangom egyre halkabb, majd valami eszembe jut, és csak ennyit mondok:
- Sajnálom, hogy beleszóltam - Valahogy így érezhetett ő is, mikor elmondtam a koncerttel kapcsolatos dolgokat. Szó nélkül megyek vissza az asztalomhoz, a konyakomhoz, és mielőtt meggondolnám magam, lefoglalok egy szobát a nevemre a közeli szállodában.

Joshua

Mérges rám? Azt hiszi, én élvezem ezt? De...
- Sajnálom, hogy beleszóltam. - Visszamegy az asztalához, telefonál, majd iszik. Azt hiszem konyakot... éreztem az ízét. Rosszul esett neki, hogy nem csináltam vele végig? Pedig az ő érdekében tettem. Odasétálok hozzá, majd leülök egy mellette lévő székre.
- Bocsánat... én igyekeztem elhárítani a tolakodását. Most láttam először, és semmi közöm hozzá. Én sosem élvezem, ha ilyen emberekkel kerülök szembe, akár férfi az illető, akár nő. És... én csak azt szeretem, ha te simogatsz.

Ryu

- …én csak azt szeretem, ha te simogatsz - mondja, de én már akaraterőm végén járok.
- Joshua, én ezt nem bírom tovább, tudom, mindig azt mondtam, hogy nem kell, hogy te is azt... csináld, amit én, de annyira vágyom rá, annyira szeretném, hogy ugyan úgy szeress engem, ahogy én téged. De látom azt is, hogy hiába igyekszel, nem tudod megtenni. Megértettem, hogy nem lett volna szabad így lerohannom téged. Talán, ha szép lassan haladtunk volna, akkor hozzászoktál volna a testemhez, és viszonozni tudnád. Most nagyon szégyellem magam. Ma nem alszom otthon, szállodába megyek, és mielőtt rosszra gondolnál, egyedül. Nagyon szeretlek, és nem bírnám ki, hogy ott fekszel mellettem, és nem érhetek hozzád.

Joshua

Tudtam, hogy ő is arra vágyik, hogy én is úgy szeressem... viszont...
- Ugyan úgy foglak szeretni, ahogy te is engem. Csak egy kis idő kell... de ha elmész, hogyan szokjak hozzá ezekhez a dolgokhoz? Azt mondtad, segítesz. Ha nem lesz, ami motiváljon, csak eltávolodunk egymástól, nem? Vagy arra vársz, hogy utánad vágyakozva megtegyem? Abból ítélve, amit mondtál, nem hinném. Én is szeretném, ahogy te, csak még nem szedtem hozzá össze elég bátorságot. Egyébként meg, gondolhatnál arra, hogy engem az tesz boldoggá, ha te boldog vagy, úgyhogy felejtsd el végre, hogy mindent csak miattad csinálok, mert ha érted teszek valamit, az azt is jelenti, hogy magamnak is örömet szerzek vele. ...Azt azért nem gondoltam, hogy csupán a jelenlétem is ilyen hatással van rád... ennek valahogy örülök, de ha akarod, alszom a vendégszobában, és amíg fel nem készülök, nem teszek olyasmit, amit nehezen viselnél el. Így rendben van?

Ryu

- Igen - felelem halkan, majd egy hirtelen mozdulattal az ölébe ülök, és szájon csókolom. Kicsit izgek-mozgok, hogy kényelmes legyen mikor... valami keményet érzek...
- Ne haragudj! - ugrok ki az öléből, és szégyenkezve ülök vissza a helyemre.
Látom, Joshua arcán is zavar fut át, majd sietve távozik, már mennék utána de... most nem támadhatom le, most beszéltük meg hogy... vendégszoba! Nem gondoltam bele, hogy ebből iszonyatos alvás nélküli napok lesznek, mivel éjjel próba...... Ez nem lesz így jó... csak távolodni fogunk egymástól.

Joshua

- Igen - mondja, és ölembe huppan, megcsókol, és fészkelődni kezd. Ne... ezt nem kéne... így sem volt könnyű lehiggadnom azok után... már késő. Most még egy csókja is felizgatott. Már megint zavarban vagyok, és most még csak hozzá sem nyúlhatok.
- Ne haragudj! - ugrik ki ölemből. Gondolom ő is megérezte... Gyorsan felpattanok helyemről, és megyek dolgozni. Nem lesz ez így jó... ahogy visszagondolok kényeztetéseire, csak még jobban lüktetni kezd férfiasságom... én meg még el sem élveztem... meddig fogom így bírni...? Pedig nem szeretnék addig elé állni, amíg képes nem leszek kielégíteni őt úgy, ahogy megérdemli. Mindegy, most koncentráljunk a munkára... uralkodnom kell magamon!

Ryu

Ahogy nézem Joshuát, feltűnik izgatott, kipirult arca. Neki sem könnyű, hiszen ő még...
Fenébe... ezt nem lehet kibírni... nemrég élveztem el, de már megint kemény vagyok... Joshua... Kész, vége!!! Feltűnés nélkül odalépek hozzá a pulthoz, és a fülébe súgom…
- Nem érdekel, hogy ma még arra nem állsz készen, én ma veled akarok lenni, érezni akarom, ahogy mozogsz bennem. Mindenedet akarom. Szeretni akarlak! Kérlek, Joshua...!

Joshua

Egyszer csak Ryu odalép hozzám, és... Mi? Most azt akarja, hogy... de hát megbeszéltük...

- Kérlek, Joshua...! - Hogy ellenkezhetnék vele, amikor már csak a hangja is tovább fokozza keménységem... A fenébe, én ezt már nem bírom!!! Isten áldja meg azt, aki feltalálta a köpenyt, ami most eltakar! Ryunak nem felelek, csak szólok a lányoknak, hogy zárjanak, én pedig szerelmemmel kézen fogva kiszáguldok a bárból, és hívok egy taxit.

Nincs hozzászólás.